Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 86. szám

2005. augusztus 15.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Dr. Szájer József, az Európai Parlament fideszes képviselője, az Európai Néppárt - Európai De­mokraták frakció elnöke:

A régi 15-ök jelenlegi legfontosabb feladata, hogy együtt az újakkal haladéktalanul bontsák le Eu­rópa-szerte az új tagok polgárainak szabad munkavállalása útjába épített akadályokat, hozzák egy szintre a mezőgazdasági támogatások összegét, és fogadják el az új tagállamok felzárkózását is biztosító uniós költ­ségvetést.

Kapja meg a lengyel, a magyar, az észt paraszt, vállalkozás és régió ugyanazokat a támo­gatásokat, amelyeket az osztrák, francia és brit társa. Legyen a közeljövő feladata az európai gaz­daság legnagyobb részét kitevő szolgáltatások - eddig csak papíron meglévő - szabad áramlása előtti akadályok lebontása. Fogadja el az Európai Unió a szolgáltatási irányelvet.

 

 

 

 

A Vajdasági Polgári Körök IV. Találkozója

Csantavér, 2005. augusztus 21.

 

Program:

 

9.00                A részvevők gyülekezője Csantavéren, a helyi közösségben (a katolikus

                       templommal szemben)

10.00              Közös szentmise, kenyérszentelés

11.00              Közös átvonulás a IV. Találkozó színhelyre. Cím: Május 1. utca 73, Sinkovics

                       terem. Telefon: 024/782-503)

11.30              A Vajdasági Polgári Körök IV. Találkozójának megnyitója

                         - Himnusz

                         - László Gyula a vajdasági polgári körök koordinátora köszönti a vendégeket és a többi részvevőt

                         - Művelődési műsor

                         - Hende Csaba, országgyűlési képviselő és a magyarországi polgári  körök koordi­nátora felszólalása

                         - A Fidesz – MPSZ leendő tagjainak köszöntése

                         - A találkozó vendégeinek és részvevőinek felszólalásai

14.00               Ebéd

15.30               A találkozó ajánlásainak megvitatása és elfogadása

18.00               Hazatérés (azok számára, akik maradnak éjszakára külön program  

                        Szabadkán)

 

Tudnivalók:

 

Csantavér megközelíthető: Szeged felől Szabadkát meghaladva, a „Žednik” kijáratnál kell el­hagyni az autóutat. Ezt követően a felüljárón követni a „Čantavir” (Csantavér) felé mutató táblát.

A közös ebéd (marhapörkölt, saláta, aperitif, kávé, ásványvíz) 4 eurónak megfelelő dinár ös­szegbe kerül (pénzváltás a helyszínen).

 

Információk, a jelentkezések fogadása, szállásfoglalás 21-én estére, előzetes ebédigények beje­lentése, s a találkozóval kapcsolatos más tudnivalók László Gyulánál a Vajdasági Polgári Körök koordinátoránál a juliano@eunet.yu e-mail címen és a 063/557-216 telefonszámon kapha­tók.

 

 

A VMDP az időben:

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Választmányának közleménye

1998. április 25-én

Minimum megmaradni

Vajdasági Magyar Demokrata Párt Választmánya konzultációi során a nemzeti stratégiáról és ezzel összefüggésben a kettős állampolgárságról a következő álláspontokat alakította ki:

1. Nyolc éve már, hogy a rendszerváltás küzdelmei közepette, a Kárpát-me­den­cében élő magyarság igyek­szik felzárkózni Európához. Újjáépíti közben az anyaországi és a határon túli magyarok politikai kap­cso­latait. A magyarországi politikai elit tudja, hogy a határmó­dosí­tás több külső okból kifolyólag nem reális követelés. De nem lehetséges az anyaországi és a határon túli ma­gyarság közötti kapcsola­tok végleges felszámolása sem.

A térségben lezajlott háború s a ma is meglevő érdekellentétek nem könnyítik, in­kább bonyo­lult­tá teszik a magyar nemzeti érdekek egyértelmű megfogalmazását, s az al­kal­mazható mód­szerek kimun­ká­lá­sát. A magyarságon belüli gyors szociális rétegződés, a ma­gánosítással járó, a társadalmak gyökeréig lehatoló új problémák sem kedveznek a nem­zetstratégia kimunkálásának. 

A nehézségek azonban nem mentesítik a magyar politikai eliteket a trianoni trauma feloldására alkalmas politikai doktrína kidolgozásának kötelezettsége alól. Annak egyrészt meg kell ­felelnie a 21. század követelményeinek, de a célt is világosan fel kell vázolnia. Azt, hogy a Kárpát-meden­cé­ben minél több magyar, minél tovább megmaradjon ma­gyar­nak. Ez a nemzeti minimum.

