Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 51. szám

2005. május 14.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Németh Zsolt Koszovóról: Az lehetne a megoldás, ha az állami képviseletekben biztosítani lehetne a nemzetiségek arányos szerepét. A probléma csak az, hogy ezt sem az albán többség, sem pedig a szerb kisebbség nem hajlandó elfogadni Koszovóban.

Adrian Nastase Nyíregyházán szorgalmazta, hogy Budapest biztosítsa a magyarországi ki­sebbségek, beleértve a románság parlamenti képviseletét. a román Képviselőház elnöke haza­érkezve kijelentette: „Sajnos a magyar Országgyűlésben túl régóta késik azon törvény elfoga­dása, amely lehetővé tenné a magyarországi etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét”. Szili Katalin megígérte, hogy „erőfeszítéseket fog tenni, hogy e törvényt az Országgyűlés mihamarabb elfogadja”.

Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman az ülésen figyelmeztetett arra, hogy a választójogi törvényt mielőbb összhangba kell hozni az alkotmánnyal, mert ha nem módosul a jogszabály, veszélybe kerülhetnek a jövő évi kisebbségi önkormányzati választások.

 

Ágoston András:

Ez Budapestnek is pofon

 

Nézzük a tényeket: a minap újra magyarverés volt a Vajdaságban. Ómoravicán az egyik menekült véresre verte az egyik magyar fiatalt (szülei szerint a fiút a középkorú dü­höngő feszítő vassal ütötte le). Ezt megelőzően Pandúr József belgrádi magyar nagykövet a Magyar Szónak egy szerencsétlen nyilatkozatot tett: "Voltak kisebb gondok a vajdasági ki­sebbségek elleni incidensek miatt, de ennek szerencsére vége."

A magyarverés után pár nappal a magyar és a szerb belügyminiszter találkoztak Buda­pesten. Megállapították, hogy a terrorizmus elleni harcban jó a két ország közötti együttmű­ködés. A magyarverésekről a sajtó tanúsága szerint nem volt szó. Annak ellenére, hogy a szerb menekült elkövető a jelenlevők szerint többször is hangoztatta: ki kell irtani a magyaro­kat, hogy a település szerb falu legyen, most Kasza József is hallgat. Nincsenek dörgedelmek, sajtótájékoztatók. Talán felfogta, hogy a magyar pártok véleményét a szerb politikai elitet már régen semmibe veszi. A VMDP megnyilatkozásait a VMSZ-es befolyás alatt álló Magyar Szó mellőzi. Itt tartunk most.

Ilyesmire gondoltunk akkor, amikor az EU szemlézők ittjárta után a Hírlevélben cím­ként írtuk le: „Csak rosszabb ne legyen”. Lett.

A Magyar Szó szerint „az eset nagyon felborzolta a kedélyeket, a szülők félnek elen­gedni gyerekeiket szórakozni. A faluban egyébként több száz menekült él, akik többnyire be­illeszkedtek az új környezetbe, de akad néhány kivétel, akik nem ismeretlenek a rendőrség számára sem”.

 

Alávetettség a gyakorlatban

Kezdjük a Magyar Szóval. A meghunyászkodás, az alávetettség érzete munkálhatott az újságíróban, vagy a szerkesztőben, ha úgy látta, vagy úgy akarta láttatni, hogy a menekültek általában beilleszkedtek a helyi társadalomba ott Ómoravicán, vagy bárhol másutt a Vajdaságban. Az igazság az, hogy csak a helyi szerb társadalomba illeszkedtek be. Miközben a magyarok egyre inkább a peremre szorulnak. Ott is ahol még többségben vannak. Akit a szerbek „befogadnak” annak vigyáznia kell minden szavára. S a kissé gyenge­elméjű vigyorával kell elfogadnia, ha szolgálatait a szerb gazda azzal fizeti ki, hogy kijelenti: ő nem nacionalista mert szereti a magyar ételeket, netán a magyar nőket, s nem a nemzetiség szerint különbözteti meg az embereket, hanem aszerint becsületesek-e vagy sem. Szomorú tény, hogy ilyesmi nyilvános tribünökön is elhangozhat, anélkül, hogy a megalázó viszonyu­lást bárki közülünk szóvá tenné.

Így érezteti hatását a gazdasági és a politikai szerb túlhatalom.

A vajdasági magyarságnak nincs védelmezője. A magyarországi tisztségviselők nem foglalkoznak gondjaival. Doris Pack is megmondta, tanuljanak a magyarok szerbül és menje­nek rendőrnek. (Esetleg menjenek oda, ahova akarnak.)

Egyre inkább az érzésünk, hogy az EU Magyarországnak amolyan segédcsapat sze­repet osztott ki. A vad szerb bennszülöttek megszelídítését kellene elvégeznie. Úgy, hogy példát mutatva eltűri szilaj kilengéseiket és a buzgó hittérítők alázatával demokráciára biztatja ezt a vad népet. Ez bizony nem jó szerepkör.

