Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 52. szám

2005. május 18.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Józsa László: A kettős állampolgárság megszerzése kétségtelenül az egyéni boldogulás eszköze, és ez rendben is van. Viszont ha azt nézem, hogy vajon 2002. január 1-jén milyen következménnyel jár a vajdasági magyar közösségre mint közösségre nézve az, hogy mennyien maradunk és mennyien lesznek, akik megkapják a magyar állampolgárságot is, akkor úgy gondolom, hogy a szülőföldön való boldogulás vonatkozásában ezzel önmagában nem sokat nyernénk.

Beszelő 2001. 10. 14.

 

Ágoston András:

Nem a hatvanegy év  a baj?

Csuka Zoltán, a két világháború közötti magyar kisebbségi társadalom politikai viszo­nyainak nagy ismerője szerint már akkor jelentkezett a fiskális mentalitás a politikában. En­nek az egyik a magyarság körében korábban ismeretlen vadhajtása a frissen kisebbségbe ke­rült vajdasági magyarság politikai elitjének a szerb többségi hatalomhoz dörgölődző szárnya tevékenységében mutatkozott meg.

A fiskális észjárás politikával keveredő változatának a lényege az, hogy a szerb politi­kai hívatlan, vagy éppen elhivatott prókátora olyan szerb túlkapásokat, amelyek a magyar kisebbség szempontjából erkölcsileg és politikailag teljességgel elfogadhatatlanok egy jogászi csavarral időszerűtlennek, vagy jelentéktelennek netán – egy túl magasra tartott mérce nevé­ben – kevésnek tüntet fel.

Így cselekszik Korhecz Tamás is, aki az öt temerini fiatalra kiszabott drákói büntetést, egy sokak szerint drogdiller megveréséért első fokon kiszabott 61 évet az első felháborodás lecsitulását követően igyekszik a védelmébe venni. Korhecz, aki eddig – a vajdasági kormány alelnökeként – mély hallgatásba burkolózott, most a Kossuth Rádióban megszólalva, nem azt firtatja, mi történt a fiatalokkal a vizsgálati fogságban, hanem kijelenti: nincs ok aggodalomra, hisz csak elsőfokú ítéletről van szó, ami ugyebár nem jogerős, s ami lényeges, „nem bizonyí­tott a nemzeti motiváció”. Különben is, nem a hatvanegy év a baj, hanem az, hogy ennél sú­lyosabb bűncselekményekért mások jóval kevesebbet kaptak.

Korhecz úgy beszél, mintha tőle függne a büntetőpolitika Szerbiában. Azt próbálja ér­zékeltetni, hogy a drákói szigorral kimért büntetéseket nem úgy kell helyrehozni, hogy leg­alább másodfokon kizárják a vajdasági magyarság egészének a megleckéztetését célzó szerb nacionalista attitűdöt, hanem úgy, hogy (a továbbiakban? vagy sohanapján?) meg szigorítják a büntetőpolitikát. Hozzáigazítják a csak a második világháború utáni kommunista igazságszol­gáltatás kirívó túlkapásaihoz mérhető elsőfokú ítélethez? Ki? Korhecz?

 

Tragikomikus

Korhecz megnyilvánulása tragikomikus. Tragikus, fenyegető, a sötét jövőt jelzi, ha arra gondolunk, hogy egy ilyen szófogadó magyar politikus még sokáig megmaradhat a szerb hatalomban magyarboldogítónak. Nevetséges viszont, ha megnyilatkozását úgy fogjuk fel, mint a politikai megfelelési kényszer egyik eklatáns példáját, mint az igyekezetet, hogy meg­szolgálja a neki korábban már kiosztott juttatásokat.

Aligha azoknak van igaza, akik Korhecz más hasonló, de nem ilyen súlyos ügyeivel kapcsolatban már megmondták: nem érdemes odafigyelni, máshol dől el a vajdasági magyar­ság sorsa.

Hát igen, ezek után már csak abban reménykedhetünk, hogy a magyar kormány meg­találja a módját annak, hogy tudassa szerb partnerével: a vajdasági magyarságra nehezedő politikai nyomást nem azzal kell enyhíteni, hogy az öt temerini 61 évnyi büntetéséhez kell felemelni a szerbiai büntetőpolitikát. Minthogy a nyomás csökkentésének vannak civilizáltabb eszközei is.

 

A kisebbségi magyar politikus és a kormányzati felelősség

Korhecz esete szemléltető oktatás arra vonatkozólag mit ér a kisebbségi magyar politikus, ha kormányzati felelősséget vállal. Feletet ad arra a Kárpát-medencében tevékenykedő magyar politikai elitek körében máig nem tisztázott kérdésnek összeegyeztethető-e elvileg, de politikailag is a kisebbségi pártoknak és azok tagjainak kormányzati felelősségvállalása a Kárpát-medencében mindenképpen elsődleges érdeknek számító autonómiatörekvések képviseletével. Pontosabban a kisebbségi közösség, még pontosabban a magyar nemzet alapérdekeivel.

