Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 69. szám

2005. június 27.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP

 

Makovecz Imre: "Aki nem rabol, arra azt mondják, hogy hülye"

 

Ágoston gratulált Duraynak

 

Kedves Miklós!

Minden jót kívánok abból az alkalomból, hogy megkaptad a Magyar Szabadság Napja Díjat.

Tudom, hogy a Díj jó kezekbe került, s biztos vagyok benne, hogy további helytállásra és alkotásra sarkall.

Kívánom, hogy küzdelmeid a Kárpát-medencében élő magyarok érdekében, sikeresek legyenek.

Tisztelettel:

Temerin, 2005. június 23.

Ágoston András

 

Csorba Béla:

A forró krumpli

 

Kasza Józsefet, a félig Döbrögi-, negyedig Göre Gábor-temperamentumú kelebiai politikust most mint egy elárvult forró krumplit dobálná egyik markából a másikba az anyaországi politika. Égési sebek nélkül nem tud vele mit kezdeni sem a jobb, sem a balmarok, ezért aztán védelmét legszívesebben a másikra tes­tálná.

Mindez érthető, hiszen Kaszának nemcsak a mostani ügye, de egész közéleti habitusa legalábbis am­bivalens: a vásári kupeckedés szintjére züllesztette a kisebbségi politizálást, és ehhez túl gyakran talált part­nerekre határon innen és túl. Elsősorban ezzel okozott nehezen gyógyuló sebeket a délvidéki politikai érdek­érvényesítés testén, és csak másodsorban a többek által enyhén szólva hínárosnak nyilvánított gazdasági és pénzügyleteivel.

A Kasza-apologeták lassan kifogynak a racionális érvekből. Az egyik szerint az ő ügyeitől sokkal na­gyobbak is vannak Szerbiában, az ügyészség mégis őt bántja szegényt. Hetekkel ezelőtt, amikor már a vajda­sági magyar olvasók előtt tovább nem lehetett titkolni a titkolhatatlant, Kasza egyik udvari kommentátora vélekedett így. Taktikának nagyon rossz: felér akár egy közvetett beismeréssel. A kijelentés moralitásáról most ne essék szó.

A másik érvrendszer pedig összefüggést keres és talál a magyarverések és a Kasza és társai elleni ügyészségi és rendőrségi szaglászások között. Ne legyen kétséges: politikai akarat mindkettőhöz szükséges. A két ügyet kritikátlanul összekeverni, s Kaszát eközben úgy bemutatni, mint a vajdasági magyarok őrzőan­gyalából lett kisebbségi mártírt azonban több mint erőteljes túlzás: politikai hiba.

A Délvidék ugyanis még eleven emlékszik arra, hogyan kötött Kasza úgynevezett technikai koalíciót Milosevics politikai pártjával, s támogatásával hogyan számolt le magyar politikai ellenfeleivel. Meg arra is, micsoda, a szerbeket is megszégyenítő túllihegéssel rontott neki Orbán Viktor miniszterelnöknek, s ágált a NATO-bombázások ellen. Arról nem is szólva, hogy Kasza a szerb kormány egyik alelnökeként a kisujját sem mozdí­totta a magyarverések ellen, pedig hatékonyan cselekedhetett volna. Csupán akkor kezdett heves tiltakozásba, amikor kipottyant a szerb hatalom kegyeiből. De a fecsegésnél többre ekkor sem futotta. Egyesek szerint már ekkor tulajdonképpen csupán előre menekült, teret és időt hagyva, hogy bértollnokai megteremtsék köré a hajlíthatatlan, szókimondó magyar vezető festett glóriáját, gondolván, hogy erre még szüksége lehet a kö­zelgő rossz napok idején. A Kasza-apologéták eközben persze igen szabadon kezelik a tényeket, mint teszi ezt a Magyar Nemzetben Pataky István, aki nem csak, hogy hallgat a fentiekről, noha a történtek közismer­tek, de odáig megy a ferdítésben, hogy Kasza érdemének tekinti még a kettős állampolgárság“ leghangosabb” követelését is. Ez olyannyira nem igaz, hogy legalább egy tucat Kasza-nyilatkozattal cáfolható bármikor. Ka­sza tudniillik évekig ellenezte a kettős állampolgárságot, s csak akkor fordított hirtelenében a köpönyegén, amikor látta, hogy a VMDP aláírási akcióját a vajdasági magyarok tömegesen támogatják.

De téved vagy ferdít Pataky akkor is, amikor Kaszát és a mai kormánypártokat mint kibékíthetetlen elvi ellenfeleket igyekszik bemutatni. Hát Pataky úr ilyen gyorsan megfeledkezett volna Tabajdi Csaba fel­mentő akciójáról? Persze Tabajdi sietsége érthető, hiszen a vajdasági magyar politikai érdekvédelem szétve­retése után Kasza mint kisebbségi vezér mindenekelőtt az ő kreatúrájaként kapott életteret, pénzt, paripát, fegyvert.

Most azonban láthatóan jó volna, ha a forró krumplit mások is kézbe vennék, hadd sütögesse az ő markukat is -- mind a jobb, mind a bal oldalon.

