Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 99. szám

2005. szeptember 15.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kár­pát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

 

Friedrich Anna:

Magyar képek, szerb örömök

A Magyar Szó tervezett átszervezéséről, aminek lényege nem az átszervezés

 

Ritkán tapasztalt reagálási hullámot váltott ki a Magyar Szó Kft. igazgatóbizottságának au­gusztus 12-i ülése, amelyről a lap azzal a címmel tudósított, hogy „Átszervezés előtt a Magyar Szó”. A (sajnos igencsak zűrzavaros tartalmú) tudósításból nem derült ki egyértelműen, hogy miről mit is döntött az igazgatóbizottság. A közöltekből és a szerb sajtóban az ülést követő reagálásokból az olvasó azt a lényeges tényt mégis kiolvashatta, hogy a Magyar Szóban létszámleépítés esedékes, és a lapkészítés gerincét Szabadkára szándékoznak áthelyezni, és idővel teljesen leépítik az újvi­déki szerkesztőséget, a 60 éve megjelenő Képes Ifjúságot pedig önálló lapként megszüntetik és a Magyar Szó mellékleteként jelentetik meg. Mivel a lap alapítója az önmagát a „vajdasági magya­rok országos önkormányzatának” nevező Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a Családi Kör a részle­tek ismertetése érdekében Józsa Lászlóhoz – aki a Magyar Szó igazgatóbizottságának elnökhe­lyettese is –, a Magyar Nemzeti Tanács elnökéhez, a VMSZ elnökségi tagjához fordult magyará­zatokért, hiszen a felvázolt javaslatokra, ha azt annak idején Slobodan Milosevic rezsimje fogal­mazza meg, bizonyára ország-világ felhördült volna. Józsa László titkárnője által a beszélgetés halasztását kérte arra az időre, amíg elkészül az igazgatóbizottság jegyzőkönyve. Azóta három hét telt el, a Magyar Szó Kft. igazgatóbizottságának nevezetes jegyzőkönyve pedig, a jelek szerint, keddig még mindig nem készült el, ezért ebben a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben (az MNT elnöke nélkül) tekintsük át a rendelkezésre álló adatokat, tényeket.

 

Az MNT felelőssége

A hat évtizeden át Újvidéken megjelenő Magyar Szó napilap, és vele együtt a nyomda, meg a kísérőszolgálatok alapítói jogát (és a testvérek között is legalább 5 millió eurót érő, Újvidék köz­pontjában levő Forum-ház épületével való rendelkezési jogot) a vajdasági parlamenttől a Magyar Nemzeti Tanács 2004 júliusában vette át. Az MNT aktuális honlapja szerint (igaz, a 2003-as név­sort ismerteti) a tanács tagjai a következők: Bányai János, Berák Brigitta, Bordás Győző, Böröcz József, Burány Béla, Csíkos Sándor, Diósi Viola, Dobai János, Dolinszky Árpád, Dudás Károly, Fehér István, Fejsztámer Róbert, Galambos László, Gerold László, Hajnal Jenő, Hódi Sándor, Józsa László, Kókai Péter, Korhecz Tamás, Kunkin Zsuzsanna, Lukity Tibor, Maglai Jenő, Majláth Béla, Mérges Sándor, Nagy Tibor, Ózerné Bori Ágnes, Papp György, Pásztor Bálint, Rácz József, Szaszúr István, Szombathy Zoltán, Várady Tibor, Varga F. József, Varga László, Vicsek Károly – és ők lennének azok, akik a vajdasági magyarságot érintő kérdésekben döntenek. Közéleti szerep­lésük folytán a legtöbbjükről tudni lehet, hogy párttagok, a Vajdasági Magyar Szövetség tagjai. Nos, a Magyar Szó esetében az alapítói jogok átvételekor ezeknek az embereknek az volt a határo­zatuk, hogy a közvállalatot korlátolt felelősségű társasággá, Kft.-vé alakítják át.

