Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évf. 8. szám

2004. február 3.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Ágoston András:

„Demokráciadeficit” csak feltételesen

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása, valamint az, hogy a 2003-as szer­biai parlamenti választásokat követően a magyar pártok vélhetően végleg kimaradnak a par­lamentből, mindenképpen új szakasz kezdetét jelenti az erdélyi és a vajdasági magyar politikai elitek küzdelmeiben.

Szembe kell nézni legalább három új jelenséggel.

A kisebbségi közösségek küzdelmeiben már a kezdet-kezdetén megjelent autentikus autonómiakövetelések tartós értéknek bizonyultak. Nyilvánvalóvá vált, hogy az évek óta han­goztatott, általában agresszív egységpropaganda nem tudta elfedni a lényeget: azt, hogy a ki­sebbségi közösség politikai pluralizmus nélkül stagnál. S végül, hogy Magyarország és a szomszédos országokban élő kisebbségeinek viszonyát ebben az új szakaszban az autonómia és a kettős állampolgárság intézménye nélkül nem lehet hatékony politikai doktrínává öt­vözni.

Hol tartunk most? Megelégedhetünk-e azzal a tetszetős, de nem pontos definícióval, hogy a kisebbségi közösségek „demokráciadeficittel” küzdenek?

Azt talán mégsem gondolja senki, hogy a magyar kisebbségi közösségekben kétségte­lenül jelen levő demokrácia-hiány, jobban mondva a közösség belső politikai mechanizmusait eleve a hiányos demokrácia jelenségei terhelik?

 

Az egységpropaganda

A közösségen belüli egység szinte megszállott követelése részben megmagyarázható. A többségi hatalom dominanciája, különösen, ha a háborús uszítás és lélektani hadviselés formájában is megmutatkozik, a kisebbségi közösségben az állandó veszélyeztetettség érzését váltja ki. Amire az első természetes reakció az „egységes” ellenállás. Ilyen körülmények kö­zött, nincs esélye annak a politikai áramlatnak, amely a közösségen belül, saját parciális érde­keinek érvényesítése céljából kívánna dominánssá válni. A történelmi VMDK-tól a háborús időkben, amikor a szerb hatalmi gépezet a magyar tartalékosokat a horvátországi harcmezőkre kényszeríthette, nem krumpli hámozó „gyakorlatra”, senki sem kérdezte, mi van a szervezet­ben lapuló másként gondolkodókkal? Pedig a lojális „tíz gazdag magyar” szindrómája csírá­jában már 1992-ben is hatott, csak a körülmények miatt nem tudott domináns áramlattá válni. Emlékezetes, hogy a „rendszerváltó”, ma gazdag magyarok VMDK-ás képviselőjelöltként kézzel-lábbal tiltakoztak, s elutasították a javaslatot, hogy nyilvános vagyonbevallást tegye­nek.

Van azonban egy a gyakorlatban jól érzékelhető határ, amelyen túl megkezdődik egy másfajta dominancia építése. Építése, mert a veszélyeztetettség bizonyos fokú csökkenése nyomán a kisebbségi politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnya – szoros együttműködés­ben a simulékony politizálásra igényt tartó külső tényezőkel – olyan dominanciára törekszik, amelynek már semmi köze a tényleges veszedelem kiváltotta belső indíttatású önvédelmi me­chanizmushoz. Sőt, saját parciális érdekeinek érvényesítését tartva szem előtt, pont a mester­ségesen felépített dominancia esernyője alatt a kisebbségi elit helyi hatalomhoz simuló szár­nya egyenesen szembefordul az autonómiatörekvésekkel. Ez a szerep tartósítja számára a po­zíciót, ami megfelel az autonómiaügyben ellenérdekelt külső tényezőknek is. Az autonómia­ellenes külső és a közösségen belüli erők, időnként egymás között is vetélkedve, a közösség alapérdekeinek védelmében hadakozó autonómiakövetelő politikai erőket kezdettől fogva közös ellenfélnek tekintik.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a parciális érdekek belső és külső képviselői – a hatal­mukban tartott média segítségével – elég hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy ha összefog­nak, létrehozzák a politikai irányítás dominanciájukon alapuló mechanizmusait.

Az egységpropaganda ennek az újfajta politikai dominanciának a megteremtését, majd megerősítését szolgálja. Mert a legjobb dominancia a láthatatlan dominancia, aminek a lénye­gét a kisebbségi közösség tagjai fel sem ismerik, sőt a sajtó által megtévesztve azonosulnak vele.

