Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 82. szám

2005. augusztus 2.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

 

Orbán Viktor:

„A kettős állampolgárság gazdasági kérdés”

Orbán Viktor volt miniszterelnök kijelentette: tusnádfürdői előadása a jövőről, távlatok­ról, nemzetegyesítésről, összetartozásról, európai perspektívákról szólt. A Fidesz elnöke hangsú­lyozta: az előadás üzenete világos; bíznak abban, hogy lesz teljes nemzeti összefogás, és – remé­nyeik sze­rint – a baloldal is készen áll majd erre, és akkor ki tudják aknázni az EU-csatlakozásban rejlő le­hetőségeket. A december 5-i népszavazással kapcsolatban elmondta: a kettős állampolgár­ság te­kintetében több országban – Szerbia, Horvátország, Olaszország, Spanyolország – nem tar­tottak népszavazást, hanem a parlamenti pártok megegyeztek egymással, az elsöprő többség ezt támo­gatta, és megadták a kettős állampolgárságot sok százezer, nem a saját területükön élő szerb­nek, horvátnak, olasznak, spanyolnak.

Mint mondta, Magyarországon e kérdésben a jobb- és baloldalon nincs egyetértés. – Akkor lehet ezt egyszer megoldani, ha a patkó jobb- és baloldalán ülők ebben megegyeznek. Mi erre nyi­tottak vagyunk, szeretnénk megegyezni, várjuk, hogy a baloldalon az a fordulat bekövetkezzen, ami lehetővé teszi, hogy meg tudjunk állapodni – hangsúlyozta a volt miniszterelnök. Kijelentette: a kettős állampolgárság gazdasági kérdés is – az összetartozás és a nagyobb gazdasági övezet a határon belüli magyaroknak érdeke, nem csak eszmei kérdés.

 

Ágoston András:

Eljött az egyenes beszéd ideje

Jó volt hallani, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint a politikai erők „együttmű­ködésre vannak kényszerítve”, s hogy a versengés kiegészíti az együttműködést. Igaz az is, hogy a magyarországi politikai elit egészét tekintve „nincsen jó válaszunk Trianon óta”.

Valóban, a kettős állampolgárság kérdését, jóllehet ez az alfája és az ómegája a nemzet szempontjából sikeres rendszerváltásnak, még egy hatalmon levő parlamenti párt sem tűzte napi­rendre.

Mondjuk, talán mondhatjuk, hogy ez amíg Magyarország az EU-ba igyekezett, talán rend­jén is volt. Az a csúnya, kisebbségellenesnek mondható versenyeztetési taktika, amelyet az EU az elmúlt évek folyamán alkalmazott nem engedte meg, hogy a magyarországi tárgyalók sokat foglal­kozzanak a mindentől függetlenül létező trianoni trauma feloldására.

Hogy ennek a határon túli kisebbségi közösségek, s az ott működő autonómiakövetelő poli­tikai elitek itták meg a levét? Igen, ez tény, de fátylat reá. Most tenni kellene valami hasznosat, jót!

Reméljük, hogy Orbán Viktor kifejti mire gondolt amikor kijelentette: „a kettős állampol­gárság gazdasági kérdés is – az összetartozás és a nagyobb gazdasági övezet a határon belüli ma­gyaroknak érdeke, nem csak eszmei kérdés”.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt Választmánya 2004. szeptemberében A nemzeti in­tegráció közös cél c. memorandumában rámutatott: a vajdasági magyarság legszélesebb rétegei továbbra is fájó alávetettségben élnek. A kiutat a dokumentum szerint a magyarországi politikai elit találhatja csak meg.

 

A kettős állampolgárság gazdasági kérdés is

A VMDP Memorandumában ez áll: „A VMDP a Kárpát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli nemzeti integrá­ciójának folyamatában két súlyponti kérdést tart tisztázandónak.

