Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 94. szám

2005. szeptember 1.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kár­pát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Szilágyi Zsolt: „Nem elég, hogy Markó Béla és Tőkés László vitázzon az autonómiáról. Az ügynek be kell épülnie a köztudatba, hogy a politikusok ne mondhassák, az itt élők nem is akarnak autonómiát. Tenni kell érte - hangoztatta Szilágyi Zsolt. A Mozgalom az Autonómiáért vagy rövi­den MA lényege: MA akarunk autonómiát, és ezért készek vagyunk gesztusértékű cselekedetekre. Például hetente egyszer tüntetni a székelyföldi prefektúrák elõtt.”

 

 

Kasza József

elnök

Vajdasági Magyar Szövetség

Szabadka

Tisztelt Elnök Úr!

Mellékelem a VMDP budapesti konzultációkra vonatkozó állásfoglalását.

Remélem, hogy a kettős állampolgárság ügyében továbbra is össze tudunk fogni.

A VMDP-ben készen állunk a szükséges előzetes megbeszélésekre.

Tisztelettel:

Temerin, 2005. augusztus 31.

Ágoston András

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény 2005. augusztus 31.

 

A VMDP Sólyom László segítségét kéri

 

A VMDP intézőbizottsága belső konzultáció után megállapítja:

1. A kettős állampolgárságot továbbra is olyan eszköznek tartjuk, amely alkalmas mind a trianoni trauma meghala­dására, mind Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek tartós biztosítására.

Ebből kifolyólag a VMDP szükségesnek tartja olyan oktatási és foglalkoztatási és demográ­fiai stratégia kialakítását Magyarországon, amelybe alkotó módon épülhetnének be a határon túli magyar közösségek tartós belső értékei és a nemzet felemelkedése érdekében mozgósítható, eddig ki nem használt tartalékai.

2. A VMDP tartja magát a vajdasági magyarság 1/5-nek (több mint 50 000 aláírással meg­erősített) 2003-ban, Budapesten is bemutatott kéréséhez, miszerint az, aki ezt igényli, kaphassa meg a magyar állampolgárságot letelepedés nélkül is.

Ezzel összefüggésben ma is irányadónak tartja a vajdasági magyar pártok közös szak­értői bizottságának a magyar állampolgársági törvény módosításra vonatkozó konkrét, szövegszerű javaslatát, amelyet annak idején eljuttattunk a magyarországi illetékesekhez.

A VMDP tudatában van annak, hogy a két vajdasági magyar párt két évvel ezelőtt tett kö­zös megállapításainak akkor van igazán politikai súlya, ha ahhoz ma is tartják magukat. Reméljük, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó korábbi közös álláspontokat a kü­szöbön álló budapesti konzultációk során a VMDP és a VMSZ is egyaránt vállalja.

3. Fenntartva a kettős állampolgárság iránti igényt, a VMDP nem ellenzi a jobbító szándékú megoldásokat. Ezeket azonban átmeneti jellegűnek és értékűnek tartja, mert a schengeni vasfüg­göny leereszkedése után már nem jelentenek megoldást.

4. A VMDP elnöke a küszöbön álló budapesti konzultációk során továbbra is a kettős ál­lampolgárságot szorgalmazza.

Amennyiben ez lehetséges, a VMDP szükségesnek tartja, hogy a megbeszélések konkrét javaslatokkal érjenek véget, amelyek elvezethetnek a Kárpát-medencében élő magyarok határmó­dosítás nélküli politikai integrációjához.

5. Tekintettel a jövő évben sorra kerülő magyarországi választásokra, nemkülönben Sólyom László eddigi megnyilvánulásaira, a VMDP célravezetőnek tartaná, ha a szeptember 5-én esedékes budapesti konzultációk eredményeként a részvevők, valamint a Magyar Köztársaság kormánya, s a két nagy magyarországi parlamenti párt a Magyar Köztársaság elnökét kérné fel a nemzet egésze szempontjából fontos megoldás kimunkálására. Olyan, a kettős állampolgárságra vonatkozó tör­vénytervezetet kellene az Országgyűléshez benyújtani, amelyet a képviselők legkevesebb két harmada szavazatával is hajlandó lenne megerősíteni.

6. A VMDP intézőbizottsága – természetesen már a budapesti konzultációk eredményeinek ismeretében – javasolni fogja a VMDP szeptember 10-re összehívott választmányának, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelem érvényesítése céljából a párt vezetői keressék meg a magyar politikai színtér minden közjogilag releváns szereplőjét.

Abban a reményben, hogy ez a törekvés még a schengeni vasfüggöny leereszkedése előtt célt érhet, a VMDP intézőbizottsága a mai napon a kettős állampolgárság ügyében együttműködést ajánlott fel a Vajdasági Magyar Szövetségnek.

