Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 75. szám

2005. július 11.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a do­kumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP

 

Kasza József a VMSZ sajtótájékoztatóján: Szabadka, minden arra vonatkozó törekvés ellenére is, hogy lerombolják a 15 éven át gondosan épített arculatát, megmaradt multietnikus, toleráns városnak.

 

Kegyeletadás az áldozatoknak

A Potočari emlékközpontban eddig 1327 srebrenicai áldozat maradványait lelték meg, ma újabb 610 legyilkoltat temetnek majd el, közülük a legfiatalabb 14 éves, a legidősebb ál­dozat pedig 94 éves.

A srebrenicai vérengzést követően, amelyet a Szerb Köztársaság katonai egységének vezetője, Ratko Mladić irányított, 1995 júliusában a lemészárolt áldozatokon kívül több mint 15 000 gyermek maradt egyik vagy mindkét szülő nélkül.

Boris Tadić Szerbia elnöke ma ott lesz Srebrenicában. Azzal a szándékkal utazik, hogy a gaztettek ártatlan áldozatainak kegyelettel adózzon és hogy ő elhatárolja magát az elköve­tőktől, a bűnösöktől, mert ettől függ Szerbia jövője.

 

Ágoston András:

Kosovo: ki viszi el a balhét?

Több mint egy éve már, hogy a nemzetközi közösség berkeiben, sőt most már a fórumain is tisztázódott, Kosovo pedig önálló lesz. Az viszont még nem derült ki, ki viszi el a balhét? Konkrétabban, ki lesz az, akinek a történelem, egyszer majd a nevéhez köti az amputációt?

Mert az, hogy Kosovót el kell engedni, az ellenzéki politikai eliten belül megfogalmazódott, még az 1999-ben lezajlott NATO-bombázások alatt. A szilárd dinár atyja, a Szerb Nemzeti Bank néhai kormányzója, Dragoslav Avramovic a Szövetség a Változásokért akkor még ténylegesen ellenzéki tömörülés egyik összejövetelén világosan megmondta: Szerbiának nem volt nincs és nem is lesz annyi pénze, amennyi Koso-vo megtartásához szükséges. Nemcsak az akkor folyamatban levő NATO bombázások mondatták ezt vele 1999-ben, hanem egy bizonyára már korábban kiérlelődött meggyőződés.

A több mint hat éves politikai diskurzus lényegében akörül folyik, kinek kell vállalnia Kosovo levá-lásának ódiumát? A szerb politikai elit az utóbbi időben nem panaszkodhat: az európai tanácsadók alkal-masint türelmük fogytán egyre nyíltabban mondják: Kosovo pedig független lesz. Előbb vagy utóbb.

 

Tom Lantos és a többiek

Az idén Tom Lantos nyitotta meg a függetlenségi vélemények sorát. Még januárban újabb határozati javaslatot nyújtott be az amerikai kongresszusnak Kosovóról, melyben síkra száll a tartomány függetlenségé­ért. Lantos most azt szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok nyíltan támogassa Kosovo függetlenségét "je­lenlegi határai között", ahol tiszteletben tartják majd az emberi jogokat, beleértve a nemzeti és vallási kisebb­ségek jogait is, s ahol a jog uralma érvényesülne. Azt is követeli, hogy az Egyesült Államok az Európa Ta­náccsal együtt készítsen és alkalmazzon programokat a nemzeti és vallási türelmetlenség meggátolására. Lantos szavatolná a kosovói albánok biztonságos hazatérését Mitrovica déli negyedeibe és Kosovo más ré­szeibe is.

Ez az a keret, amelybe beleillik a többi nyugati megnyilvánulás.

Pat Cox az Európai Parlament volt elnöke, a Nemzetközi Válságcsoport vezetőségének tagja ez febru­árjában nyilatkozott. Szerinte Koszovó stabilitása csak akkor őrizhető meg, s az ország akkor kezdhet bele egy fenntartható gazdaság felépítésébe, ha önálló állammá alakult. A nemzetközi közösség Koszovó jövőjét illető döntésképtelensége fékezi a fejlődést, és lehet, hogy az albán többség elégedetlensége hamarosan ismét robbanáshoz vezet.

