Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 78. szám

2005. július 21.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

Slobodan Samardzic, Kostunica főtanácsadója:

A kérdés nem az, hogy Kosovo és Metohija státusára vonatkozóan találunk-e varázspálcá­val megoldást, hanem az, sikerül-e a mi nemzedékünknek a régtől fogva homlokegyenest ellenkező érdekeinket összebékíteni. 

Nikola Tomic, a Nova srpska misao folyóiratban:

Az albánokkal létrehozott kontaktus nélkül Kosovóról beszélni lehetetlen. Kosovo státusá­nak rendezése a helyi albán többség egyetértése nélkül lehetetlen.

 

Ágoston András:

Kosovo, te drága!

Nekünk, a vajdasági (és nem vajdasági) magyaroknak van egy félreértésből származó ké­pünk a kosovói konfliktusról. Úgy tartjuk, hogy a szerbeknek Kosovo jelenlegi helyzete olyan le­het, mint nekünk Trianon. S ha szűkebb körben beszélünk róla, még hozzátesszük: a kosovói albá­nok sikere, nekünk is meghozhatja az autonómiát.

A helyzet természetesen nem ilyen egyszerű.

A mindent vissza, és a Szumátra, Borneó, Celebesz… típusú szerb patrióta lamentációk – annak ellenére, hogy sokak támogatását élvezik – szóra sem érdemesek. A szélsőségesen nyugatba­rát liberálisok – ilyen Goran Svilanovic, a Djindjic által pártfogolt volt szövetségi külügyminiszter – kijelentései, miszerint Kosovótól mielőbb meg kell szabadulni, szintén mellőzhetőek. Mert nem fejeznek ki többségi véleményt.

Itt vannak még a feltételesen nemzeti liberálisnak nevezhető, kifinomult patrióták, a Kostunica köré csoportosult értelmiségiek. Ők szívvel-lélekkel képviselik a legmélyebb nemzeti érdekeket, s mivel ők sem látnak más kiutat, igyekeznek bevezetni Szerbiát Európába. Miközben Kosovo megtartása náluk is csak átmeneti, inkább taktikai lehetőség. A fő cél Bosznia és Hercego­vina szerb entitásának megszerzése. Erre megy a nagy, a nemzetköziek részvételével zajló játék.

Valamit valamiért.

Érdemes megismerkedni nézeteikkel, nem annyira azért, hogy el is fogadjuk azokat, inkább tájékozódás végett, s hogy lássuk, mi az amire mostanában nyugat is oda figyel.

S hogy lássuk, mi az oka annak, hogy tavasszal – annak ellenére, hogy a háborús bűnös Mladic tábornok még mindig bújócskázik velük – az USA megszüntetett minden megszorító intéz­kedést Szerbia ellen.

 

Mennyit ér Kosovo?

Ivan Ahel rámutat: van módszer arra, hogy nemzetközileg elismert mércék alapján megál­lapítsák mennyit érnek Kosovo természeti kincsei. S ezt az adatot fel lehet használni a Kosovo ügyében folyó nemzetközi tárgyalásokban. Minderre azonban aligha kerülhet sor, ha a „patrióták” a pravoszláv egyház vezetőivel együtt azt mondják, hogy „Semmi sincs elveszve, amíg el nem ve­szett”. Vagy, hogy Kosovo és Metohija Szerbiának és a szerbeknek a kezdet és a vég, az alfa és ómega. A középkori Szerbia Rigómezőn merült négy és fél évszázados sötétségbe. Kosovóban a modern Szerbia fennmarad, vagy végleg elbukik. Így nem lehet gazdasági értékfelmérést végezni.

Egy ilyen világképpel, az ellenfelek véleményét mellőzve, csak ráfizetni lehet.

A konok kitartás Szerbiánk csak az összköltség megnövekedését hozhatja.

Miről van szó? Kinek a malmára hajtja a vizet ez a különösen nagyreményű értelmiségi, Ivan Ahel?

