Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 92. szám

2005. augusztus 28.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kár­pát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Székelyudvarhelyen és az elársztott településeken minden ember megmozdult az árvíz­károk helyreállitásáért. A férfiak szerszámokkal felszerelkezve segítenek, ahol csak szükség van. Zetelekáról is többen mentek segiteni. Többen ajánlottak fel meleg ételt, pl. nagy fazék töltöttkáposztát, egész-sütés házikenye­ret, hütőszekrényeket, takarókat stb.

A cégek, vállalkozók sem tétlenek, ivóvizet, tisztitó-fertőtlenitőszereket, élelmet visznek az árvizsújtotta településekre. Farkaslakára megérkezett az első szállítmány Magyarországról, pumpá­kat, gyógyszereket, élelmet hoztak.

Az Magyar Polgári Szövetség önkéntesei Kadicsfalván osztanak szét tisztitószereket, élel­met. A Siklóernyős Egyesület meszet oszt Bikafalván és Hodgyán. Udvarhelyen a nők is teszik a dolgukat  ruhákat mosnak az árvizkárosultaknak. A Prima Rádió egész nap közvetít a felajánlók és a segítséget kérők között. 

 

Katona Ádám:

Embertől emberig, lélektől lélekig!

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja jóérzéssel ad hírt arról a cselekvőkészségről és együttműködésről, amely a székelyföldi árvíz idején általáno­san jel­lemzi nemcsak a szörnyűséges megpróbáltatásokat szenvedetteket, hanem szűkebb közössé­geiket is. A rettenetes bajban föltámadt a szolidaritás, a hajdani, és olykor-olykor már kiveszettnek vélt kaláka-tudat népünkben. Sőt, a nyomorúságunkban a kölcsönös segítségvállalás mellett ör­vendhe­tünk a másik keresztény erény föltámadásának: a karitász, az emberszeretet, a jótékonyság erényé­nek.

Az ország, a kormányzat és az anyaországunk kormányzata anyagi segítséget ígért, amely termé­szetszerűleg főként a társadalmi tulajdonban lévő, tönkrement vagy károsodott infrastruktúra: az amúgy is, eddig is elképesztően silány közút- meg vasút-hálózat, a villany- és földgázvezetékek, valamint a középületek javítását, jó esetben helyreállítását jelenti. Viszont a mindennél fontosabb emberáldozatok mellett mindezeknél nagyságrendekkel nagyobb kárt a magánemberek szenvedték, a Székelyudvarhelyen meg a környékbeli falvakban élők; annak a vidéknek népe, mely az évszá­zaddal ezelőtti népszámlálás tanúsága szerint a történelmi Magyarország legtisztább magyar térsé­gét lakta és lakja.

Korunk hírközlése révén a természeti katasztrófát, több ezer embertársunk tragédiáját közlő hír­adások meg képsorok százakban és ezrekben, magyarokban és nem magyarokban szították föl a keresztényi emberszeretet érzését, és akárcsak 1989/1990. telén,  segélyszállítmányok indultak és indulnak a Székelyföldnek ezekre az árvíz sújtotta településeire.

Kötelességünknek érezzük figyelnünk és figyelmeztetnünk egy, az árvíz melletti igen szo­morú jelenségre, ami már 1989 decembere után is, sajnos, sok helyen és sokszor jelentkezett: az adomá­nyok szétosztásában megmutatkozó méltánytalanságokra, sőt visszaélésekre és harácsolá­sokra, társadalmunk erkölcsi válságának talán legszomorúbb tüneteire. Tény, hogy országunk ép­pen leg­jobban rászoruló néprétegeinek – az öregeknek, a betegeknek, a kisnyugdíjasoknak – egy­általán nincs érdekképviselete, sőt a munkavállalóké is többnyire erőtlen vagy névleges, így széles teret nyerhettek, nyerhetnek a lehetőségeikkel visszaélő harácsolók.

Ezért kérjük a karitász erényét most gyakorló embertársainkat az országhatáron belül és kí­vül, hogy ha tehetik, személyesen gondoskodjanak adományaik eljuttatásáról a rászorulókhoz: „em­bertől emberig, lélektől lélekig!”

Közeledik a tél, és a saját hibájukon kívül ezrével maradtak fedél vagy megfelelő hajlék nélkül olyan dolgos székely emberek, akiknek esetenként odavesztek még a háziállataik vagy az idei me­zőgazdasági termésük is.

Ne feledjük a régi mondás igazságát: „Kétszer ad, ki gyorsan ad!”

 

Dokumentumok:

Nem hagyja magát a bihari MPSZ

A Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei és nagyváradi szervezeteinek elnöksége együttes ülésén, jogi szakvéleményezés után közös állásfoglalást adott ki. Csuzi István megyei és Sárközi Zoltán városi elnök kizárásáról szóló döntés az országos alapszabályzat durva megsértésével tör­tént – vélik a szervezetek.

Tekintettel arra, hogy Sárközi Zoltán kilépési nyilatkozatot nem küldött a területi elnökség­nek, az országos bővített elnökségnek az alapszabályzat alapján nincs joga az MPSZ tagjait kizárni, erre csakis a területi szervezet elnökségének, vagyis a Bihar megyei elnökségnek van joga – állítják alapszabályzatukra hivatkozva. Az alapszabályzat-ellenesség miatt a két szervezet semmisnek te­kinti a Bővített Elnökség ülésén született döntés jogi következményeit, Csuzi Istvánt és Sárközi Zoltánt továbbra is a Magyar Polgári Szövetség nagyváradi szervezete tagjainak és megválasztott tisztségviselőimek tekintik.