Az egyik: nemzetként kíván-e Magyarország az EU-ban megtelepedni, vagy sem? Ez­zel összefüggésben, tisztázni kell lehet-e biztosítani Magyarország fenntartható fejlődésének feltételeit a kisebbségi közösségekben rejlő alkotói energia, a nemzet belső tartalékainak ki­aknázása nélkül? Ha a magyarországi politikai elit úgy látja, hogy erre nemcsak érzelmi, kul­turális és egyáltalán a szellemi szféra szempontjából, hanem gazdasági okokból is szükség van, akkor a kettős állampol­gárság kérdése megoldottnak tekinthető. Nemzeti munkaerő-gaz­dálkodási modell el sem képzel­hető a kettős állampolgárság eszköze nélkül.

A másik: akarja-e a magyarországi politikai elit, hogy a kisebbségi közösségek de­mokrati­kus belső közélete is hozzájáruljon a szülőföldön való boldogulás magasztos céljának megvalósu­lásához? Ha igen, akkor ehhez is meg kell teremteni a feltételeket. Első sorban a magyar autonó­miát és a részarányos képviseletet a helyi többségi parlamentekben. Az elmúlt tizenöt év sikertelen küzdelmei bizonyítják, hogy a magyarországi politikai elit aktív részvé­tele nélkül a közösségen belüli demokráciának ezek a feltételei megvalósíthatatlanok.”

Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz néhány fontos változásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy Magyarországra a kisebbségi közösségeivel együtt figyelmezzen minden külföldi partner.

 

Politikai döntésre, támogatásra van szükség

A VMDP nem tudja ugyan pontosan, mit kellene tenni, de a Vajdaság vonatkozásában van elgondolása arról, hogyan lehetne a vajdasági magyarságon segíteni, úgy, hogy az egyben ser­kentse a határmódosítás nélküli nemzetegye­sítés folyamatát is.

A többi kisebbségi közösséget is figyelembe véve, talán megalkotható az a 21. századi de­mokratikus eszközökkel védhető magyar politikai doktrína, amelyet megismerhetnének a partnerek nemcsak az EU-ban, hanem azon kívül is.

Ki kellene használni, hogy a magyarverésekkel kapcsolatban az EU figyelme egy pillanatra a vajdasági ma­gyarok felé fordult. Most jött az el az ideje annak, hogy magyar részről szorgalmaz­zák a vajdasági magyarság autonómia­igényének teljesítését. De, nem csak úgy általában, hanem egy konkrét autonómiamodell be­mutatásával is. Ebben mielőbb egyességre kellene jutni, akár egy részleges Máért-en, vagy más megfelelő egyeztetésen.

A lényeg az, hogy a javasolt elvi modell lehetővé tegye, hogy a vajdasági magyarság a ma­gyar választók névjegyzéke alapján, többpárti választások útján hozza létre a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar auto­nómiát, amely területi elhatárolódás nélkül alkalmas lehet arra, hogy beilleszkedve a szerbiai jogrendbe végezhesse e nemzeti közösség iden­titása megőrzésével összefüggő teendőket. A vajdasági magyarság kis parlamentje elsősorban a művelődés, az oktatás és a tájékoztatás te­rü­letén fejthetne ki áldásos tevékenységet. A vajdasági autonómia szerepének csökkenése, ami az alkotmányozás folyamatában szinte biztosra vehető, a tényleges magyar autonómia bevezetését elsőrendű nemzeti érdekké avatja.

Fontos lenne az is, hogy a magyarországi parlamenti pártok legalább 2/3-os többséggel pártfogásba vegyék a részarányos parlamenti képviselet intézményét. Ezt az intézményt már sike­resen alkalmazzák Szlovéniában, Horvátországban és Kosovóban, miért ne lenne jó a vajdasági magyaroknak is. Különben is, bebizonyosodott, hogy a magyarság megfogyatkozása miatt, a két­pólusú magyar politikai elit hatalomhoz simuló szárnya, még a kisebbségi egypártrendszer körül­ményei között sem képes önálló fellépésre a szerb politikai színtéren. A segédcsapat megalázó sze­repénél min­denképpen hasznosabb lenne, ha a vajdasági magyarság önállóan, demokratikus több­párti választások útján jelölné ki képviselőit, akik a szerb parlamentbeli ténykedésükért nem a ha­talomnak, hanem a magyar választóknak tartoznának felelősséggel.