Persze, hogy Kostunica érvrendszerét erősíti. Különleges szögből, különleges céllal. A kó­dolt üzenet  nem annyira a hazai nyakas patriótáknak szól. Sokkal inkább a nyugatiaknak. Azzal, hogy a Kosovo-diskurzusba beviszi a tartomány természeti kincseinek az a dinárban/dollárban ki­fejezhető értékét is. Hadd lássák a nyugatiak mi mindent veszt Szerbia!

De nemcsak erről van szó. Ivan Ahel rámutat az útra, amelyen Kostunicáék haladni akar­nak. A kosovói kérdést illetően a valóságban mindig is több „igazság” lesz – mondja a fiatal szak­ember. Lesz egy „szerb igazság”, egy „albán igazság”, de lesz saját igazsága a nemzetközi közös­ségnek is. Nem nehéz felfedezni, hogy ezek az igazságok igencsak különbözőek, s konfliktusban vannak egymással.

Az „abszolút igazságok” keresése, s az ellenvélemény negatív jelzőkkel történő felruházása helyett, a rendszerelméleti megközelítés a részvevők számára azt teszi lehetővé, hogy a haszonel­vűség alapján keressenek kiutat. Amely erkölcsi egyensúlyi szempontból is elfogadható. Csak eb­ben az esetben várható, hogy az érdekeltek közösen jussanak el a „hasznos igazsághoz”, amelyik mindenkinek megfelel. Sok szerb és albán politikusnál, értelmiséginél kimutatható az érzelmi gát, amely lehetetlenné teszi, hogy a saját „valódi igazság” kínálatától eljussanak a „hasznos igazság” közös keresésének gyakorlatáig.

 

A nemzeti érdek közös képviselete

Ezen a ponton bizonyítható, hogy Szerbiában még a legvadabb liberálisok is figyelembe veszik a nemzet alapérdekeit. Kimondják ugyan, hogy Kosovo elveszett, de olyan tárgyalási mód­szereket javasolnak, amelyek lehetővé teszik a taktikázást.

Latinka Perovic, a Tito által még a múlt század hetvenes éveinek legelején megbuktatott szerb kommunista tisztségviselők liberális szárnyának akkor legfiatalabb tagja, most történészként liberális barátaival Pristinában járt tanácskozni a hasonszőrű albán értelmiségiekkel.

A „Szerb albán történelmi kiegyezés” c. bevezetőjében hangsúlyozta: dialógus nélkül nincs haladás. – Nem lehet tiszta lappal indulni, úgy, mintha a múlt nem is létezne – mondta Perovic.

Hogy a szerb liberálisok többségét és Kostunica nemzeti liberálisai között az alapérdekeket illetően a vitáik ellenére is van egyetértés, az látszik a liberálisok pristinai kirándulásán megfogal­mazott záróközleményből is.

A tanácskozás részvevői felszólítják mindkét oldal vezetőit, hogy fogadják el a kosovoi valóságot. Ez látszólag engedmény a kosovói politikusoknak, de a szerbek számára lehetővé teszi a dialógus megkezdését, anélkül, hogy saját engedményük megfogalmazásával kellene indítaniuk ezt a párbeszédet.

A követelés, hogy a korábban szinte nevetséges szavazatszámmal megválasztott szerb kép­viselők (annak idején a kosovói szerbek Belgrád javaslatára többségükben bojkottálták a választá­sokat) vállaljanak kormányzati felelősséget, lényegében a szerb pozíciókat erősíti, hiszen formális legitimitás nélkül ezek a szerb „képviselők” a kosovói hatalmi struktúrákon belül is belgrádi irá­nyítás alatt állnak.

Jóllehet a hivatalos tárgyalások Kosovo státusáról még meg sem kezdődtek, máris látszik: Kosovo függetlensége aligha lehet vitás, a kérdés csak az, hogy Szerbia, az ottani szerbekkel együtt, cserébe megkapja-e Bosznia és Hercegovina felét, vagy sem.

