Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 48. szám

2005. május 6.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Orbán Viktor: A helyzet a Szerbiában élő magyar kisebbség és az anyaországgal való kapcsolattartása tekintetében rosszabb, mint amilyen a magyar uniós csatlakozás előtt volt.

A gyakorlatban és a mindennapi életben azonban a vajdasági magyarok hazánk uniós csatlakozásának vesztesei közé tartoznak

 

Ágoston András:

A VMSZ leválasztása

Csak támogatni lehet Orbán Viktor politikai akcióját, hogy Kasza József­fel Budapes­ten mondatta ki az igazságot, amire maga már többször figyelmeztetett.

Orbán Viktor ragyogó politikai érzékkel, különféle frontokat megbontva, Budapesten behódoltatta Kaszát. Így tör utat a lényegi cél, a budapesti politikai elit nemzeti ügyekben kialakítandó egysége felé. Három dologban kell Budapesten sürgősen egységre jutni. Ezek az autonómia, a kettős állampolgárság, s ami most már elodázhatatlan, a helyi hatalomba be­épülő kisebbségi elitek iránti viszonyulás kérdése.

Kaszának igaza van, amikor azt mondja, hogy „a délvidéki magyaroknak legnagyobb gondot a ví­zum jelenti”, s abban is, hogy a belgrádi EU-tagság „feltételévé kell tenni a vajda­sági magya­rok helyzetének és kulturális jogainak rendezését”.

Csakhogy a VMSZ elnöke szorultságában saját emberei Józsa, és Korhecz ellen be­szél. Ha ugyanis Belgrádnak be akarja bebizonyítani, hogy leépítése ellenkezést váltana ki Buda­pesten, ott bizony keményen kell nyilatkoznia a többségi szerb hatalom ellen.

Kasza – ezt már egyszer bebizonyította – ha a saját megingott pozíciójáról van szó, rögtön veszélyben látja az egész vajdasági magyarságot. Dörögni, nem esik nehe­zére. Közben egy csöppet sem zavarja, Korhecz és Józsa, a VMSZ Belgrád által köz­vetlenül fizetett veze­tői, a minap még a helyzet javulásáról beszéltek. Olyannyira, hogy mind­ketten szó nélkül hagyták a temerini fiatalok ellen meghozott drákói ítéleteket, amelyek újabb nyomást jelente­nek a vajdasági magyarságra.

Továbbá, Kaszá­val együtt olyan a nemzeti tanácsról szóló törvénytervezetet kínálnak fel a szerb hatalomnak, amely lehetővé teszi a jelenlegi kisebbségi intézményrendszer fenn­maradását. Ami jelenleg arra szolgál, hogy a szerb hatalom ellenőrzése alatt magyarok köz­vetítsék ki a szerb nemzeti érdekeket a vajdasági magyarságnak. Más lapra tartozik, hogy ez – a gazsuláló törvénytervezet – egyelőre nem felel meg a belgrádi hatalom érdekeinek sem. Olyannyira, hogy ott most egy teljesen új kisebbségi törvény készül.

Ha igaz a belgrádi média vélekedése, miszerint Belgrád Kaszát a Doris Pack-féle vizs­gálóbizottság látogatásáért hibáztatja, mert ezzel úgymond fél évvel kitolódott a megvalósít­hatósági tanulmány EU-s elfogadása, akkor, ki kell mondani: Orbán Viktor a minap Buda­pesten két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt, a VMSZ-t leválasztotta az RMDSZ és az MKP helyi hatalomba beépülő politikai blokkjáról, másrészt eltávolította Belgrádtól. A nemzeti integráció szempontjából mindkét dolog haladásnak számít.

 

Azért, még nincs minden rendben

Az jó, hogy Kasza Budapesten – szabadkai birodalmának összeomlásától tartva – szembe fordult a belgrádi kötődésű Józsával és Korheczel, meg a szerb hatalommal magával. Az viszont már kevésbé jó, hogy itthon más nótát fúj.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt választmánya a minap a Szerbiai Kisebbségi Kódex meghozatalára vonatkozó kezdeményezést megküldte s két számba jöhető vajdasági magyar pártnak véleményezés, megvitatás végett. A Páll-féle VMDK-nak nem küldte el a dokumentumot, mert úgy véli, hogy a párt vezetése olyan politikai és erkölcsi válságba került, amely lehetetlenné teszi, hogy érdemben foglalkozzon a VMDP javaslatával.

