Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 56. szám

2005. május 25.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Antall József: „Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökeként kívánok tevékenykedni”

 

Tizenöt esztendővel ezelőtt 1990. május 23-án lépett hivatalába Antall József, a rend­szerváltás utáni első demokratikus kormány miniszterelnöke.

Néhány nappal a miniszterelnöksége előtt még azt nyilatkozta: hogy „kormányom a nép kormánya, a gazdasági fordulat kor­mánya és - nem csupán földrajzi értelemben - európai kormány kíván lenni”.

Deutsch Tamás az Országgyűlés alelnöke: „1990 májusa óta magyar miniszterelnök ennél többet, ugyanakkor ennél nagyobb alázatot magában hordozó programot nem fogalma­zott meg. Nem állhat más a mindenkori magyar kormány, a mindenkori Parlament és az anyaország politikai és társadalmi közéletének a tevékenysége középpontjában, mintsem, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság megerősítésén és gyarapodásában segítséget nyújt­son”.

 

Ágoston András:

„Vajon csak Kasza Jóska vásárolt devizát?”

Kasza József, a VMSZ elnöke ezzel a kérdéssel fejezte be tegnap az újvidéki Gradjanski list-nek adott nyilatkozatát. Az ellene felhozott anyagi természetű visszaélésekre vonatkozó vádakról és a vádak hangoztatóival összefüggésben megjegyezte: az egyik fűnek-fának tartozik Szabadkán, a másiknak meg még soha nem volt munkahelye.

Tény, hogy miután lecserélték a szabadkai rendőrfőnököt – Kasza Kostunicáig is el­jutott, hogy ezt megakadályozza – majd változásokra került sor az igazságszolgáltatás helyi tisztségviselőinek névsorában is, felújultak a több mint tíz éve fel-felbukkanó vádak. Eddig nem látott intenzitással és egyes kulcsfigurák előzetes letartóztatásba helyezésével. Valamint a VMSZ elnöke és szabadkai meg újvidéki tisztségviselői elleni vádak felmelegítésével, sőt, újak hangoztatásával.

Tény az is, hogy a VMSZ Józsa által vezetett nemzeti tanácsának napilapjának a Ma­gyar Szónak szabadkai szerkesztője, nem zárva ki azt a lehetőséget, hogy a vádak netán meg­alapozottak, úgy kelt Kasza és többiek védelmére, hogy az ellenük folyó támadásokat kiegyenlíttette a vajdasági magyarság megkínzatásával. Ami persze enyhén szólva is túlzás.

A helyzet ismerői szerint ahol füst van, ott tűznek is kell lenni. A rendszerváltás után a hatalmi pozíció általában lehetővé tette, hogy aki ezt vállalta, a rendkívüli időkben rendkívüli eszközök igénybevételével gyarapodhatott. A húsosfazék körüli tolongás azonban sérülések­kel, sérelmekkel jár. Az embernek egyre több az ellensége és egyre kevesebb a barátja. Csak a legtehetségesebbeknek sikerült az elmúlt tizenöt évben az, hogy gyors ütemben gazdagodja­nak, de közben megőrizzék politikai pozícióikat is. Még ritkábban sikerült a mutatvány, hogy valaki a politikai földrengések után mindig talpra essen.

Vannak ilyen politikai szerencselovagok Szerbiában is. Kasza József – nem egyszer budapesti és belgrádi hátszéllel – ilyennek számít. Még ma is, jóllehet a címben foglalt beis­merés és a rossz irányban tett kitörési kísérlet (mások is vették az olcsó devizát), megingás­ként értékelhető.

 

A Magyar Szó téved

Nincs tehát igaza a Magyar Szónak, amikor Kasza Józsefben látja megtestesülni a vaj­dasági magyarságot. S nem igaz az sem, hogy csak a magyarokra jár rá a rúd.

Igaz viszont, hogy köpönyeget fordítani a politikában is általában egyszer szoktak. Másodszorra már nem igen sikerül. Az embert ugyanis kiismerik.

