Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 83. szám

2005. augusztus 4.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Beder Tibor: Én olyan hazát szeretnék, amely bármikor, bármely körülményben megvédi az embert, függetlenül attól, hogy polgára románnak, magyarnak vagy másnak született. Ahol nem nemzeti kisebbségek, hanem egyenrangú állampolgárok élnek. Ahol végigmehetek az utcán anél­kül, hogy arra kellene gondolnom, vajon itthon vagyok-e. Ahol nem törekednek arra, hogy min­dent, ami másság, elpusztítsanak, hanem arra, hogy mindent megőrizzenek és lehetőség szerint továbbfejlesszenek. (Erdélyi Napló)

Ágoston András:

Lopják a halottakat is

A huszadik század furcsaságai között előkelő helyet foglal el a titói vezetés által kiötlött mese a második világháború egymillió ötszázezer áldozatáról. Az elmúlt tizenöt évben ez a fáma vidékünkön is szétzilálódott ugyan, mert kiderült, hogy a versailles-i Jugoszláviában első sorbana helyi nemzetek szerbek, horvátok muzulmánok macedónok szovének fiai ölték halomra egymást. De, úgy látszik, vannak még olyan partizánok s leszármazottak, akik ezt a rövid ideig (nagyjából a háborús kárpótlás megállapításáig) még a nemzetközi porondon is sikeres híresztelést igazságként kívánják feltüntetni. Sőt, – az egy csapással két legyet szólásnak megfelelően – a nácizmus áldozatainak szaporításával egy időben csökkentenék, esetünkben azoknak a temerini magyar áldozatoknak a számát, akiket közvetlenül a második világháború után Tito partizánjai gyilkoltak le. Ezt a halottakkal való manipulációt leplezik le az alábbi történet szerzői.

 

ÁDÁM ISTVÁN

CSORBA BÉLA

GYALÁZATOS TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS

Fronton elesett kényszersorozottak, tömegsírban nyugvó magyarok és Zsablyánál a Tiszába lőtt temerini zsidók a jasenováci haláltábor listáján

 

                                               „mert ahol zsarnokág van,

                                               minden hiában,

                                               (...)

                                               mert ott áll

                                               eleve sírodnál,

                                               ő mondja meg, ki voltál,

                                               porod is neki szolgál”

                                                                          (Illyés Gyula)

A második világháborút követő idők terrorisztikus kommunizmusának szellemét idéző do­kumentumra bukkanhattak azok a temerini olvasók, akik a kezükbe vették a kisváros szerb nyelvű lapjának, a Naše novinenak 2005. június 8-ai számát, melyben egy állítólagos dokumentumot -- valójában ordenáré hamisítványt -- tettek közzé, úgymond a horvátországi Jasenovac táborában megölt temerini polgárokról. A hamisítványt az újság szerkesztősége a Harcosszövetség (SUBNOR) termerini községi bizottságától kapta, egy „értesítés”  (Obeveštenje) kísérertében Milan Krčedinac aláírásával, 2005. május 23-ai dátummal, 16/05-ös iktatószámmal ellátva. Az „értesítés” aláírója elmondja, hogy a SUBNOR helyi bizottsága a fasizmus felett aratott győzelem 60. évfordulójának tiszteletére programcéljául tűzte ki annak megállapítását, hogy azon polgárok közül, akik 1941. elején Temerinben éltek, hányat végeztek ki a jasenovaci táborban, a Független Horvát Állam hírhedt usztasa halálgyárában. Krčedinac elmondja még, hogy a munkát Miodrag Oklješának, a temerini Vöröskereszt  községi vezetőjének segítségével végezték a www. jasenovac. info honlap igénybevételével. A honlapon összesen 185 olyan temerini polgár (szerbek, magyarok, zsidók és mások) nevét találták meg, akik 1941-ben temerini lakosok voltak, és akiket Jasenovácon végeztek ki. Legalábbis ezt állítja Krčedinac.

A továbbiakban részletekbe menően fogjuk bizonyítani, hogy állítása nem felel meg a való­ságnak, s azzal, hogy valótlan adatokat tett közzé, nem csak a történelemhamisítás vétkét követte el, de tudatosan vagy tájékozatlanságból, önkezdeményezésre, vagy csupán mások hazugságát szajkózva félrevezette a közvéleményt, elbizonytalanodást előidézve a lakosság egy részében, és erkölcsi kárt okozva a még élő hozzátartozóknak.

 

A megtévesztés módozatai

A 185 állítólagos jasenovaci «áldozat» -- ez a nevek és a helyismeret alapján lényegében pontosan megállapítható --  körülbelül fele magyar (48) és zsidó (42), a másik fele délszláv (95).  A délszláv adatok hitelességét nem ellenőriztük, mert a magyar katonai közigazgatás a temerini dobrovoljác lakosságot a Bácskából kitelepítette, s elvileg akár a hírhedt horvátországi haláltáborba is kerülhetett közülük valaki. Annyit mindenesetre le kell szögeznünk, hogy az eddig megjelent szerb és magyar nyelvű helytörténeti munkák egyike sem tesz említést temerini szerbek csoportos jasenovaci pusztulásáról. Arról nem is szólva, hogy sem a korszak politikai és közigazgatási viszonyai, sem a jelentős térbeli távolság nem tette lehetővé és az akkori rezsimek számára szükségessé, hogy akár a Magyarországhoz tartozó Bácskából, akár a nácibarát Szerbiából a Független Horvát Állam hírhedt kollektív vesztőhelyére irányítsanak bárkit is.

