|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. február 12.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Kezdeményezés az autonómiáért
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt kezdeményezi, hogy a vajdasági magyar pártok forduljanak közös követeléssel a leendő szerb miniszterelnökhöz a magyar (perszonális) autonómia, a számarányos képviselet, illetve a garantált parlamenti helyek és a kisebbségi szavazók választói listájának felállítása ügyében.
A leendő szerb miniszterelnökhöz benyújtandó követelés tervezete a következő:
Alulírottak, felkérjük a miniszterelnök urat, hogy a Szerb Köztársaság Kormánya tegyen javaslatot a magyar (perszonális) autonómia és a számarányos parlamenti képviselet bevezetésére, valamint a kisebbségi választói névjegyzék felállítására.
Indoklás:
A vajdasági (szerbiai) magyarság kérdése nyílt és megoldatlan.
Bizonyos előrehaladás az elmúlt években azoknak a kisebbségi jogoknak az érvényesítésében történt, amelyek biztosítása egyébként is feltétele az ország demokratizálódásának és az euroatlanti szervezetekhez való közeledésnek. Közülük a legfontosabb, a nyelvhasználat ügyében nincs jelentős előrelépés.
Az öt százalékos választási küszöb létét tényként elfogadjuk, de megállapítjuk, hogy a 2003 decemberében megtartott köztársasági parlamenti választásokon magyar pártból nem jutott be képviselő a szerb parlamentbe.
Bizonyos megnyugvással halottuk, hogy vezető szerb politikusok is megoldást keresnek erre a helyzetre.
A mi javaslatunk az, hogy a parlament módosítsa a választási törvényt. Vezesse be a számarányos kisebbségi képviseletet, illetve biztosítson garantált képviselői helyeket a kisebbségeknek.
Ahhoz, hogy a kisebbségi közösségek demokratikus, többpárti választások útján juttathassák be képviselőiket a szerb parlamentben, szükség van a kisebbségek választói névjegyzékére. Ennek a hatósági úton történő felállításával országunk tovább közeledhet Európához. A számarányos képviselet, a garantált parlamenti helyek intézmény, valamint a kisebbségi választi névjegyzék olyan európai normává vált, amelyet a gyakorlatban, Szlovéniában és Horvátországban már sikeresen alkalmaznak.
A vajdasági magyarság közösségként való megmaradásának elengedhetetlen feltétele a végrehajtási jogszabályalkotási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia. Bevezetése Szerbiában, nagyban hozzájárulhatna a két szomszédos ország, Szerbia és Magyarország jószomszédi viszonyainak erősítéséhez. De, s ez is fontos, mert az autonómia európai elfogadását jelzi, Andreas Gross svájci képviselő, az Európa Tanács megbízásából olyan dokumentumtervezetet készített, amelyben kiáll mind a területi, mind pedig a kulturális és a közigazgatási autonómia mellett.
Az alulírottak részéről javasolt perszonális autonómiamodell (mellékelve) olyan kiindulópont lehet, melynek mentén párbeszéd indulhat a szerb kormány, illetve a vajdasági magyar pártok képviselői között.
Mi készen állunk a párbeszédre.
Tisztelettel:
Temerin, 2004. február 18.
A vajdasági magyar pártok elnökei
Egységpropaganda a pluralizmus ellen
Lassan tíz éve, hogy a vajdasági magyarság formálisan is plurális társadalommá vált. A VMSZ megalakulása kétpólusúvá vált a politikai elit és azóta tart a kemény politikai küzdelem az autonómiakövetelő és a hatalomhoz símuló áramlata között.
Igaz, a VMSZ létrejöttét kívülről is segítették – ezért torz a többpártrendszer, amely most is működik – de a politikai elit két szárnya közötti különbség mégiscsak a kisebbségi létből fakadó adottság. Az egyik számára a nemzeti célok, a másik számára saját részérdekei az elsődlegesek. De, a demokrácia, a pluralizmus magában is érték.