Emögött átgondolt nemzet- vagy akár pártpolitikai számítás aligha húzódhat meg, egy-két politikus személyes érdeke viszont annál inkább.

 

Prof. dr. Szalma József

Vannak jogi kérdések, amelyek ügyében szükséges a konszenzus.

 

Amikor a kettős állampolgársággal összefüggésben a választói jogról volt szó, a szakértői tárgyaláso­kon, azt mondtam, lehet magyar törvénnyel ezt is szabályozni. Korrekt módon. Az egyik út, hogy ha a hatá­ron túliak teljes állampolgárságáról lesz szó (ami kívánatos), az az anyaországi választói jogok érvényesítését is jelenti. A másik út, hogy a konzumált állampolgársági doktrínát alkalmazzuk, aki itthon (határon túl) or­szágos szinten gyakorolta választói jogát, az ne választhasson Magyarországon is. Az is megjegyeztem, hogy nem kell tartani attól, hogy a határon túliak, ha magyar választói joggal rendelkeznének kizárólag a megosz­tott magyar politikai tömbök egyikére szavaznának.

Tény, hogy a határon túli magyarok kérdését nem oldja meg csupán az állampolgárság. Sok más kér­dés van. Kulturális, oktatási, felsőoktatási és egyéb autonómia.

Semmi sem indokolja, hogy a vajdasági magyarság egyéni és kollektivitása experimentum áldozat le­gyen.

Nekünk nemcsak tanácsokra van szükségünk. Pl. a szabaddemokrata köztársasági elnök, amikor a fe­jünk felett háború volt és vitték gyermekeinket a szerb hadszínterekre, azt tanácsolta, legyünk lojálisak. Ak­koriban a Milosevityi rezsim uralkodott. Ilyen helyzetben helyes volt-e a Tanács. Nem volt helyes. Mert ke­resztbe tett nekünk vajdasági magyaroknak. Meg volt a jó szándék, volt pozitív értéke, de annak is, hogy nem fogadtuk el.

Kérjük a magyar állampolgárságot.

Mádl Ferenc sokat tett értünk. Sólyom Lászlót nagyra becsüljük, hiszen még a nyolcvanas években hivatkozott a polgári jogi felelősség hanyatlására.

A magyar állampolgárság ne legyen az adminisztratív útvesztők és diszkrecionális jog kérdése (egyik­nek megadom, másiknak nem adom meg). Világos állampolgársági törvényt kérünk.

Mi itthon nemcsak táncolunk, minket itt emberségünkben táncoltattak meg.

A magyar alkotmányban nemcsak felelősségérzet kell legyen (6. paragrafus, 3. bekezdés) a határon túli magyarság iránt, hanem e felelősség érzelmi alapjain túlmenő, lehetséges és racionális operacionalizáció.

Miközben minden reformállam kettős állampolgárságot biztosít, a magyar állam egyes határon túli ma­gyar közösségek részére vízumkorlátozást vezet be.

A magyar államnak jogában áll, az EU állampolgárságról szóló egyezmény alapján, belső törvény sze­rint, minden határon túli magyarnak, egyéni kérelme alapján saját feltételrendszer szerint megadni az állam­polgárságot. Tehát nem "privilegizáltam" a vajdasági magyarságot. Egyeztem azzal a javaslattal, hogy más régiók szakértői is bekapcsolódjanak a tárgyalásba. Mint ahogy vártam, az EU-s folyamatban előbbre hala­dott régiók és országok szakértői képviselői ambivalensek voltak. Panaszkodtak, hogy őket az elvándorlás sújtja, ezért nem igen vannak a kettős állampolgárság talaján. Katasztrófa. tehát nekünk vajdasági magyarok­nak, akik úgy gondoltuk, hogy ami nekünk jár, másoknak is jár, keresztbe tettek (aktuálpolitikusok), akik immáron országos kommunikációs funkciókat töltenek be egyes Régiókban.

 

Dokumentumok:

Tőkés László levele Markó Bélának

 

Romániai Magyar Demokrata Szövetség

Elnöki Hivatal

Markó Béla elnök úrnak

Bukarest

 

Tisztelt Elnök úr!

Mintegy fél éve a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium és a Sfânta Treime román ortodox egyházközség között, az iskola sportpályája birtoklásának okán etnikai és vallási jellegű konfliktus kezdődött, amikor is a helybéli magyar református egyház iskolájának jogait semmibe véve, ez év január elején az orto­dox parókia önkényesen leverte a sportpálya kapuinak lakatjait, és a pálya lebontásába fogott. Mellékelve küldöm az ügyről szóló átfogó tájékoztatásunkat (1. számú melléklet).

A nagyváradi Helyi Tanács RMDSZ-frakciója saját elmondása szerint annakidején az ügy teljes isme­rete hiányában szavazott egyhangúlag a sportpálya telkének ortodox kézbe adásáról. Később ugyan megkísé­relték orvosolni elkövetett hibájukat, de az elrendelt újratárgyalás során alulmaradtak a többségi tanácsosok etnikai szavazataival szemben.

