Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 45. szám

2005. április 28.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Markó Béla: Helyrekalapáltuk az RMDSZ és a Fidesz viszonyát, Orbán Viktor­ral többször is egyeztettünk az együttműködésről.

A kisebbségi törvénytervezet még akkor is nagy lépés, ha általa nem jön létre minden autonómiaforma. A kulturális autonómia keretei teremtődnek meg, amelyeket később tartalommal kel megtölteni.

 

 

AZ ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ÉS A SZÉKELY NEMZETI TANÁCS

EGYÜTTES ÜLÉSÉNEK

 

HATÁROZATA

 

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLTAL A ROMÁNIAI MAGYARSÁG VÉDELMÉRE ELFOGADOTT KÖZÖSSÉGI ÖNKORMÁNYZÁSI ELV ÉRVÉNYESÍTÉSÉRŐL

 

Az Európai Parlament <TitreType></TitreType><Titre>Románia Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló kérelméről szóló Jelentése értelmében követeljük:

-         az erdélyi magyarságot, a székelységet sújtó erőszak és hátrányos megkülönböztetés minden formájának azonnali felszámolását,

-         a magyar nemzeti közösség védelmének biztosítása érdekében kiegészítő intézkedések foganatosítását a szubszidiaritás és az önkormányzás elvének tiszteletben tartásával,

-         a Székely Nemzeti Tanács által a székelység nevében jóváhagyott Székelyföld Autonómia Statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés Parlament általi jóváhagyását,

-         az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által jóváhagyott, az Erdélyi Magyar Nemzeti Közös­ség Személyi Elvű Autonómia Statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés Parlament általi jóváhagyását.

 

Az Európai Parlament Jelentésében foglaltaknak megfelelően:

az EMNT és az SzNT, az előírt monitorizálás rendjén, rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlament Külügyi Bizottságát az erdélyi magyarság, a székelység autonómia-törekvéseinek valóra váltásáról,

arra kéri az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot, hogy Románia Európai Unióhoz való csatlakozásakor alkalmazza a védzáradékot, ha Románia Parlamentje nem hagyja jóvá Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozását és az erdélyi magyar nemzeti közösség személyi elvű önkormányzásának statútumát!

Felszólítunk minden társadalmi szervezetet, állampolgárt és politikai intézményt, támogassák közösségi önkormányzásra törekvésünket. Szerezzünk együtt érvényt az Európai Parlament határozatainak és elvárásainak, hogy mindannyian megélhessük a teljes és tényleges egyenlő­séget, Románia Európai Unióhoz csatlakozásának méltóságát!

Marosvásárhely, 2005. április 23.

  Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács                           A Székely Nemzeti Tanács

 

Kövér László levele a Tanácskozáshoz:

 

Tisztelt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács!

Tisztelt Székely Nemzeti Tanács!

Főtiszteletű Püspök Úr!   Tisztelt Elnök Urak!

Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaink!

 

„Adjátok vissza a szónak erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitelét. Gondoljatok arra, hogy vizsgán álltok a népünk előtt és az erdélyi magyarság történelme rajtatok keresztül azt a nemzedéket fogja megmérni, amely ma a legnagyobb felelősséggel tartozik népünknek. Legyen mindenkinek eltökélt vágya, hogy nem fog könnyűnek találtatni.”

Engedjétek meg, hogy Tamási Áron közel hetven esztendővel ezelőtt, a maihoz hasonlóan sorsfordító időkben történelmi kiutat kereső Vásárhelyi Találkozón elhangzott gondolatainak felidézésével köszöntsem Önöket és tolmácsoljam a Fidesz Magyar Polgári Szövetség üze­netét, valamint a Szövetségünk elnöke, Orbán Viktor jókívánságait.

A korabeli Vásárhelyi Találkozó résztvevőinek vágya és álma napjainkban válik valóra: Ma­gyarország és Románia egy közös Európa szerves részévé válik.

Több nemzedék féltve őrzött reményének beteljesülését élhetjük meg: Románia uniós csat­lakozásával egyidejűleg a romániai magyarság ügye európai megoldásokat igénylő eu­rópai üggyé válik. Külön öröm számunkra, hogy román barátaink, a román állam vezetői egyértelműen megfogalmazták: Ami jó Európának, az jó Romániának is.

Most az Önök feladata – Kedves Barátaink –, hogy elmondják: az európai világban mi a jó a romániai magyarságnak?

Mondják ezt el olyan szavakkal, amelyeknek visszaadták az erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitelét.

Mondják ezt fennhangon, hogy a távolban is meghallják, hogy mindenki megértse.

