Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 89. szám

2005. augusztus 24.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.

zerb hatalom egyetértése elé venni az irányt. tlenül is hat. a Lászi vezérlés alatt a kOrbán Viktor: "A határon túli magyarok ügye nem ideológiai kérdés, nem pártkérdés, ha­nem olyan lehetőség, amely közös hasznot, gazdasági erőforrást kínál a határon belül élő magyarok számára is"

 

Ágoston András:

A harmadik erő

 

Több jel is utal arra, hogy a magyar média egy része néhány brosúrával lemaradt. Továbbra is árokásással foglalatoskodik, különben látná, hogy a szemünk előtt új folyamat zajlik. Alakul a nemzeti konszenzus a nagy kérdésekben. Magyarország EU-csatlakozása után a legfonto­sabb az, mi legyen velünk magyarokkal? Egyenes derékkal helyezkedjen-e el Magyarország az EU-tagok között, vagy meghunyászkodva, a megfelelési szándék, s az ehhez fűződő feladatok terhétől gör­nyedezve?

Eddig a december ötödike után kialakult nyomasztó hangulat, és a pártok vitája uralta a po­litikai mezőnyt.

Az új magyar köztársasági elnök megválasztását, majd beiktatását követő megnyilvánulásai alapjában ingatták meg az állóháború lövészárkaiban tüsténkedő hadak eszmei pozícióit.

Még hozzá úgy, s ez történelmi huszárvágás lehet, hogy a nemzet szempontjából nézve döntő időpontban a nemzeti érdekeket kiemelte a politikai csatározások tüzéből. Sólyom László jó időben, jó ütemben és jó irányba terelve a közös ügyet lépett be a magyarországi és az össznemzeti politikai színtérre.

Amelyen – ez most már látható – harmadik erőként lesz jelen az elkövetkező években. Hir­detve, hogy a megerősödött Magyarországnak, s a Kárpát-medencében „összerendezett” ma­gyar nemzetnek nem árthat a globalizáció.

 

Győzhet a nemzet

Sólyom László Szent István-napi beszéde után egyszerre vannak nemzeti célok, amelyek érdekében – miért ne lennénk egy kicsit derűlátóak – mindenki összefogást sürget.

Mintha mindenki egyetértene abban, hogy tizenöt évvel a rendszerváltás és egy évvel az EU-csatlakozás után újra értékelni kell az ország helyzetét. A cél az, hogy a középnagyságú Ma­gyarország ne csak a megfelelni igyekezzen, hanem vegyen részt az új Európa számára fontos kez­deményezések kidolgozásában is. Már Mádl Ferenc kimondta, „össze kell rendezni” a nemzetet. Sólyom László vállalva ezt az utat tovább lépett. Meg kell „értetni” mindenkivel akit illet, mondta , hogy a kettős állampolgárságra a nemzetnek szüksége van. Van tehát esélyünk arra, hogy Magyar­ország egyenes derékkal, kisebbségeivel együtt fog­lalja el helyét Európában és a világban.

Magyarország a fenntartható fejlődés feltételeinek megte­remtésében belső tartalékokkal rendelkezik. A kettős állampolgárság nemcsak a trianoni trauma meghaladását segítheti, de Ma­gyarország és a magyarok gazdasági felemelkedését is.

Jóllehet egyelőre csak tendenciákról van szó, Sólyom László és Orbán Viktor ünnepi gon­dolatai, meg Gyurcsány Ferenc keddi rádióinterjújában kinyilvánított hajlandósága, hogy a nemzet szempontjából kedvező megoldásokat keresni kell és meg is kell találni, reményt ad arra, hogy a ma­gyar nemzet mégis győztesként indulhat neki a 21. századnak.

 

S ami még hátra van

Magyarország esélye a nemzeti összefogás. Szükség van rá, s remél­hetőleg az eredmény sem marad el. Még a schengeni vasfüggöny leereszkedése előtt lehet kettős állampolgárság, s en­nek alapján nemzeti oktatási és munkaerőgazdálkodási stratégia. Amelybe már beépülhetnek a Kárpát-meden­cében élő magyarság egészének érdekei, belső értékei és tartalékai.

A magára talált nemzet alapérdeke, hogy a konszenzusos szomszédságpolitikája a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának megvalósítását szol­gálja. Meg kell értetni a szomszédokkal, hogy ha türelemmel lesznek a magyar törekvé­sek, első sorban a tényleges esetünkben a magyar (perszonális) autonómia iránt, ez számukra is jó. A tria­noni trauma meghaladása ugyanis közös érdek. Nemcsak azért, mert demokratikus eszközökkel a nemzeti integrációt különben sem lehet megakadályozni, hanem mert a toleráns politika meghozza gyümöl­csét. A nemzeti integrációval párhuzamosan megnyílhat az út a kisebbségekhez tartozó személyek polgári identitásának az utód­államban történő kibontakoztatása előtt.

