Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 76. szám

2005. július 15.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a do­kumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban meg­jelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új kon­szenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András

 

Veress József államtitkár, a Magyar Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke erdélyi előadásában bejelentette: a megépítendő észak-erdélyi autópályát a magyarországi autópálya-rendszerrel uniós pén­zekből finanszírozott úttal kötik össze: „Ez a 40 kilométernyi autópálya-szakasz ilyen módon egyetlen banijába sem kerül a román kormánynak.”

Csutak István, az Integrációs Minisztérium RMDSZ-es államtitkára: „Nem élvez prioritást a székelyföldi fejlesztési régió létrehozása. Amíg Románia nem csatlakozik az Európai Unióhoz, nincs esély a jelenlegi fejlesztési régiók átalakítására, és a Kovászna, Hargita, valamint Maros me­gyéből álló régió létrehozására.”

 

Ágoston András:

A VMDP helyett a Tadic-féle demokraták

A VMSZ nem válaszolt a VMDP június végén kelt levelére. Mert nem vállalja a javasolt közös fellépést, és saját, jól kiegyensúlyozott alkotmány-kiegészítő dokumentumával inkább Tadic Demok­rata Pártjának akar a kedvében járni.

Szorgalmazza, a számarányos parlamenti képviseletet, ami jó. Felülírva saját autonómia-do­kumentumát, a VMSZ most „multietnikus területi együttműkö­déssel” kívánja megkerülni a magyar (perszonális) autonómiát. Ami elfogadhatatlan. A javaslat ugyan nem időszerű, hiszen a szerb al­kotmány meghozatalára majd Kosovo és Montenegró státu­sának rendezését követően kerül csak sor, de a tartományi koalíciós partner, a belgrádi Tadic-féle Demokrata Párt hasznot húzhat a kez­deményezésből.

Függetlenül attól, volt-e Kasza-Tadic háttéralku, vagy csak a megfelelési kényszer vezeti a pártot, ki kell mondani: a VMSZ dokumentuma mellőzi a vajdasági magyarok autonómiaigényeit és csupán arra szolgál, hogy a belgrádi Demokrata Pártnak argumentumokat adjon a kezébe a Kostunica-féle Szerb Demokrata párttal zajló huzakodásában. A Demokrata Párt szemszögéből ugyanis a VMSZ „alkotmány-kiegészítő” dokumentuma fontos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy szükség van a vajdasági magyar kisebbségi közösség kezelésére, s erre csak a néhai Djindjic mi­niszterelnök politikai örökségét magának vindikáló, Tadic-vezette párt alkalmas. Ha kell, doku­mentumokat gyártat vele, s ha kell, vissza is vonatja vele azokat.

Maga a képlet nem új. Emlékezetes, hogy annak idején, közvetlenül a NATO-bombázások után Kaszáék magyar (perszonális) autonómiát megkerülő, a minimális kisebbségi jogok elvére alapuló „autonómia-do­kumentumára” Djindjic is áldását adta. Ez volt a VMSZ politikai kilépője a Milosevic pártjával alkotott „technikai koalícióból”. S egyben az akkor nemzetközi ösztönzéssel feltörekvő Milosevic-ellenes Szövetség a Változásokért nevű belgrádi ellenzéki tömörülésbe szóló belépője is.

 

Mit akar a VMDP?

A VMDP június végén, a Kaszával összefüggő nyomozati cselekményektől függetlenül, az ár­tatlanság vélelmét tisztelve, levélben kereste meg a VMSZ elnökét. Három javaslatot tettünk.