A két elnöknek Kasza Józsefnek és Rácz Szabó Lászlónak küldött levélben a VMDP elnöke kiemeli: „Abban a reményben küldöm Önnek ezt a levelet, s a Kezdeményezést, hogy most, amikor Szerbia nagy szülési fájdalmak közepette, Európához közeledve próbálja a saját de­mokratikus átalakulást végbe vinni, a VMSZ és az MPSZ történelmi felelősségük tudatá­ban, a vajdasági magyarság a tényleges autonómia iránti igényét felmutatva, a VMDP-vel po­litikai egységben nyilvánítsanak véleményt. A közös fellépés érdekében a VMDP minden megkötés nélkül hajlandó az egyeztetésre. Meggyőződésem, hogy ha a kettős állampolgárság és a speci­ális vízum tekintetében sikerült közös álláspontra jutni, ugyanezt megtehetjük a tényleges magyar autonómia ügyében is.”

A Dudás Károlynak a VMSZ pártkapcsolatokért felelős alelnökének és Kasza altere­gójának címzett levélben Ágoston András még konkrétabban fogalmazott:  „Ebben a helyzet­ben, amikor Szerbiában több jogszabály, törvény és számos különböző szintű határozat fog­lalkozik az egyéni és kol­lektív jogok érvényesítésé­vel, eljött az ideje egy teljes értékű kodifikációnak... Tudom, az Ön számára ez olyan helyzet, amilyennel egyszer régen már ta­lálkozott. Csakhogy most szaba­don, érett fejjel dönthet. Remélem most jó döntést hoz”.

Feleletet a VMDP Kezdeményezésére csak Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke kül­dött. Ez alapjában véve támogató válasz. A VMSZ vezetői hallgatnak. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magyar (perszonális) autonómiával szemben a Várady-Józsa-Korhecz autonó­miaellenes, a kisebbségi választók névjegyzékének létrehozatalát akadályozó projektumát támogatják.

A sokat mondó hallgatás Budapestnek szól. Ott is azoknak, akik úgy akarnak kitérni az autonómiaügyben esedékes konkrét állásfoglalás elől, hogy előbb – indo­kolatlanul, hiszen pont autonómiaügyben váltak kétpólusúvá határon túli magyarok politikai elitjei – egységes álláspontot követelnek a határon túli magyarok politikai pártjaitól.

A cél világos: lehet, hogy továbbra is ki kell szolgálni a szerb hatalmat, most már csak a hatlom előszobájából, de maradjon meg legalább a VMSZ nemzeti tanácsa, ami végtére néhány vezetőnek mégiscsak pénzforrás.

 

Egypártrendszer az anyagi csoportéredekek védelmében

A budapesti politikai eliten belüli gyötrődés lényegére tapint rá a Cotidianul c.  román lap érdekes megállapításaival. A lap szól a helyi többségi hatalomhoz símuló magyar csoportosulá­sokról általában, s konrétan az RMDSZ-ről.

- Egy kisebbségi csoport politikai elitje – így a Cotidianul – általában a közösség alsó so­raiból indul, hogy az általa képviseltek érdekeit védje. Egy idő után azonban lemond ezekről, és a központ érdekeit teszi magáévá, így veszít legitimitásából. Az RMDSZ fennmaradása a következő évek­ben a román politikai erők hozzáállásától és érdekeitől függ.

- Az eddigi RMDSZ-vezetők közül Markó Béla a leghosszabb ideje, 1995 óta ve­zeti ke­mény kézzel a szövetséget. Markót lojális emberei veszik körül, akiket (egyes, a magyar közös­ségből jövő hangok szerint) anyagi érdekeik és abbéli törekvésük tart össze, hogy a szövet­séget a magyar közösség egyetlen politikai erejévé tegyék – írja a román lap .