Akkor azt mondták, hogy ez előnyösebb forma. Pásztor Bálint, az MNT intézőbizottsá-gának elnöke nyilatkozta ezt, aki akkor azt is kijelentette, hogy a változás nem hozza veszélybe sem a Magyar Szó, sem a Hét Nap, sem pedig a Képes Ifjúság létét, mivel megmarad a tartományi támogatás is (Magyar Szó, 2004. szeptember 11–12-i szám). Egy év telt el azóta, és a felelős sze­mély ígérete ellenére (lásd, mint fent) a dolgok más irányba indultak el...

 

Eurós hiányok és ígéretek

A Magyar Szó Kft. az év elején megbízta az Altis Consulting nemrégiben alakult belgrádi tanácsadó céget (amelynek egyik társtulajdonosa Bozidar Djelic volt szerb pénzügyminiszter), hogy „világítsa át” a vállalatot, és tegyen javaslatokat az átszervezésre, amit az júniussal bezárólag meg is tett. Ezeket a javaslatokat ismertették a Magyar Szó igazgatóbizottságának nevezetes au­gusztus 12-i ülésén.

A nyilvánosságra hozott adatok szerint a Magyar Szó 2004-ben 280 ezer euró hiányt jegy­zett, amire – a felelős személyek állítják ezt – egyik fontos magyarázat, hogy a Danas napilap többé nem a Magyar Szó nyomdájában készül (a vállalatvezetésnek pedig nem sikerült más munkát találni, hogy jobban kihasználják a nyomda kapacitását!?). Az Altis Consulting a veszteségek áthi­dalását a munka átszervezésében és létszámcsökkentésben látja, a szerkesztőség esetében a mostani 98 főt 58-ra csökkentené, a lap gerincét meg átvinné Szabadkára (merthogy arrafelé él több ol­vasó), Újvidéket leépítené, ami azzal is járna, hogy a város központjában üresen maradna az 5795 négyzetméteres székház. Kókai Péter, a lap főszerkesztője a 40 ember elbocsátása helyett némileg enyhébb javaslattal állt elő, ő 75 főre csökkentené a szerkesztőséget, és az igazgatóbizottság ülésé­ről szóló tudósítás szerint a testület ez utóbbi megoldást támogatta, miközben Mihók Rudolf igaz­gató szerint „az Altis átszervezésre vonatkozó alapdokumentumát a főszerkesztői módosításokkal kiegészítve maradéktalanul végre kell hajtani”.

Itt azonban meg kell állni egy pillanatra! Mint minden tanácsadó cég, az Altis Consulting is gazdasági számításait az általa javasolt számadatok alapján végezte, beleértve a kalkulált létszám­csökkentést is – ergo: módosítások esetén nem vállalja a szakmai felelősséget. Az Altis Consulting (nem hivatalos hírforrás szerint 20 000 euróért) elvégezte az átvilágítói munkát, a Magyar Szó meg magára vessen, ha az elkövetkező években mégsem lesz nyereséges, hiszen eleve nem tartja magát a javasolt arányokhoz. Bozidar Djelic, az Altis Consulting társtulajdonosa a Magyar Szónak adott interjújában (Magyar Szó, augusztus 27., 28.) azt fejtegette, hogy ha következetesen betartják az általuk javasoltakat, akkor a Magyar Szó 2007-ben már 550 ezer eurós pozitív mérleggel tudná zárni az évet. Sajnos, az interjút készítő Kókai Péter főszerkesztő nem kérdezett vissza, hogyan torzul ez a prognózis, ha nem tartják be következetesen a tanácsadó cég javaslatát? Márpedig ő is személy szerint és az igazgatóbizottság is arra készül, hogy nem tartják be következetesen.

Másik kérdés, hogy mire alapul az interjúban közölt 550 ezer eurós pozitív mérleg, amikor az Altis Consulting elemzésében – igaz, csak kiszivárgott adatok szerint – 2007-re vonatkoztatva 370 ezer áll?