 

A politikai pluralizmus

Az egységpropaganda hivatott megakadályozni az autonómiakövetelések politikai sú­lyának növekedését, s azt a demokratikus belső fejlődését, aminek a legjellemzőbb megnyil­vánulása a politikai pluralizmus, a többpártrendszer. A politikai pluralizmus, a többpártrend­szer hiányát nevezhetjük demokráciadeficitnek. Pontosabban, demokráciadeficit jelentkezhet akkor, ha a többpártrendszeren belül egy párt – természetesen a többségi hatalomhoz simuló párt – túlsúlyát a kisebbségi közösségen kívüli hatalmi tényezők mesterségesen tartják fenn. Lehet ezt a tetszetős fogalmat másként is értelmezni, de az akkor már megkerülése a tényleges problémának.

A történelmi VMDK a belőle nem kevés külső segítséggel kivált VMSZ megalakulá­sát a vajdaságon belüli politikai pluralizmus megjelenéseként értelmezte és üdvözölte. De, a többpártrendszer kialakulása a vajdasági magyar politikai eliten belül nem csökkentette a tör­ténelmi VMDK-án belül keletkezett ellentéteket, csak láthatóvá tette azokat. A politikai plu­ralizmus elve ebben nem hibáztatható. A politikai küzdelem hevessége egyrészt az autonó­miakövetelő politikai szárny (a történelmi VMDK, majd a VMDP) ideológiai túlsúlyával, valamint eszméinek erejével, másrészt a VMSZ-t segítő külső tényezők hatalmi túlsúlyával (pl. a magyarországi támogatások kettős funkciójának hiánya) és kitartásával magyarázható.

Van-e kiút. Az eddig ismert politikai koordinátarendszerben nincs, és nem is lehet. A helyi többségi hatalom megnyilvánulásai Szerbiában és Romániában is, voltaképpen csak világossá tették a helyzetet.

 

Az új, demokratikus konszenzus lehetősége

A magyar kisebbségi közösségek helyzete – Erdélyben és a Vajdaságban mindenkép­pen – nyílt és megoldatlan.

A megoldás a tényleges autonómia a garantált kisebbségi helyek, illetve számarányos kisebbségi képviselet a parlamentben, s a magyar nemzetet Trianon után újra egységbe emelő kettős állampolgárság.

Nem tagadható, ez a megoldás igényli a már meglevő demokratikus vívmányokra (ga­rantált helyek a parlamentben és az autonómia) alapuló konszenzust, s a magyar nemzeten belül annak felismerését, hogy csak a nemzet egészének belső értékeire épülő méltányos nem­zetstratégia (ennek eszköze a kettős állampolgárság) teremtheti meg Magyarország fenntart­ható fejlődésének feltételeit.

A távlati megoldás sikere nagyban függ attól, megteszi-e a magyarországi politikai elit a határozott kezdő lépéseket az új, demokratikus nemzetközi konszenzus megteremtésére és a Kárpát-medencében élő magyarok tényleges nemzetté válásához szükséges új, nemzeten be­lüli konszenzus megteremtésére is.

Közös érdekekről lévén szó, valószínű, hogy igen. A változásokat nem lehet, nem is kell siettetni, de a szelíd, eltökélt és folyamatos politikai nyomás, amelyet a kisebbségi politi­kai elit autonómiakövetelő szárnya fejt ki serkentő hatású politikai feszültséghez vezet. Ez a különböző intenzitású, de állandó feszültség Magyarországon visszaszorítja a szélsőjobb né­zeteket. Azokat viszont, akik ezt hajlamosak elfeledni, figyelmezteti a tényre, hogy a magyar kisebbségekkel a határon túl továbbra is baj van.

Egyetértünk Kövér Lászlóval, aki a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országos vá­lasztmányának elnökeként Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Szövetség I. kongresszusán kiemelte: eljött a "magyar nemzeti újraegyesítés" ideje. Mert, ahogy Tőkés László mondta az összejövetelen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), "véglegesen kisiklott", s a román kormánypárttal való együttműködésében partnere lett a "bársonyos kommunista visszarendeződésnek".

 

"Azoknak, akik nem adták fel"

Mihálka Zoltán könyvismertetője az Erdélyi Naplóban (Részletek)

 

"Azoknak, akik nem adták fel" – ezzel a mottóval adja az olvasó kezébe a két szerző, Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina azt a könyvet – Erdélyi magyar politikatörté­net, 1989–2003, Budapest, 2003. –, amely ezekben a hetekben jelent meg Budapesten, és hangsúlyozzuk ki, a legjobbkor, hiszen Románia helyhatósági, parlamenti és elnökválasztásra készül.