Áprilisban ezt a véleményt erősítette meg Újvidéken James Lyon, a Nemzetközi Válságcsoport Iro­dájának igazgatója, aki közölte, hogy a nemzetközi közösség "úgy döntött, hogy Kosovo független legyen", és csak idő kérdése, hogy a függetlenséget hivatalosan mikor hirdetik ki. Ő ezt állítólag az USA és az Európai Unió legrangosabb tisztségviselőitől tudja.

Ilyen értesülései lehetnek Djindjic néhai szerb kormányfő külügyminiszterének, Goran Svilanovicnak is. Ő az első szerb vezető politikus, aki nyíltan kimondta: Kosovo elveszett, tovább kell lépni.

A belgrádi reakció gyorsan megérkezett. Misa Djurkovic, Kostunica tanácsadója szörnyülködve kér­dezett rá: „hogy tehettél ilyet Svilánovic”? Ez a történet ránk (szerbekre) jellemző, véli a tanácsadó. Az, aki a minap még Jugoszlávia külügyminisztere volt, ma Kosovo függetlenségét hirdeti.

De végül ő (a tanácsos) is megállapítja: Kosovo függetlensége a nemzetközi közösség asztalán, való­ban egy létező alternatíva.

 

Ellenállni, amíg lehet

Ez év májusában megszólalt Kostunica is. Ő Kosovo státusát illetően kompromisszumot javasol. Olyat amely lehetővé teszi, hogy az egyik fél se kapjon meg mindent, de az egyik se legyen egyedüli vesztes. Hogy ez fából vaskarika? Hát persze, hogy az.

Mert mit jelent a nemzetközi közösség világos álláspontjával szemben az, hogy Kosovonak kü­lönösen nagyfokú autonómia dukál, de nem függetlenség. Ez bizony jelenleg már tarthatatlan álláspont, hi­szen a Kosovo-vita végső, megoldás előtti utolsó szakaszban van. Erre az jellemző, hogy a szerb fél ellenáll, amíg lehet, és igyekszik felsrófolni az amputáció árát.

Ebben a dologban előjött az adu, amely tétje volt már a balkáni háborúknak is.   

Több szerb politikus is kimondta, Kosovo helyett Bosznia és Hercegovina szerbek lakta részét kell Szerbiának megkapnia. Ha már a határok sérthetetlensége Kosovo esetében a nemzetközi közösség áldásával semmibe vétetik.

 

Kostunica terve

Hogy ez mennyire élő óhaj a szerb politikai eliten belül, arra több jel is utal. Emlékezetes, hogy Kos-tunica rögtön kormányfővé történt megválasztása után „speciális kapcsolatok” kiépítését kezdte meg a boszniai Szerb Köztársaság vezetőivel. Nem véletlen, hogy az utóbbi években egyre feszültebbé vált a vi­szony a nemzetközi helytartók és a szerb entitás vezetői között Bosznia és Hercegovinában.

A szerb jövőkép körvonalait jelzi a szerb kormánynak a kosovói szerbek számára készült autonómia-tervezete is. (Ismeretes, hogy ennek a gerincét a VMDP által is szorgalmazott perszonális autonómia képezi.)

Kostunica elfogadja a tényt, hogy Kosovón a szerbek kisebbségben vannak. Mi­közben keményen küzd a „déli tartományért”, számukra autonómiát követel. Ennek a stratégiának politikai racionalitása vitat­hatatlan. Látszik ez abból is, hogy újra hallhatók a nemzetközi politikai színtéren azok a hangok, amelyek kilátásba helyezik a Bosznia és Hercegovina állami létét szabályozó daytoni szerződés új­ratárgyalását. Mert a balkáni háborúkat követően ez az állam még mindig nem rendelkezik azokkal a feltéte­lekkel, amelyek alap­ján a protektorátust meg lehetne szűntetni. S főleg nem azokkal, amelyek az EU-tagság­hoz szükségeltetnek. 

 

Mi várható?

