Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 46. szám

2005. május 2.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Szászfalvi László, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: „Úgy tűnik, nincs többé akadálya annak, hogy 2006 őszén meg lehessen tartani a sokak által már-már „temetett” kisebbségi önkormányzati választásokat.”

 

Ágoston András:

Dupla kordon

 

Elevenjére tapintott a különben is háborgó szlovák politikumnak a Duna Televízió az­zal az elképzelésével, hogy külön csatornát nyit a határon túli magyar közösségek autonó­miatörekvéseinek támogatására.

Ivo Samson szlovák politológus szerint, jóllehet az Európai Unió az autonómiát a kisebb­ségek védelme legjobb formájaként értelmezi, az azonban szokatlan, hogy az autonómia propa­gálása egy szomszédos államban történik. Hozzáteszi: az ilyen szándék provokatív, és a legjobb az lenne, ha a félreértések elkerülése érdekében az ötletgazdák tisztáznák a program céljait, ne­hogy az irredentizmus vádjával illessék őket. Samson arra is figyelmeztet, hogy Magyarország és Szlovákia EU-csatlakozásuk előtt deklarálták: kétoldalú kapcsolataikban nincsenek etnikai prob­lémák.

Ha e sorok elolvasása után az embernek a vérnyomásra visszaáll a rendes szintre, két mö­göttes céllal magyarázhatja ezt a bűnös nemzet, vagy a Hitler utolsó csatlósa típusú szlovák ki­szólást.

A szlovák (és nemcsak a szlovák) politikai elit ezzel és más megnyilvánulásaival is, a saját érdekeinek megfelelően, egyoldalú cselekvéssel akarja elhelyezni Magyarországot Európában. Úgy ahogy az neki Trianon óta megfelel.

A másik, az első cél fejlesztett változata.  A rendszerváltás óta tapasztalható, hogy a helyi többségi hatalmak a kisantant országaiban állandóan sakkban tartják a kormányzati felelősséget vállaló kisebbségi magyar politikai eliteket. A cél az, hogy ezek a hatalomhoz simuló kisebbségi elitek a „kormányzati felelősséggel” járó kedvezmények fejében maguk tartsák kordában az anyaországot. S a nemzetben gondolkodó politikusokat általában.

Kell-e  mondani, hogy a szerb román és szlovák politikai elit számára az a legkellemesebb helyzet, ha magukra a magyar „érdekvédelmi szervezetekre” lehet kiosztani az anyaországbeli irredentizmus ostorozásának feladatát?

Hogy ez nem rémálom, arra a legjobb bizonyíték a VMSZ-vezetők viselkedése az 1999-es NATO bombázások idején. Amikor elítélték a magyar kormányt, mert az átengedte légterét a szövetségeseinek.

 

A kisantant támadásokat Magyarország az EU-ban háríthatja el

Emlékezetes, hogy a szerb politikai elit a VMSZ embereinek kezével kaparhatta ki a tüzes gesztenyét. Egy eleve sánta, s az autonómiát mellőző kisebbségi törvény formájában. Sajnos, an­nak idején, a sikeres szerb politikai mutatványt a magyarországi politikai elit megtapsolta. Most ennek a bemutatónak a reprízére készül a román hatalom és az RMDSZ Romániában. Még jó, hogy most nem hallatszik a magyarországi politikai elit megilletődött tapsa a nézőtérről. De jó lenne, ha a csönd most azt jelezné, hogy a magyarországi politikai elit nem hagyja magát az orrá­nál fogva vezetni!

Attól, hogy Magyarország tényleges autonómiát akar a kisebbségi közösségeinek, még támo­gathatja Románia és Szerbia EU-csatlakozását. S az sem igaz, hogy mindkét állásfoglalást nem lehet egyszerre kinyilvánítani és határozottan képviselni.

Magyarországnak, ha előre akarja vinni a nemzeti integrációt, élre kell állnia és a küzdelmet az EU-ban kell megvívnia. A küzdelmet helyette senki nem vállalja. A kisantant országai biztosan nem. S ha Budapest maga nem változtat a helyzeten, a helyi hatalomhoz simuló magyar kisebb­ségi pártokra sem számíthat.

Látnia kell a magyarországi politikai elitnek is, amit ma már mindenki lát. Nevezetesen, hogy két gyűrű veszi körül, s ha nem vigyáz az elemi érdekeiért sem tud majd ringbe szállni Európá­ban.

Ha ugyanis a szlovák tézissel kell szélmalomharcot vívnia miszerint „Magyarország és Szlo­vákia EU-csatlakozásuk előtt deklarálták: kétoldalú kapcsolataikban nincsenek etnikai problé­mák”, s most emiatt kell csendben lennie, akkor nincs kiút. S Magyarország eleve vesztett. Sok lúd disznót győz.