Ha Budapest elnéző Belgrád kilengéseivel szemben, s nagyobbára az üres gazdasági ígéretekre hagyatkozik, s hagyja magát szédíteni a különböző demokratikus és „demokrati­kus” megnyilvánulásoktól, abból a vajdasági magyarságnak haszna nem, inkább csak kára származhat. Ez pedig akkor sem fogadható el, ha az EU-nak netán tetszene Magyarország balkáni mutatványa.

 

Budapest tétovázása károsítja a nemzetet

A VMDP szerint a helyzet csak akkor változhat, ha a magyarországi politikai elit teljes egészében kiépíti és hatékonyan alkalmazza a magyar nemzet egésze érdekének megfelelő Balkán-politikát.

Tény, hogy a megtévedt temerini fiatalokra kimért drákói büntetések állami tesztként a magyar kormány és egyáltalán a magyar politikai elit tűrőképességét hivatottak megállapítani. Nekünk magyaroknak ebből látni kellene, hogy a politikától koránt sem független szerbiai igazságszolgáltatás ezzel az ítélettel a politika iránt tett gesztust. Csakúgy, mint a rendőrök „tehetetlenségükkel”, amikor az egyik esetben pillanatok alatt megtalálják a tettest, a másik­ban már évek óta kutakodnak, hiába.

Egyelőre az a helyzet, hogy a szerb politikai elit ütőkártyaként használja a vajdasági magyarságot, illetve a mindenkori magyar kormányt a Nyugattal folytatott Kosovo-játszmá­ban, miközben a magyar igyekezet ellenére sehogy sem akar megszelídülni, demokratikussá válni.

Jó lenne felhagyni az eredménytelen, a nemzet számára is káros budapesti politikával.

Ki akadályozza meg a magyar kormányt és a magyarországi politikai elitet, hogy ös­szehangolva nézeteit mind Szerbia, mind az EU számára világossá tegye álláspontját? Azt, amely a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának alapelveit követi.

 

Az érdekek világos megfogalmazása hozhat csak eredményt

A vajdasági magyarság egészének az egyetértésére találna, ha a magyar miniszterelnök remélhetően még a közeljövőben sorra kerülő, belgrádi látogatásakor budapesti belső kon­szenzusra alapozottan egyértelműen megnyilatkozna.

Ha kimondaná, hogy a jövőben a szerb kormány politikai akaratának hiányával fogja magyarázni, ha a magyarverések elkövetői nem kerülnek gyorsan bíróság elé. Vagy ha a nem alkalmaznak azonos mércéket a szerb és az esetleges magyar elkövetőkkel szemben.

Továbbá, ha a vajdasági magyarság nem kap ugyanolyan autonóm jogokat, amilyene­ket a szerb kormány a kosovói szerbeknek szán. (Annak a paradoxonnak a meghaladásáról van szó, amely jelenleg lehetővé teszi, hogy Szerbiának a még el sem szakadt Kosovóban élő szerbek számára is van autonómiakoncepciója, a magyarországi politikai elitnek a Trianont követő nyolcvanöt év után sem.)

S végül, de nem utolsó sorban, a magyar kormányfő nyugodtan követelheti, a magya­roknak a szerb parlamentben való részarányos képviseletét. S ezzel összefüggésben a magyar választók névjegyzékén alapuló többpárti választásokat is. Itt sincs másra szükség, csak arra, ami a kosovói szerbek esetében már megvalósult.

Ne feledjük, eljött az ideje annak, hogy mi magyarok egyenes derékkal, a demokrácia bajnokaként, a jól felfogott és világosan, mélyen Európa szemébe nézve kinyilvánított nem­zeti érdekeinknek megfelelően politizáljanak. Határon innen és túl.

Ma Európával kell szembe néznünk, de holnap már gyermekeinkkel, unokáinkkal is.

 

Dr. Szalma József:

A vajdasági románt és a romániai szerbeket Schengen nem fenyegeti.

Volt alkalmam megismerni a Román Alkotmányt és ennek nemzetállamiságra utaló klauzuláit. Hasonló a Szlovák Alkotmány is.

A politikai doktrína szerint nem ajánlatos nemzetállamiságot hirdetni az alkotmányban ott, ahol a jelentős lélekszámú kisebbség él. Szerbiában legalább hat alkotmánytervezetben a nemzetállamiság a kiinduló pont. Ilyen Kostunica kormányának hivatalos alkotmánytervezete is. A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság tavaly tartott egy összejövetelt, mely az európai politikai doktrínával összhangban kifogásolta ezt az alkotmánytervezetet. Sajnos igen kevés visszhangja volt ennek az összejövetelének. Csak a Magyar Szó jelentette meg a szerb alkotmánnyal kapcsolatos összefoglalót.

A határon túli magyarság politi­kuma versenyben van. Házi feladata az, hogy segítse, bevigye országát és ezáltal magyar kisebbségi népét, min­den áron, tűzen, vízen  át az Európai Unióba.