…ez a könyv mintegy folytatása Mikó Imre a Trianon utáni erdélyi magyar politika történetét és tanulságait összegező Huszonkét év című kötetének – természetesen az 1940 és 1989 közötti időszakot kihagyva, hiszen ’45 után a kommunista korszakban aligha kerülhet szóba erdélyi magyar politika vagy magyar érdekképviselet. Hogy mégis néhány mondat szól erről a korszakról is, az elsősorban az analógia kedvéért történik. A könyv bevezetője megál­lapítja, hogy a második világháború után a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) a Román Kom­munista Párt fiókszervezetéből jött létre és fennállása alatt teljességgel monopolizálta a ma­gyar érdekképviseletet. A magyarság szavazatait még az után is begyűjtötte, hogy a szervezet "százas" intézőbizottsága 1945 novemberében marosvásárhelyi ülésén a közvélemény tekin­télyes része szerint elárulta a képviselt közösséget: az erdélyi magyarság sorsproblémáinak megoldási lehetőségeiből kizárta a határok megváltoztatásának lehetőségét.

 

Mellékletek:

Ágoston András levele Szász Jenő elnökhöz és a Magyar Polgári Szövetség Székelyudvarhelyen megtartott I. kongresszusának részvevőihez (Részlet)

 

Tisztelt Elnök Úr! Mi itt a Vajdaságban nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel kísérjük a politikai megmozdulásokat, amelyek bizonyítják, hogy az erdélyi magyarság immár nem­csak szavazni, de választani is akar.

A többpártrendszer olyan demokratikus követelmény, amelyet a másfél évtizedes téb­lábolás után megérdemel minden Kárpát-medncében élő magyar közösség.

Az érett, a belső demokrácia előnyeit megkövetelő kisebbségi közösség hatékonyab­ban tud küzdeni a jogaiért. Ezek közül is a legfontosabbért, az autonómiáért.

Meggyőződésem, hogy Önök a kongresszuson megteremtik az autonómiáért folytatott küzdelemhez szükséges összefogás legfontosabb feltételeit.

Eredményes munkát kívánok a Kongresszusnak és sok sikert a választási kampány megszervezésében. Kitartást a politikai munkában, melynek eredményeként erősödhetnek mindazok, akik a Kárpát-medencében magyar autonómiáért harcolnak. Tisztelettel:

Temerin, 2004. január 31. Ágoston András  

 

A VMDP Közleménye (A Magyar Szó mellőzte) 2004. január 30.

A VMDP a volt miniszterelnökök segítségét is kéri

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a bejelentést, hogy dr. Medgyessy Péter miniszterelnök a határon túli magyarokról is beszélgetni akar a volt miniszterelnökökkel ter­vezett találkozón.

Ágoston András korábban már levélben fordult a magyar miniszterelnökhöz, arra kérve Medgyessy Pétert, hogy a magyar politikai eliten belül segítse a konszenzus létrejöttét a kettős állampolgárság, valamint a tényleges politikai autonómiára vonatkozó kisebbségi kö­vetelések és az immár európai normává lett számarányos kisebbségi parlamenti képviselet ügyében.

A konszenzus kialakítására jó alkalom lehet a volt miniszterelnökökkel folytatott esz­mecsere.

A VMDP elnöke a volt miniszterelnököknek címzett leveleiben rámutatott: bizonyára könnyebb lenne a Kárpát-medencében élő magyarok helyzete, ha a magyar kisebbségi tör­vényben ott lenne a kisebbségi közösségek deklarált szavazói által megválaszt­ható kisebbségi önkormányzati testület intézménye, a magyar választási törvényben pedig a kvótákra és a kisebbségi többpártrendszerre alapuló parlamenti képviselet lehetősége.

A kettős állampolgárság nemzeti érdek, jó eszköze lehet Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtésében.

A jelenlegi helyzetben, amikor a kisebbségi politikai elitek másfél évtizedes közsze­replése néhány nehezen kezelhető elvi kérdést vet fel, arra lenne szükség, hogy a magyar po­litikai elit a nemzetközi politikai színtéren „magával rántsa” a szomszédokat az autonómia és a demokratikus kisebbségi parlamenti képviselet ügyében. A cél az, hogy az érdekelt ál­lamok elvileg kiegyensúlyozott, közös megoldásokat találjanak mind a két égető problémára.

Ágoston meggyőződését fejezte ki, hogy a kezdeményező Magyarország a hátrányból előnyt kovácsolhatna. Tény­legesen lezárhatná a véres, és számunkra tragikus eseményekkel megtűzdelt huszadik száza­dot, s a demokrácia következetes híveként foglalhatná el helyét Eu­rópá­ban. Ha az érdekelt szomszédokkal sikerülne közös megállapodást létrehozni mind a ki­sebb­ségi közösségek demokratikus parlamenti képviselete, mind pedig az autonómia ügyében, ez nagy lépés lenne a trianoni trauma feloldása felé.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.