 

Dokumentumok:

M. Popadic:

A VMSZ vezetője ellen intézett támadás után

Kasza tiroli autonómiát szeretne

- A házam elleni kézigránátos támadás politikailag elmaradt emberek műve. Ezek nagy károkat okoznak Szerbiának, s céljuk az, hogy ártsanak az együttélésnek a Vajdaságban – mondta tegnap a VMSZ elnöke Kasza József, kommentálva a családi háza ellen elkövetett támadást.

Köszöntet mondott Vojislav Kostunica miniszterelnöknek és a más szerb hivatalosságoknak a neki nyújtott támogatásért.

- Soha sem gondoltam úgy, hogy szervezett erők, vagy állami intézmények tettéről lenne szó. De, meg kell mondanom, Szabadkán léteznek ellenőrzés nélküli nacionálsoviniszta erők, amelyek akár vrontásra is képesek. Ez nem más, mint a volt JSZK-ban (helyesen JSZSZK, mint Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság) lezajlott háborúkat követő frusztrációk utóhatása – mondta Kasza.

Hozzátette, a vajdasági magyarok “a la Tirol” autonómiát követelnek, a strassbourgi bíróságtól pedig azt, hogy vizsgálja ki a kerületi ügyészség tevékenységét, s azt, miért van vizs­gálati fogságban Ágoston Gabriella és Nemes Gábor, már hónapok óta”.

Kaszát tegnap meglátogatta Dragan Jocic rendőrminiszter. Miután – eddig nem látott biz­tonsági intézkedések közepette – megérkezett, elment Kasza József házához, amely legkevesebb százötven méterre van attól a helytől a Karadjordje tér 7. számtól ahol a robbanás bekövetkezett. Ha a “bombavető” Kaszára és családjára akart rárontani, akkor tévedett, mert az ő házuk be­járata nem a Karadjordje térről, hanem a Május 15. utcáról nyílik. Ezekre a részletre Kasza a sa­jtóérte­kezlete során nemigen tért ki, inkább arról beszélt, hogy magyarok veszélyeztetettek. A ké­zigránát az “Elzett-Certa Kft.” üzlethelységében okozott kárt, amelyet Török György magyar ál­lampol­gárságú vállalkozó bérel. A vállakozónak, aki korábban a belgrádi magyar nagykövetségen dolgo­zott, Szegeden is van érdekeltsége és neve szerepel a vámelőírások megsértőinek nyilván­tartásában. Különben, az üzlethelyiség tulajdonosa Árpási Ildikó, Kasza József felesége. A körzeti bíróság helyszínelő vizsgáló bírójának közleményéből kitűnik, hogy Kasza házában nem esett kár.

Kasza a robbanást, amely hajnali négy órakkor következett be, a rendőrségen csak 8 óra körül jelentette, mert a felesége üzlethelyiségének a bérlője jelentette, hogy a kirakat üvege me­grepedt. Szabadkán találgatások hallhatók, miszerint a kézigránátos figyelmeztetés Török György-nek, az Elzett-Certa Kft. Tulajdonosának szólt.

(Forrás: Blic) 

 

Márton Attila:

Kisebb az autonómia támogatottsága (Részlet)

 

Vajdaságtól 1988-ban Milosevic vonta meg a törvényhozási, a végrehajtói és az igazság­szolgáltatási hatáskört. 1988-ig Vajdaság és Koszovó is, mindkettő a föderáció alkotóeleme, olyan autonómiával rendelkezett, amely hatáskörök tekintetében nem sokban különbözött a Jugoszláviát alkotó köztársaságokétól.

Az autonómia támogatottsága a kilencvenes évek második felében volt a tetőponton. Akkor a tartomány polgárainak majdnem kétharmada támogatta a széles körű autonómiát – tette hozzá a SCAN vezetője. Az 1990-es években tapasztalt csúcsponthoz képest a közvélemény kevésbé támo­gatja Vajdaság olyan fokú autonómiájának a visszaállítását, amely a Milosevic előtti korszakban létezett – derül ki a nem régi közvélemény-kutatásokból.

Szakértők szerint ennek több oka van: a tömegek nem hajlanak arra, hogy konfliktusokat kezdeményezzenek Belgráddal, a szerb menekültek betelepülése miatt jelentősen megváltozott Vajdaság nemzeti összetétele, a legtöbb autonomista párt pedig súlyos tekintélyvesztést szenvedett.

A közvélemény igen lanyhán reagált, amikor a szerbiai parlament 2005. június 22-én olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi Belgrád számára a tartományi hatóságok meg a helyi önkormányzatok bármelyik döntésének felfüggesztését.

