|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. december 18.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Ágoston András:
Tizenöt év
Ma van tizenöt éve, hogy Újvidéken, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Vajdasági Tartományi Választmányában átadtam a történelmi VMDK, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Kezdeményező Bizottságának dokumentumait.
A 11 tagú Kezdeményező Bizottság Programcéljaiban a Közösséget vajdasági magyarok közös érdekeinek feltárására, kifejezésére és képviselésére létrehozott szervezési és politikai formaként mutatja be, amelynek célja az omladozó szocializmus szóhasználatában „serkenteni a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának megvalósítását a tartományban, illetve Szer-biában”.
Akkor már harmadik napja zúgott a forradalom Temesváron, s visszagondolva úgy tűnik, hogy nem féltettük Tőkés Lászlót. Inkább azt mondhatnám, hogy az egész Vajdaság egy emberként szurkolt a fiatal temesvári református lelkésznek s büszkék voltunk arra, hogy íme, a paplakot körülvevő gyűrűben még románok is voltak.
Nekem, ahogy Csorba Bélát várva, táskámban a programcélokat és a többi dokumentumot tartalmazó borítékokkal, a bokáig érő latyakban ott toporogtam az Újvidéki Dnevnik c. szerb napilap székháza előtti platón, folyton az járt az eszemben, hogy lekéssük a történelmet. Arra gondoltam, hogy ha a belgrádi állami televízió részletesen, s egyáltalán nem a román diktátornak szurkolva tájékoztat a forradalom eseményeiről, akkor nekünk, akik Szerbiában másodikként, a Demokrata Párt után jelentjük be, hogy politikai szervezetet alakítunk, nem lehet nagyobb bajunk.
Maga a programcélokra vonatkozó dokumentum, gyakorlatilag már a nyáron összeállt, de az aláírók névsorát Vékás Jánossal, Csorba Bélával és Hódi Sándorral csak az őszi hónapokban véglegesítettük. Az aláírásokkal is megvoltunk már napok óta, csak a tizenkettedik, Csorba Béla késett most is Temerinből. Miután a 11.30-as busszal sem érkezett meg, lépni kellett. Célunk volt ugyanis, hogy a kezdeményezés az akkor még szocialista Jugoszlávia minden köztársaságában egyszerre robbanjon be a köztudatba. Ezt, pedig csak akkor érhettük el, ha az akkori hivatalos hírügynökségnek, a TANJUG-nak, legkésőbb délig eljuttatjuk a közlésre szánt anyagot. Így maradtunk csak tizenegyen aláírók.
Ennek ellenére Csorba Béla az, akivel közös politikai meggyőződéssel, tizenöt éve igyekszünk az akkor meghatározott úton előbbre jutni. Eszmei közösségben még Vékás Jánossal, aki miután a történelmi VMDK-t elvette tőlünk a szerb igazságügyminiszter, átköltözött Magyarországra, de a VMDP küzdelmeit is támogatta. A többi aláíró a „történelem viharaiban” más utakat választott. Vannak közöttük, akik a kétpólusú vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnyán kötöttek ki.
A történelmi VMDK eszmei és politikai örököseként a Vajdasági Magyar Demokrata Párt tagsága a gyakorlatban is vállalja az autonómiát, a kettős állampolgárságot, meg a parlamenti részarányos képviseletre vonatkozó követelést.
Dokumentumok:
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének programcéljai
1989. XII. 18.
I.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a vajdasági magyarok kollektív érdekeinek kifejezését és képviseletét szolgáló politikai szerveződési forma, amelynek célja, hogy Vajdaságban, illetve a Szerb Szocialista Köztársaságban sikeresebben érvényesüljön a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága.
A Közösség e törekvéseit sorsdöntő társadalmi változások közepette váltja valóra, amelyek szinte minden szocialista országban megindultak. A Közösség támogatja az országban a társadalmi és gazdasági reformot, a pártállam jogállammá való átalakulását, a piacgazdálkodást és a politikai demokráciát, beleértve a többpártrendszert is.