Miközben a gyakorlatban most már világosan látszik, hogy erről szó sem lehet, azt kell mondani, hogy Magyarországon politikai berkekben néhol még mindig divatos a kormányzati felelősségvállalás dicsérete.

Eljött az ideje, hogy kimondjuk: ha a Magyarországi politikai elit nemzetben kíván gondolkodni, s ami fontosabb, a nemzet érdekeinek megfelelően cselekedni, fel kell adnia az EU-csatlakozás idején felvett szokást, hogy támogatja a kisebbségi közösségek helyi hatalomhoz simuló elitjeit. Ha ezt korábban lehetett is magyarázni azzal, hogy az EU-csatlakozás mindenek felett álló összmagyar érdek, ennek a vélekedésnek az ideje lejárt. Olyannyira, hogy maga alatt vágja a fát az a magyarországi politikai erő, amelyik politikai ellenlábasait támogatja. Mert a helyi hatalomba beépült kisebbségi elitek mindig közelebb állnak országuk fővárosához, mint Budapesthez.

Ez a gyökere a MÁÉRT válságának is. S ez jó jel, hiszen a válság felismerése nélkül nincs gyógyulás.

Amíg a magyarországi politikai elit határozottan szembe nem néz ezekkel a most már történelminek nevezhető igazságokkal, saját magát kárhoztatja eredménytelenségre, s az a veszély fenyegeti, hogy nem Európában foglal helyet, legfeljebb Európa előszobájában. A magyarországi politikai elit nem akkor tölti be történelmi szerepét, ha jól odavág, mondjuk a vajdasági magyarságnak a speciális vízummal, hanem ha ott demonstrálja erejét ahol ez tényleges hasznot hozhat az európai és szomszédaival szembeni érdekérvényesítésben.

 

Dokumentumok:

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény, 2005. május 17.

A Magyar Szó mellőzte)

 

Lereszkedőben a vasfüggöny

Ha számbavesszük a magyar állam legújabb, megszigorításokat tartalmazó lépéseit, megállapíthatjuk: a kapcsolattartás tekintetében a vajdasági magyarság nehezebb helyzetbe kerül, mint bármikor a rendszerváltás óta.

Az Országgyűlés Rendészeti Bizottságának állásfoglalása, miszerint „Magyarország érdeke, hogy a kishatárforgalom tárgyában mielőbb megszülessen az uniós szintű szabályo­zás”, a legjobb bizonyíték arra, hogy  Magyarország a vajdasági magyarok felé lassan de biz­tosan leereszti a schengeni vasfüggönyt.

A VMDP, az egész nemzet iránti felelősségérzettől áthatva, nem támogatja sem a 30, sem az 50 kilóméteres kishatárforgalmi határsáv létrehozatalát. S az ehhez fűződő speciális vízumot sem. Nem ért egyet azzal, hogy a létrehozandó kétoldalú szerződés bővítené a „hatá­ron túli magyarok Magyarországra utazásának lehetőségeit”.

Ez az EU-szabta lehetőség szöges ellentétben áll a Kárpát-medencében élő magyarság érdekeivel. Ha indítóokot keresünk a „megadott lehetőség” mögött, látnunk kell az EU igye­kezetét, hogy megkönnyítse Szerbia és Montenegró helyzetét. A szándékot, hogy ne konf­rontálódjon vele ott is, ahol ez nem feltétlenül szükséges. Az, hogy a könnyítés számláját min­denek előtt Magyarország és magyarok fizetik, úgy látszik egyáltalán nem volt mérlegelés tárgya.

A VMDP már korábban kifejezésre juttatta véleményét, miszerint a speciális vízum, s a mögötte megjelenő kishatárforgalom a mai körülmények között nagyban hozzájárulna a még magyar többségű települések etnikai összetételének megváltozásához. Továbbá hogy bevezetése Vajdaság magyar­lakta részeibe vonzaná a szerb és más maffiákat, s olyan ellenőr­zési feladatokat róna magyar belügyi szervekre, amelyek anyagi vonatkozásait még fel sem lehet mérni. Nem szólva arról, hogy a határzónán kívül eső magyarok a kirekesztés és elha­gyatottság érzésével lépnének rá a gyorsuló elköltözés vagy a teljes asszimiláció útjára.

Ennyit tud csak tenni a szabad és független EU-tag Magyarország a vajdasági, egyre inkább csak sziget- és szórványmagyarságért? Ez lehetetlen! A VMDP kérése továbbra is az, hogy Magyarország letelepedés nélkül adja meg az állampolgárságot azoknak a magyaroknak, akik ezt kérik.

Bizalommal várjuk, hogy a kormányzati műhelyekben az illetékesek egyezségre jus­sanak a korlátozott tartalmú állampolgárság ügyében. A jelenlegi helyzetben ez a „csu­pasz” útlevél is megtenné. Átmenetileg. Addig amíg a magyarországi politikai elit több mint két­harmada nem jut el a felismerésig, hogy Magyarország határon túli magyar kisebbségi közös­ségei nem hátrányt, hanem előnyt jelentenek. Az egész nemzetnek.