 

A megváltozott közhangulat számokban

Az újvidéki székhelyu SCAN ügynökség 2005 májusi felmérése szerint a vajdasági polgá­roknak csupán a 28 százaléka szeretné, ha a tartomány visszakapná az 1988 elotti státusát, és ugyancsak 28 százaléka elégedett a jelenlegi helyzettel.

Mintegy 14 százalékuk szeretne a jelenleginél nagyobb tartományi hatáskört, de kisebbet annál, mint amivel 1988 előtt rendelkezett, 5 százalékuk akar köztársaságot, amely Szerbiával kö­zös államban valósulna meg, 4 százalékuk pedig a teljes függetlenség támogatója.

A politikai spektrum ellenkező oldalán levők közül a megkérdezettek 7 százaléka szeretné az autonómia megszüntetését.

Vladimir Ilic szociológus, a nagybecskereki székhelyű, Civil Társadalom Fejlesztéséért Központ elnevezésű, nemkormányzati szervezet vezetője azt mondja: az emberek nem akarnak újabb feszültségeket Belgráddal.

“A közvélemény-kutatások során általában megkérdezem: Akkor is teljes autonómiát sze­retne Vajdaságnak, ha ez feszültségeket, sőt konfliktusokat jelentene Belgráddal? -- ekkor 20 szá­zalék alá csökken az autonómia-pártiak aránya” – állítja Ilic. A közvélemény ilyen irányú alakulása még egy kulcsfontosságú tényezővel magyarázható: a kilencvenes évek kezdete óta radikális válto­zások történtek a tartomány nemzeti összetételében.

Az 1981-es népszámlálás adatai szerint a szerbek akkor alig képeztek abszolút többséget Vajdaságban: arányuk az összlakosság számához viszonyítva 54,4 százalék volt.

Ma már a 2,3 millió lakosú Vajdaság kétharmadát alkotják, pontosabban az összlakosság 65 százalékát. Vajdaságot a kilencvenes években több százezer horvátországi, bosznia-hercegovinai és koszovói szerb menekült árasztotta el, miközben a többi nemzeti közösség számbelileg csökkent a kierősza­kolt vagy önkéntes kitelepülés következtében.

A magyarok száma 2001-re 350 ezerről 300 ezerre csökkent, és több tízezerre tehető a Hor­vátország függetlenné válása után kiűzött vajdasági horvátok száma is.

A szerbek beáramlása meggyengítette a nagyobb tartományi önkormányzati hatalmat kö­vetelők pozícióját.

 

„Immár nem lehet többnemzetiségűnek nevezni a tartományt”

Vladimir Ilic úgy véli, a legutóbbi etnikai változások olyan jelentősek, hogy immár nem le­het többnemzetiségűnek nevezni a tartományt. A szerbeken kívül csupán a magyarok részaránya haladja meg a 3%-ot. A horvátok, a ro­mánok és más nemzetiségűek lélekszáma pedig nagyon megfogyatkozott – hangsúlyozza Ilic.

“Vajdaság déli része csaknem kizárólag szerb lett. A központi harmadban folyamatban van a ki­sebbségek asszimilációja, és csak a Magyarországgal határos északi rész nevezhető kétnemzeti­sé­gűnek” -- fogalmaz a szociológus.

A nemzeti kisebbségek lélekszámának csökkenése legyengítette a az autonomista pártokat, amelyek az 1990-es években a Milosevic-tyel szembeni ellenállás talaján nőttek ki. Ezek közé tar­toztak a Canak vezette Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) és a Vajdasági Re­formisták is, amelynek elnöke éveken át Isakov volt.

A milosevityi rezsim összeomlását követően ezek a pártok más, kisebb autonomista pártok­kal és a magyar meg horvát nemzeti pártokkal együtt – a DOS néven ismert győztes koalíció: a Szerbiai Demokratikus Ellenzék részeként – többséget szereztek a Vajdasági Képviselőházban.

Ám, hamarosan vége lett a különböző csoportok közötti mézesheteknek, és különösen az LSV és a Vajdasági Reformisták közötti szakítás okozott káros megoszlást. Az autonomista pártok közötti torzsalkodások azonban mindegyiküket legyengítették. A 2003 de­cemberében megtartott szerbiai parlamenti választásokon egyik sem jutott be a törvényhozásba, mert nem lépték át az 5 százalékos küszöböt.

(Márton Attila cikke a BIRN Médiaképzési és Riporteri Projektumának a részét képezi, melyet Nagy-Brittannia belgrádi nagykövetsége támogatott.)

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.