A föderáción belüli bonyolult problémák, és a föderatív közösségünk alapjait veszélyeztető nemzeti összetűzések tudatában a Közösség úgy véli, hogy a szerb nemzetnek, amely Vajdaságban évszázadok óta együtt él a magyarokkal, történelmi joga megvédeni államának területi egységét. Ilyen értelemben a köztársaság egész területén érvényesített szuverenitás, amely az Alkotmány módosításával vált lehetővé, a szerb nemzet demokratikus nemzeti fejlődésének alapját képezi, amelynek nem lenne szabad veszélyeztetnie a nemzetiségek jogait. Ugyanakkor a Közösség úgy véli - és ezt bizonyítja a szocialista országokban megkezdődött változások általános irányvonala is - hogy a legsúlyosabb nemzeti összetűzéseket is csak demokratikus módszerekkel, türelemmel lehet megoldani. A demokratikus módszer az egyetlen alternatíva, amely a politikai akció kedvező kimenetelét ígéri.
II.
A Közösség úgy véli, hogy a nemzeti egyenjogúság megvalósításának jelenlegi modellje magán viseli a pártállam politikájának minden jegyét, ezért kimerítette belső tartalékait. Nem nyújt megfelelő eredményeket, mert nem szavatolja a felgyorsult asszimiláció megállítását a kis nemzetiségek, így a vajdasági magyarok soraiban sem. Ezért új modellt kell kiépíteni, nem a nemzeti egyenjogúság eszméjének megváltoztatása, hanem épp ellenkezőleg, annak minél következetesebb érvényesítése érdekében, a jogállam, a piacgazdálkodás és a politikai plura-lizmus feltételeiben.
Az eddigi modellben a nemzetiségek jogait az alkotmányok, a törvények és a hatósági meg önigazgatási szervek előírásai rendkívül szélesen és általánosan határozták meg. E jogszabályok az igazságügy kivételével nem rendezték a nemzetiség szubjektív jogai megvalósításának jogi eljárását. A politikai rendszerben e jogok érvényesítésének foka és módja teljes egészében a szubjektív tényezőktől, mindenekelőtt a Kommunista Szövetségtől és a Szocialista Szövetségtől függ. E politikai szervezetek szervezettsége és munkamódszere, valamint a politikai rendszerben elfoglalt helyük miatt abban az esetben sincs lehetőség szabad, érvekkel alátámasztott vitára, ha egyes érvek a hivatalos álláspontok ellen szólnak. A másféle gondolkodással szembeni türelmetlenség Vajdaságban különösen az autonómiás hatalom idejében volt kifejezett. Koncepciója nem engedélyezte a nemzeti egyenjogúság megvalósulásával kapcsolatos problémák tudományos felmérését, mert a kedvezőtlen eredmények veszélyeztették volna az önmagáról alkotott képet.
A pártállam jogállammá való átalakulásával lényegesen megváltozik a nemzeti egyenjogúság megvalósításának modellje is. E kérdéskört is meg kell szabadítani az ideológia béklyóitól, hogy a nemzetiségi jogokat is az emberi jogok különleges területeként értelmezzük. Ilyen értelemben a nemzetiségek jogai emberi jogok, amelyek nem csak az egyént, hanem a nemzetiséget, mint kollektivitást is megilletik. Ezért a Közösség síkraszáll a nemzetiségek jogainak minél konkrétabb törvényes szabályozásáért, még akkor is, ha ez csak az állam által az adott pillanatban szavatolt minimumot határozza meg. Meg kell határozni a vállalt kötelezettségek végrehajtásának és ellenőrzésének jogi eljárásait is. Szem előtt kell tartani, hogy a kis nemzetiségek, így a magyar nemzetiség soraiban is mind gyorsabb az asszimiláció. Ez az állam részéről külön védőintézkedéseket követel e folyamatok lelassítása, illetve megállítása érdekében.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége különösen a kis nemzetiségek következő jogainak megvalósításáért száll síkra:
- a választott hatósági szervekben való arányos részvétel és együttműködés, valamint az igazgatási és igazságszolgáltatási szervekben való megfelelő képviseltetés joga;
- az anyanyelv használatának joga a hatósági és igazságszolgáltatási szervekkel való érintkezésben és a közéletben általában;
- a nemzetiségi intézmények, szervezetek, egyesületek és klubok megalakításának és működésének joga;
- a nemzetiségi nyelvű nyilvános tájékoztatásra való jog;
- a nemzetiségek nyelvén folytatott művészi alkotómunka ápolására és védelmére meg az etnográfiai értékek megőrzésére való jog;
- jog a nemzetiségek helyzetével kapcsolatos tudományos kutatásokra;
- a nemzetiségi jellegű urbanisztikai egységek védelmére és az anyagi kultúra tárgyi emlékeinek megőrzésére való jog;
- jog az anyanyelvű általános és középfokú oktatásra, valamint a megfelelő felsőoktatási forma biztosítására;
- jog az anyaországok intézményeivel való szervezett kapcsolatokra, az ott nyújtott anyagi kedvezmények szabad használatára a tudomány és kultúra területén való egyéni képzés és továbbképzés céljából;
- jog a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek nemzetközi szervezeteinek munkájába való bekapcsolódásra.
