Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 50. szám

2005. május 12.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Dokumentum:

Katona Ádám levele Markó Bélához (2. rész)

 

Nos, az eltelt közel egy esztendő alatt valóban önmaga, illetve az RMDSZ iránti elemi erkölcsi kötelessége lett volna „a nevezett három közéleti szereplőnek” tájékoztatnia a köz­véleményt az efféle sajtóközlemények valóságtartalmáról, és arról, hogy esetükben a román államérdek vajon azonos-e a romániai magyar nemzeti közösség érdekeivel; nem pedig – mintha mi sem történt volna – a belső választást mellőzve (Maros megyében), illetve nevetsé­ges gyarlóságokkal tarkítva (Udvarhely székben), újra besétálni a bukaresti Szenátus RMDSZ frakciójába.

Persze nem olyanszerű, semmit-mondó, látszat beszámolókkal illene előállniuk, ami­lyeneket (törvényhozói frakcióvezető minőségükben) például KELEMEN Attila képviselő meg VERESTÓY Attila szenátor a legutóbbi Szövetségi Képviselők Tanácsa elé terjesztett.

 

3. Rendben megérkezett az Elnök úrtól a folyó hó 18-án, elektronikus postán küldött fölkérés a MÁRTON Árpád képviselő úr által összehangolt törvény-előkészítő bizottság ter­mékének minősítésére. Tekintve, hogy nem tartózkodtam ennek a terméknek megérkezése napján Székelyudvarhelyen, csak három nappal utóbb olvashattam. Azóta platformunk elnök­sége és valamennyi e-mail útján elérhető tagjával, illetve külső szakértőinkkel tüzetesen meg­vizsgáltuk a szóban forgó Kisebbségi törvény-tervezet ún. munkapéldányát, illetve elkészí­tettük hozzá az EMK módosító és kiegészítő javaslatait.

Mivel a világhálón nem sikerült rábukkanunk magyar demokrata szövetségünk tör­vénytervezetének magyar nyelvű változatára, f. hó 25-én SZEPESSY Lászlóhoz, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatójához fordultunk, akinek szintén – akárcsak a Hivatal munkatársainak – kitartó keresgélés után, sem sikerült megtalálni a törvénytervezet magyar szövegét; mert ilyen nem létezik. Ezért kénytelenek vagyunk az ún. munkapéldány román szöveget az EMK magyar nyelvű kiegészítő és módosító javaslataival összeházasítani.

Ismeretes egyébként, hogy mi voltunk mindkét követelés első megfogalmazói, hirdetői az 1989. decemberi változások után a Duna-medencében, hasznosítva a nemzetközi jogtudo­mány legújabb eredményeit, illetve tekintetbe véve a Romániánál összehasonlíthatatlanul de­mokratikusabb jogrendszerű és hagyományú nyugati államok „etnikai kisebbség-kezelési” gyakorlatát. Hasonlóképpen ismeretes, hogy következetesen támogattuk CSAPÓ József, majd BAKK Miklós statútum-készítési munkálkodását, még pedig azoknak a jeles RMDSZ tiszt­ségviselőknek makacs ellenakciói közepette, akiket „NKBUK-csoportként” emlegetnek.

Úgy véljük, hogy ezeket a tényeket meg körülményeket talán ma, midőn a személyi autonómiánkat biztosítandó kisebbségi törvénytervezetről értekezünk, célszerű lett volna, cél­szerű lenne az RMDSZ csúcsvezetésének is szem előtt tartani. Vajon méltányosnak tekint­hetjük-e ezt az eljárást, amely bennünket egy „elkészített” törvénytervezet szöveggel szembe­sít, és mindössze néhány napot biztosít véleményünk írásba foglalására, ahelyett, hogy – az RMDSZ korábbi, a mostaninál demokratikusabb gyakorlatát követve – a szövegszerkesztő bizottságot eleve paritásos alapon állították volna össze, például bevonva azokat, akik 10–15 éve küszködnek a sok vihart látott Szövetségünk hajóját az önrendelkezés, sőt az önkormány­zás (vulgó: autonómia) vizeire kormányozni. Az is kétséges, hogy munkánk eredményeit mi­lyen mértékben hasznosítja „a bizottság”, amely csak egy ilyen, erősen fogyatékos „munka­példányt” hozott nyilvánosságra.