2. A Trianon utá­ni időszak megpróbáltatásai a magyarságból nem  ölték ki az együvétartozás érzését, s a törekvést, hogy az elszakadt nemzetrészek és az anya­or­szág magyarsága újra egy­másra találjanak. Mihelyt a törté­nelmi körülmények lehetővé tették, ezt az érzést ki is nyilvání­tot­ta, s megkezdte a poli­tikai egység képletének a kimunkálását. Nem lehet eléggé értékelni azt az ön­mér­sékletet, a politikai realitások iránt a kisebbségi közösségekben megnyilvánuló érzékenységet, ame­ly­nek köszön­he­tően egyszerre mutattuk fel a nemzeti egy­ség iránti óhajt, s tanú­sí­tot­tunk készséget a többpárti demokrácia iránt.

Az utódállamokban megnyilvánuló nemzetállami törekvések szorításában, a magyarság nem a naci­o­nalizmus újjáélesztésével vágott vissza: a kisnemzetek közötti torzsalkodás helyett meghirdette az Európához közeledés stratégiáját. A határok légiesí­tésének óhaja reálpolitikai érzékenységről ta­núskodik, de magában foglalja a ha­tármódosítás nélküli nemzeti integráció igényét is. Az ebben az időszakban megjelenő autonómiakövetelések az objektív kívülálló számára nem a palástolt szepa­ra­tizmus, hanem a méltányos kompromisszum iránti igényt bizonyították.

Nemzetünk történelmi érettségére utal, hogy e romantikus egymásratalálás idő­szakában ala­kult ki a politikai realitásokat szem előtt tartó, de ugyanakkor öntu­da­tos po­litizálás modellje. Ennek következetes alkalmazásával a kiseb­bségi politikai elitek nagyban hozzá­já­rultak ahhoz, hogy Ma­gyarország a kisebbségi kérdés tehertétele nélkül indulhatott el az euroatlanti csat­la­kozás útján.

3. Magyarországéhoz hasonló kisebbségi problémákkal egyetlen EU tagnak sem kell szembenéznie. Az ország EU felvételének nem lehet feltétele a magyar kisebbségek követeléseinek meg­ta­ga­dása. Egy reális, a nemzetrészek ér­de­keit is méltányoló politikai stratégiába - a vitatkozva való együtthaladás elvét szem előtt tartva -, belefér a kisebbségi au­to­nó­miatörekvéseknek a mindenkori helyzetnek és lehetőségeknek megfelelő támogatása. A nemzet határmó­do­sítás nélküli politikai integrációja olyan cél, amelynek megvalósulása senkinek nem okozhat kárt, ne­künk ma­gyaroknak pedig meghozhatja a trianoni trauma előremutató feloldását.

4. A schengeni vasfüggöny leeresztéséig már csak hónapok, legfeljebb egy év van hátra. Ezért kedvező fejlemény, hogy a magyarországi politikai elit végre foglalkozni kezdett a problémával. Két megoldás körül kavarog a vita. Az egyik a kettős állampolgárság, a másik a tízéves vízum megadásának lehetősége.

Azok akik nem akarják a kettős állampolgárságot, a magyarországi közvéleményt 3,5 millió magyar rohamával riogatják, a határon túli kisebbségeket pedig  kizsuppolással. Közben elfelejtik, hogy a tízéves vízum kiadása - mivel itt nemzeti alapon nem lehetne különbséget tenni egy ország polgárai között -, 80-90 millió szomszédállambeli polgárnak nyitná meg a "kis­ka­put" a schengeni országok felé. A kettős állampolgárság elleni érvek egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak, a tízéves vízum megadásának ígérete pedig nem más mint porhintés, figyelemelterelési hadművelet, megvalósíthatatlan ígéret. (Ezt az ötletet a brit belügyminiszter már felbukkanása pillanatában kifogásolta.)

Ami viszont a kettős állampolgárságot illeti, Horvátországban például, ahol alkalmazzák a kettős állampolgárság intézményét, nem az a tapasztalat, hogy a kedvezményezett kisebbségi közösségek tagjai elözönlik az anyaországot. Így a vajdasági horvátok annak ellenére, hogy minden további nélkül megkaphatnák a horvát állampolgárságot nem zúdulnak a horvát kormány nyakába: maradnak ott, ahol vannak, csak most keményebben állják a sarat, nagyobb önbizalommal küzdenek megmaradásukért.