Ne feledjük, eljött az ideje annak, hogy mi magyarok egyenes derékkal, saját jól felfo­gott közös érdekeinknek  megfelelően, mélyen Európa szemébe nézve politizáljunk. Határon innen és túl.

Mert ma Európával kell szembe néznünk, holnap már gyermekeinkkel, unokáinkkal is.

 

A kisebbségi autonómia uniós szabályozása

Tabajdi Csaba, EP-képviselő közölte: „Olyan dokumentum előkészítésén dolgozik a nemzeti kisebbségek, alkotmányos régiók és regionális nyelvek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti pártközi csoport, amely összefoglalja az autonómia jogi érvényesítésének feltételeit és lehetőségeit az Európai Unióban”. Az úgynevezett intergroup tanácskozásán az európai autonómiák és kisebbségi önkormányzatok tapasztalatairól cseréltek eszmét, elsősorban nyugat-európai példák - Katalónia, Baszkföld, Dél-Tirol, Korzika, Skócia, Wales, Flandria, Vallónia, az Åland-szigetek, Grönland, a Feröer-szigetek - alapján. Tabajdi elmondta: habár az EU-nak nincs kisebbségvédelmi rendszere, nincs közvetlen iránymutatása, nincs kidolgozott jogi normarendszere a kisebbségi autonómiák vonatkozásában, mégis található néhány szilárd fogódzó az uniós alapelvek között

MTI

 

Böjte Csaba ferences atya kezdeményezése

Iskola épül csángó magyar gyerekeknek. Nemzeti összefogásra szólított fel Böjte Csaba ferences atya. Egy új magyar iskola alapkövét rakták le a romániai Rekecsin határában. A moldvai csángó magyar gyermekek jelenleg csak a román iskolai tanítás után, magánházaknál tanulhatnak magyar nyelvet. Ez a lehetőség is csak négy éve adott.

 

Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom

Közlemény (részlet)

 

,,Dél-Tirol” a Vajdaságban is!

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kidolgozta a Délvidéki Társnemzeti Régió koncepcióját, amely a dél-tiroli modellre alapszik. A tervezetünket Szerbia széles közvéleményének bemutattuk. Ezzel kapcsolatban néhány sajtótájékoztatót tartottunk Újvidéken, Szabadkán és más településeken, a vezetőink a témával kapcsolatban interjúkat adtak, és nagy mennyiségű szórólapot osztottunk szét a Délvidéki Társnemzeti Régióval kapcsolatban. A közvélemény egy részétől pozitív visszajelzést kaptunk, de egyes médiumok kemény támadásokat indítottak ellenünk emiatt, szeparatistáknak, néhol pedig fasisztáknak nevezve minket.

És most ,,láss csodát”: az utóbbi időben nagyon hasonló modellt alakítanának ki Koszovó helyzetének végső rendezésére, amelyet az egyik vezető szerb politikus, Vuk Drašković támogat! Abból a célból teszi ezt, hogy megvédje a 100 ezer (ha nem kevesebb) koszovói szerb érdekeit és szabadságát. Felvetődik egy több, mint logikus kérdés: ha úgy tartja, hogy a nemzettársai Koszovón elnyomás alatt vannak, és a kiutat a dél-tiroli modellben látja, miért kapják fel a fejüket, akkor amikor ugyanezt a követelést 350 ezer magyar részére követeljük mi a Vajdaság (Délvidék) területén, vagyis Szerbiában! Mindent egybevéve, mi a saját autonómia javaslatunkat, vagyis regionális tervezetünket jóval Drašković előtt megterveztük és bemutattuk.

…Vuk Drašković dél-tiroli modellű tervezete, amely a szerb lakosságot kívánja védelmezni Koszovón, annyiban tér el a DTR-től, hogy a vajdasági magyarság védelmén kívül, ennek más előnyei is vannak. A tervezet elfogadásával a szerbek is profitálnának belőle. Pontosabban, ha a Délvidéki Társnemzeti Régió a használatban is megvalósúl, Szerbia északi része automatikusan Európában találná magát. Ezzel tehát, Szerbia többi részének is reális esélyei lennének, hogy sokkal gyorsabban csatlakozzanak az európai folyamatokhoz, mint ahogy most az események zajlanak.

Mivel Szerbia külügyminisztere úgy gondolja, ohgy a dél-tiroli modell a legalkalmasabb megoldás Koszovónak, miért ne lenne az Vajdaságnak is? Reméljük, hogy ebben az esetben nem kerölne sor kétszínü politikai csatározásokra, mivel, hogy a dél-tiroli modell Vajdaságnak és annak lakosainak tiszta hasznot hozna. Bizonyosdjanak meg maguk: nézzék meg és tanúlmányozzák át a Délvidéki Társnemzeti Régió tervezetét. Ha reálisan gondolkoznak, lánti fogják, hogy szükséges és eredményes megoldás.

 

László Bálint

szabadkai alelnök

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.