A történelmi szószegéseknek és önbecsapásoknak, az idegenkezű sorsrontásoknak és önsorsrontásoknak véget kell vetni. A lélekszámában vészesen fogyatkozó, anyagi erőforrá­saiban megcsapolt, társadalmilag szétzilált, lelki keserűséggel teli, ám a reményt mégis éltető Kárpát-medencei magyarság – és így a romániai magyarság is – nem hagyatkozhat többé rossz történelmi tapasztalatokra és nem bízhat újkeletű illúziókban sem.

Közös célunk az, hogy a romániai magyarság egyidejűleg legyen húzóereje Románia euroatlanti integrációjának, valamint az óhatatlanul bekövetkező Kárpát-medencei magyar nemzeti integrációnak. Ehhez olyan Európára van szükség, amely azonos mércével méri a közösségi jogokat valamennyi európai nemzeti közösség számára, olyan román kormányra, amely tudja, hogy az európai megoldások Románia javát szolgálják és olyan felelős magyar kormányra, amely a magyar államot nem a magyar nemzettől védi.

És még valamire szükség lesz.

A legfontosabbra.

Egy olyan romániai magyar politikára, amelynek minden tényezője párbeszédet képes foly­tatni és alapkérdésekben megállapodásra tud jutni. A romániai magyar közösség, a korábbi nemzedékek reményei és a következő nemzedékek érdekei mindenkit erre köteleznek.

Az egyenlő méltósággal élhető romániai magyar élet nélkül nem lehet sikeres Románia euró­pai integrációja és nem lehet sikeres a Kárpát-medencei magyar nemzeti integráció sem.

Az egyenlő méltósággal élhető romániai magyar élet kerete és feltétele: az európai léptékű autonómia. Nem több és nem kevesebb annál, mint ami a romániai magyarok európai sorstár­sait évtizedek óta megilleti.

Kedves Barátaink!

Fogalmazzák hát meg a meghallgatásra váró szavakat. Erkölcsi tartalommal, nemzeti súllyal, erdélyi és európai hittel. Majd a szavakat együtt váltsuk tettekre.

A Fidesz Magyar Polgári Szövetség nevében eredményes tanácskozást kívánok,

Budapest, 2005. április 21.

                                                                                               Tisztelettel

                                                                                       dr. Kövér László s.k.

                                                                           a Fidesz Magyar Polgári Szövetség

                                                                           Országos Választmányának elnöke

 

Éhn József, a budapesti „Társaság a Kárpát medence Magyarságáért”

elnöke a marosvásárhelyi tanácskozáson:

 

A „Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért” egyesület elnökeként megrendülten állok Önök elé a történelmi Vártemplom falai között, amely a mögöttünk lévő évszázadok folya­mán 34 magyar országgyűlésnek, számos kiváló elődünk felszólalásának adott helyt. 

Társaságunk a 2004 december 5-i népszavazás után alakult, olyan elkötelezett polgárokból, akik a nemzet jövőjét érintő sorskérdésekben felelősséget vállalnak a közvélemény hiteles tájékoztatására.

… Otthon, a kommunizmus 45 éve után, a rendszerváltás mámorában azzal áltattuk magun­kat, hogy az önkényuralom megszűntével, a megszálló csapatok kivonulása után, a nemzet visszatalálhat önmagához. Azt reméltük, hogy 1848 és 1956 örököseként, a Kárpát medence népei között is létre jöhetnek az egy évszázada halogatott, kölcsönös érdekeken alapuló meg­állapodások.

Az elmúlt 15 év folyamán keservesen csalódnunk kellett: december 5-e döbbentett rá bennün­ket arra, hová vezetett az a morális züllés, ami a „legvidámabb barakk” országában az egyéni megalkuvások sorozatán keresztül szétverte az emberi társadalom építéséhez nélkülözhetetlen erkölcsi tartást.

 

Magyarország vezetői a huszadik század második felében, öt évtizeden keresztül elhallgatták azt a tényt, hogy magyar honfitársainkat már a trianoni békeszerződés szerint is méltányos bánásmód illette volna meg, nem beszélve az európai Kisebbségvédelmi Chartában foglalt alapelvekről. Évtizedeken keresztül, rafinált megfélemlítési eszközökkel, arra kényszerítették a magyar családokat, hogy gyermekeik védelmében még az otthon falai között se essen szó arról az egész Európában példátlan diszkriminációról, amit honfitársainknak, magyarságtu­datuk megvallásáért, Romániában, Szlovákiában, az időközben szétesett Jugoszlávia utódál­lamaiban és Ukrajnában kellett és kell, mindmáig elszenvedniük. Ez a folyamat példátlan az újkori Európa nemzetállamainak történetében, hiszen a 20. század folyamán azokban minde­nütt erősödött a kormányok által is támogatott nemzeti önérzet, ami alól egyedül Magyaror­szág és az elszakított nemzetrészeinek kapcsolatai jelentenek kivételt.