 

Hol vannak a Magyar Szó olvasói?

De igazából nem is ezekkel a prognozált számokkal van itt a baj. A tanácsadó cég minden kétséget kizárólag tud számolni. A nagy kérdés az, hogy milyen adatokra, milyen lehetőségekre épülve készül egy ilyen kalkuláció és a megrendelőtől kapott milyen feladatokat céloz meg. Adott esetben: a Magyar Szó szerkesztőségének átszervezését egy Szabadkán, Zentán, Magyarkanizsán, Óbecsén és Topolyán 600 fő megkérdezésével végzett ankét eredményeire alapozták. Ez is Bozidar Djelic és a főszerkesztő már idézett interjújából derül ki. Az persze nem, hogy miért ezekben a helységekben (még ha a vonzáskört is ide képzeljük), és miért utcán, véletlenszerűen megkérdezett emberekkel készült.

A közvélemény-kutatásban az utcai ankétot kevésbé megbízhatónak tartják, és aligha hi­hető, hogy például Bozidar Djelic utcán, egy 600-as mintán készült ankétra alapozná a saját bank­jában egy 550 ezer eurós hasznot megcélzó pénzügyi konstrukcióját. De itt, a Magyar Szó esetében a felsorolt helységekben megkérdezett 600 embernek a véleménye a mérvadó:

– Számunkra ez nagyon reprezentáns minta – nyilatkozta a Családi Körnek Miodrag Pavlovic, a Magyar Szót átvilágító csapat illetékese, arra azonban nem volt hajlandó válaszolni, hogy hány százalékos valószínűséggel megbízható adatokat kaptak, és a minta milyen mértékben reprezentálja a Magyar Szó olvasótáborát. – Az ankét eredménye üzleti titok, az utcai ankéttal elég sok mindent alaposan elemezhettünk.

A Magyar Szó Kft. megbízóként, a jelek szerint, az említett helységekben elhangzó véle­ményekre volt kíváncsi. Zombor, Hódság, Újvidék vonzásköre vagy akár az egész Bánát és Szerémség nem fontos? Egy Magyar Szó, a Vajdaságban (vagy ha úgy tetszik, Szerbia és Monte-negróban) megjelenő egyetlen napilap számára, amely 25 százalékban állami dotációból (Dnevnik, augusztus 28., 4. oldal), tehát a magyar adófizetők pénzéből tartja fenn magát?

Egy ilyen lap nem lehet teljes egészében piacorientált, különösen, ha alapítója „az országos magyar önkormányzat”, amelynek a 2002-es népszámlálás szerinti 290 207 vajdasági magyar (benne a 40 százaléknyi szórvány!) érdekét kellene néznie.

Maga a szórvány kifejezésnél is érdemes egy pillanatra elidőzni. Ha egy, még a 300 000 fő­nél is kisebb kisebbségi közösségről van szó, akkor ott nincs „tömb” és „szórvány”, ott hasonló sorsú kisebbségi emberekről van szó, akik úgy képezhetnek közösséget, ha egyéni boldogulá-sukban segítik egymást és magyarként jól érzik magukat a bőrükben.

– A Magyar Nemzeti Tanácsnak az lenne a dolga, hogy a magyarságot egységesen össze-fogja és ne gerjessze az ellentéteket, a széthúzást a magyarságon belül – nyilatkozta lapunknak Gerold László, a tanács újvidéki tagja.

 

Példányszám: 6,8 százalékkal kisebb

A Magyar Szó átszervezési javaslatában fontos érv a példányszám. A lapeladás szempont­jából tényleg nem mindegy, hol él a lehetséges olvasótábor, hiszen költségesebb ellátni a „szór­ványt”, és sokkal egyszerűbb eladni egy újságot mondjuk Szabadka és Magyarkanizsa főterén. Új­vidéken, a mintegy 300 000-es városi közösségben sokkal pontosabb tervezést igényel eljuttatni az újságot a 15 687 újvidéki és környékbeli magyarhoz, de nem sokkal könnyebb megoldani a lap eljuttatását például a szenttamási község 3920 vagy Temerin 8187 magyarjához, a szerémségi Dobradó 86 magyarjához meg bizonyára még nehezebb.

