Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 95. szám

2005. szeptember 7.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kár­pát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Nemzeti összefogásra hívta fel a Magyarok Világszövetsége a világ magyar közösségeit. Az MVSZ arra hívta a Kárpát-medence magyar településeit, hogy minden tíz falu építsen fel egy házat a magyarok által lakott, árvíz sújtotta településeken. Az MVSZ felhívásának foganata volt: a Tápió mente falvai vállalták, hogy Farkaslakán felépítik egy árvízkárosult székely család otthonát.

 

Kettős állampolgárság nem, speciális igazolvány esetleg

Hétfőn Budapesten Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbeszélést tartott a határon túli magyarok képviselőivel. Napirenden volt a nemzeti felelősség öt pontjának megvalósítása, a határon túli vezetők részéről pedig a kettős állampolgárság iránti igény. A megbeszélés fő témája a határon túli magyarok közjogi státusa, valamint az unió te­rületére történő beutazásokat elősegítő megoldások voltak.

A találkozón Ágoston András (VMDP), Bugár Béla (MKP), Gajdos István (UMDSZ), Juhász Sándor (MESZ), Kasza József (VMSZ), Kovács Miklós (KMKSZ), Markó Béla (RMDSZ), Jakab Sándor (HMDK) Tomka György (MMÖNK), valamint a nyugati magyarok képviselője vett részt.

 

Ágoston András:

A tetten ért válság

 

A magyar-magyar kapcsolatok másfél évtizede csontosodó modellje válságban van, a vég­napjait éli. A budapesti magyar-magyar találkozón kitetszett: a semmit sem mondó kompromis­szum, nevezetesen, hogy azért szeretjük egymást, nem enyhíti, inkább – a belső feszültség növelé­sével – mélyíti a válságot.

A válság első helyszínhez és eseményhez köthető jelével a december 5-ei népszavazás előtt megtartott Máért-on találkozhattunk. Az akkor közös nyilatkozat nélküli találkozó nyitotta meg azt az eseménysort, melynek Gyurcsány Ferenc és a kisebbségi vezetők budapesti találkozója, csupán közbeeső állomása. Ennek az útnak a végén Magyarországnak, a magyar parlamenti pártoknak, elsősorban a két nagypártnak döntenie kell arról, hogy vállalva a történelmi felelősséget a határon túli magyarsággal együtt akar-e helyet foglalni az európai nemzetek között, vagy lemondva a le­hetőségről, a globalizáció, a kisebb ellenállás irányában eltolódva megelégszik a pillanatnyi gazda­sági érdekének megfelelő, s a mazsolázás technikájával elérhető optimális megoldásig: a jelenlegi körülmények között realizálható legnagyobb gazdasági nyereségig.

Ezt a kérdést sem újabb népszavazással sem a régire való hivatkozással nem lehet megke­rülni. A személyes felelősség- és szerepvállalás, a Fidesz – MPSZ és az MSZP vezetőire hárul. Egyszerűen azért, mert ennek, most, miután Magyarország már az EU-ban keresi a helyét, eljött az ideje. S mert a tíz-tizenöt éve hatalomban ülő kisebbségi vezetők, a kisantant országaiban létrejött kisebbségi egypártrendszerek oligarchái a történelmi döntés meghozatalában már többszörösen alkalmatlannak bizonyultak.

A mi azért szeretjük egymást címkével ellátható budapesti kompromisszum lényege: jó lesz a „görög útlevél” is csak jöjjön  a lóvé. Lehetőleg továbbra is a már kialakult csatornákon, s a meg­szokott formában.

Ha összehasonlítjuk a zárt összejövetelen és az azt követő sajtótájékoztatón elhangzottakat, meg kell állapítani: egyedül a magyar miniszterelnök mondta önmagához hűen ugyanazt. Neveze­tesen, hogy kettős állampolgárság nincs, anyagi támogatás pedig lesz, ha lesz.

Az oligarchák az otthoni szavazatok biztosítása céljából a sajtótájékoztatón megmaradtak a kettős állampolgárság iránti igénynél, de szem előtt tartva a támogatások becsatolásának fontossá­gát, fenntartva a kettős állampolgárság igényét, hallgatólagosan megbékéltek a „görög utazási iga­zolvánnyal” is.

Azért szeretjük egymást. Vagy ahogy Kasza József mondja, oda nem üthet, ahova tartja a kezét.

 

Máért csak egyetértés esetén lesz

Ebben a helyzetben a miniszterelnöki kijelentésre miszerint Máért pedig csak akkor lesz, ha előzőleg megszületik az egyetértés (első sorban a kettős állampolgárság ügyében), nem érkezett érdemi reakció. Érthető, hiszen egyre inkább nem a Máért a lényeg.

De hát akkor mi a lényeg?

Mondjuk ki nyíltan: a Máért a rendszerváltást követő másfél évtized alatt kialakult magyar-magyar kapcsolati modell koronája volt. Közjogi intézményként azoknak a viszonyoknak adott keretet, amelyek lényege, hogy a magyarországi politikai elit Magyarország EU-csatlakozása ide­jére félre tette a nemzet Trianon utáni egyesítésének valóban nehéz kérdését.