Folyó év február 3-án Ilie Bolojan prefektushoz fordultunk jogorvoslatért (2. számú melléklet), meg­keresésünkre azonban mindmáig válasz nem érkezett, ily módon tehát helyi szinten nem kezelhettük a konf­liktust.

Hasonlóképpen megkereséssel fordultunk a Bihar Megyei Főtanfelügyelőséghez, az e tárgyban ne­künk eljuttatott támogató leiratot csatolva küldöm (3. számú melléklet).

Ez év június 22-én rendőrségi ügy lett a dologból, ugyanis Florin Puscaş ortodox parókus lelkész "birtokháborítás" és "jogtalan behatolás" címén feljelentést tett ellenem a rendőrségen.

Az ügy megnyugtató rendezése érdekében ez úton kérem ismételten Elnök úr közbenjárását.

Szeretettel küldöm üdvözletem:

Nagyvárad, 2005. június 23.

Tőkés László, püspök

 

Mi lesz az oktatási-nevelési támogatásokkal?

Csorba Béla a Magyar Állandó Értekezlet Oktatási Szakértői Bizottságának június 23-ai ülésén ros­szallását fejezte ki, hogy több vajdasági magyar család a folytonosan megújuló ígéretek ellenére mindmáig nem kapta meg az oktatási-nevelési támogatást sem a 2003., sem a 2004. esztendőre. Kihez fordulhatnak jog­orvoslatért? („Lehetőleg ne Ponciustól Pilátusig küldözgessék őket” -- tette hozzá.)

A kérdést követő vitában Révész Máriusz, a Fidesz MPSZ képviselője rámutatott, hogy a 2003. évi támogatsok kiutalásával a kormány még mindig adósa a határon túli magyaroknak, senki nem kapott semmit, és az illetékesek nehéz helyzetbe kerülnének, ha bárki a kárvallottak közül pert indítana, ugyanis a támogatás­ról törvény rendelkezik, azt visszatartani nem szabad.

A HTMH jelen levő munkatársa viszont a következő, a 2004. év kapcsán elismerte, hogy több mint száz kedvezményre jogosult személy ill. család érthetetlen módon valóban nem jutott támogatáshoz, azonban a mulasztást az illetékesek még az idei év során korrigálni kívánják.

Érdeklődni Göde Gábor úrnál, a HTMH munkatársánál lehet a következő telefonszámon: (99 36) 1- 37-29-578.

 

Megszűnnek az egypárti nemzeti tanácsok?

Pertar Ladjevic, a szerbiai kisebbségi nemzeti tanács titkára pénteken bejelentette, öszre esedékes a nemzeti tanácsok hatáskörérõl és megválasztásáról szóló új törvény elfogadása, írja a Beta. Újvidéken a De­centralizáció és az emberi és kisebbségi jogok fejlesztése elnevezésû kerekasztal-tanácskozáson Lađević azt mondta, tevékenyen dolgoznak a törvény elõkészítésén, amely lehetõvé teszni annak a kiküszöbölését, hogy egyes nemzeti pártok ellenõrzésük alá vonják a kisebbségi tanácsokat. "Az új törvény elõkészítésében külön figyelmet szentelünk a nemzeti tanácsok megválasztása módjának, hogy elkerüljük azt a helyzetet, amelyben egyesek most vannak, vagyis, hogy csak az õket teljesen ellenõrzõ egyetlen párt érdekeit szolgálják", mondta Lađević.

Forrás: Vajdaság Ma

 

Kincses Előd vitára hívja Markót

A Szövetségi Képviselők Tanácsa előtt szakmai érvek mellőzésével állította, hogy a papíron ma is hatályban levő 1945. évi Nemzetiségi Statútum törvény sokkal kedvezőtlenebb, mint az RMDSZ által elké­szített és előzmény nélkülinek nevezett kisebbségi törvénytervezet — áll Kincses Előd marosvásárhelyi ügy­véd Markó Bélának intézett levelében. A közvélemény tisztán látása érdekében ezért Kincses nyilvános „szakmai vitára” hívja a szövetségi elnököt.

A vita színhelyéül Kincses a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermét javasolja, moderátornak pedig Bakk Miklós politológust vagy Makkai János újságírót. Ugyanakkor a vita időpontjául Kincses július első három napjának valamelyikét jelölte meg.

Forrás: Erdély Ma

 

György Ervin háromszéki prefektus leváltását kérik

Ismét György Ervin háromszéki prefektus leváltását kérik a Hargita és Kovászna megyei román szer­vezetek képviselői. A civil szerveztek újabb kifogása egy kisrégiós egyesület létrehozása, amelynek határo­zatát nem óvta meg a prefektus, jóllehet Hiora Grama, az előző kormány megbízottja ezt következetesen megakadályozta, arra hivatkozva, hogy nem törvényes. A románok elszakadástól és az autonómia megvaló­sulásától féltik a két székelyföldi megyét. Az említett szervezetek már több ízben kifogásolták György Ervin prefektus tevékenységét.

Forrás: Erdély Ma

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.