Javasoltuk, hogy a kettős állampolgárság ügyében erősítsük meg egy közös közleményben, hogy to­vábbra is tartjuk magunkat a pártjaink által felkért prof. Dr. Szalma József által vezetett szakértői bizottság által megfogalmazott törvénymódosítási javaslathoz. A szerb hatóságok auto­nómiaellenes magatartására figyelemmel kezdeményeztük, hogy a VMSZ vonja vissza a Várady-Korhecz-Józsa féle a nemzeti tanácsra vonatkozó törvénytervezetet. Mert a tervezet megvalósulása esetén bebetonozná a kisebbségek szerb hatalom részéről történő ellenőrzésének intézményes rend­szerét. Ha a Kostunica vezette szerb kormány mégis meg akarja tartani a törvénytervezettel garan­tált politikai ellenőrzés rendszerét, s továbbra is mellőzi a tényleges auto­nómiát, ám tegye. De ne a VMSZ támogatásával!

Szerettük volna továbbá elérni, hogy a két releváns vajdasági magyar párt a magyar auto­nómia ügyében is együtt lépjen fel. Ezért javasoltuk, hogy a VMDP választmányának és a VMSZ Tanácsának együttes ülésén ünnepélyesen álljunk ki a tényleges, magyar (perszonális) autonómia mellett. S követeljük közösen, annak a kisebbségi kódexnek a meghozatalát, amely lehetővé teszi a magyar autonómiát. (Ezt a dokumentumot a VMDP már átadta a szerb kormány illetékes képvise­lőjének, aki megerő­sítette, hogy az a VMSZ, illetve a Várady-Korhecz-Józsa féle javaslat mellett a Kostunica által kinevezett munkacsoport napirendjére kerül.)

Igaz, a VMSZ Programja kimondja: „A személyi elvű (perszonális) önkormányzat rendsze­rében érvényesítjük az anyanyelvünk, kultúránk, az oktatás, az anyanyelven történő tájékoztatás, valamint nemzeti önazonosságunk megőrzését biztosító jogainkat. Ennek érdekében nemzeti kö­zösségünk Nemzeti Tanácsot választ.” De, hogy ez a programpont hogyan valósult meg az elmúlt néhány évben, arra vonatkozólag elég ha rámutatunk: a Kostunica-féle Kisebbségi Tanács (ez a testület gyakorolja a felügyeletet a nemzeti tanácsok felett) a minap már többedszer ígérte meg Józsa Lászlónak, és a VMSZ nemzeti tanácsának, hogy lesz magyar tankönybehozatal, s lesz Sza­badkán magyar tanítóképző is. Lesz, ha lesz.

A tényleges magyar (perszonális) autonómia ügyében első sorban a VMDP és a VMSZ kö­zös fellépésére lenne szükség. Sajnos, mint annyiszor már, a VMSZ-nél a részérdek, s most talán a személyes érdek is fontosabb, mint a vajdasági magyarság autonómiaigénye.

 

Hármas találkozót, ha lehet

A VMSZ alkotmánymódosító dokumentumát figyelembe véve, a VMDP a héten azzal a javas­lattal kereste meg a Kostunica-vezette Köztársasági Kisebbségügyi Tanácsban titkári tisztségben intéz­kedő Petar Ladjevicet, hogy – a VMSZ tényleges autonómiára vonatkozó álláspontjának hiányosságai ellenére – tartsunk háromoldalú megbeszéléseket a VMDP Kisebbségi Kódex meg­hozatalára vonat­kozó kezdeményezéséről.

Mivel Ladjevic titkár szerint a VMDP Kezdeményezését hivatalosan is figyelembe veszik an­nak a munkacso­portnak a tevékenységében, amely a kisebbségekre vonatkozó jelenleg igencsak össze­kuszált joganya­got hivatott rendbe tenni, nincs ok arra, hogy közvetlenül is ne vitassuk meg a VMDP-kezdeményezés­ben foglalt javaslatokat. Kostunica, a VMSZ, valamint a VMDP képviselőjé­nek jelen­létében – úgy gondoljuk – lehetővé válna az érvek gyümölcsöző ütköztetése.

A VMDP a soha nem tért ki egyeztetések elől, sőt, kezdeményezte azokat, de eddig csak egy­szer sikerült összehozni egy ilyen találkozót Budapesten. Az eredménytelen volt, de egy hasonló belg­rádi találkozó új körülmények között talán sikeresebb lenne. A VMDP-ben úgy gondoljuk, érde­mes lenne újra próbálkozni.