A vajdasági magyarság sorsát nem szabad kiegyenlíteni Szabadka sorsával sem. A rendszerváltás óta ugyanis a relatív magyar többségű Szabadka csak azért lehetett a „magyar önkormányzat”, mert ez, hosszú időbeli egybeeséssel, más-más okokból ugyan, de hasznára vált Belgrádnak és Budapestnek is. S mert a szabadkai VMSZ-hez simuló horvátoknak ezt a magatartását Zágráb nem ellenezte.

Nem véletlen, hogy Kasza és a VMSZ még hatalmuk teljében dörögve követelték, hogy Szabadka Újvidékhez hasonlóan kapjon városi rangot. S az sem, hogy a dörgedelmek csak a tájékozatlan magyar szemlélőnek szóltak. Mert, ha Szabadka városi rangot kapna, le kellene mondania néhány távolabbi főleg magyarok lakta településről. Szabadka városban még kisebb lenne a magyarság relatív többsége, netán gyorsan el is olvadna. Ez az oka annak, hogy Kaszáék a várossá válásra irányuló hivatalos eljárást a mai napig nem indították el. Ma pedig erre már erejük sincs.

 

Kisebbségi híd nélkül

Végül is mi lesz Kaszával? S a magyarsággal? Kérdés az is, lesz-e a szerb-magyar tényleges érdekekre alapuló együttműködés Budapest és Belgrád között?

Az utóbbi időben mind több a jele annak, hogy a legerősebb gazdasági erők Szerbiá­ban nem Magyarország felé orientálódnak. A szemmel látható érdektelenség és az eddigi jó­részt sikertelen próbálkozásokon kívül, közvetett bizonyíték erre, hogy Montenegró urai vi­szont – saját önállóságuk útját egyengetve – elfogadják a magyarországi székhelyű multik (például a Matáv) által nyújtott lehetőségeket.

Meg kell mondani, a jelenlegi helyzetben Kasza a politikus nagyvállalkozó és VMSZ elnök budapesti támogatással egy ideig talán még menthető. Azért csak egy ideig, mert veszni látszanak azok a kapcsolatai, amelyek politikailag és főleg pénzügyileg Belgrádhoz kötik. Ennek a következménye pedig az, hogy Budapest sem fog sokáig a veszett fejsze nyele után kapkodni.

A vajdasági magyarság sorsa természetesen nem függ sem Kaszától, sem bárki mástól a Vajdaságban. A vajdasági magyarságért egyedül Budapest tehet valamit. Ha jól méri fel a helyzetet és ha hajlandó arra is, hogy közös politikai akaratot demonstrálva az EU-ban is vilá­gossá tegye a vajdasági magyarság iránti viszonyát, követeléseit.

A lehangoló látszat ellenére Budapest ilyen fellépésére mégis van esély. Van, ha az európai integráció folyamataira figyelemmel, Budapest helyzeti előnyét (az EU-tagságon kí­vül van más is) kihasználva, nem mond le a Belgráddal való gazdasági együttműködés lehető­ségéről. Budapest és Belgrád egészséges alapokon nyugvó új típusú, a 21. század követelmé­nyeinek megfelelő (nem a kisebbségek hídszerepére építő) kemény gazdasági érdekek tiszteletben tartásán alapuló együttműködésére van esély. Mert Belgrádnak is be kell látnia: legkevesebb buktatóval mégiscsak a magyar szomszéddal létrehozandó együttműködés során számolhat.

A jó államközi és a jelenleg udvarias, de nem gyümölcsöző, ímmel-ámmal ápolt gaz­dasági kapcsolatok azonos szintre emelése nem lehetetlen. Az erőteljes gazdasági együttmű­ködés feltételeit a kétoldalú politikai felismerésből eredő igyekezet, a racionális kétoldalú tevékenység teremtheti meg.