 

Az erkölcsi fölényből kell politikai sikert kovácsolni

Magyarországnak ki kell mondania – ahogy ezt Bársony András is tette – hogy a Benes-dek­rétumok ügye politikailag nincs lezárva. S hogy Trianon továbbra is erkölcsi probléma. Hogy határokat egyoldalúan nem kíván módosítani, de minden erkölcsi és politikai alapja megvan ah­hoz, hogy határozottan, s egyértelműen végigvigye a határmódosítás nélküli nemzeti integráció megkezdett és immár visszafordíthatatlan folyamatát. Hogy tényleges autonómiát követel a ki­sebbségi közösségeinek. Meg számarányos képviseletet a parlamentekben. A kisebbségi választók névjegyzékén alapuló többpárti választások lehetőségét. Világossá kell tennie továbbá, hogy a kettős állampolgárságot eszköznek tekinti a nemzeti integráció és Magyarország fenntartható fej­lődése feltételeinek megteremtésére.

Mindezt figyelembe véve, rendezni kell végre a kisebbségek számarányos képviseletét a ma­gyar  parlamentben, s számukra is lehetővé tenni azt, hogy a kisebbségi névjegyzék és a politikai pluralizmus elve alapján választhassák meg önkormányzataikat.

Különösen fontos Németh Zsolt kezdeményezése. Valóban arra lenne szükség, hogy az EU-ban is megalkossák a Kisebbségi Kódexet, azoknak a közös jogszabályoknak a gyűjteményét, amelyek lehetővé teszik a tényleges kisebbségi autonómiát, nemcsak az EU gazdagabb államai­ban.

Hogy mindez nem kisebbségi (láz)álom, az abból is látszik, hogy ha Magyarország nem lép a saját és a nemzet egésze érdekében, valóban létrejön körülötte a kettős gyűrű és abba a helyzetbe kerül, amelybe egyelőre még csak e szöveg elején idézett szlovák kutató szeretné kényszeríteni. Nevezetesen, hogy neki kell majd mint „ötletgazdának” tisztáznia nemcsak Duna Televízió auto­nómiacsatornájának ügyét, hanem minden mást is, amit az ügyeletes érzékenyek a kisantantban kifogásolni tartanak jónak. Nehogy az EU-ban is az irredentizmus vádjával illessék.

Mindinkább bebizonyosodik: Magyarország csak a határon túli magyar közösségekkel együtt tudja az őt megillető helyet elfoglalni az EU-ban. Addig, amíg autonómiaügyben, a kettős állam­polgárság kérdésében és bizony a kisebbségek számarányos képviseletével kapcsolatban is, nincs határozott és főleg világos, egyértelmű magyar álláspont, szabadon halászhatnak a zavarosban mindazok, akik az irredentizmus vádját hangoztatva igyekeznek saját magukat kedvezőbb hely­zetbe hozni.

 

Dokumentumok:

Magyarország és Kosovo

Magyarország kész arra, hogy Budapestet helyszínként ajánlja fel a Koszovó státusá­val kapcsolatos nemzetközi tárgyalási folyamat megrendezésére - jelentette be Somogyi Fe­renc külügyminiszter az EU-tagországok külügyminisztereinek luxembourgi ülésén. Somogyi úgy véli: az Európai Unió szerepe elengedhetetlen Koszovó bármilyen formájú működéséhez, illetve az EU-nak fokoznia kell és tartalmasabbá kell tennie szerepvállalását a folyamatban. A végső megoldás európai perspektívába helyezve képzelhető el - fűzte hozzá.

 

Speciális vízum és a politikusok lecserélése

Brenner János, a szabadkai Hét Nap nyugdíjas újságírója az Erdélyi Riportban védel­mébe veszi a speciális vízumot és távozásra szólítja fel a magyar pártok vezetőit:

”… a speciális vízumot a magyar kormány átmeneti megoldásnak szánja, amíg átfogó és nemcsak Magyarországnak, hanem az EU-nak is megfelelő megoldást talál (a 30 km-es határsávban való mozgás tényleg a határ közelében élő tömbmagyarságnak jó, holott legin­kább a délebbi szórványoknak van szükségük a segítségre), a másik pedig annak szem elől tévesztése, hogy a kettős állampolgárságot nem a kormány, hanem a népszavazáson alacsony részvételével, s abban is közel 50 százalékos ellenszavazatával Magyarország lakossága ve­tette el. …Az 1988 óta az élvonalban „játszó” politikusok elhasználódtak. Megérett az idő a cserére.”

 

Mellébeszélés

Gyarmath János főszerkesztő a Romániai Magyar Szóban: „Hogy mennyi és végül men­nyi valósul meg az erdélyi magyar autonómiából 2007 január elsejéig, azt ma megjósolni ponto­san olyan nehéz, mint előre jelezni a következő" nagy romániai földrengést vagy a világvégét. Kalamajka kérem ez a köbön. Ám, ha azt mondom, hogy ez a gondolat bánt a legjobban engemet, akkor hazudnék. Sokkal inkább az motoszkál agyamban, hogy miként fogja megfizetni ez az au­tonóm vagy akár csak félig autonóm erdélyi magyarság az egyre híguló jövedelméből az uniós energiaárakat, gyógyszerárakat? Ami az egészségügyben manapság zajlik, az sokkal inkább em­lékeztet egy harmadik világbéli ország állapotaira, mint egy olyan államéra, mely éppen felzár­kózni kíván a világ legfejlettebb civilizációjához. A kormány, a minisztérium cinikusan csúfot űz azokból, akik súlyos betegséget cipelnek magukkal. Ők még mielőtt uniós tagok, autonóm szé­kelyek, autonóm magyarok lennének, egyszerűen szeretnének még pár esztendeig életben ma­radni”.