A Bővített Elnökség döntése a saját alapszabályzatát sem tisztelő vezető testület képét ala­kította ki – írja a két tagszervezet elnöksége. „Ezáltal súlyos erkölcsi és politikai károkat okoztak Szövetségünknek, tetézve a tavalyi parlamenti választások óta húzódó belső válságot. Felkérjük a jogtalan és méltánytalan döntés indítványozóit és támogatóit, hogy kövessék meg Bihar megyei szervezetünk tagjait és vonják le a személyes felelősségükből fakadó következtetéseket” – szerepel az állásfoglalásban.

A szervezetek úgy vélik, hogy a jelenlegi erkölcsi és politikai válságból megoldást a rend­kívüli kongresszus és a teljes tisztújítás hozhat, és felkérik Szász Jenő elnököt, értékelje át eddigi vezetői módszereit és eszközeit. A dokumentumban a két szervezet meghívja a Bővített Elnökség tagjait Nagyváradra, „a Szövetség jövőjéről folytatandó nyílt és őszinte párbeszédre”. (Erdely Ma)

 

Scheele: három biztonsági záradéktól kell tartanunk

Románia európai uniós csatlakozási szerződésében köztudottan van egy olyan biztonsági záradék, amely előírja, hogy amennyiben az ország nem készül fel idejében a folyamatra, nem lépteti életbe a tárgyalások során vállalt reform-intézkedéseket, a csatlakozást egy évvel későbbre halasztják.

Kolozsvári sajtóértekezletén az Európai Bizottság Romániai Küldöttségének vezetője, Jonathan Scheele elárulta: a szerződés még két további záradékot tartalmaz, szerencsére ezek nem vonatkoz­nak az integráció dátumára.

Amennyiben valamelyik ágazat nincs megfelelően felkészülve, az Unió olyan intézkedése­ket foga­natosít, amelyek biztosítják saját belső piacának zavartalan működését. Ha tehát valame­lyik iparág nem teljesíti az uniós feltételeket, az ország bizonyos ideig „anélkül" csatlakozik, és elveszíti azokat a pénzalapokat (nagy összegekkel járó pályázatokról van szó), amelyek az érintett iparág támogatását biztosítanák – magyarázta Jonathan Scheele. Az uniós diplomata nem volt haj­landó részleteket elárulni a szeptemberre esedékes országjelentésről. Kifejtette: jelenleg azon az állásponton van, hogy Románia sokat fejlődött, de még mindig vannak említhető, számonkérhető negatívumok. Ha az országjelentés úgy ítéli majd, hogy Románia még nincs felkészülve a csatla­kozásra, ne csüggedjünk, és főleg ne értelmezzük azt elmarasztalásként. Nem elvárás, hogy idén szeptemberben készen álljunk, a határidő 2006. január elseje – vigasztalt Jonathan Scheele.

Újságírói kérdésre válaszolva a küldöttségvezető habozva ugyan, de végül egészen biztosan állította: 2004 novemberéhez képest csatlakozási esélyeink nőttek. Kolozs megyei látogatásával kapcsolatosan a diplomata elmondta: elsősorban azokat a létesítményeket tekintette meg, amelyek PHARE-támogatással épültek. Látogatása nem ellenőrzés jellegű, inkább szúrópróba-szerű tájéko­zódás, az uniós alapok felhasználásának mikéntjéről.

Jonathan Scheele megbeszéléseket folytatott Emil Boc kolozsvári polgármesterrel is, aki többek között a terelőútra, és a környezetkímélő szemétlerakóra kért tőle támogatást. A diplomata elmondta: a terelőút támogatása bekerülhet a 2005-ös PHARE-programba, egy feltétellel: hogy az út tervezett nyomvonalán fekvő földterületeket idejében vásárolják fel. A hulladéktárolóval kap­csolatosan a helyzet kevésbé biztató, ez a típusú tevékenység inkább az ISPA-program támogatását kellene hogy igényelje, ezt pedig lekéste. Ilyen körülmények között, a legközelebbi lehetőség csak a csatlakozás után adódik, amikor a hason ló kezdeményezések kivitelezői, amennyiben a munká­latok felkerülnek az országos prioritások jegyzékére, az Unió pályázati rendszerében igényelhetnek támogatást.

 

Ágoston András:

Már akkor is!

 

Duray Miklós írja legújabb könyvében, hogy az első magyar-magyar csúcs, amelyet 1996. július 4-5-én tartottak meg, emlékezetes marad azért is, mert a határon túli részvevők az összejö­vete­len nem értesültek róla, hogy napokon belül megkezdődnek a tárgyalások Magyarország és Romá­nia között kötendő alapszerződésről.

Meg mert az első magyar-magyar csúcsot a szomszédos államok felhördülése kí­sérte. S ek­kor kellett szembesülni először nyilvánosan a kémkedés következményável. Duray elmondja, hogy „valame­lyik szomszédország titkosszolgálata megszerezte az értekezlet teljes jegyzőkönyvét, és – ugyan pontatlanul, de két ízben is – idézett belőle a pozsonyi parlament külügyi bizottságának el­nöke parlamenti felszólalásában”. 

Eljött az ideje, hogy a probléma gyökeréig lenyúlva teremtsük meg a magyar-magyar kap­csolatok biztonságának feltételeit. Mert a baj, amelynek a most kirobbant kémügy csak egy meg­nyilvánulási formája, akkor kezdődött, amikor az „érdekvédelmi szervezetek” egyes vezetői ki­mondták: az autonómia nem primáris feladat. Harcolni kell (a saját) gazdasági felemelkedésünkért és ennek érdekében nem szabad mindig szembe menni a helyi hatalommal.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.