 

Dokumentumok:

Ismét magyarokat támadtak meg Temerinben

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt közleménye, 2005. 07. 13./

2005. július 10-én, vasárnap, kora reggel 5 óra tájban Pásztor Attila és Hevér Gábor, a Véka nevű, táncházi zenét játszó együttes nagybőgőse (mindketten 24-25 éves temerini fiatalemberek) a helyi buszállomás felé igyekeztek, mert a kishegyesi ifjúsági fesztiválra akartak utazni. Hevér el­mondása szerint a piactér közelében  egy mellékutcában fehér színű Opel Karaván suhant a köze­lükbe, a benne tartózkodók valamit odakikiabáltak nekik, amit ők pontosan nem értettek, ezért ő kezével illetve ujjaival  a béke jelét mutatta,  feléjük.

Mintegy tíz peccel később, ekkor már a piactéren, ismét melléjük hajtott a fehér színű gép­kocsi, négy szerbül beszélő fiatalmber ugrott ki belőle, s azonnal lökdösni és szidalmazni kezdték a magyarokat, számon kérve, hogy mit merészelnek mutogatni, sőt, Hevért azzal vádolták, hogy rá­ütött a gépkocsijukra. A dulakodás pillanatok alatt elfajult, az Opel Karaván utasai ököllel támad­tak a magyar fiatalokra, akik védekezni próbáltak, de a túlerővel szemben csekély eredménnyel. Mindkettejüket súlyosan bántalmazták, ütötték és megrugdosták, amíg nagynehezen a piaci eláru­sító asztalok alatt kúszva sikerült egérutat nyerniük. Ekkora az egyik korán kelő piaci árus telefo­non értesítette a rendőröket, akik azzonal a helyszínre érkeztek, de a gépkocsis támadók addigra kereket oldottak. A verekedés során  mindkét megtámadottnak eltörték egy- egy fogát, sőt Hevér úgy véli, hogy megrepedhetett az orrcsontja is, mert igen fájlalja.

Értesülésünk szerint az egyik magyar fiú megjegyezte az újvidéki nyilvántartású gépkocsi rendszámát, de elmondásuk szerint a rendőrségen azt közölték velük, hogy a szám egy másik au­tóé: nem fehér és nem Opel Karaván.

Kérésünkre a rendőrség megerősítte a verekedés tényét, s közölték, hogy a nyomozás fo­lyik.

A település lakossága elképedve értesült a legújabb magyarellenes incidensről, annál is in­kább, mert Hevér Gábort mindenki nyugodt vérmérsékletű, a légynek sem ártó művészembernek ismeri. A számtalan hasonló eset ismeretében a helyi magyar közvélemény kételkedik a nyomozás sikerében és az igazságos felelősségre vonásban.

Csorba Béla, a VMDP körzeti elnöke

Fábián Tibor:

Erdély: újabb magyarellenes támadás

Két fiatalembert július 8-án, pénteken este támadtak meg Sepsiszentgyörgyön. Az eset csak napokkal később került nyilvánosságra. A két fiatal a támadást megelőzően magyarul beszélgetett egymással. Egyiküket hosszasan fojtogatni kezdték, közben románul szidalmazták őket. Az áldozat társa gázsprével lefújta az egyik támadót, majd mindketten elhagyták a helyszínt. Az eset késő este, a háromszéki megyeszékhely Olt nevű negyedében történt, ahol a lakosság egyharmada román nemzetiségű. A fiatalok a rendőrségen nem mernek feljelentést tenni, mert attól tartanak, a gázspré hasz­nálata miatt őket büntetnék meg, és amúgy sem bíznak a román hatóságok pártatlan nyomo­zásban.

