Vajdasági Magyar
Demokrata Párt
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
HÍRLEVÉL III. évf.
92. szám
2005. augusztus 28.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt
programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és
végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a
számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára,
akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a
Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott
új nemzeti konszenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar
politikai történésekkel.
A Hírlevél legutóbbi számai
olvashatók a www.hufo.info honlapon is.
Ágoston András
Székelyudvarhelyen és az elársztott településeken minden ember megmozdult az
árvízkárok helyreállitásáért. A férfiak szerszámokkal felszerelkezve segítenek,
ahol csak szükség van. Zetelekáról is többen mentek segiteni. Többen ajánlottak
fel meleg ételt, pl. nagy fazék töltöttkáposztát, egész-sütés házikenyeret,
hütőszekrényeket, takarókat stb.
A cégek, vállalkozók sem tétlenek, ivóvizet,
tisztitó-fertőtlenitőszereket, élelmet visznek az árvizsújtotta településekre.
Farkaslakára megérkezett az első szállítmány Magyarországról, pumpákat,
gyógyszereket, élelmet hoztak.
Az Magyar Polgári Szövetség önkéntesei Kadicsfalván
osztanak szét tisztitószereket, élelmet. A Siklóernyős Egyesület meszet oszt
Bikafalván és Hodgyán. Udvarhelyen a nők is teszik a dolgukat ruhákat mosnak az árvizkárosultaknak. A Prima
Rádió egész nap közvetít a felajánlók és a segítséget kérők között.
Katona Ádám:
Embertől emberig, lélektől lélekig!
Az Erdélyi
Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja jóérzéssel ad hírt
arról a cselekvőkészségről és együttműködésről, amely a székelyföldi árvíz
idején általánosan jellemzi nemcsak a szörnyűséges megpróbáltatásokat
szenvedetteket, hanem szűkebb közösségeiket is. A rettenetes bajban föltámadt
a szolidaritás, a hajdani, és olykor-olykor már kiveszettnek vélt kaláka-tudat
népünkben. Sőt, a nyomorúságunkban a kölcsönös segítségvállalás mellett örvendhetünk
a másik keresztény erény föltámadásának: a karitász, az emberszeretet, a
jótékonyság erényének.
Az ország, a
kormányzat és az anyaországunk kormányzata anyagi segítséget ígért, amely természetszerűleg
főként a társadalmi tulajdonban lévő, tönkrement vagy károsodott
infrastruktúra: az amúgy is, eddig is elképesztően silány közút- meg
vasút-hálózat, a villany- és földgázvezetékek, valamint a középületek
javítását, jó esetben helyreállítását jelenti. Viszont a mindennél fontosabb
emberáldozatok mellett mindezeknél nagyságrendekkel nagyobb kárt a magánemberek
szenvedték, a Székelyudvarhelyen meg a környékbeli falvakban élők; annak a
vidéknek népe, mely az évszázaddal ezelőtti népszámlálás tanúsága szerint a
történelmi Magyarország legtisztább magyar térségét lakta és lakja.
Korunk
hírközlése révén a természeti katasztrófát, több ezer embertársunk tragédiáját
közlő híradások meg képsorok százakban és ezrekben, magyarokban és nem
magyarokban szították föl a keresztényi emberszeretet érzését, és akárcsak
1989/1990. telén, segélyszállítmányok
indultak és indulnak a Székelyföldnek ezekre az árvíz
sújtotta településeire.
Kötelességünknek
érezzük figyelnünk és figyelmeztetnünk egy, az árvíz melletti igen szomorú
jelenségre, ami már 1989 decembere után is, sajnos, sok helyen és sokszor
jelentkezett: az adományok szétosztásában megmutatkozó méltánytalanságokra,
sőt visszaélésekre és harácsolásokra, társadalmunk erkölcsi válságának talán
legszomorúbb tüneteire. Tény, hogy országunk éppen legjobban rászoruló
néprétegeinek – az öregeknek, a betegeknek, a kisnyugdíjasoknak – egyáltalán
nincs érdekképviselete, sőt a munkavállalóké is többnyire erőtlen vagy
névleges, így széles teret nyerhettek, nyerhetnek a lehetőségeikkel visszaélő
harácsolók.