Ebbe a kontextusba illik bele Markó Béla kijelentése, miszerint Erdélyben nincs realitása annak, hogy ideológiailag különböző módon gondolkodó emberek külön pártokat hozzanak létre. S hogy „ha az erdélyi magyarság több politikai pártot akar létrehozni, akkor le kell mondania azokról a társadalomszervezési eszközökről, amelyek egy parlamenti pártnak a ren­delkezésére állnak”.

Nem könnyű tehát a magyarországi politikai elit helyzete. Miközben az ország az EU-ba igyekezett, a konstruktív szomszédságpolitika nevében hagyta, hogy a határon túli ma­gyar politikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnya egyszerűen a fejére nőjjön.

 

Amire Budapesten kell megtalálni az orvosságot

Biztosra vehető, hogy a magyarországi politikai elit is tudja mindazt, amit a román lap – alig leplezett kárörömmel – ki is mond. Csakhogy a problémával, a folyton elégedetlenkedő, s állandó jelleggel a helyi többségi hatalom közelében lebzselő kisebbségi elitek nyomulásá­val egyelőre nem tud mit kezdeni. 

A zűrzavart nem csökkenti, inkább növeli, hogy a budapesti politikai elitnek máig sincs kialakult véleménye arról, mit is legyen a határon túli magyarok közösségeivel?

A magyar nemzet egészének szerencséje, hogy a „helyzet fokozódik”. Ezek­ben hóna­pokban években dől el ugyanis, végbe megy a nemzet határmódosítás nélküli politikai integ­rációja (a mazsolázás politikájával szemben ezt szolgálná a kettős állampolgár­ság), vagy Ma­gyarország az EU-ban kettős nyomás alá, kettős gyűrűbe kerül. A jelenlegi helyzet azzal fe­nyeget, hogy a magyar képviselet megrokkan, s képtelenné válik az olyannyira szükséges ér­dekérvényesítési feladatok elvégzésére. S végül az EU perifériájára szorul: oda nyomják a kisantant, és a helyi többségi hatalomhoz csapódott magyar kisebbségi elitek is.

Ez bizony nagy gond. A megoldást megtalálni nem gyerekjáték. A nemzet szempont­jából fontos annak a küzdelemnek a kimenetele, amely egyrészt a ma­gyarországi politikai eliten, sőt egyes pártokon belül, másrészt a majdani egységes budapesti elit és a helyi többségi hatalomhoz simuló magyar kisebbségi elitek között zajlik.

Felmerül a kérdés, mit tehet a budapesti politikai elit az erdélyi autonó­mia érdekében, ha Frunda György, az Európa Tanács ellenőrzési bizottságának vezetője kö­zelebb van a Neptunhoz mint Budapesthez? S aki a Kossuth Rádiónak megerősítve Basescu román elnök véleményét, megismétli, hogy az etnikai alapú autonómia Erdélyben kivitelez­hetetlen, mert azt a románok elszakadási kísérletnek tartanák. S hogy legfeljebb egy magyar többségű köz­igazgatási régióra lehet számítani.

Kell ezen csodálkozni? Aligha! Katona Ádám szerint Frunda György azok között van, akinek a dossziéját a Román Hírszerző Szolgálat nem adta ki a kommunista politikai rendőr­séggel kapcsolatban álló személyek leleplezésével foglalkozó, bizottságnak. Ez magáért be­szél.

Erről lenne szó. Ezekra a bajokra Budapesten kell megtalálni az orvosságot, s nem is akármilyet, hanem jót. Akkor is ha egyesek számára ez a pilula keserű lesz.

 

Dokumentum:

Katona Ádám levele Markó Bélához (1. rész)

 

ERDÉLYI MAGYAR KEZDEMÉNYEZÉS                            RMDSZ-PLATFORM

MARKÓ Béla úrnak

az  RMDSZ elnökének

Tisztelt Elnök úr!