Ebben az új helyzetben nem főmagyarra van szükség a Vajdaságban, hanem magyar (perszonális) autonómiára. Amelyet Budapest és Belgrád közös megegyezéssel teremthet meg a vajdasági magyaroknak. Abból a felismerésből kiindulva, hogy az elégedett, s a sajátos ke­retekben, önálló közéletet élő, demokratikus alapállású magyar (netán más) kisebbség, annak ellenére, hogy egészében Budapesthez áll közelebb, mindkét félnek előny. Nemcsak az EU-ban magában, de a más harmadik piacokon való fellépésben is.

 

A konklúzió

Kasza József és a VMSZ által budapesti és belgrádi támogatással kiépített hatalmi és kis részben gazdasági viszonyrendszer, úgy ahogy van, idejét múlta. Nem kell meglepődni azon, hogy a több mint egy évtizedes hatalmi konstelláció Belgrád által kezdeményezett fel­számolása során Kaszáék esetében sérülnek mind a személyes, mind a csoportérdekek. Meg­történhet, hogy egyik-másik fontos politikai szereplő a büntetőeljárásban is főszerepet kap. Esetleg az is, hogy megússza. Egy valami nem történhet meg. Az, hogy a vajdasági magyarok megmaradnak a második világháború után rájuk kényszeríttet alávetettségben, a főmagyarral az élen.

A nagy változás már megkezdődött. Belgrád világossá tette, hogy a szerb politikai színtéren nincs szükség önálló vajdasági magyar politikai szereplőkre. Önálló magyar pártra sem. Most már a látszat kedvéért sem.

A szolgaian hozzásimuló VMSZ-es magyar politikai vezetők segítségével – ebből a folyamatból Kasza egyszerűen kimaradt – a szerb hatalom létrehozott egy olyan intézmény­rendszert, amely a neve szerint kisebbségvédelmi, de teljes szerb politikai ellenőrzés és irá­nyítás alatt működik. Ez a rendszer, amelynek magyar szeletét a VMSZ nemzeti tanácsa al­kotja, csak arra alkalmas, hogy közvetítsen. Nem a vajdasági magyar érdekeket Belgrád felé, ahogy normális lenne, hanem megfordítva: Józsa Lászlónak kell Belgrádba mennie a Kostunica által vezetett köztársasági kisebbségi tanácsba véleményért.

Legyünk őszinték: ezt a helyzetet csak Budapest határozott akciója változtathatja meg. Biztatásként talán elmondhatjuk: a negatív folyamatok megfordítása Szerbiában könnyebbnek látszik mint Romániában. Vagy Szlovákiában. De, az is lehet, hogy nem.

Mégis, jó lenne valahol elkezdeni.

 

Dokumentumok:

 

Részletek Kabók Erika Szabadka bűnlajstroma (?) c. kommentárjából

Az elmúlt hetek szabadkai eseményeiből úgy tűnik, végre megkezdődött a korrupciós ügyek felgöngyölítése…

Meglátásom szerint van egy harmadik csoport is, amely régóta hangoztatott céljai el­éréséhez használja fel a kérdéses ügyeket. Ez pedig nem más, mint a legutóbbi önkormányzati választások kampánya során nyíltan emlegetett cél: megdönteni a „magyar uralmat” Szabad­kán.

Felettébb gyanús ugyanis, hogy egyetlen szerb név sem szerepel a gyanúsítottak kö­zött. Csak magyar ügyekről van szó, miközben egész Szabadka tudja, hogy számos más kor­rupciós ügy is volt ebben a városban. Erről az Ellenállás készített is valamiféle listát, most mégis csak a magyar előjelű visszaélések kerültek terítékre. Félreértés ne essék, magam is úgy tartom, hogy aki vétkezett, feleljen tetteiért, de ne a magyarokon statuáljanak példát. Kerülje­nek horogra azok is, akik a fentieknél jóval sárosabbak, s ilyen értelemben, ennek nincs köze a nemzeti­séghez, mert vannak köztük mindenfélék…