Ezért kérjük
a karitász erényét most gyakorló embertársainkat az országhatáron belül és kívül,
hogy ha tehetik, személyesen gondoskodjanak adományaik eljuttatásáról a
rászorulókhoz: „embertől emberig, lélektől lélekig!”
Közeledik a
tél, és a saját hibájukon kívül ezrével maradtak fedél vagy megfelelő hajlék
nélkül olyan dolgos székely emberek, akiknek esetenként odavesztek még a
háziállataik vagy az idei mezőgazdasági termésük is.
Ne feledjük a
régi mondás igazságát: „Kétszer ad, ki gyorsan ad!”
Dokumentumok:
Nem hagyja magát a bihari MPSZ
A Magyar
Polgári Szövetség Bihar megyei és nagyváradi szervezeteinek elnöksége együttes
ülésén, jogi szakvéleményezés után közös állásfoglalást adott ki. Csuzi István
megyei és Sárközi Zoltán városi elnök kizárásáról szóló döntés az országos
alapszabályzat durva megsértésével történt – vélik a szervezetek.
Tekintettel
arra, hogy Sárközi Zoltán kilépési nyilatkozatot nem küldött a területi
elnökségnek, az országos bővített elnökségnek az alapszabályzat alapján nincs
joga az MPSZ tagjait kizárni, erre csakis a területi szervezet elnökségének,
vagyis a Bihar megyei elnökségnek van joga – állítják alapszabályzatukra
hivatkozva. Az alapszabályzat-ellenesség miatt a két szervezet semmisnek tekinti
a Bővített Elnökség ülésén született döntés jogi következményeit, Csuzi Istvánt
és Sárközi Zoltánt továbbra is a Magyar Polgári Szövetség nagyváradi szervezete
tagjainak és megválasztott tisztségviselőimek tekintik.
A Bővített
Elnökség döntése a saját alapszabályzatát sem tisztelő vezető testület képét
alakította ki – írja a két tagszervezet elnöksége. „Ezáltal súlyos erkölcsi és
politikai károkat okoztak Szövetségünknek, tetézve a tavalyi parlamenti
választások óta húzódó belső válságot. Felkérjük a jogtalan és méltánytalan
döntés indítványozóit és támogatóit, hogy kövessék meg Bihar megyei
szervezetünk tagjait és vonják le a személyes felelősségükből fakadó
következtetéseket” – szerepel az állásfoglalásban.
A szervezetek
úgy vélik, hogy a jelenlegi erkölcsi és politikai válságból megoldást a rendkívüli
kongresszus és a teljes tisztújítás hozhat, és felkérik Szász Jenő elnököt,
értékelje át eddigi vezetői módszereit és eszközeit. A dokumentumban a két
szervezet meghívja a Bővített Elnökség tagjait Nagyváradra, „a Szövetség
jövőjéről folytatandó nyílt és őszinte párbeszédre”. (Erdely Ma)
Scheele: három biztonsági záradéktól
kell tartanunk
Románia
európai uniós csatlakozási szerződésében köztudottan van egy olyan biztonsági
záradék, amely előírja, hogy amennyiben az ország nem készül fel idejében a
folyamatra, nem lépteti életbe a tárgyalások során vállalt
reform-intézkedéseket, a csatlakozást egy évvel későbbre halasztják.
Kolozsvári
sajtóértekezletén az Európai Bizottság Romániai Küldöttségének vezetője,
Jonathan Scheele elárulta: a szerződés még két további záradékot tartalmaz,
szerencsére ezek nem vonatkoznak az integráció dátumára.