Nekünk vajdasági magyaroknak nem árt világosan látni a szerb ügyben, hiszen a mi bőrünkre is megy a játék. Nincs értelme sem annak, hogy saját személyes, vagy részérdekeinket követve behódoljunk a szerb politikai elit által kimunkált érdekeknek, de annak sem, hogy szajkózzuk a nemzetközi közösség most már igencsak propaganda ízű szlogenjeit. Nincs szükség arra, hogy miközben sikítunk, mert a szerb hatalom üldöz bennünket, mert annak idején Milosevictól eloroztunk jó néhány üzlethelyiséget, a színfalak mögött segítsünk a szerb nacionalista elit azon csoportjainak, amelyek a kosovói szerbek számára tényleges autonómiát akar­nak, a vajdasági magyarok száját a Várady-Korhecz-Józsa féle nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezettel akarják betömni. Csak azért, mert hátha ezzel a hatalommal is kiegyezhetünk.

A VMDP álláspontja a mindenkori szerb politikai elit irányában egyértelmű. Nem fogadjuk el a kettős mércét. Ezt megtehetjük, mert nincs szükségünk külön alkukra. S mert úgy gondoljuk, hogy a magyar (per­szonális) autonómia és a számarányos képviselet intézménye a szerb parlamentben olyan követelések, ame­lyek ebben a politikai konstellációban megvalósíthatók.

Az ENSZ koszovói politikai tőkéje veszni látszik. Az elmúlt időszakban képtelen volt az ideiglenes adminisztrációt az elvárásoknak megfelelően működtetni. Az EU sem tűnik lelkesnek a koszovói kormányzás csődtömegének átvételét illetően. Nincs már aki vállalná a Kosovón kialakult zavaros átmeneti helyzet finan­szírozását. Ha pedig a nemzetközi közösség eljut a döntési szakaszba, a vajdasági magyarság nyílt és megol­datlan helyzetét is jó lenne rendezni. Tényleges autonómiával és részarányos képviselettel a szerb parlament­ben. Ezt a célt magyarországi politikai elit tényleges támogatásával el lehet, el kell érnünk.

Különben bajban vagyunk. Nagyban.

 

Dokumentum:

Losoncz Dávid, Temerin:

Engem a Vajdasági Szabadegyetem résztvevőjeként főleg az érdekelt, hogy a vajdasági egyetemisták hogyan viszonyulnak bizonyos kérdésekhez, például Trianon, december 5-e vagy a vajdasági magyar párt­rendszer kérdéséhez, mennyire politikusak, illetve apolitikusak. Azt vettem észre, hogy van egy réteg, amely teljesen közömbös, és ez a többség. Ha pedig nem közömbös, akkor elfogadja a kialakult állapotokat, és nem kellőképpen kritikus olyan kérdésekben, amelyekben ez az utóbbi időben elengedhetetlen lenne. Megnyug­tató azonban, hogy mégis van néhány ember, sajnos a kisebbség, akik nem fogadnak el bizonyos véleményt, álláspontot vagy koncepciót csak azért, mert az úgymond a vajdasági magyarság érdekeit szolgálja. (MSZ)

 

Erdélyben is?

Isten láncfűrészei

A fabiznisz főszereplői: Verestóy és Tărita

A '90-es évek szabadrablása után a faüzlet kvázi-törvényessé vált, de a lopások nem szűntek meg. A

Román Oknyomozó Újságíró Központ (CRJI) a Dán Oknyomozó Újságírók Egyesületének támogatásá­val részletes kutatást végzett a törvénytelen fakitermelésről Romániában. A Transindex internetes portál közli a nyomozás Hargita megyével kapcsolatos eredményeit:

A 40 millió eurós vagyonnal rendelkező Verestóy Attila a NIVO nevű cégen keresztül bonyolítja le fa-üzleteit. A vállalatnak sógora, Ferenczy Károly is részvényese. A cég jogtanácsosa az 1996-2000-es kor­mányzat egészségügyi minisztere, Hajdú Gábor. A NIVO neve egy, a Környezetvédelmi Minisztériumban készült, erdőirtásról szóló jelentésben is felbukkan. A fakitermelésből szerzett nyereséget Verestóy külön­böző üzletágakba forgatta vissza.