Ugyanakkor Mihók Rudolfnak, a Magyar Szó Kft. igazgatójának a bejelentése szerint az idén az első félévben 6,8 százalékkal csökkent a lap példányszáma az előző év azonos időszakához képest, és szerinte ennek oka a lap minősége és nem a rossz terjesztés (Magyar Szó, augusztus 13.,14.).

Tehát a lap minősége. Azé a lapé, ahol az átvilágító cég létszámfölöslegről beszél.

Ha pedig ott, ahol létszámfölösleget állapítanak meg, rossz egy lap minősége, akkor az azt is jelenti, hogy a főszerkesztő nem végzi a dolgát. Egy, a munkáját végző főszerkesztő szervezi a szerkesztőségi munkát, mozgatja és munkára serkenti a sok embert, és kihasználja csapatának a tudását, szakmai érettségét, ügyességét és kapcsolatait – aminek eredménye egy jól szerkesztett, érdeklődést felkeltő olvasmányos újság (és nem olyan napilap, amely például a gombosi tűzoltók augusztus 28-i ünnepéről szeptember 5-én számol be). És egy jó főszerkesztő tud motiválni és ju­talmazni, és még átvilágító konzultációs cég javaslata sem kell hozzá. Különösen, ha a maga java­dalmazására nemigen panaszkodhat, hiszen az újságok megírták, hogy 2003-ban Mihók Rudolf havi fizetése 37 500 dinár volt, Kókai főszerkesztőé 25 000, a szerkesztőké 12 000, és ez – ha igaz – tükrözi a munka javadalmazásában lehetséges mozgásteret is, ami jól célzott motivációval jobb lapot eredményezhet.

Manapság nincs papírhiány, benzinhiány, infláció, háború stb., a Magyar Szó egy év alatt mégis elveszíti a piac 6,8 százalékát, tehát valami tényleg nincs rendben. Vagy rossz a lap, vagy rossz a terjesztés, vagy szegényebb és gazdaságilag tönkremenőben van az olvasótábor, és már nem telik neki újságra.

Mihók Rudolf idézett mondata szerint a lap rossz. Vagyis Kókai nem csinál jó lapot. Vi­szont ismeretes a Magyar Szó terjesztése körüli, az egyik terjesztő partnerrel, a Forum Terjesztés Rt.-vel együttműködő Stampa Commerce vállalattal nemrég történt botrányos egyezkedés is:

– Mihók Rudolf, a terjesztés szervezője 2004 decemberétől felbontotta a szerződést a Fo­rum Terjesztés Rt.-vel, amely ezt a munkát évtizedeken keresztül végezte, és saját terjesztési cso­portot alakított ki a Magyar Szóban, terjesztők nélkül. A példányszámcsökkenést elsősorban az okozta, hogy Mihók Rudolf szerződéssel megtiltotta a lap árusítását kb. 250 kioszkban, ahol évti­zedek óta kapható volt. A Stampa Commerce ezt az előnytelen szerződést kénytelen volt elfogadni, mert Mihók Rudolf azzal vádolta volna, hogy nem akar Magyar Szót árusítani, amit az egyezkedés időszakában több alkalommal is kihangsúlyozott. És ezt tetézte azzal, hogy a szerződésben csak­nem egyharmadára korlátozta a példányszámot. Például a csütörtöki és a szombat-vasárnapi lapból ez a kioszkhálózat 9000 helyett csak 3200-at kap eladásra – állítja Hemm János, a Forum Terjesz­tés Rt. igazgatója, aki szerint tehát Mihók nem végezte jól a dolgát, aminek ez a következménye:

– Egyszázalékos remittenda-növekedés 250 000 dinár kárt jelent, és akkor nem esett szó a szellemi kárról – mondja Hemm János.