A modell amelynek a csúcsa a Máért intézményében csúcsosodott ki, fokozatosan alakult olyanná, amilyen ma.

Az alapelgondolás a kilencvenes évek elejétől változatlan: segíteni kell a határon túli ma­gyarokat, de úgy, hogy ebből lehetőleg senkinek se legyen baja, s az EU-csatlakozást semmi se akadályozhassa. A kifejlett modell legfontosabb elemei: a kisebbségi egypártrendszer, a kormány­zati ciklusokon átívelő támogatásokkal foglalkozó egyéni és közületi rezidensek rendszere, s a he­lyi többségi hatalmak támogatásokat érintő ellenőrzési jogának hallgatólagos elismerése.

A gyakorlatban ezekhez az alapelvekhez igazodva különféle a kisebbségi közösségek hely­zetéből folyó alrendszerek alakultak ugyan ki, de létük az alapelgondolás három említett eleme közül egyiket sem zavarja. A Vajdaságban látszólag kisebbségi többpártrendszer van ugyan, de ha a lényeget tekintjük, itt sincs szembetűnő eltérés.

Az, hogy a Vajdaság vonatkozásában bizonyos értelemben mégiscsak többpártrendszerről beszélhetünk, két tényezőnek tudható be. Az egyik a történelmi VMDK, majd a VMDP töretlenül meglevő eszmei fölénye és ebből következően, a vajdasági magyarság alapérdekeit illetően a törté­nelmi folyamatok mélyében megnyilvánuló politikai befolyása. A másik, hogy a magyarországi politikai elit legjobbjai az első tényezőt méltányolva, vagy valami más praktikus okból, nem en­gedték meg a történelmi VMDK, majd a VMDP politikai színtérről való kiszorítását. Mellesleg, a VMDP az egyetlen magyar párt, amelynek programjában több mint nyolc éve szerepel a kettős állampolgárság, a tényleges, magyar (perszonális) autonómia és a részarányos képviselet a helyi szerb parlamentben.

Ez azonban mit sem változtat a modell lényegén. Sem a történelmi VMDK a VMSZ létre­jötte után, sem a VMDP soha nem voltak abban a helyzetben, hogy a többpártrendszer elveinek megfelelően demokratikus ellenőrzést gyakorolhattak volna a magyarországi támogatások leosz­tása és célbajuttatása során. Szinte hihetetlen, de igaz: a vajdasági alkuratórium élén az a Józsa László áll, aki a VMSZ Kostunica-kormányhoz lojális nemzeti tanácsát vezeti, s akit még Törzsök Erika és Tabajdi Csaba iktattak be, tíz-tizenegy évvel ezelőtt.

A Máért tragikuma abban rejlik, hogy egy magyar-magyar viszonyrendszer koronájaként jött ugyan létre, de Magyarország EU-csatlakozása után, ha erre van magyarországi politikai aka­rat, maga a modell elfunkcionál még egy darabig Máért nélkül is.

Feltéve, hogy közben jön  a pénz, s a magyarországi politikai elit nem akar rálépni a nemzet politikai integrációjának útjára.

 

Mi a nemzeti érdek?

Tudja mindenki, a kérdés most az, mikor lesz a magyarországi politikai elit meghatározó személyiségeiben és politikai áramlataiban annyi erő, hogy megejtsék a korszakváltást. S a rossz születési mutatók tudatában, valamint Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megte­remtése érdekében (ennek eszköze a kettős állampolgárság), vállalják a magyar kisebbségeket a Kárpát-medencében, átvegyék azok legálta­lánosabb értelemben vett irányítását és ezzel megvaló­sítsák a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációját.

Erre azért van esély, mert történelmietlenek már az eddigi modell anomáliái, mint például az, hogy ha választások közelednek, az oligarchák rendre „megversenyeztetik” a magyarországi parlamenti pártokat. De nemcsak erről van szó. A tét ugyanis sokkal nagyobb. Ha a magyar állam körül létrejön  a szomszédos államok és a hozzájuk húzó kisebbségi elitek kettős gyűrűje, amit a jelenleg érvényes magyar-magyar kapcsolati modell lehetővé tesz, az Magyarország számára a függőségben való politizálás hosszú évtizedeinek meghosszabbítását jelenti.   

Változásra van szükség.

A demokratikus, nem pedig a politikai antagonizmusokra épülő kisebbségi többpártrendszer feltétele az egészséges közéletnek. A támogatási rendszer gyökeres átalakítása, s a támogatások tényleges politikai ellenőrzési jogának kiterjesztése a politikai pluralitásban élő kisebbségi közös­ség egészére, meg a nemzeti összetartozás érzésének intézményes ápolása nélkül a magyarországi támogatásoknak nem lehet kettős funkciója. A magyarországi támogatások akkor lehetnek eredmé­nyesek, ha egyaránt serkentik a konkrét tevékenységeket, elképzeléseket, de az autonómiáért tevé­kenykedő politikai törekvéseket is.