Ilyen a szeszesital-biznisz, mezőgazdaság, ipar és média. A szenátor Udvarhelyen, Csíkban, Borszé­ken és Gyergyótölgyesen rendelkezik érdekeltségekkel és befolyással. Verestóy tőkéjét leginkább bútoriparba fektette, gyárai Udvarhelyen és Bákóban termelnek. Jelenleg a szenátor üzleteit közeli rokonaira bízta. Szép profitot hozott 1995 és 1998 között a székelyföldi szélviharban kidőlt famennyiség hasznosítása: Verestóy cége főleg Borszék környékén “szüretelt” – derítette ki a CRJI. Egy 1998-as jelentés szerint a kitermelt fa 63%-át Magyarországra exportálták különböző csíkszeredai cégeken keresztül. A vállalkozások, vagyis a Carhent Impex, a Korax és a Vulturul az Erdészeti Igazgatóság vezetőihez állnak közel. A faexport továbbá udvarhelyi cégeken (Ivo Impex, Alimpex Rt.) és sepsiszentgyörgyi vállalkozásokon (Sumulur Kft., Prod Com Cerbul, Tamaris) keresztül zajlott.

Culita Tărita volt PSD-képviselő a természetvédelmi terület Gyilkostó-Békási szorosban, illetve Gyergyócsomafalván és Gyergyótölgyesen “dolgozott” két cégével. Ezen a területen termeltek ki a Piatra Neamt-i Romanel és Forestar nevű cégek is. Volt erdőmérnökök megerősítették, hogy az egészséges erdőfe­lületek a vihar miatt kidőlt famennyiség kitermelésének időszaka alatt tünedeztek el: az erdőtisztogatási mun­kálatok befejezése után a sérült részek körül elkezdték kivágni az épen maradt fenyveseket is arra hivatkozva, hogy még mindig a viharkárt takarítják el.

A lopást erdőtérképekkel és a faanyag mennyiségének felületes felbecslésével fedezték - magyarázza a CRJI. Marosfő volt polgármestere szerint a Gyilkostó környékén még Petre Romannak és a Demokrata Pártnak is voltak fakitermeléssel kapcsolatos érdekeltségei.

Az információt Becsek-Garda Dezső RMDSZ-képviselő is megerősítette.

Hargita megye egyedüli román többségű városában, Maroshévízen román politikusok ellenőrzik a fa­lopásokat. Egyikük Mircea Dusă PSD-s képviselő: rokona a maroshévízi erdőkerület vezetője, Dragos Dusă. Mircea Dusa volt Hargita megyei prefektusa és egyben Maroshévíz polgármestere. A jelenlegi képviselőnek a helyi sajtósok szerint az utóbbi évek minden fakitermelési ügyletében benne volt a keze – a politikus a kép­viselőház természetvédelmi bizottságának alelnöke. A viharban kidőlt faanyag elszállítása után a fa-biznisz kvázi legálissá vált. Az érdekcsoportok a fakitermelésből származó törvénytelen pénzeket más vállalkozá­sokba fektették. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a falopás korszakának vége – áll a CRJI jelentésben.

 

Szeptemberben jöhetnek az EP-megfigyelők Romániából és Bulgáriából

Az Európai Parlament elfogadta a parlamenti pártok elnökeinek korábbi döntését, amely szerint Ro­mánia és Bulgária küldöttei megfigyelőként már 2005. szeptember 26-tól részt vehetnek az EP munkájában.

 

Az erdélyi magyarságnak nem lehet integrációs dilemmája

- Nem szabad, hogy integrációs dilemmája legyen az erdélyi magyarságnak - hangsúlyozta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, a román kormány integrációs ügyekért felelős miniszterelnök-helyettese kedden Tusnádfürdőn.

A székelyföldi üdülőtelepen zajló II. Kárpát-medencei ifjúsági és európai uniós diákszemináriumon tartott előadásában a politikus kiemelte: a romániai magyarság sajátos érdeke, hogy Románia integrációja megtörténjen, lehetőleg 2007 januárjában, hiszen az ország csatlakozása révén az erdélyi magyarságnak meg­adatik, hogy együtt legyen az anyaországi magyarokkal egy olyan nemzetközi képződményben, amelyben észrevehetetlenné válnak a határok.

A miniszterelnök-helyettes szerint Romániának is érdeke az európai integráció gyorsítása, hiszen az unió gazdasági és politikai biztonságot jelent számára. És Magyarországnak is érdeke Románia csatlakozásá­nak segítése - tette hozzá. (MTI)

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.