(Tehát Mihók Rudolf és Kókai Péter munkájára is lehetnek megjegyzések, nemcsak a lét­számcsökkenés előtt álló szerkesztőségére, de eközben Józsa László az Újvidéki Televízió Napja­ink című, augusztus 22-i adásában kijelentette, hogy Mihók és Kókai bizalmat élvez.)

 

Vajdasági magyarok és prioritás

Egy kisebbségi napilap példányszám-csökkenésének oka lehet persze a vásárlóközönség létszámának, illetve a populáció vásárlóerejének a csökkenése is. Ez is megérne egy alapos átvilá­gítást, ami azonban már komoly politikai kérdés. A Magyar Nemzeti Tanácsnak bizonyára vannak adatai erről (csak nem közli), de ha nincs, egy újabb „átvilágítással” ennek a birtokába is juthatna, ámbár ha igaz, hogy a Magyar Szó átvilágításáért 20 000 eurót fizettek, akkor a szerbiai költség­vetésből az idén esedékes 5,2 millió dinárból (a mostani árfolyam szerint kb. 61 000 euró) az MNT-nek az egyéb költségek mellett erre nemigen futná.

De vannak alapítványi pénzek, meg esedékes a magyarországi Szülőföld Alap lehetséges támogatása is, amit a vajdasági magyarság gazdasági gyarapodására és pénzügyi érvényesülésére lehetne fordítani, de ország-világ előtt bizonyossá vált, hogy nem ez a legfontosabb. A Magyar Szó tudósítása (szept. 1.) és az Újvidéki Rádióban a vajdasági magyarságot ott képviselő Dolinszky Árpáddal közölt interjú szerint (szept. 3.) a Szülőföld Alap Tanácsa „délvidéki prioritásként” a csaknem 90 000 eurós idei támogatást egy szabadkai székhelyű, regionális jellegű magyar nyelvű rádió és televízió megalakítására szánja. Akkor, amikor például a horvátországi magyarság gazda­ságfejlesztésre és munkahelyteremtésre kér pénzt! A „délvidéknek” egy szabadkai rádió és televí­zió a prioritása, nem a szegénység felszámolása, nem a munkahelyteremtés! A médiatámogatás a fontosabb, és kifejezetten szabadkai székhellyel. Más város számításba sem jöhet, pedig annak idején, amikor a VMSZ küldöttségének tagjaként Kasza József pártelnök, Józsa László és Szecsei Mihály parlamenti képviselők 1997. december 23-án Slobodan Milosevicnél, a JSZK akkori elnö­kénél jártak egyezkedni, átadtak egy dokumentumerejű írást, amelyben felvázolták a magyarság akkori időszerű problémáit. Abban a dokumentumban azt is kimondták, hogy külön fontosságúnak tartják: a magánszemélyek által alapított médiumokat részben költségvetési eszközökből finanszí­rozzák. Most, hogy az MNT a vajdasági magyar lapok (Magyar Szó, Hét Nap) alapítója, tagjainak pedig íme, a Szülőföld Alapítvány Tanácsában is szava van, nem magánmédiumokról beszélnek, hanem Szabadka központú prioritásról. (Kasza József, a VMSZ elnöke szeptember 5-én Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknél a vajdasági magyarok munkahelyi kirekesztettségéről és tőkehi­ányról beszélt – viszont amikor a Szülőföld program pénzeit osztják, akkor az a szabadkai rádiónak kell?!)

Ó idők, ó erkölcsök!

A magyar sajtó a Magyar Nemzeti Tanácsé, a szerb állam meg mossa kezeit: átadta, ezek a magyarok meg csináljanak, amit akarnak. Ha Szabadkán tömörülnek, legalább a „szórványban” nem kell pénzt költeni a magyar intézményekre és a kétnyelvűségre.

Forrás: Családi Kör

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!