Az elmúlt 15 év folyamán a kisebbségekre nehezedő nyomás látszólag enyhült ugyan, a ma­gyarság képviselői részt vesznek a román és a szlovák kormányban is. Ennek elsőrendű oka azonban az lehet, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozási törekvések miatt, a többségi nemzeteknek most még szüksége van a kifelé toleránsnak tűnő kisebbségi politikára. Tény az, hogy a Trianon óta tartó, 85 éves folyamat eredményeképpen szellemileg mára már többnyire „kivéreztették” a történelmi Magyarország korábban többségi magyarság lakta területeit, megállíthatatlan folyamatnak tűnik az értelmiség és a fiatalság elvándorlása és lényegi válto­zások nélkül, belátható időn belül, megvalósul a teljes asszimiláció. Ami történt és jelenleg is történik (például az egyéni és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának lassítása terén), példátlan Európa bármely országának kisebbségvédelmi gyakorlatával és ellentétes minden olyan kisebbségi alapelvvel, amit a modern Európa magáénak vall. Igazi szomorújáték az, hogy ehhez a folyamathoz, hallgatásával, az Európai Unió is asszisztál.

 

… Egyrészt, a kisebbségek érdekvédelme tekintetében az Európai Unió kisebbségvédelmi ajánlásai csak megoldási lehetőséget kínálnak, amellyel az érdekelt tagállamok élhetnek, vagy sem. Megkockáztatom azt az állítást, hogy az EU önállóan az eddigiekben sem oldott meg, s a jövőben sem fog egyetlen kisebbségvédelmi problémát sem megoldani, mert nem ez a külde­tése. Érdekelt viszont abban, hogy ilyen természetű problémák ne akadályozzák a tőke szabad áramlását, a gazdasági expanziót. Ezért nem emelt és a jövőben sem fog szót emelni, a több­ségi nemzetek azon diszkriminatív törekvései, intézkedései ellen, amelyet már tagországként, a többségi nemzetek saját kisebbségeik érdekei ellen tesznek. Ez az állítás tehát csak figye­lem-elterelő, félrevezető tartalmú hitegetésnek minősíthető.

Másrészt, a 20. század második felének európai kisebbségvédelmi küzdelmei (dél-tiroli, ka­talán, flamand, észak-ír, breton, újabban baszk) azt bizonyították, hogy csak az érdekelt álla­mok és a kisebbségek képviselőinek közvetlen, kompromisszumos megállapodása vezethet eredményre. Ehhez a túlerőben lévő többségi nemzetnek méltányosságot és nagyvonalúságot kell tanúsítania és engedményeket kell tennie. Ez lenne az európai szellemiségű magatartás. A kérdés az, hogy közel egy évszázad tudatos diszkriminációja után az erő helyzetében lévő, már-már a vélt „siker”, a teljes asszimiláció küszöbén álló, többségi nemzetektől elvárható-e a megállapodáshoz szükséges nagyvonalúság?

 

Mi, egy Magyarországon élő, a nemzet megmaradásában érdekelt civil szervezet tagjaiként, úgy látjuk, hogy erős ráhatás nélkül erre semmilyen esély sincs. A kisebbségi létbe szorult erdélyi, vajdasági, kárpát-aljai magyarság megmaradásának egyetlen esélye az önrendelkezés: a később vissza nem vonható, a magyar kisebbségeknek hosszú távú, európai garanciákat kí­náló perszonális, Székelyföldön a területi autonómia. A többségi nemzetek erősen naciona­lista – csak nálunk elítélt és hiányzó – nemzetpolitikája miatt azonban erre csak akkor van esély, ha a kisebbségi magyarságot képviselő szervezetek összefognak és a magyar kisebbség védelmében az anyaország következetesen támogató magatartást tanúsít. A szomszéd orszá­gokban nincs olyan politikai erő, amely a román, a szerb, a szlovák, a horvát nemzet-egyesítés ellen lépett volna fel. Ezért vált lehetségessé az, hogy a külhoni nemzetrészek polgárainak állampolgárságáról sehol sem népszavazással, hanem egyhangú parlamenti döntéssel már mindenütt határoztak.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírleveleünket.