Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 85. szám

2005. augusztus 9.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Közeledik egymáshoz a kormány és a Fidesz politikája

Kisebb államot, radikálisan alacsonyabb adókat, és kisvállalkozási struktúraváltást ígért Matolcsy György a Fidesz kormányra kerülése esetén a Figyelőnek adott interjújában. Kóka János gazdasági miniszter szerint a Fidesz vezető gazdaságpolitikusának elképzelései „alkalmasak az érdemi egyeztetésre", több pontban egyeznek az ő elképzeléseikkel.

 

Bozóki Antal:

Tudják-e a politikusok, hogy mikor kell távozni?

A politika és a politikusok ezen az égtájon nem igazán arról ismertek, hogy magatartásból és erköl­csi viselkedésből példát mutattak/mutatnak. A fejlett demokráciákban a politikusnak, legyen az párt- vagy állami vezető, ha munkájában nem tud eredményt felmutatni, ha valamilyen törvényszegést követ el, vagy éppen a magánéletében találnak valamiféle kifogást, akkor a közfunkcióról távoznia kell. Ha ezt nem teszi meg, akkor erre rákényszeríti a közvélemény vagy a sajtó.

Nyugati és keleti példák

A felelősségre vonás alól még az egykori amerikai elnökök Richard Nixon és Bill Clinton sem képeztek kivételt. Nixonnak a Watergate lehallgatási ügy miatt 1974-ben le kellett mondania az elnökségről. Clinton ellen a Monica Lewinskyvel folytatott viszony, illetve az ezzel kapcsolatos hazugságba keveredés miatt 1998-ban „hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt” kongresszusi eljárást (impeachement) is indítottak.

Úgyszintén emlékezetes a John Profumo egykori angol hadügyminiszter nevéhez fűződő 1962. évi politikai botrány, akinek a Christina Keeler kisasszonnyal folytatott viszonya miatt kellet megválnia a bársonyszéktől. A hölgynek – mint kitudódott – a Profumoval tartott kapcsolatával egy időben viszonya volt Eugen Ivanovval, a(z abban az időben még) szovjet nagykövetség attaséjával is, amit a konzervatív politikusnak a közvélemény nem tudott megbocsátani. A japánok ilyen szempontból – a mi szemléletünkhöz képest – talán túloznak is. Emlékszünk még annak a közlekedési miniszternek az esetére, aki azért hajtott végre harakirit, mert az egyik vonat a menetrendhez viszonyítva néhány percet késett.

A legújabb, minden tiszteletet kiérdemlő tett – feltéve, ha nincs valami más természetű háttere – Mona Musca, a román kormány művelődési miniszterének július 28-i lemondása a miniszterségéről és a Calin Popescu Tariceanu kormányfő által vezetett Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöki tisztségéről.

A román sajtó által a Tariceanu-kabinet „legjobb, legnépszerűbb miniszterének” mondott Mona Musca elhatározását azzal indokolta, hogy erkölcsi kötelességének tartja a kormányból és a pártalelnöki tisztségéből való távozást, hogy nem tud egyetérteni az olyan politikussal, nevezetesen Tariceanuval, „aki egyet mond és mást tesz”.

A kormányfő-pártelnök ugyanis egy fontos törvénycsomag alkotmánybírósági „megvétózá­sát” követően bejelentette a maga és kormánya lemondási szándékát, amit – többszöri megerősítés ellenére – a moldvai árvíz nyomán előállt helyzetre való hivatkozással végül is visszavont.

Tisztes kivételek

A NIN belgrádi hetilap szerint „Szerbiában a politikai botrányok úgy fejeződnek be, hogy egy újabb váltja fel őket”. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék 60 hónapos uralkodása alatt a sajtóban legalább 35 különböző affér szellőztetésére került sor. Volt ezek között pénzmosási-, korrupciós-, csúszópénz-, kémkedési-, fegyverszállítási-, szexuális zaklatási-, érdekütközési-, közlekedési szerencsétlenségi-, cukorkiszállítási stb. botrány, amelyek miatt több magas rangú állami tisztségviselőnek, kényszeredetten ugyan, de távoznia kellet a közéletből.