S hogy ez a kérdés így egyáltalán felmerülhet, azt valahol a legmélyebb érdekszférában meglevő szerb egységnek köszönhető. A kérdés az, hogy a nemzetköziek belemennek-e végül abba, hogy Kosovo függetlenségének ára Bosznia és Hercegovina megcsonkítása legyen?

 

Orbán, Szerbia, Kasza, Korhecz, Ágoston

Orbán Viktor a vajdasági magyarokat ért atrocitásokra is felhívta az amerikai elnök figyel­mét, amikor George Bush a Fehér Házban munkareggelin látta vendégül a Nemzetközi Demokrata Unió pártvezetőit. Ez a hír.

A visszhangból egyértelműen kitetszik: Belgrád akceptálja, ha Budapest síkraszáll a vajda­sági magyarok ügyében. Nem biztos, hogy ez tetszik is neki, de ez most kevésbé fontos.

Számunkra a valóban tanulságos az, milyen visszhangot váltott ki Orbán kiállása a vajda­sági magyarok között.

A Magyar Szó, a vajdasági magyarok egyetlen napilapjának olvasói között szinte semmit. Mert a lap számára ez az esemény a híren túlmenően további szakmai odafigyelést már nem érde­melt. A vajdasági szerb napilapok természetesen élénk érdeklődést mutattak az esemény iránt. A média alapvető szabályainak megfelelően, megszólaltatták a vajdasági vezető magyar politikuso­kat.

Az első nap a Gradjanski list nevű újvidéki napilap Ágoston Andrást és Korhecz Tamást szólaltatta meg. Kasza Józsefet, nem sikerült elérniük, telefonja ki volt kapcsolva.

A lap Ágoston véleményét már az információ címében összegezi. Eszerint a magyar diplo­mácia és a magyarországi parlamenti pártok vezetőinek a vajdasági magyarok ügyében történő nemzetközi megnyilatkozásait csak üdvözölni lehet.

Korhecz Tamás a kormányzati felelősségvállaló VMSZ legmagasabb tisztségben levő kép­viselője a Gradjanski list szerint „keményen szembeszállt Orbánnal”.

- A Fidesz elnökének joga van saját véleményétre, s én ezt tisztelem. Ugyanakkor nem vilá­gos számomra, mire gondolt, amikor a vajdasági magyarok számára nemzetközi védelmet kért. Úgy vélem, hogy a Vajdaságban a helyzet többé nem olyan, hogy szükség lenne nemzetközi meg­figyelőkre, vagy éppen békemisszóra – jelentette ki Korhecz a tartományi végrehajtó tanács ki­sebbségekért felelős alelnöke.

A második nap mindkét tartományi szerb napilap a Gradjanski list és a Dnevnik is foglalko­zik az Orbán kijelentéssel. A Gradjanski list végre elérte a VMSZ veterán vezetőjét Kasza Józsefet. Aki, helyzetének megfelelően, természetesen kijelentette, támogatja Orbán követelését. Az állami szervekhez eljuttatott figyelmeztetéseink nem jártak sikerrel – szögezte le Ka­sza.

Mit ad Isten, a Dnevnik megszólaltatta Korhecz Tamást, aki egy nap alatt homlokegyenest ellenkező véleményre jutott. A napilap szerint kijelentette, szükség van arra, hogy a nemzetközi közösség kövesse a vajdasági kisebbségekkel kapcsolatos történéseket. Szerbiában ugyanis „jogál­lamiság és a jogbisztonság nem érték el a szükséges színvonalat”. Ágoston András a Dnevniknek is kijelentette, üdvözli Orbánnak a nemzetközi közösséghez intézett felhívását.

Mi a tanulság?

A legfontosabb mindenképpen az, hogy ha a Budapest képviselői megszólalnak a vajdasági magyarok érdekében azt a szerb fél most már kénytelen-kelletlen elfogadja. (A belgrádi mértékadó médiumok alapjában véve nem is foglalkoztak az Orbán-Bush találkozón elhangzottakkal. Nem a berzenkedtek a belügyekbe való beavatkozás miatt.)