Szabadka, a vidéki poros kisváros, a kilencvenes években a Vajdasági Magyar Szövet­ség megizmosodásával egyidejűleg folytatta küzdelmét, hogy elfoglalhassa a neki járó helyet az ország politikai közéletében. A statisztikai adatok szerint Szabadka, lakosainak számát te­kintve az ötödik legnagyobb település Szerbiában, ipari potenciálját tekintve pedig negyedik a rangsorban. Mégsem kapott városi rangot, jóllehet már többször kérvényezték ezt az illetéke­sek... Ennek dacára találkozóhelye lett miniszterelnököknek és minisztereknek, ezenkívül a szabadkai események, illetve az itt kialakított álláspontok számítani kezdtek a szerbiai politi­kai színtéren. Miért? Mert olyan vezetése volt a városnak, illetve a mögötte álló párt annyira erős volt, hogy megkerülhetetlenné tette Szabadkát…

Magyar Szó 2005. május 21.

 

A VMSZ újvidéki szárnyát is elérték a korrupciós vádak

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) újvidéki szárnyát is elérték a korrupciós vá­dak: a szerb radikálisok a vajdasági székvárosban röpiratokat terjesztenek, amelyekben sik­kasztással vádolják Bunyik Zoltánt, a VMSZ alelnökét, újvidéki szervezetének vezetőjét, vaj­dasági oktatási minisztert.

    A Szerb Radikális Párt (SRS) ezer példányban nyomtatott ki röpiratokat, amelyeken Újvidék korábbi vezetőit vádolják különféle visszaélésekkel. A röpiraton egy tucat volt vá­rosvezető fényképe látható, Bunyiké is: 25 millió dinár (mintegy 80 millió forint) sikkasztása miatt akarják feljelenteni a politikust, aki amúgy sosem volt alkalmazottja a városi önkor­mányzatnak.

    Bunyik közölte az MTI-vel: fogalma sincs, hogy miről van szó, de politikai kam­pányt sejt a vádak mögött. A radikálisok szerinte nagyon jól informáltak, a feljelentést már egy hónapja beharangozták egy újságban. Bunyik politikai provokációnak tekinti azt, hogy bűnszövetkezet tagjaként emlegetik, ezért hamis vádak címén valószínűleg beperli a Szerb Radikális Pártot.

    Az elmúlt három-négy hétben súlyos korrupciós vádak érték különféle személyek és szervezetek részéről a VMSZ jelenlegi és volt szabadkai önkormányzati tisztségviselőit, sze­mélyesen Kasza József pártelnököt is, aki majd egy évtizeden át volt a város polgármestere. Hivatali visszaélés miatt egyhónapos előzetes letartóztatásba helyezték Ágoston Gabriella ügyvédet, a városi önkormányzat volt titkárát, akit Kasza "jobbkezeként" emleget a belgrádi sajtó, s akit a VMSZ felkérésére látta el a "magyarverések" kárvallottjainak jogi védelmét.

    Kasza és Ágoston ellen tavaly októberben feljelentést tett a szerb belügyminiszté­rium azzal a gyanúval, hogy 5,5 millió dinárral megkárosították az államot. Noha a volt sza­badkai kerületi ügyész márciusban másodszor is elutasította a feljelentést, egyes hírek szerint utódja újra előveszi az ügyet, és különféle önkormányzati-bírósági összefonódásokat is vizs­gál. Devizaüzérkedés miatt feljelentést tett Kasza ellen egy szabadkai önkormányzati képvi­selő, az Otpor nevű mozgalom szabadkai szervezete pedig bejelentette, hogy feljelenti azokat a rendőrségi és ügyészségi tisztségviselőket, akik nem vizsgálták ki a korábbi feljelentéseiket Kasza József és a vele üzletelő vállalkozók ellen. Az Otpor egyes belgrádi lapokhoz hason­lóan tudni véli, hogy a hatóságok hamarosan őrizetbe veszik a VMSZ elnökét.

    Bunyik Zoltán a VMSZ elnökéhez hasonlóan úgy látja, hogy politikai indíttatású, VMSZ-ellenes kampányról van szó.

(MTI)

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.