Ezek között volt Momčilo Perišić, a szerb kormány alelnöke, Vuk Obradović, a Szociáldemokrata Párt vezetője, Zoran Janjušević, a néhai Zoran Đinđić miniszterelnök biztonsági tanácsosa, Nemanja Kolesar, az egykori kormányfő kabinetfőnöke és a bankok szanálásával megbízott ügynökség vezetője, Marija Rašeta Vukosavljević, a szerb kormány közlekedési és telekommunikációs minisztere és Dragan Veselinov, a szerb kormány mezőgazdasági minisztere is, hogy csak az ismertebbeket említsük.

Vannak azonban tisztes kivételek is, olyan tisztségviselők, akik a közéleti tevékenységük végzése közben az erkölcsi normákról sem feledkeznek meg. A napokban mondott le például tisztségéről Dujo Runje, a Horvát Nemzeti Tanács tagja, a szabadkai körzet elnökhelyettese. Runje, aki egyben a Horvát Akadémiai Társaság elnöke, már az ötödik horvát értelmiségi, aki nem vállal többé szerepet e testületben. Az írásban benyújtott lemondásában, amelyet a nemzeti tanács elnökének címezett, azzal indokolta meg döntését, hogy felelősnek tartja magát is azért, hogy „a nemzeti tanács nem mutat fel eredményeket”. Mint kiemelte, „a horvát közösség legrangosabb testületétől joggal várják el az emberek, hogy reprezentálás helyett eredményeket mutasson fel. Dujo Runje egyebek között azért illette komoly kritikával a nemzeti tanácsot, mert az nem tett semmit annak érdekében, hogy horvát nyelven is folyjon tanítóképzés, hogy alakuljon ismét horvát társulat a Népszínházban, továbbá, hogy rendeződjön a Szabadkai Rádió horvát szerkesztőségének státusa. Nehezményezte, hogy nincs válasz arra a kezdeményezésre sem, hogy bevezessék a bunyevác nyelvet az iskolákba”.

 Rašid Kurtić, a Roma Nemzeti Tanács alelnöke és a testület még 15 tagja július 27-i sajtókonferenciájukon kezdeményezték Vitomir Mihajlović elnök leváltását. Követelték, hogy az elnök, akit célszerűtlen költekezéssel és önkényességgel, valamint eredménytelen munkával vádolnak „erkölcsi okokból” mondjon le. Úgyszintén követelték Ljuan Koka „felfuvalkodott viselkedésének megakadályozását”, aki szerintük „önmagát nevezte ki a tanács végrehajtó bizottsága elnökévé”.

És a magyar vezetők?

Hogyan állnak a vajdasági magyar politikusok és állami tisztségviselők a köztisztséghez tartozó és a kisebbségi közösségünk iránti erkölcsi viszonyulással? Nem éppen a legjobban ... Az utóbbi évekből csak két pozitív és (sajnos) több negatív példát említhetünk:

2003-ban és 2004 elején nagy vihart váltott ki a vajdasági magyarság körében az újvidéki Magyar Tanszék botrányossá híresült diplomahonosítási gyakorlata, miszerint a Szegeden, az ottani egyetemen öt tanulmányi év után elnyert magyar szakos diplomát az újvidéki Tanszéken négy tanulmányi év után csak abban az esetben ismerik el, ha 7 illetve 9 különbözeti vizsgát tesznek le a jelöltek, ahogy ezt megkövetelték két fiataltól. Közel 1300 értelmiségi írta alá a memorandumot, akik követelték, hogy az újvidéki Magyar Tanszék módosítsa az álláspontját.