Szembeállítani az autonómiát és rossz szociális körülményeket? Nahát! Ilyet Szerbiában akkor hallottunk, amikor a rendszerváltás küszöbén az egypártrendszer védelmezői mellünknek szegezték a kérdést: most kell vitatkozni politikai pluralizmusról, amikor a munkások egyre ros­szabbul élnek?

Nem győzünk csodálkozni.

 

Autonómia a törvénytervezet, vagy sem?

Markó Béla: Természetesen ez nem azt jelenti, hogy lemondtunk volna a területi és közigaz­gatási autonómiáról, de egyelőre csak egy erősebb decentralizációra van lehetőség. Miután elju­tottunk egy ilyen decentralizációs szintre, rá lehet majd építeni a különböző autonómiaformákat.

 

Megemlékezés a börvelyi haláltáborról

Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke:

- A román kormány a mai napig adós a bocsánatkéréssel, amellyel a Földváron és a többi hasonló második világháborús lágerben ártatlanul elhunyt magyarok életéért tartozik

1944 novemberében Szatmár megye húsz településéről román csendőrök olyan ma­gyar férfiakat indítottak a Brassó melletti Földvárra, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy korábban, a német– magyar frontvonal összeomlásáig a magyar hadseregben szolgáltak. A földvári haláltáborba elhurcoltakat román őreik nem leszúrták, lefejezték, lelőtték, felakasz­tották stb., hanem olyan körülmények között tartották fogva, hogy hasonló „hagyományos ölési technikák” alkalmazása nélkül pusztuljanak el minél többen. Az eredmény nem is ma­radt el: a földvári fogolytemetőkben százával alusszák örök álmukat az 1944 novembere és 1945 áprilisa között elhunyt magyarok és svábok. Szerencsére a haláltábor kapui 60 évvel ezelőtt külső események hatására néhány hónap elteltével megnyíltak, így legalább az addigra még életben lévők hazatérhettek.

 

132/2004. (XII. 14.) OGY határozat

a délvidéki magyarokkal szemben a kollektív bűnösség elve alapján elkövetett véres cselekmények 60. évfordulóján

Az Országgyűlés

- megerősítve a Magyar Köztársaság elkötelezettségét az Alkotmányban lefektetett demokra­tikus alapjogok, a demokrácia és a humanizmus eszméi iránt;

- határozottan elítélve mindenfajta diktatórikus rendszert, illetve diktatúrára való törekvést, amely megfosztja állampolgárait az emberi méltóságtól és elidegeníthetetlen szabadságjogai­tól;

a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés elítéli a II. világháború során és azt követően a kollektív bűnösség elvére alapozott politikai döntéseket és erőszakos cselekedeteket, amelyekkel egyéneket, egyes nép­csoportokat, közösségeket megsemmisítettek, lakóhelyük elhagyására kényszerítettek, emberi és politikai jogaikat korlátozták. Ezek sorába tartoznak a délvidéki magyarok elleni 60 évvel ezelőtt, a jugoszláv katonai közigazgatás alatt elkövetett véres cselekmények.

2. Az Országgyűlés megrendülten emlékezve szolidáris az 1944 októbere és 1945 nyara kö­zött megkínzott, kivégzett, szülőföldjéről elűzött és koncentrációs, valamint kényszermunka-táborokban fogva tartott ártatlan áldozatokkal: a több tízezer magyar halottal, hozzátartozóik­kal és leszármazottaikkal, valamint valamennyi túlélővel.

3. Az Országgyűlés sürgeti, hogy a térség országainak szakértői együttes munkával tárják fel az itt élő népek közös történelmének összefüggéseit, dolgozzák fel és mutassák be esemé­nyeit. Kiemelkedően fontos a közelmúlt történéseivel való foglalkozás, mert az jelentős mér­tékben segítené a szembenézést a múlttal és megnyithatja az utat a történelmi traumák feldol­gozása felé.

4. Az Országgyűlés kifejezi azt a reményét, hogy a totalitárius rendszerek térségbeli bukását követően mintegy másfél évtizeddel szűkebb és tágabb régiónk háborúktól és társadalmi ka­taklizmáktól annyit szenvedett népei számára megnyílik az út, hogy az egységesülő Európá­ban újra megtalálják méltó helyüket, és nyelvükkel, kultúrájukkal újból részt vehessenek sok­színű kontinensünk fejlődését szolgáló együttműködésében.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.