Amennyiben
valamelyik ágazat nincs megfelelően felkészülve, az Unió olyan intézkedéseket
foganatosít, amelyek biztosítják saját belső piacának zavartalan működését. Ha
tehát valamelyik iparág nem teljesíti az uniós feltételeket, az ország
bizonyos ideig „anélkül" csatlakozik, és
elveszíti azokat a pénzalapokat (nagy összegekkel járó pályázatokról van szó),
amelyek az érintett iparág támogatását biztosítanák – magyarázta Jonathan
Scheele. Az uniós diplomata nem volt hajlandó részleteket elárulni a
szeptemberre esedékes országjelentésről. Kifejtette: jelenleg azon az
állásponton van, hogy Románia sokat fejlődött, de még mindig vannak említhető,
számonkérhető negatívumok. Ha az országjelentés úgy ítéli majd, hogy Románia
még nincs felkészülve a csatlakozásra, ne csüggedjünk, és főleg ne értelmezzük
azt elmarasztalásként. Nem elvárás, hogy idén szeptemberben készen álljunk, a
határidő 2006. január elseje – vigasztalt Jonathan Scheele.
Újságírói
kérdésre válaszolva a küldöttségvezető habozva ugyan, de végül egészen biztosan
állította: 2004 novemberéhez képest csatlakozási esélyeink nőttek. Kolozs
megyei látogatásával kapcsolatosan a diplomata elmondta: elsősorban azokat a
létesítményeket tekintette meg, amelyek PHARE-támogatással épültek. Látogatása
nem ellenőrzés jellegű, inkább szúrópróba-szerű tájékozódás, az uniós alapok
felhasználásának mikéntjéről.
Jonathan
Scheele megbeszéléseket folytatott Emil Boc kolozsvári polgármesterrel is, aki
többek között a terelőútra, és a környezetkímélő szemétlerakóra kért tőle
támogatást. A diplomata elmondta: a terelőút támogatása bekerülhet a 2005-ös
PHARE-programba, egy feltétellel: hogy az út tervezett nyomvonalán fekvő
földterületeket idejében vásárolják fel. A hulladéktárolóval kapcsolatosan a
helyzet kevésbé biztató, ez a típusú tevékenység inkább az ISPA-program
támogatását kellene hogy igényelje, ezt pedig lekéste.
Ilyen körülmények között, a legközelebbi lehetőség csak a csatlakozás után
adódik, amikor a hason ló kezdeményezések kivitelezői, amennyiben a munkálatok
felkerülnek az országos prioritások jegyzékére, az Unió pályázati rendszerében
igényelhetnek támogatást.
Ágoston András:
Már akkor is!
Duray Miklós
írja legújabb könyvében, hogy az első magyar-magyar csúcs, amelyet 1996. július
4-5-én tartottak meg, emlékezetes marad azért is, mert a határon túli részvevők
az összejövetelen nem értesültek róla, hogy napokon belül megkezdődnek a
tárgyalások Magyarország és Románia között kötendő alapszerződésről.
Meg mert az
első magyar-magyar csúcsot a szomszédos államok felhördülése kísérte. S ekkor
kellett szembesülni először nyilvánosan a kémkedés következményável. Duray
elmondja, hogy „valamelyik szomszédország titkosszolgálata megszerezte az
értekezlet teljes jegyzőkönyvét, és – ugyan pontatlanul, de két ízben is –
idézett belőle a pozsonyi parlament külügyi bizottságának elnöke parlamenti
felszólalásában”.
Eljött az
ideje, hogy a probléma gyökeréig lenyúlva teremtsük meg a magyar-magyar kapcsolatok
biztonságának feltételeit. Mert a baj, amelynek a most kirobbant kémügy csak
egy megnyilvánulási formája, akkor kezdődött, amikor az „érdekvédelmi
szervezetek” egyes vezetői kimondták: az autonómia nem primáris feladat. Harcolni
kell (a saját) gazdasági felemelkedésünkért és ennek érdekében nem szabad
mindig szembe menni a helyi hatalommal.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.