Miután a határon túli magyarság képviselői kivétel nélkül támogatják a kettős állampolgár­ságot, a magyarországi parlamenti pártoknak mielőbb döntést kellene hozni a kettős állampol­gár­ság ügyében. A VMDP véleménye szerint az MVSZ kettős állampolgárságra vonatkozó sikeres népszavazási kezdeményezése hozzájárult bizonyos magyarországi dilemmák tisztázá­sához. A megengedő parlamenti határozat nagyban hozzájárulna a tényleges nemzeti egység kialakulásához.

 

A szerb kormány és a kisebbségi miniszter

Nyílt titok, hogy a szerb kormány Ugljanin tényleges szandzsáki vezető segítségével le akarja cserélni a Szerbia és Montenegró államszövetség kisebbségügyi miniszterét.

Ezt most már Ljaljic miniszter – a Szandzsákban a bosnyák nemzeti szárnyat vezető Ugljanin ellenlábasa – sem tagadja. A Kostunica-Ugljanin politikai játszmának két mozgatórugója van.

Az egyik, hogy Szerbia nem szeretné elveszteni Montenegrót. Akkor sem, ha netán Kosovóról le kellene mondania. Ebben a törekvésében több okból kifolyólag támogatást kap a montenegrói ellenzék nagy részétől is.

A másik, hogy a szandzsáki bosnyákoknak szintén nemzeti érdeke, hogy Szerbia megtartsa Montenegrót, mert a történelmi Szandzsák, ahol a bosnyákok vannak egyre nagyobb többségben, Szerbián kívül, egy kisebb részben, kiterjed Montenegróra is.

Emlékezetes, hogy a néhai Djindjic miniszterelnökké történt kinevezése után – az albánok már akkor sem jöhettek számításba – kisebbségi bosnyákok és magyarok közül a kézhez szokott Ljaljicot és Kaszát karolta fel. Kaszából a szerb kormány egyik alelnöke lett, akit a 2003-as parla­menti választások során Tadic, Djindjic pártbeli örököse látványosan cserben hagyott. (Az ejtett sebek – nemcsak politikai okokból kifolyólag – most nehezen hegednek.)

Djindjic 2001-ben Ljaljic-ból szövetségi kisebbségügyi minisztert kreált. (Hogy bosnyák­ként a VMSZ tisztségviselőinek segítségével ő vezényelje le a ma is érvényes kisebbségi törvény meghozatalát, melynek következményeként létrejöhetett a szerb hatalom által ellenőrzött nemzeti tanácsok hálózata.)

Kostunica most meneszteni akarja Ljaljic-ot. A felvilágosult nacionalista miniszterelnök – úgy látszik – arra a következtetésre jutott, hogy többet ér neki a bosnyák nacionalista Ugljanin, aki objektíve nem kívánja az államszövetség felbomlását (annak idején az ő bosnyák zászlót lengető kezének levágásával fenyegetett Draskovic az államközösség jelenlegi külügyminisztere), mint a Szandzsákban aránylag szűk bázissal rendelkező szintén bosnyák Ljaljic.

Hogy a dolog még érdekesebb legyen, Kostunica az egész manővert úgy szándékozik vég­rehajtani, hogy közben a szerbiai parlamentben átvenné a Tadic mellett befutott két bosnyák – Ugljanin-párti – képviselőt is. (A képviselők ilyenfajta vándorlása, különösen, ha pénz vagy funk­ciók is tárgyai az egyességnek, nem ritka dolog.)

De, van itt még egy bökkenő.