A cél első sorban az, hogy a vajdasági magyarok valamelyik vajdasági magyar párt, vagy politikai tömörülés jelöltjeként, a vajdasági magyarok választási névjegyzéke alapján, magyar sza­vazatokkal jussanak be a szerb parlamentbe, a magyaroknak fenntartandó helyek egyikére. Erre a részarányos részvételre addig lesz szükség, amíg be nem járódnak a magyar (perszonális) autonó­mia intézményei. Ugyan­akkor, cél lehet az is, hogy egy vajdasági magyar, tehetségének és a szerb fogadókészség függvényében, egy szerb párt tagjaként is részt vehessen a parlamenti választáso­kon. Hogy, mint szerbiai polgár is érvényesülhessen. De akkor a szerb párt politi­káját kell képvi­selnie.  Ez viszont már az ő a magánügye, aminek nincs köze a vajdasági magyar közös­ség érdek­érvényesítésének folyamataihoz.  

Tekintettel Schengen fenyegető közelségére, a kettős állampolgárság ügye most prioritás. Ugyanakkor a bilaterális kapcsolatok terén nagyon fontos, hogy Bu­dapest vállalja a konkrét vajda­sági autonómia-modell képviseletét. Mert Szerbia – sajnos néhány vajdasági magyar politikus se­gítségével – éppen most igyekszik bebetonozni azt a „kisebbségvédelmi” struktúrát, amely a köz­jogi ellenőrzésen túlmenően Kostunica számára biztosítja a kisebbségek politikai ellenőrzését. Bu­dapestnek nem szabadna megengedni, hogy autonómiaügyben a szerbek kész tények elé állítsák. Ez nemcsak presztízsveszteséget jelentene, de egy állandósult feszültségforrás beépülését is, amelynek a biztonsági szelepe Szerbia kezében maradna.

Ezzel a helyzettel van szoros összefüggésben a kisebbségi közösségeken belüli politikai pluralizmus nyílt és megoldatlan kér­dése. A helyi hatalomhoz simuló politikailag elhasználódott kisebb­ségi magyar nemcsak politikai elitek másfél évtized alatt, magyarországi támogatással, mára már megcsontosodott kisebbségi egypártrendszert hoztak létre, amelyet nem szándékoznak harc nélkül feladni. Ennek ellenére az el­lentmondást, amely abban nyilvánul meg, hogy ezek az elitek budapesti pénzek felett diszponálva a helyi hatalom szekerét tolják, valahogy fel kell oldani. Kí­méletesen, megnyirbálva előbb a legvadabb kinövéseket, de kitartóan és határozottan.

Ez most a feladat, és nem is kicsi.

 

A VMDP az időben:

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény, 2003. december 2.

Schengen és a kettős állampolgárság

Mádl Ferenc államférfiúi bölcsességét dicséri, hogy most, amikor a kettős állampol­gárság­ról szóló viták kritikus ponthoz értek, méltósággal és határozottan a kettős állampolgár­ságot igénylő politikai erők oldalára állt.

A Magyar Köztársaság elnök megállapítása, hogy a kettős állampolgárság egyszerűsí­tett meg­szerzése „nem ütközik kényszerítő jogi akadályokba sem a magyar alkotmány, sem a nemzet­közi és az európai jog alapján” számunkra azt jelenti, hogy Mádl Ferenc elismert jog­tudósként is hitet tesz a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli nemzeti integrációja mellett.

A magyar politikai elit főrangú megszemélyesítőjeként tett megnyilatkozása utal arra is, hogy Magyarország a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésére vonatkozó EU-kötelezett­séget az egész nemzet belső tartalékainak igénybevételével kívánja teljesíteni. Úgy, hogy Ma­gyar­ország és a határon túli magyar közösségek nemzetként foglalhassák el helyüket Európá­ban.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint a küszöbön álló MÁÉRT előkészítő ta­nácsko­zá­son a Mádl Ferenc által megjelölt úton kell elindulni. Különben az a veszély fenye­get, hogy 2004. május elseje után a vajdasági magyarságnak szembe kell nézni a súlyos anyagi terhek­kel járó schengeni vízumrendszabályok alkalmazásával.

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Medgyessy Péter

Magyarország Miniszterelnöke

Budapest

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az elmúlt hetekben a kettős állampolgárságról szóló vita bizonyos vonatkozásait és hang­nemét tekintve kezd méltatlanná válni mindazokhoz, akiknek valami közük van hozzá. Az elhang­zott érvek, ellenérvek s a riogatások ellenére a vitában két tény vitathatatlanná vált. Az egyik az, mi a minimum, a másik, hogy mi a maximum.