Éppen azért érthetetlen, és elfogadhatatlan, hogy Magyarországról követeljen bárki is egységet, különösen akkor, ha a nemzeti érdek és a részérdek képviselőinek küzdelméről van szó. Ez a helyzet akkor is, ha a pluralizmus iránti igényt érintő különbségekről van szó.
Ki állíthatja felelősséggel, hogy egy olyan kisebbségi közösség, mint az erdélyi magyarság, a 21. században, egypártrendszerben kell, hogy éljen. Különösen akkor, ha az egypártrendszert a kisebbségi politikai elitnek a helyi hatalom és a magyarországi politikai elit egy része által támogatott szárnya saját részérdekeinek realizálása miatt szorgalmaza. A pluralizmushoz való jog pedig olyan kollektív vívmánya a modern társadalmaknak, ami értelemszerűen jár a kisebbségi közösségeknek is.
Tőkés László, a Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tehát elvszerűen cselekszik, amikor visszautasítja Markó Béla javaslatát, hogy az EMNT helyet kapjon a Szövetségi Képviselôk Tanácsában (SZKT) működő platformok között. Ilyen pozíciót természetesen nem fogadhat el, a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség sem.
Visszautasítandó továbbá minden olyan próbálkozás a magyarországi politikai elit egyes képviselői részéről, amely – a politikai kedvenc által birtokolt pozíció védelmében – egységpropaganda révén a status quo megőrzésére irányul.
Meg lehet vonni a kétpólusú politikai elit autonómiakövetelő szárnyától az anyagi támogatást, meg lehet szervezni a helyben történő kioktatást is, csak egyet nem lehet: letörni a pluralizmust és az ennek megfelelő politikai tevékenységet, ha erre az adott nemzeti közösségben van igény és szerepvállalásra való készség is.
Leképeződés?
Nem először történik meg, hogy az RMDSZ, az MSZP és az SZDSZ képviselői azzal vádolják meg az erdélyi politikai elit autonómiakövetelő szárnyát és a Fidesz – MPSZ politikusait, hogy tevékenységükkel „leképezik” a magyarországi viszonyokat a kisebbségi közösségekben is. Legutóbb Újhelyi István országgyűlési képviselő, a Fiatal Baloldal-Ifjú Szocialisták (Fibisz) mozgalom elnöke Kolozsváron kifogásolta, hogy a magyarországi politikai erők történelmi hibát követnek el a romániai magyarság megosztásával és azzal, hogy Erdélyt a magyarországi belpolitika csataterévé teszik.
Leképeződnek-e magyarországi politikai elit belső küzdelmei a kisebbségi közösségekben? Semmiképpen! Csupán arról van szó, hogy a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamata – miközben Magyarország bekerül ugyan az EU-ba, de ott csak a második sorban foglalhat helyet – elemi erővel veti fel az alapvető nemzeti érdek mibenlétének kérdését. Most már valóban létkérdés a működő nemzeti stratégia kimunkálása. Magyarország csak egyenes derékkal, kisebbségeivel együtt, a hátrányból előnyt kovácsolva válhat otthonos tagjává az Európai Uniónak. Konkrétabban, ha Magyarország meg akarja teremteni a fenntartható fejlődés feltételeit, ami különben EU-szabta kötelezettsége is, ehhez – a rossz demográfiai mutatókból kifolyólag – olyan munkaerőfoglalkoztatási stratégiára van szüksége, amely figyelembe veszi kisebbségeinek belső értékeit, lehetőségeit is.
Ennek az új nemzeti konszenzusnak a körvonalazódásával szállnak szembe Újhelyi és társai. Meg a kisebbségi közösségekben egyre konkrétabb autonómiatörekvésekkel. Amelyek védelmére a nemzetközi politikai színtéren nemcsak a Fidesz – MPSZ hanem a többi parlamenti párt is hivatott. Persze nem úgy, ahogy azt Eörsi Mátyás az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében tette. Aki ott Németh Zsolt ellenében a Székely Nemzeti Tanács megalakulását nemes egyszerűséggel a román hatóságok elleni provokációnak minősítette.