Ljaljic a bosnyák kisebbségügyi miniszter egyben elnöke annak az államszövetségi bizott­ságnak is, amelynek az a feladata, hogy a konkrét esetekben rendezze a szerb háborús bűnösök kiszolgáltatását a Hágai Bíróságnak.

S itt lépnek be a képbe a VMSZ tisztségviselői. Kostunica – netán Pack asszony javaslatára – úgy próbálja „megsegíteni” az állami szervek által sanyargatott Kaszát, hogy „megszabadítja” egyik pártbeli ellenfelétől, valószínűleg Józsától. (Esetleg Korhecztől, de annak még bizonyítania kell.) Neki továbbra is a kisebbséghez tartozó kisebbsségi miniszterre van szüksége.

Nincs az a szerb nemzeti szempontból fontos feltétel, amelynek Józsa ne felelne meg. Milo­sevic idejében a Panic-kormányban kisebbségi miniszterhelyettesként lojalitását a szerbek nem kérdőjelezték meg. Tavaly, amikor Kaszát kellett volna helyettesíteni Amerikában a magyarveré­sekkel kapcso­latos kongresszusi meghallgatáson „nem ért rá”. S egyáltalán a VMSZ nemzeti taná­csának elnökeként igen kor­rekt viszonyban van Kostunicával. Nem csoda, hiszen a szerb kormány­elnök a köztársasági kisebbségi bizottság elnökeként közvetlen főnöke. Magyar kisebbségi mi­niszterként, magyar állampolgársággal, a kiadatási bizottság elnöke­ként hatékonyan vihetné a szerb állam érdekeit, a Hágai Bírósággal folytatott meg­beszélések során is.

Hogy az egyelőre csak az egyik szerb újságban megszellőztetett tranzakciónak mégis van re­ális alapja, az abból is látszik, hogy Kostunica egyik közvetlen munkatársa Józsáról tudakozódik a Vajdaságban. Nem is annyira szakmai képességei felől, mint inkább arról, hogy polgárként lehet-e baja az állami szervekkel.

Majd meglátjuk.

 

Dokumentum:

Magyarverés a bánsági Beodrán (2.)

Hírlevelünk 81. számában  már jeleztük, hogy a bánsági Beodrán még július 24-én történt magyarverés után a sértett Bálint Kornél arccsonttöréssel a becskereki kórházba került. A szájse­bész által elvégzett műtétet követően a fiatalember tegnap (augusztus 1-én) kijött a kórházból. El­lenőrzésre szerdán kell jelentkeznie.

VMDP érdeklődött mi történt a továbbiakban. A fiatalember személyesen tett feljelentést, sőt a nyomozók a kórházban is kihallgatták. Az egész falu tudja ki volt a tettes, de a rendőrség még nem nyilatkozott. Pedig az esetnek külön súlyt ad, hogy a súlyos testi sértéssel járó kilengés a falu szerb ré­szében történt. A sértett vétkessége egyelőre kizárható.

A VMDP álláspontja világos: a magyarverések ügyében a vajdasági magyar pártok nem tudnak semmit tenni. Csak a tájékoztatást tudják vállalni. A megol­dást, a magyar és a szerb kor­mánynak kell megtalálnia.

Ez akkor is így van, ha mint ebben az esetben is, a rendőrség úgy látszik mégiscsak dolgo­zik. A helyileg illetékes törökbecsei rendőrállomáson megtudtuk, hogy előbb szabálysértési felje­lentést készítettek elő a szerb tettes ellen, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy súlyos testi sértésről volt szó, átminősítették az esetet és bűnvádi feljelentést tesznek. De nem nemzeti alapú bántalma­zásért. Közlemény nincs. Baj az is, hogy az incidenseket követően nem kerül sor gyors és példát statuáló bírósági szakaszra. Mindez tovább zavarja a magyar-szerb viszonyokat a Vajda­ságban.

A belgrádi magyar nagykövetség fellépésének, ha sor kerülne rá biztos lenne foganatja. Mert látszana, hogy Magyarországot nem lehet bódítani.

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.