Az eset, az egy hónappal ezelőtti marosvásárhelyi incidenshez hasonlóan, alig kapott nyil­vánosságot. Akkor, az egyik áldozat arccsonttörést és orrtörést szenvedett, a másik könnyebb sé­rülésekkel megúszta. Ők sem beszéltek, inkább felejteni próbálnak…

Önkéntelenül is feltevődik a kérdés: vajon hány és hány hasonló esetről hallgatnak az er­délyi magyar fiatalok? Valószínűleg azért, mert tartanak az elkövetők bosszújától, úgy vélik a ha­tóságok eltussolják a történteket (az eddigi vizsgálati eredmények egyébként ezt is mutatják!), mi­hamarább szeretnék elfelejteni a történteket. Megjegyzendő: a sajtó sem állt a helyzet magaslatán az esetek többségében. Több laptársunk késve, vagy egyáltalán nem számolt be a történtekről. Sőt, olyan erdélyi magyar lap is akadt, amely „oknyomozó” riportjában tisztára mosta a támadókat, majd a cikk végén levonta konzekvenciát: ezek amolyan rosszcsont verekedők: mindenkit megtá­madnak és megvernek, aki az útjukba kerül...

A székelyföldi megyeszékhelyen egy hónappal ezelőtt, több hasonló eset is történt. Akkor tizenéves magyar gyerekeket támadtak meg 10-20 tagú román bandák, amiért magyarul beszéltek egymás között. A rendőrségi vizsgálat egyik támadásról sem állapította meg, hogy etnikai hátterük lett volna.

Az esetek nyomán az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete szórólapok terjesztését tervezi – kö­zölte lapunkkal Soós Sándor, az EMI elnöke. Ezekben az szerepel majd, kikhez forduljanak azok, akiket nemzetiségük miatt támadás ér.

Egyébként az Európai Unióba tartó Romániában, csak az utóbbi három hónap alatt, három városban, több mint 20 magyar fiatalt vertek meg, mert anyanyelvükön beszéltek az utcán.

 (Erdély Ma)

 

Alföldi Albert a Heti Válaszban

HV: Tíz éve, 1995 októberében, az első hajósi találkozón az MSZP népi szárnya bírálta a Bokros-csomagot, a résztvevők nagyobb nemzeti érzékenységet kértek a párt vezetőitől. Hasonló mondatokat olvashatott az érdeklődő június 18-i, kecskeméti összejövetelükről is.

A.A.:Lesz összejövetel októberben is, ez természetes. A helyzet valóban hasonló, de nekem tíz éve sem a szükséges reformokkal, hanem a kommunikálással volt a bajom: lenyomták a dönté­seket az emberek torkán. Volt egy másik hajósi találkozó is 1995-ben, amely nemzeti kiegyezést javasolt, csak éppen az nem kapott akkora nyilvánosságot. A gondolat érvényes most is, soha ek­kora szükség nem volt a nemzeti és társadalmi kérdések megvitatására.

HV: Korábban is ezt mondta, akkor is a párton belüli ellenzék hálátlan szerepében. Tíz év sem volt elegendő az áttörésre?

A.A.: Úgy látom, küszöbön áll e szemlélet elfogadása, mert hatalmas rá a társadalmi igény. Akármerre megyek az országban, azt tapasztalom, az emberek szinte áhítják ezt a mentalitást.

 

Az MPSZ nyílt levele Románia kormányához

Nyílt levelet fogalmazott meg Szász Jenő, Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke Ro­mánia kor­mányának, melyben felhívja a figyelmet a módosítandó válasz­tási törvény diszkriminatív részeire. Emlékeztet arra, hogy a szóban forgó jogszabály több előírását is élesen kritizálta a többi között az Európai Parlament, meg az Ameri­kai Egyesült Államok külügyminisztériuma.

Az MPSZ szerint a módosítani szándékozott előírások között nem szerepelnek a törvény negyedik cikkelyének azon bekezdései, amelyek súlyos megkülönböztetést vezetnek be a parla­menti képviselettel rendelkező, illetve nem rendelkező kisebbségi szervezetek között.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.