Látszik továbbá, hogy a kormányzati felelősségvállaló magyarokat bizony alaposan megza­varja, ha a nemzetközi színtéren Budapest a lényeget, s az ő felelősségüket is firtató megjegyzése­ket tesz.

Harmadszor, az is megmutatkozott, hogy a VMSZ belviszonyait illetően Kasza még mindig ura a helyzetnek. Olyannyira, hogy Korheczet aki deklaráltan ellenzi mind a kettős állampolgársá­got, mind a magyar (perszonális autonómiát), s a párton belül az „ifjú törökök” egyik képviselője – rábírta nyilvános kijelentésének látványos megváltoztatására.

Orbán Viktor amerikai megnyilvánulása erősíti a vajdasági magyarság vé­delmét.

 

Dokumentumok:

A Vajdaságban élő magyarokat gyakran érik etnikai indíttatású atrocitások.

Orbán Viktor a vajdasági magyarokat ért atrocitásokra is felhívta az amerikai elnök figyel­mét, amikor George Bush a Fehér Házban munkareggelin látta vendégül a Nemzetközi Demokrata Unió pártvezetőit.

A Fidesz elnöke a reggelit követő személyes konzultáción arra kérte az amerikai elnököt, hogy a világpolitika figyelmének középpontjából ne engedjék kicsúszni a balkáni térséget. Utalt a „Koszovó környéki eseményekre", amelyek destabilizálhatják a régiót, és megjegyezte, hogy a Vajdaságban élő magyarokat gyakran érik etnikai indíttatású atrocitások. Bush válaszában azt mondta, a Balkánra továbbra is erőteljes figyelmet fordítanak.

- Nekünk, magyaroknak az az érdekünk, hogy ne feledkezzen el a világ arról, hogy rende­zetlen ügyek terhelik még a térséget tőlünk délre. A szerb állam jövőjét is érinti, és érinti azon be­lül azt a 300 ezer magyart, akik a Vajdaságban élnek, és akiknek a sorsa meglehetősen bizonytalan. Okkal érzik magukat kiszolgáltatottnak, és okkal látják a jövőjüket bizonytalannak. Okuk van arra, hogy tartsanak a szerb radikálisoktól, és a szerb állam nem tesz meg mindent, hogy megvédje őket, amit egy államnak ilyenkor meg kell tennie az állampolgárai érdekében – nyilatkozta Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak.

 

Vajdasági politikusok Orbán washingtoni kijelentésről

Orbán Viktor korábbi washingtoni kijelentéshez kapcsolódva Korhecz Tamás, a kisebbsé­gekért felelős vajdasági kormányalelnök azt mondta: a vajdasági kisebbségek helyzete ugyan sok­kal jobb, mint a kilencvenes évek elején volt, viszont aggasztó, hogy még mindig történnek etnikai incidensek Temerinben. Hozzátette: az igazságszolgáltatási szervek még nem végzik hatékonyan a dolgukat. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke szintén úgy látja, hogy a rendőrség gyakrabban keríti kézre a tetteseket, de a felelősségre vonásban már fennakadások van­nak.

Az uno.hu internetes oldal híradása szerint helyénvalónak és üdvözlendőnek tartják a vajda­sági magyar politikai vezetők Orbán Viktornak, a Fidesz-MPSZ elnökének washingtoni nyilatko­zatát, miszerint a vajdasági magyarok nemzetközi védelemre szorulnak. Ágoston András úgy látja, a vajdasági magyarokban él a félelem attól, hogy esetleg nem Belgrád tetszésére rendeződik Kosovo kérdése. A VMDP elnöke üdvözli Orbán nyilatkozatát, s emlékeztet a szerbiai politikai vezetők álláspontjára, miszerint a térség gondjait a nemzetközi közösség tevékeny részvételével kell megoldani. (VajdaságMa)

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.