Szólnunk kell arról, hogy az „NKBUK-csoport” meg klientúrája több mint egy évti­zede több nyelven híresztelik ország-világ előtt, hogy Szövetségünk nem törekszik ún. etnikai jellegű autonómiákat létrehozni, holott ennek éppen az ellenkezője igaz! Ugyanezek az RMDSZ színekben politizáló személyek ugyancsak ország-világ előtt elfelejtik bevallani, hogy Szövetségünk kolozsvári kongresszusán, tehát az RMDSZ éppen tíz esztendeje (!) prog­ramba foglalt célkitűzése a háromszintű autonómia, köztük a tömbben élő magyarság számára a területi autonómia megteremtése is. Holott a Szövetségünk minden tagja számára – tehát nem csupán az ún. kurucság számra – kötelező, és ez az RMDSZ Program Alapelveibe foglalt 4. cikkely b/ paragrafusa XXI. századi, teljesen „euro-konform” igényt fejez ki, még pedig a belső önrendelkezésünk megvalósítási formájaként etnikai jellegű autonómiát. És ebben „Az autonómia” című paragrafusban nem csupán a Szövetségünk által célul tűzött három autonó­miaformának megnevezése olvasható, hanem mindhárom forma lényegi jegyeinek kifejtése is. Mindebből félreérthetetlenül és egyértelműen kitűnik mindháromnak – „a személyi elvű”-, „a sajátos státusú önkormányzati-” és „a területi autonómiának” – etnikai jellege. 

Az „NKBUK-jelenségnek” van egy most különösen erősen megmutatkozó, és várha­tóan tovább erősödő káros következménye: miután ez a csoport és klientúrája a román politi­kai közéletet tudatosan félrevezette, Szövetségünk etnikai alapú autonómia-törekvése a ro­mánság rémálmaiban úgy jelenik meg, mint hajdan egyes ókori meg középkori népek tudatá­ban egy erősen veszedelmes min. hétfejű sárkány. Ha az „NKBUK-csoport” és klientúrája éveken át ezt, a számukra is kötelező RMDSZ-programpontot nem hallgatta volna el (hogy erősebb kifejezést ne is használjunk), most nem mondhatnák a román politikai közélet liberá­lisai, még ANDREESCU úr meg a „PRO EUROPA LIGA” ún. demokratái is, hogy etnikai jellegű autonómia-követeléseink NEM európai jellegűek és ezért a románság társadalma szá­mára megemészthetetlenek!

És most nem vádolhatná Bukarestben senki Szövetségünk csúcsvezetését, hogy – Ro­mániának az Európai Unióba belépése, illetve a Kisebbségi törvény-tervezet elfogadása kü­szöbén – mellettünk, magyarok mellett az ország többi nem-román etnikumának fogalma sincs az RMDSZ „bűnösen” etnikai jellegű törekvéseiről.

Úgy véljük, utalnunk kell az elhallgatás és a mellébeszélés talán leginkább felejthetet­len példájára is: Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1334/2003. számú Határozata, a köznyelvi szóhasználatban az „Andreas GROSS-jelentés” körüli szégyenteljes RMDSZ-botrányra is. Arra, hogy FRUNDA György szenátor 2003-ban 26 napig „felejtette el” a Szö­vetségünk törvényhozóit és egyéb tisztségviselőit értesíteni erről,  a Szövetségünk, mint etni­kai érdekvédelmi szervezetet számára igencsak fontos nemzetközi jogi fejleményről, mely éppen a románság számára legnehezebben emészthető autonómia-formáról, a területi autonó­miáról mondta ki, hogy az európai gyakorlatban „etnikai konfliktusokat feloldó hatása van”.   