Ha Budapest nem teszi rendbe, nem demokratizálja kisebbségeinek közéletét, azt a kisebb­ségek maguk nem képesek megtenni. Érthető, hogy az ilyen változások a helyi többségi hatalom­nak nem állnak érdekében, tehát segítséget attól a legkevésbé sem lehet várni.

Mégis van remény.

Pont a miniszterelnök és a határon túli vezetők budapesti tanácskozása, nemkülönben az azt megelőző a Fidesz – MPSZ-ben megtartott közös megbeszélés alapján állíthatjuk: nem esélytelen a nemzeti érdek végső érvényesülésére irányuló erőfeszítés.

A tény, hogy a budapesti megbeszéléseken a Fidesz – MPSZ támogatta, Gyurcsány Ferenc pedig nem ellenezte, hogy azok, akiknek ez érdekében áll megkeressék a Magyar Köztársaság el­nökét, Sólyom Lászlót, s a kettős állampolgárság ügyében segítséget kérjenek tőle, mindenképpen biztató. Biztató az is, hogy a VMSZ (Kasza Józsefnek a Magyar Nemzetben megjelent nyilatkoza­tára gondolunk) szintén támogatja a VMDP kezdeményezését.

Szerintünk érdemes tovább vinni az elképzelést, miszerint Sólyom László előkészíthetné a kettős állampolgárságra vonatkozó javaslatcsomagot, amelyet azután a két nagy párt törvényterve­zet formájában vihetne be a parlamentbe.

 

Lépni a scengeni vasfüggöny leereszkedése előtt

Ismeretes, hogy a VMDP a jelenlegi helyzetben a további kezdeményezéseket tartja he­lyénvalónak. Intézőbizottsága megállapította, hogy a párt a kettős állampolgárságot továbbra is olyan eszköznek tartja, amely alkalmas mind a trianoni trauma meghala­dására, mind Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek tartós biztosítására.

Ebből kifolyólag Magyarországon szükség lenne olyan oktatási és foglalkoztatási és de­mográ­fiai stratégia kialakítására, amelybe alkotó módon épülhetnének be a határon túli magyar közösségek tartós belső értékei és a nemzet felemelkedése érdekében mozgósítható, eddig ki nem használt tartalékai.

Tekintettel a jövő évben sorra kerülő magyarországi választásokra, nemkülönben Sólyom László eddigi megnyilvánulásaira, a VMDP célravezetőnek tartja, hogy azok, akiknek szívügye a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja, felkérjék a Magyar Köztársaság elnökét, ennek a nemzet egésze szempontjából fontos megoldásnak a kimunkálására. Olyan, a kettős állampolgárságra vonatkozó tör­vénytervezetet kellene a pártoknak az Országgyű­léshez benyújtani, amelyet a képviselők legkevesebb két harmada szavazatával is hajlandó megerő­síteni.

A VMDP a kettős állampolgárság ügyében a legrövidebb időn belül megkeresi Sólyom Lászlót, s kéri tőle a kettős állampolgárságra vonatkozó köztársasági elnöki javaslat kidolgozását.

 

Dokumentum:

A népi bal az MSZP-ben

Van az MSZP-nek egy hatalom nélküli szárnya, amely néha púp a pártvezetőség hátán. Nincs igazán jó kifejezés erre a csapatra: ha népi baloldalról beszélünk, az is csak pontatlanul írja le e személyi összetételében is változó csoport lényegét.

Tény, hogy a balatonszárszói hagyomány, szellem, lelkület inkább szemben áll a liberaliz­mussal, mint mellette, de ezen nem kell csodálkozni: sem az e körben érintett politikusoknak, sem az általuk képviselt értékeknek és társadalmi csoportoknak nem hozott semmi jót a liberalizmus.

Tabajdi Csaba értelmezésében a határon túli magyarok ügye csak egy a baloldali nemzet­politika leglényegesebb pontjai közül, olyan, a határon belüli társadalmat érintő problémáknak az esélyegyenlőség szempontjait figyelembe vevő kezelése mellett, mint az agrár- és vidékpolitika, az oktatásügy és a romakérdés. Racionálisan közelítve nehéz elhinni az MSZP-nek, hogy ha második kormányzati ciklusában sem hozott eddig érdemi változást ezekben a kérdésekben, akkor a jövőben majd képes vagy hajlandó lesz erre.

Bizonyos szempontból azonban mégiscsak minta és példa a "népi baloldal" helyzete és vi­selkedése. Gyurcsány Ferencnek nagyobb szüksége volt arra, hogy gesztust tehessen a népi balol­dalnak, mint őnekik arra, hogy a miniszterelnök azt mondja: köszönöm, fiúk, kigyötrődtétek a bal­oldali nemzetpolitikát. Mégis eljátszották ezt a színjátékot Balatonszárszón, mert jólesett nekik. Ha volt tanulsága a balatonszárszói újabb találkozónak, akkor az az volt, hogy gesztusokkal még min­dig lehet helyettesíteni a politikai cselekvést; hogy akármit mutassanak is a közvélemény-kutatá­sok, egy hatékony kampány még mindent megváltoztathat.                             Forrás: Népszabadság

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.