Tévedés ne essék, Eörsi Mátyásnak – mivel legális a jelenléte az ET-ben – jogában áll véleményt nyilvánítani. Annál is inkább, mivel pártfeladatot hajt végre. Ismeretes, hogy az SZDSZ már a történelmi VMDK autonómiakoncepciójával kapcsolatban kinyilvánította: nem érdekli az autonómia.
Ez az állapot a magyar politikai eliten belül nem szolgálja az új nemzeti konszenzus létrejöttét. Változásra azonban, csak akkor van esély, ha a magyarországi szavazók legalább 60-65 százaléka nemzetben kezd gondolkodni. Várható, hogy az EU-csatlakozással járó megpróbáltatások ebben is hasonlóvá teszik a magyarországiakat a többi tagország szavazóihoz.
Annál is inkább szükség lesz a nemzeti érdek kitartó és kemény képviseletére az EU-ban, mivel a német kancellár és a francia államfő a minap megerősítették: nem állnak el az általuk szorgalmazott – a nagyoknak kedvező – szavazási rendtől, akkor sem, ha az EU alkotmány-szerződést egyelőre nem lehet véglegesíteni.
Melléklet:
A pluralizmus kialakulása a Vajdaságban, 1994-ben (A történelmi VMDK dokumentumai)
Ágoston András a VMDK Topolyai Körzeti Szervezetének tisztújító közgyűlésén,
1994. VI. 19.
Pluralizmus a vajdasági magyarok között
Tegnaptól kezdve két politikai szervezete van a vajdasági magyarságnak. Az új szervezetbe, a Vajdasági magyarok Szövetségébe azok a volt VMDK-sok tömörültek, akik nem értenek egyet a VMDK Programjával és vezetőségével.
Ez a lényege annak a hírnek, amit ma reggel közölt a pesti rádió. Megkezdődött a politikai pluralizmus kora a vajdasági magyarság soraiban is. Lehet róla vitatkozni, hogy ez jó-e vagy sem, de a továbbiakban ebből a tényből kell kiindulni.
A nagy politikai zűrzavarban, amit a végletekig felkorbácsolt a VMDK ellen a sajtóban folytatott fékevesztett hajsza, elsikkadt a lényeg. Az, hogy mi a politikai tétje a küzdelemnek. A tét az autonómia-koncepció.
Mint ismeretes, a VMDK értelmezése szerint a vajdasági magyarságnak olyan autonómiára van szüksége, amely jogi keretet ad identitása megőrzéséhez, s ahhoz, hogy itt maradjon és megmaradjon. Az autonómia fő elemeként ki kell emelni a politikai szubjektivitást, a lehetőséget, hogy politikai érdekszervezetén, a VMDK-n keresztül a vajdasági magyarság feltárja, kifejezze és képviselje legáltalánosabb politikai érdekeit. Ez azt jelenti, hogy politikai követeléseivel a vajdasági magyarság kifelé egységesen és önállóan léphet fel.
Eddig, a magyar vezetők mindig felfelé, a szerb hatalom irányában tartoztak felelősséggel, s lefelé, a magyarok irányában intézkedtek. A VMDK autonómiakoncepciója azt szorgalmazza, hogy a magyarok által megválasztott vezetők maguknak, a magyaroknak tartozzanak felelősséggel, ne pedig másnak.
E koncepció szerint a VMDK kifelé, a szerb, illetve nemzetközi politikai színtéren jeleníti meg a vajdasági magyarság kollektív érdekeit, a Kisebbségi Tanács pedig a magyar autonómia döntéshozatali szerveként, befelé, a vajdasági magyarság felé lép fel, kifejezve annak rétegérdekeit, belső sokszínűségét.
Ezzel a koncepcióval szemben most ott áll a Vajdasági Magyarok Szövetsége, amely Várady Tibor és a Demokratikus Reformpárt koncepciójából kiindulva nem követel politikai szubjektivitást és kollektív jogokat a vajdasági magyarságnak, hanem beéri a kisebbségi jogok el_re meghatározott minimumaival.