Az elmúlt évtizedek viktimológiai kutatásai eddig legjobb és legpontosabb -- bár korántsem hibátlan és teljes -- eredményeket a második világháború zsidó származású áldozatairól hoztak. Mindezek fényében elképesztő, hogy a 42 «jasenovaci» zsidó között pontosan húsz olyat találunk, akit bizonyítottan az 1942-es «hideg napok» során hurcoltak el Temerinből, és végeztek ki a közeli zsablyai Tisza-parton.  A többi huszonkettő között vannak olyanok, akik a Szovjetúnió megszállt területén, Auschwitzban vagy Budapesten veszítették életüket, de tudunk olyan személyről is, aki túlélte a háborút (pl. Sózberger Jolán), mégis jasenovaci áldozatként szerepel. (!?) Több esetben az adatok megkettőzésére figyelhetünk fel: Cilcer Karlo egyszer Deža, másszor Dezidar (mindkettő jelentése Dezső) fiaként szerepel, Handel Olga először Vilhelm, másodszor Vilmuš (azaz Vilmos) leánya, Gusman Imrének pedig mindkétszer Albert az apja, de hogy a turpisság ki ne derüljön, az áldozat születési évét egyszer 1905-nek, másszor 1906-nak tüntették fel. Semmi kétség, tudatos megtévesztésről van szó. De ugyanez történt a magyar Sörös Vincével is, akit egyszer Sereš, máskor Šereš vezetéknévvel illetnek, s jasenovaci áldozatként aposztrofálnak, noha a németek elleni bjelovári harcokban esett el, mint a Jugoszláv Néphadsereg katonája, 1945-ben.

S ezzel voltaképpen rátértünk a meghamisított adatok azon típusára, amit a Jugoszláv Néphadsereg kötelékeibe sorozott, a nácik elleni horvátországi harcokban elesett temeriniek személyi adatainak manipulatív felhasználásával teremtettek. Több mint húsz (!) harctéren elesett, korábban a partizánhadseregbe kényszersorozott magyar fiúról állítja azt e meghamisított dokumentum, hogy a horvát táborban lelte a halálát. Ad abszurdum még olyanok esetében sem szégyellnek hazudni a förmedvény összeállítói, mint Kohanec László, Nagy István és Zsúnyi Mihály -- minhármójuk földi maradványait hazaszállíttatták, és itthoni földben nyugosszák örök álmukat, erről Temerinben bárki személyesen meggyőződhet.

A legabszurdabb hamisítási módszer azonban mégiscsak az, amikor a fasizmus jasenovaci áldozataiként olyan személyeket tüntetnek fel, akiket éppen a SUBNOR (Harcosszövetség) egykori alapítóatyáinak parancsára végeztek ki az 1944-es magyarellenes partizánrazzia idején, mint pl. Lóc Sándort, Fuszko Istvánt, Gajo Istvánt, Kertesi Istvánt, Pap Pált. És akkor még nem szóltunk azokról, akiket másfelé sodort a végzetük, s ismeretlen helyen érte utol őket a halál, amelyhez a kommunista partizánok nem kis mértékben hozzájárultak: a Franciaországból gépkocsin hazatérő Sánta Istvánt autójával együtt rabolták el, nyoma veszett, Surián Józsefet lovaival, szekerével lőszerszállítás céljából mozgósították, utoljára a távoli Gornji Milanovacról jelentkezett családjának, soha nem tért vissza. És külön tűnődésre érdemesek azon «adatok» is, amelyek mögött sem a születési, sem pedig a halotti anyakönyvekben nincsen fedezet, magyarán: nem szerepelnek az anyakönyvi indexekben! Mindent összevetve: az összesen 90 magyar és zsidó vonatkozású adat két harmada hamis, egy harmadáról pedig egyelőre nem tudunk semmit, sok esetben még azt sem, hogy valóságos személyekről van-e szó, vagy csupán fantomokról. Arról pedig végképp nincsen egyetlen perdöntő bizonyítékunk sem, hogy bármelyikőjük is Jasenovacon lelte volna a halálát.

Állításunkat egyébként teljes mértékben alátámasztja a helyi közvélemény, amely nem tudott és nem tud egyetlen olyan temerini magyarról vagy zsidóról sem, aki valaha is a jasenovaci usztasa pokol bugyraiban veszett volna oda.