A minimumot a Kárpát-medencében élő magyarság, s annak szervezetei fogalmazták meg: a magyar állampolgársággal járó útlevél az, amivel a magyar politikai elit hozzájárul­hat a kapcso­lattartás jelenlegi szintjének a megőrzéséhez.

A maximumot azok akarják a határon túli magyarok nyakába varrni, akik ezzel kí­vánják el­riasztani a magyarországi magyarokat az általunk kért minimumtól is.

A magyar politikai elit tudja, hogy Magyarországnak a rossz demográfiai mu­tatók el­lenére meg kell teremtenie a fenntartható fejlődés feltételeit, s hogy ebből kifolyólag érdeke fűződik a kettős állampolgárság intézményének rugalmasabb kezeléséhez. Döntést azonban a magyar politi­kai elit nem hozhat.

Ebben a helyzetben csak a magyar kormány dönthet. Azt kell eldöntenie, hogy sok más eu­rópai országhoz hasonlóan akar-e magyar állampolgársággal járó útlevelet adni azok­nak, akik a határon túli magyarok közül ezt igénylik, vagy nem. Ha a döntése pozitív lenne, amit mi a közvet­lenül érdekeltek szívből kívánunk, csak akkor kerülhet sor az Országházban – egy új nemzeti kon­szenzus eredményeként – a kettős állampolgárság tartalmának pontos megállapítására.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint az új nemzeti konszenzus alapelmei a kö­vetke­zők: a határmódosítás nél­küli nemzeti integráció immár visszafor­díthatatlan folyamatá­nak tovább­vitele, a nem­zet­ként tör­ténő elhelyezkedés az EU-ban, a kisebbségi autonó­miatö­rekvések határo­zott tá­moga­tása, a Kárpát-medencében élő magyarság nemzeti érdekei­nek meghatáro­zása a demog­ráfiai mutatók által diktált körülmé­nyek között, s a szülőföldön való boldogulás dogmájának felül­vizsgálata.

Ha a magyar kormány az alkot­mánynak megfelelően politikáját a további gyors gaz­dasági fel­emelkedés jegyében, s a trianoni traumát meghaladva akarja alakítani, a kettős ál­lampolgárság segítségére lehet a munkaerő-gazdálkodás, s a nemzet egészének demog­ráfiai muta­tóival össze­függő szociális gondoskodás új eurokonform modelljének megalkotá­sában.

Abban a reményben, hogy lehetséges az új nemzeti konszenzus, s a magyar kormány szá­munkra kedvező döntése megszületik, tisztelettel:

Temerin, 2003. augusztus 19.

Ágoston András

 

Dokumentum:

 

Merre tart az MPSZ? – kerekasztal a szervezet jövőjéről

Szász Jenőt hibáztatják a polgári szövetség helyzetéért

Merre tart az MPSZ? Erre a kérdésre keresték a választ azok a kolozsvári újságírók, publi­cisták, akik a minap a Transindex internetes portál által szervezett beszélgetésen vettek részt. A Magyar Polgári Szövetségen belül a partiumi vezetők kizárása után kialakult helyzetet elemezve Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője elmondta: meglátása szerint azután, hogy a tusványosi szabad­egyetemen Markó Béla RMDSZ-elnökkel együtt fellépő Orbán Viktor Fidesz-elnök „validálta” az RMDSZ autonómiaprogramját, Szász Jenő MPSZ-elnök kegyvesztett lett a Fidesz­nél. „A Magyar Polgári Szövetség elnöke azt hitte: az, hogy Kövér László, a magyarországi párt alelnöke jelen volt Székelyudvarhelyen az MPSZ-vezetőség ominózus ülésén, legitimációt jelent a Fidesz részéről a tisztogatásra. Szász Jenő azonban csalódott várakozásaiban, és úgy tűnik: alku született a háttérben Szász eltávolítására” – fejtette ki Kelemen Attila.

Debreceni Hajnal televíziós újságíró elmondta, az MPSZ-beli kizárások története emlékez­teti az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán történtekre: akkor Tőkés Lászlót távolították el az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségéből, és az ellenzék – javarészt mai MPSZ-esek – tiltakozott, diktatóri­kusnak nevezte a módszert. „Most ugyanazok a tiltakozók járnak el hasonlóan” – tette hozzá Deb­receni Hajnal.

Rostás-Péter István rádiós újságíró úgy vélte, Szász Jenőnek az volt a veszte, hogy nem volt képes kezelni a szórvány- és tömbmagyarság képviselői közti feszültségeket, amelyek egyébként az RMDSZ-ben is jelen vannak, de sokkal kevésbé láthatóan. „Szász Jenő végül nem integrálta, ha­nem dezintegrálta az RMDSZ ellenzékét” – szögezte le Kelemen Attila.

Forrás: Krónika

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!