Hogy ez így van, bizonyítja az új szervezet vezetőségének személyi összetétele is. Várady Tibor mellett ott vannak benne mind a VMDK-ban működő reformosok: Csubela Ferenc, Kasza József, Józsa László és mások.
A VMDK-ból kivált politikusok által megalakított szervezetnek egyelőre nincs legitimitása, amit csak a választásokban megszerzett szavazatokkal nyerhet el, de a VMDK-nak tisztelni kell a tényt, hogy létrejött. Mielőbb fel kell vennünk a kapcsolatot az új vezetőséggel, és meg kell kísérelnünk az autonómiaügyben való politikai megegyezést. Nem lenne ugyanis jó, ha az új szervezet helyet keresve a politikai égbolt alatt, a Várady-féle kisebbségi koncepcióval alálicitálna a VMDK által képviselt autonómiakoncepciónak.
Annál is inkább szükség van ilyen tárgyalásokra, mivel úgy látszik, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség tárgyalóinak nem sikerült egyezségre jutni a restaurációs ellenzékkel (ide sorolható az egypártrendszerben hatalmon levő vezetők Major Nándor által vezetett csoportja, beleértve a Magyar Szó, valamint a Magyar Tanszék politikai élcsapatát is). Mint ismeretes, ez a politikai csoportosulás a régi, az asszimilációs folyamatok felgyorsulásához vezető rendszert szeretné valamilyen formában visszahozni.
Van ok a gyakorlati kérdésekben való együttműködésre is. Így például ismeretes, hogy Miloševic elnök és Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter megbeszélései nyomán, elvben lehetségessé vált a magyar iskolahálózat kiépítésének megkezdése. Ahelyett, hogy egységesen kihasználnánk a lehetőséget, szemtanúi vagyunk, hogy azok, akik maguk is részt vettek a korábbi rossz rendszer kiépítésében, most hosszas előkészületeket követelve voltaképpen akadályozzák a ma még reális cél elérését. Nevezetesen azt, hogy már őszre létrejöjjön a magyar iskolahálózat néhány intézménye. Eddig ezt az átszervezést a VMDK kezdeményezésére csak Temerinben fejezték be.
Ágoston András Csubela Ferencnek, 1994. VI. 20.
Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt jókívánságaimat küldöm a Vajdasági Magyar Szövetség elnökévé való megválasztása alkalmából. Remélem, hogy a VMDK jó együttműködést tud majd kialakítani az új szervezettel.
Tegnaptól kezdve két politikai szervezete van a vajdasági magyarságnak. Ezzel megkezdődött a politikai pluralizmus kora a vajdasági magyarság soraiban is. Lehet róla vitatkozni, jó-e ez vagy sem, de a továbbiakban ebből a tényből kell kiindulni.
Tudjuk, az új szervezetnek egyelőre nincs politikai legitimitása, hisz azt csak a választásokon megszerzett szavazatokkal nyerheti el, de a VMDK tiszteli a tényt, hogy megalakult.
Ebből kiindulva úgy vélem, a két szervezet között mielőbb jó kapcsolatot kell kialakítani, hogy kifelé, a szerb és a nemzetközi politikai színtér felé egységesen tudjuk a vajdasági magyarság alapvető érdekeit megjeleníteni.
Véleményem szerint közös álláspontokat kellene kialakítani mindenekelőtt az autonómia kérdésében, de sürgős közös teendőink lennének a magyar iskolahálózat létrehozatalában is. Javaslatom az, hogy szervezeteink mondjuk, öttagú tárgyalócsoportja mielőbb találkozzon, s kezdje meg a tárgyalásokat.
Abban a reményben, hogy az együttműködést Ön is fontosnak látja, s mielőbb tárgyalóasztalhoz ülhetünk, tisztelettel, Ágoston András, a VMDK elnöke.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.