A közvélemény nyíltan elvárta a Kari Tanács által kijelölt tanszéki bizottság tagjainak – köztük a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tagjának – és a tanszékvezető tanár úrnak a lemondását is. Nemcsak erre nem került sor, de a Magyar Nemzeti Tanács és elnöke is (nem első és nem is utolsó alkalommal) kitért az erkölcsi felelősségvállalás elől.

Dr. Ribár Béla akadémikus a Magyar Nemzeti Tanács elnökéhez és tagjaihoz intézett 2004. február 5-i nyílt levélében – valószínűleg az ún. nosztrifikálási botrány miatt – lemondott az MNT-beli tiszteletbeli tagságáról. Mivel „nemzetellenes elemek is tagjai a Tanácsnak, nem óhajtok annak tiszteletbeli tagja lenni, és arról ezennel lemondok” – közölte a nyilvánossággal a köztiszteletnek örvendő akadémikus. Ez év június végén Kis Pál Lídia vezetésével huszonhárom párttag kilépett a Demokrata Párt adai szervezetéből.

– Nem alkuszunk meg és nem is adjuk el magunkat, az igazságot és a népet szolgáljuk, harcolunk a korrupció ellen, 2000 óta ezért küzdünk, a párszervezet viszont nem ezek az elvek szerint működik. Ezért úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek az egésznek, kiléptem a pártból. Nem akarok sem a helyi, sem a tartományi, illetve a köztársasági politikai erők bábja lenni – közölte Kis Pál Lídia.

Erkölcsből elégtelen

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a 2005. március 5-i nagybecskereki sajtóértekezletén „a sajtó nyilvánossága előtt” bejelentette, hogy ez az utolsó mandátuma a párt élén, s utalást tett rá, hogy tisztségében esetleg Dudás Károly követheti. Nos, köztudott, hogy a VMSZ nagybecskereki közgyűlésén a régi elnököt (aki csaknem egy évtizede áll a legnagyobb vajdasági magyar párt élén) újraválasztották. De akarva sem tehettek volna mást, hiszen ő volt az egyetlen jelölt ... Kasza – személyes politikai érdekeit követve – elhárította azt a lehetőséget is, hogy a magyarverésekről beszéljen Amerikában. (Ez alkalommal eltekintünk azoknak az ügyeknek az említésétől, amelyekkel a pártelnököt már hosszabb ideje gyanúsítják.)

A Tartományi Végrehajtó Tanács egyik magyar tagja 1999-ben közúti balesetet okozott. A balesetben a helyszínen életét vesztette a gépkocsi vezetője, a mellette ülő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. A tisztségviselőt a közlekedésbiztonság ellen elkövetett bűncselekmény vádjával, a bíróság első fokon, felfüggesztett tíz hónapos szabadságvesztésre, majd a fellebbezést követően, másodfokon egy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

A bírósági kézbesítő csaknem két évig „nem tudta megtalálni” a balesetet előidéző tisztségviselő címét, ezért körözvényt adtak ki utána, amelyet utóbb visszavontak. Csak akkor tudták meg, hogy hol tartózkodik, amikor a választások után 2001-ben a neve a funkciójával együtt megjelent a Hivatalos Közlönyben. A Magyar Nemzeti Tanács (pontosabban: a VMSZ nemzeti tanácsa) elnökének és tagjainak erkölcsi felelőssége is már jó ideje aktuális.

A Tanács az eredménytelenségben semmivel sem különbözik a Horvát Nemzeti Tanácstól. Elegendő csak megemlíteni a magyarittabéi és a tordai általános iskolák önállósulásának elakadását, az önálló szabadkai tanítóképző működési engedélyének megadása körüli huzavonát, az újvidéki Forum kiadóház tönkretételét és a Magyar Szó szerkesztőségének leépítését, hogy mást ne említsünk.

Józsa Lászlónak, a Tanács elnökének, akinek esze ágában sincs lemondani, már csak azért is távoznia kellett volna politikából, mert – saját bevallása szerint – „nem ért rá” Kaszát helyettesíteni az amerikai meghallgatáson. Az MNT azon tagjainak, akik a lemondást fontolgatják, nincs mikor és hol elmondani a véleményüket, mert a Tanács március óta nem ült össze.