1. Igen nagy elégtétellel vette tudomásul az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség keresztény-nemzeti platformjának tagsága, hogy az Elnök úr választási programja élén az autonómia meg a kettős állampolgárság páros fogalma díszlett.

Azt hittük viszont, hogy káprázik a szemünk, amikor a törvényhozási választások előtt ugyancsak az autonómia meg a kettős állampolgárság jelszavával lépett porondra, még pedig  „az RMDSZ alternatívájaként” (egy azóta szublimálódott román párt, Emil CONSTANTINESCU pártja árnyékában) az a posztliberális, ún. polgári csoportosulás, mely­nek vezetői alig néhány hónappal korábban éppen annyira hevesen tiltakoztak ezen két köve­telésünk napirendre tűzése ellen, mint az RMDSZ-en belüli ún. „NKBUK” („Neptun-Kempinski-Bukarest”) csoport.

Ismeretes, hogy az újabban „NKBUK-csoport” néven emlegetett RMDSZ-személyisé­gek a szövetségi autonómia-programunk érvényesítését akadályozó, nemzeti közösségünk egységét romboló törekvései oly módon törtek felszínre az RMDSZ hetedik, szatmárnémeti kongresszusán, illetve olyan sokféle úton-módon és folyamatosan sérültek a demokratikus vezetési elvek Szövetségünkben, hogy végül a romániai magyar politikai közélet különösen az önkormányzati- és törvényhozói választásokat megelőző kampány idején, sárdobáló had­színtérré változott.

Noha heteken át, míg az eső le nem mosta, egymás mellett díszelegett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség meg a Magyar Polgári Szövetség falragaszain az autonómia és a kettős állampolgárság kettős jelszava, tény, hogy egész politikai közéletünk és benne az RMDSZ súlyos politikai-erkölcsi válsággal küszködik.

A különböző eszmeiségű személyiségeknek, csoportosulásoknak korrekt belső vá­lasztás révén kell megméretkezniük; a korrumpáltaknak nem leget döntéshozó szerepük kö­zéletünkben. A legkisebb közös nevező megtalálása nélkül, egységes nemzetstratégia kiala­kítása nélkül a nemzeti elkötelezettségű, számbeli kisebbségű magyaroknak nincs jövőjük az ún. utódállamokban.

2. Hivatalos megbeszélünk során, a múlt év július 2-án a Szövetségi Elnök úrnak át­adtam annak a tízezer számra nyomtatott sajtóterméknek egyik példányát (mely ajándékként valamennyi székelyudvarhelyi háztartásba is eljutott) azzal a mellbevágó hírrel, miszerint „a Román Hírszerző Szolgálat visszautasította három magas udemeres tisztségviselő dossziéjá­nak kiadatását a CNSAS-nak, vagyis a kommunista politikai rendőrséggel kapcsolatban álló személyek leleplezésével foglalkozó, még az Emil CONSTANTINESCU elnöksége idején megválasztott bizottságnak. – Köztudott, hogy a jelenlegi hatalom számára ellenzéki, kényel­metlen személyek is tagjai még a bizottságnak, mint például Mircea DINESCU költő, neves publicista, s ezért is történt már több próbálkozás a nevezett testület átalakítására, jelenlegi mandátumának lerövidítésére. – A három RMDSZ-es politikus [...] SZABÓ Károly, VERESTÓY Attila és FRUNDA György szenátor. [...] Nem az első alkalom, amikor a román sajtóban olyan hírek jelennek meg, hogy három magas rangú RMDSZ-es tisztségviselő múlt­jára vonatkozó dosszié nem publikus, mert közzétételük állami érdekeket érint. Erről a 2000-es parlamenti választások előestejen is lehetett olvasni. Ideje volna a nevezett személyeknek tájékoztatni a közvéleményt, hogy mi igaz, vagy nem az ilyen hírekből, hiszen az igazság el­kendőzése azt jelentheti, hogy évek óta félrevezetik az egész erdélyi magyar [nemzeti] közös­séget.” (Polgári Válasz. Az udvarhelyi polgárok hetilapja. 2004. május 15.) (Folytatjuk.)

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.