Hogy Románia araszol, az világos. Hogy Szerbia is ezt teszi az is világos. Románia minden releváns határon túli románnak megadta a román állampolgárságot. Igen okos lépés. Szerbia újabb törvényével a határon túli szerbeket ismeri el állampolgárnak. Tehát a vajdasági románnak és a romániai szerbnek elvben nem lesz schengenje. Csupán a vajdasági magyarok számára létesül vasfüggöny.

Mi lesz, ha Románia teljes jogú EU-tagországgá válik? Akkor nem félünk, hogy kiürül az anyaországgal szomszédos magyarság térség? Tiszta vizet kell önteni a pohárba a differen­ciált, araszoló határon túli magyar politikum viselkedésével kapcsolatban.

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2005. május 12. (A Magyar Szó mellőzte)

 

Ez már más

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nagy érdeklődéssel figyeli a magyarországi politikai színtéren a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatainak továbbviteléről zajló nyilvá­nos és kevésbé nyilvános egyeztetéseket.

A VMDP a kettős állampolgárságra irányuló kérésével összefüggésben haladásnak  tartja a letelepedő magyarok ügyeinek gyorsabb intézésére javasolt, immár az Országgyűlésben is tá­mogatott elképzeléseket. Ezen túlmenően várakozással tekint Avarkeszi Dezső ígéretére miszerint szeptemberig egy közös javaslat születhetik a korlátozott tartalmú állampolgárságra vonatkozóan. A még formálódó elképzelés szerint a korlátozott állampolgársággal mindössze útlevél járna, esetleg munkavállalási engedély. Nem jogosítana sem társadalombiztosítási-, egészségügyi-, szo­ciális- és nyugellátásra, sem más az állampolgárok számára ingyenesen hozzáférhető közszolgál­tatásra - és a választásokon való voksolásra sem.

Ezt az elképzelést, amely előbb Orbán Viktornál majd Gyurcsány Ferencnél is megjelent, a VMDP támogatja.

A munkavállalási engedéllyel járó csupasz útlevél intézménye hasznos, bizalomépítő in­tézkedés lenne, amely oldhatná a magyarországi politikai eliten belüli feszültséget. S egyben lépés lenne Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtését célzó össznemzeti fej­lesztési terv kidolgozása felé. Magyarország sikeres EU-tagállam csak akkor lehet, ha a Kárpát-medencében élő magyar közösségek, s az egész nemzet felemelésével szándékozik érvényesülni.

Az autonómiával kapcsolatban gondolkodóba ejt a nemzetközi autonómiaellenes lobbi fellépése. Józsa László és Molnár Gusztáv a nemzeti autonómia ellenzői boldogan állapítják meg, hogy az EU nem akarja az autonómiát. Markó Béla a napokban az RMDSZ szervezésében Buka­restben az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójának (FUEN) 50. kongresszusának képviselőit a miniszterelnök-helyettesi kabinetjében győzte meg, hogy támogassák az általa preferált kisebb­ségi törvénytervezetet, ami nem autonómia. Az, hogy a FUEN nem bír különösebb súllyal a nem­zetközi politikai színtéren, nem változtat a lényegen: vannak magyar vezetők, akik a főmagyar funkciójáért cserébe hajlandóak egy csak a helyi többségi hatalom szempontjából hasznos, a több­ségi érdekeket a kisebbségek felé közvetítő intézményrendszer működtetésére.

Az RMDSZ a magyarországi politikai elit hallgatását kommunikációval és ilyen-olyan támogatásokkal kívánja pótolni. Sem Budapesten, sem a kétpólusú kisebbségi elitek nemzeti szárnyán nem ringathatjuk magunkat illúziókban. Az EU-ban fontos politikai erők vélik úgy, hogy a kevésbé kockázatos egy a helyi többségi hatalom ellenőrzése alatt működő kisebbségvé­delmi mechanizmus, mint a tényleges nemzeti alapú autonómia.

Ebben a helyzetben biztató, hogy az SZDSZ képviselői romániai látogatásuk során nem álltak be autonómiának titulálni azt, ami nem az. Az igazán jó az lenne, ha a magyarországi poli­tikai elit képviselői az autonómia alapvető ismérveinek tekintetében összehangolt állásponttal lépnének fel a MÁÉRT előkészítő bizottságainak ülésén.

Van remény az előrelépésre a kisebbségiek részarányos parlamenti képviseletének ügyé­ben is. Szili Katalin Nastasenak ígérte meg, hogy mihamarabb rendezik ezt a kérdést. Egyelőre csak Magyarországon, de utána remélhetőleg az utódállamokban is.

Ebben a kontextusban csak támogatni lehet Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman fel­lépését, aki követeli, hogy a magyarországi választójogi törvényt mielőbb összhangba kell hozni az alkotmánnyal, mert ha nem módosul a jogszabály, veszélybe kerülhetnek a jövő évi kisebbségi önkormányzati választások.

Ha ez megtörténne, íme a hivatkozási alap a környező országokban való fellépéshez.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.