A fenti eset tanulsága többek között az, hogy a második világháború tárgyilagos története Szerbiában még várat magára: a forráskutatást és a tények higgadt elemzését nemegyszer a napipolitikai céloknak alárendelt, erőteljesen nacionalista színezetű (ez esetben objektíve horvátellenes irányultságú), propagandisztikus áltudományosság helyettesíti, sőt, mint látjuk, igen gyakran mérgezettek maguk a források is!

 

Dokumentumok:

A román állampolgároknak szigorodik a kilépés Romániából

A román hatóságok változást terveznek a kiutazási szabályokban. A már most is igen szi­gorú rendeletek, a román állampolgároknak jelentős készpénz igazolását írják elő, ha ki akarnak lépni a határon. A legújabb változások csak ősszel, októbertől lépnek életbe.

Október elsejéig érvényben marad, hogy legalább 500 euró készpénzt kell felmutatni a ro­mán határon annak az állampolgárnak, aki Nyugat-Európába utazik. Aki pedig az egykori szocia­lista országokba megy, legalább 250 eurót. Ez ötnapi költség. Az összeg meglétét október elseje után is bizonyítani kell. A román határrendőrség szóvivője a Kossuth Rádiónak elmondta: októ­bertől több okmányt is kérhetnek a román határon a kiutazóktól. Például meghívót az illető ország­ból vagy valamilyen dokumentumot, amely bizonyítja, hogy valóban kirándulni, üzleti útra vagy családlátogatásra utazik külföldre a román állampolgár.

Egyelőre csak a Spanyolországba utazó román állampolgároktól kérnek meghívó levelet a román határon. Ezt Madrid követeli meg Bukaresttől.

 

Máthé Éva:

Figyelem: a határok záródnak!

Huszonkét millió terrorista?

 

A napokban ahány tévéállomás, ahány újság, annyiféleképpen tájékoztatott arról, hogy mit kell felmutatnunk a határon ahhoz, hogy a román hatóság kegyesen megengedje ideiglenes eltávo­zásunkat. Nos, a tegnap Marosvásárhelyen Kerekes Károly jogász, képviselô minden kétséget el­oszlatott. Magyarán: az EU-tagországokba történô beutazáshoz, tehát akár ha Magyarországra uta­zunk, rendelkezünk kell az ott tartózkodáshoz szükséges napi 100 euróval, és a közjegyzônél hite­lesített meghívó levéllel. Megérdeklôdtem egy közjegyzôtôl, aki megerôsítette sejtésemet: ahhoz, hogy például rokoni látogatásra kiutazzak, a magyarországi rokon odakinn magyar meghívó levelet kell írjon, azt kinn hitelesíttetnie kell magyarul, majd az ide küldött levelet hivatalosan le kell for­díttatni románra, és újra hitelesíttetni kell közjegyzônél. Ez a legrövidebb levél esetében is, csak itt, körülbelül 5-700 ezer régi lejbe kerül. Hogy Magyarországon mennyibe, arról fogalmam sincs. No és fel kell mutatnunk a határon fejenként legkevesebb 500 eurót. Enélkül ne is induljunk el. Ma­gyarán ez mást nem jelenthet a csóró erdélyi magyarnak, mint azt, hogy a határok záródnak! Vissza a diktatúrába! Itthon kell ülni, és kuss!

Kerekes Károly szerint mivel a kormányrendelet már megjelent a Hivatalos Közlönyben, érvényben van. A szabály alóli kivételek elenyészôek: arra nem vonatkoznak az elôírások, aki or­vosi kezelésre megy, aki szimpóziumra, konferenciára, tanulmányútra, sport vagy kulturális ren­dezvényre vagy temetésre, illetve külföldön megbetegedett családtagja gondozása érdekében uta­zik. De figyelem: hitelesített igazoló dokumentummal akkor is rendelkeznie kell, de nem kötelezô a pénzfelmutatás.

Az RMDSZ kezdeményezte, hogy a rokoni látogatások esetében se legyen kötelezô a va­luta. De ezek szerint a meghívólevél kötelezô lesz mindenképpen. Kerekes Károly azt is elmondta: érdeklôdésére, hogy erre a kormányrendeletre miért van szükség, az egyik (általa meg nem neve­zett) kormánytag azt mondta: a "terrorizmus megfékezése" érdekében. Értsük ezen azt, hogy ebben az országban potenciálisan 22 millió terrorista él, akiket egyenként le kell ellenôrizni a határon?

A képviselô azt is taglalta, hogy a Nyárádmentén komoly felháborodás van, amiért az egyes településeket a peres ügyek intézése szempontjából Marosvásárhely helyett a Segesvári Bírósághoz  csatolták, amivel jelentôsen megnô az a távolság, amit a lakosoknak meg kell tenniük ügyeik inté­zésekor. Tehát ahelyett, hogy megengedték volna az erdôszentgyörgyi, régen beígért bíróság mûködését, olyan átszervezést eszközölt a Bírák Legfelsô Tanácsa, ami igen hátrányosan érinti Maros megye magyar lakosságát. A képviselô szerint az RMDSZ megpróbálja rendezni a helyze­tet, de ha ez nem sikerül, akkor referendumot kell szervezni az igen hátrányos intézkedés ellen.

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.