Mindezt figyelembe véve arra lenne szükség, hogy a magyar kormány a csatlakozási tárgyalások folyamán felvesse a kisebbségek kérdését, s a megoldást az EU tárgyalói és a magyar fél közösen találják meg.

 

Ágoston András:

A kettős állampolgárság „veszélyei”

 

Eörsi Mátyás, SZDSZ-es képviselő a Klub Rádióban a minap kifejtette, nem lenne jó a kettős állampolgárság a vajdasági magyaroknak, hiszen ha miközben verik őket, a magyar állam­polgárságukra hivatkoznának, ezzel csak azt érnék el, hogy még többet kapnak.

Ez bizony sajátos politikai filozófia. Jelenség, amely nemzetünk állapotára legalább három szempontból irányít fénycsóvát.

Az első, hogy a vajdasági magyar kisebbség pártjai szinte soha nem sokallták a magyaror­szági „intervenciót”. Egyetlen nagy nyilvánosság előtt elkövetett kivétel Kasza József „zorbánviktorozása” volt. Ő a NATO-bombázások alatt, Milosevic politikai céljainak megfelelően, nyilvánosan ítélte el a magyar kormány döntését, mellyel az intervenciós légierő gépei számára engedélyezte Magyarország légterének használatát. Mondani sem kell, ez akkor nem fejezte ki a vajdasági magyarság alapérdekeit. (Ebben az időben Temerinben a kenyérért sorban állók inkább azt kifogásolták, hogy Csurka úgy húzta meg a „kerítést”, hogy abból Temerin kimaradt.)

A második, hogy a magyarországi „pártfogásnak” ez a formája tükrözi a huszadik század­ban érvényes politikai alapállást, miszerint a kisebbségek helyzete belügy, s ebben Magyarország nem sokat tehet.

Végül, de nem utolsó sorban: a „csak nektek ne ártsunk” hamis filozófiája, voltaképen a magyar diplomácia bátortalanságával függ össze. Kellemesebb a jó hangulatú fogadásokon pezs­gővel koccintani, mint a helyszínen tudakozódni a tényleges helyzetről, majd kemény kifogásokkal zaklatni a vendéglátó ország illetékeseit. Példa erre bánsági Beodrán még július 24-én történt ma­gyarverés, melynek következményeként a sértett Bálint Kornél arccsonttöréssel a becskereki kór­házba került. S amelyről még mindig nem tudjuk, eljut-e a bírósági szakaszig.

 

Megy a Magyar Szó Kaszáékhoz?

A téma nem új. Kasza József már tíz éve, amióta berendezte nem kevés külső segítséggel berendezte egypártrendszerű birodalmát, arra törekszik, hogy a Magyar Szót Újvidékről Szabad­kára helyezze át. Most úgy hírlik, hogy a Magyar Szó igazgatóbizottsága végre beadta a derekát.

Félreértés ne essék, annak idején nem véletlenül került a Magyar Szó pont Újvidékre. Már akkor, 1944-ben fontos volt, hogy az új partizán hatalom a vajdasági magyar többől elkülönítve tartsa kézi vezérlés alatt az azóta is egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilapot a Vajdaságban. Hogy ez a szerb hatalom számára nem volt rossz bolt, bizonyítja a sok szempontból nézve lelki sérült vajdasági magyarság, s annak jelenlegi sanyarú állapota.

A kérdés most az, használna-e vajdasági magyarságnak, ha Magyar Szó, miután az alapítói jogokat a VMSZ Józsa Lászó által vezetett nemzeti tanácsa vette át, áttelepülne Szabadkára.

A jelek szerint ez sem lenne jó megoldás. A kisebbségi egypártrendszerben elkerülhetetlen a napilap pártlapként történő működtetése. Ez a modell legfeljebb azt teszi lehetővé, hogy a gúzsba kötött szerkesztőség ilyen, vagy olyan mértékben kifejezésre juttassa a VMSZ-en belüli ellentéte­ket.

De, a jelenlegi helyzetben van egy olyan új momentum, amely a részvevők szándékától függetlenül is hat.

Galambos László a VMSZ egyik újvidéki vezetője (a szemmel látható helyi érdekeltségén túlmenően) világosan fogalmaz. Szerinte a Magyar Szó szerkesztőségének Szabadkára történő át­telepítése egyben jelzés a vajdasági magyaroknak, hogy a legjobb lesz észak felé venni az irányt.

Nem mellékes az sem, amit Végel László mond. Ő úgy véli, hogy a költözködés mögött a szerb hatalom egyetértése is meglapul. Arról a szerb hatalomról van szó, amely lehetővé tette, hogy a „kisebbségi média alapítói joga a nemzeti tanácsok kezébe kerüljön”.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.