 

4. Máskülönben most, az ország Európai Unióba befogadása előtt Románia többségi politikai elitjének történelmi jelentőségű döntést kell hoznia: legalább a személyi elvű, etnikai jellegű autonómiát kell biztosítania az ország valamennyi nem-román etnikuma számára – egy tisztességes, XXI. századi jellegű kisebbségi törvény elfogadása és gyakorlatba ültetése révén.

Ez ma éppen annyira történelmi jelentőségű döntés lehetne, mint 1881-ben volt – a ki­rályság elismerése feltételeként – a zsidókérdés ugyancsak kénytelen-kelletlen jogi rendezése. (Ugyanis az 1866-os alkotmány 7. cikkelye szerint csak keresztények lehettek román állam­polgárok.) És éppen annyira történelmi jelentőségű döntés kell legyen, mint volt – a trianoni diktátum feltételeként – az ún.  Kisebbségi szerződés aláírása Alexandru VAIDA-VOEVOD miniszterelnök által (Saint-Germain, 1919. december 9.).

Jól tudjuk, hogy az 1881. és az 1919. évi törvény meg szerződés írott malaszt maradt Romá­niában, melyet 1923-ban „nemzetállammá” nyilvánítottak. Holott az ország lakosságának ekkortájt – az 1899. évi román- és az 1910 évi magyar népszámlálási adatok egybevetése sze­rint – 66,7 %-a volt román, 11,9 % magyar,   6,6 % ukrán, 5,3 % német etnikumú, illetve 70,1 %-a ortodox, 16,3 %-a katolikus, 6,9 %-a protestáns, 5,5 %-a zsidó stb.

Nyilvánvaló számunkra, hogy elkerülhetetlen az 1991-ben hozott mai alkotmányban szereplő „nemzetállam” minősítés megváltozatása.

Örök történelmi tanulság: minden nép csak annyi szabadságnak örvendhet, amennyit ő maga kivív magának.

Nos, a most szóban forgó Kisebbségi törvény-tervezet munkapéldánya jóval alatta ma­rad az ország szórványban, illetve számbeli kisebbségben élő nem-román nemzeti közösségei folyamatos asszimilálását bár lelassító, megmaradását elemi szinten biztosító nyugat- és kö­zép-európai követelményeknek: jóval alatta marad a nem-román etnikumú romániai lakosság személyi elvű autonómiája biztosítása elemi kritériumainak.

 

5. Igen nagy szomorúsággal értesültünk az EMK tiszteletbeli elnöke, TŐKÉS László püspök úr és a szövetségi elnök úr közötti március 16-i marosvásárhelyi tárgyalás meghiúsu­lásáról. (Hiszen csaknem ugyanazon a napon ültek ugyanazon tárgyalóasztalhoz, közös fel­adataik megbeszélése végett, még pedig közéleti tevékenységük kezdete óta legelőször, Ro­mánia megkoronázott roma királyai. STĂNESCU meg RĂDULESCU király urak tárgyalá­sainak eredményeiről még nem tudósítottak a hírügynökségek.)

Az 1996 óta politikai műhelyként működő Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform részéről ezúton tisztelettel felajánlom az Elnök úrnak a múlt év július 2-án elkezdett hivatalos megbeszéléseink haladéktalan folytatását, most első sorban a Kisebbségi törvény-tervezet munkapéldányáról – mégpedig az Ön hivatali elfoglaltsága időfüggvényében és hely­színen. (A törvény-tervezetre vonatkozó EMK-álláspontot tartalmazó, általunk javított mun­kapéldány-szöveget mellékelten küldjük.)

 

6. Tisztelt Elnök úr, végül ezúton köszönöm meg húsvéti jókívánságait!

Viszonzásul magam és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés tagsága nevében Isten ál­dását kérem munkájára és egyúttal a közösségükben való boldog együttlétet, Istentől áldott húsvéti örvendezést, családja körében eltöltött kellemes ünnepeket kívánok, őszinte nagyrabe­csüléssel

 

                                                                                                               Katona Ádám                 

                                                                                                              az EMK elnöke

2005 Húsvétján

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.