III.
A Közösség munkáját két formában szervezi meg: egyrészt a tartományi tanácskozásokon és a szakosztályok összejövetelein, másrészt a tagoknak a Közösség által kezdeményezett tevékenységekben való személyes részvétele útján. A tevékenység mindkét formájába való bekapcsolódásról az egyén, a polgár szabad akarata alapján dönt, politikai vagy nemzeti hovatartozásától függetlenül.
A Közösségnek tagja lehet minden polgár. A beíratkozás a szakosztályok által történik.
IV.
A II. szakaszban felsorolt kérdéseken kívül a Közösség bekapcsolódik majd a társadalmi és gazdasági reformról folyó vitákba, és igyekszik termékeny együttműködést teremteni az ország minden demokratikus egyesületével és szövetségével.
Sajtóvisszhang, a kezdeményező bizottság tevékenysége
1989. december 18.
A Borba bővebb kivonatokat közölt a Programcélokból a következő alcímmel: "A magyar nemzetiség 11 tekintélyes képviselője benyújtotta kérelmét a DNSZSZ TV-nak“, amelyben az ideológai korlátoktól megszabadított s a jogállamiság meg a politikai demokrácia feltételeihez alkalmazott jogokért száll síkra.
1989. XII. 28.
A Vajdasági Kommunista Szövetség Tartományi Bizottsága Elnökségének ülésén Slavko Gordić követelte, hogy a KSZ foglaljon állást az aláírásgyűjtéssel kapcsolatban, Vlastomir Čurčić pedig nehezményezte, hogy a VMDK kezdeményezéséről Ágoston Andrással készített és december 24-én az Újvidéki Televízió szerbhorvát nyelvű műsorán sugárzott interjúhoz a riporter nem fűzött megfelelő kommentárt.
1989. XII. 30.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének üdvözlő távirata:
Domokos Géza
71271 BUCURESTI
Str. Athena 22.
Romania
Üdvözöljük a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének megalakulását, és sok sikert kívánunk a román társadalom demokratikus átalakításához. Egyúttal üdvözöljük a romániai szerbek és németek újonnan alakult demokratikus szervezeteit.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Kezdeményező Bizottsága."
1989. XII. 31, 19.)
Dr. Ribár Béla egyetemi tanár, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja:
- Ott, ahol az iskolák nemzetiségi tagozatai megnyitásának feltételeként a minimális harmincas létszámot akarták megszabni, ott ahol a leendő tanítók csak részben tanulhatnak anyanyelvükön, ahol kikényszerített hazug vallomások alapján nemzetiségieket ítélnek el nacionalizmus vádjával, s ahol egyesek a nép által gyűlölt és megbuktatott Ceausescu-diktatúra nemzetiségirtó politikáját helyeslik igenis szükségünk van a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségére!
1998. december 31
NIN (belgrádi szerb hetilap):
Az idő mutatja majd meg, milyen ez az út. Nem a mi dolgunk kardoskodni egy kezdeményezés ellen vagy mellett (amíg az jóindulatú), de miért rejtené el a szerző aggályát minden nemzeti alapon való politikai szerveződéssel szemben. Nincs ilyesmi különben azokban az országokban sem, amelyek a fejlett demokrácia példáiként szolgálnak. Nincs. A politikai ténykedést (elsősorban) a nemzeti tudathoz kötni ma anakronizmusnak tűnik. Kíséreljük meg így: hogyan reagálnak a horvát demokratikus nyilvánosság (ide számítva a számos horvát pártvezért is) ha minden horvát szerb... nem, hanem minden horvátországi szerb - szerb demokratikus pártot alapítana? És tevékenykedni kezdenének. Politikailag. És ha megragadnák elidegeníthetetlen jogukat az önrendelkezésre, ideértve az elszakadást is. Csak kérdezzük: hogyan reagálnának erre a horvát demokraták?
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.