A kisebbségi közösségünk helyzetének alakulásával járó erkölcsi felelősség kérdése ugyanúgy felvetődik a tartományi oktatási és művelődésügyi valamint a kisebbségügyi titkár vonatkozásban is, akik már ötödik éve vannak vezető pozícióban, hogy csak a fontosabb tartományi tisztséget betöltőket említsük. De a tordai általános iskola igazgatója tekintetében is, aki nem jelent meg azon a legutóbbi begaszentgyörgyi ülésen, amelyen az iskola sorsáról volt szó, mert állítólag sürgősen Magyarországra kellett utaznia.

Erkölcs és felelősség? A politika és az erkölcs nálunk még külön utakon járnak. Ezt segíti a „legnagyobb párt” által meglovagolt sajtó is.

Kisebbségi ügyeinkben is csak akkor léphetünk előbbre, ha nem a pozíció féltése, a karrier és az anyagi javak megszerzése, hanem az erkölcsi viszonyulás és a közösségi érdekek kerülnek előtérbe. Van még mit tanulnunk az „erkölcstelen” Nyugattól (és Kelettől), de az említett vajdasági példákból is ...

(VajdaságMa)

 

Dokumentumok:

Dr. Csordás Mihály:

Tiszta képet nyerni (részlet)

…Hogy egy közösség megmaradhasson, egyedeinek tájékozódniuk kellene a közösségen belüli összes zajlásokról, gondokról, eredményekről. Gyakran témája az egyes civilszervezetek megnyilatkozásainak: hogyan tájékozódjanak a vajdasági magyarok, amikor lapjaik egyetlen párt irányítása alatt állnak, és azok nyilván mind ugyanazt írják. Az újabb vitákból, szerkesztőségeken belüli konfliktusokból, ellentétekből (a Magyar Szóban eltávolított egyik újságíró, Csík Ferenc még nagy visszhangot keltő performance-t is tartott a Forum Kiadóház előtt) az világlik ki, hogy a vajdasági magyar publicisztika egyes vezető figuráinak fenntartásaik vannak egymás erkölcsi alap­állásával, tartásával, szakmai hozzáértésével kapcsolatban, éppen  akritériumoknak a párthovatar­tozásra való beszűkülése miatt.

Hogyan nyerjen hát tiszta képet a táj népe arról a különleges világról, amelyben élni kény­telen? Kénytelen, mert mert ma már kimenekülnie is nagyon nehéz lenne belőle. Sőt az sem biztos, amit mindmáig hittünk, hogy helyben maradásával egyúttal a délvidéki magyarság megmaradását segíti elő. Hiszen e népesség éppen most veszíti el itt a megélhetését.

(Bécsi Napló)

 

Kollektív díszpolgárság

A háromszéki Vargyas község mintegy kétezer lakója a magyarországi Pápakovácsi dísz­polgára lett. A magyarországi település vezetése szerint a gesztus célja a kettős állampolgárságról szóló tavaly decemberi népszavazás eredménye okozta „sebek begyógyítása" volt.
Agg Sándor, Pápakovácsi polgármestere a Vargyasi Napokon elmondta, a december 5-i magyaror­szági népszavazás nem csak az erdélyi magyaroknak, hanem a magyarországiaknak is keserűséget okozott. A polgármester szerint a magyarországi település önkormányzata úgy döntött, hogy „a sebek gyógyulása érdekében" minden vargyasi lakosnak díszpolgári címet adományoz. Csíki Já­nos, Vargyas polgármestere azt nyilatkozta a Mediafax-nak, hogy a magyarországi település gesz­tusa megtisztelést jelent a háromszéki község lakói számára. Vargyas és Pápakovácsi 1997-től ápol testvértelepülési kapcsolatokat.

(Erdély Ma)

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.