|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. december 31.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Ágoston András:
A szerb-magyar együttélésről
Hasznos kezdeményezésnek lehettek tanúi azok, magyarok, szerbek, akik Temerinben, a minap részt vettek az „Esély a stabilitásra” Közalapítvány támogatásával rendezett kétnapos tanácskozáson. Főleg a helyi szerbek, a Seselj-párti községi képviselők, Milisevic szocialistái, valamint Kostunica szerb demokratái kamatoztathatják – ha akarják – a hallottakat. A szervezők, Guszton András a VMDP intézőbizottságának tagja, valamint egy Kostunica-párti helyi politikus, annak ellenére, hogy ők ketten is különbözőképpen tekintenek egyes történelmi tényekre, elégedettek lehetnek. Elsősorban azért, mert nem fordult botrányba a jól elgondolt de – a VMDP-ről és a szerb-magyar együttélésről lévén szó – a végsőkig kemény, szókimondó vita. De azért is, mert a tanácskozás felkért felszólalói, különösen Zivkovic filozófus professzor, a szerbiai és a vajdasági politikai színtér egyik felvilágosult szerb nacionalista szereplője, és Petar Ladjevic, Kostunica kisebbségi tanácsadója, aki maga is horvátországi szerb menekült, fontos tapasztalatokkal, új ismeretekkel gazdagodhattak. Ezek között a legfontosabb talán az, hogy elmúltak az idők, amikor a szerb hatalom a kisebbségeket saját tulajdonának tekinthette.
Dr. Páll Sándor, az egyik magyar párt elnökeként felkért felszólaló a kisebbségi törvény hibáinak ostorozásával, valamint a Kosovo elszakadásának elkerülhetetlenségét hangoztatva váltott ki érdeklődést és vegyes érzelmeket.
Korhecz lemondta
Szomorú tény, hogy Korhecz Tamás, aki Kaszával és Józsával együtt személyesen is felelős az autonómiát mellőző kisebbségi törvényben alkalmazott rossz megoldásokért, s a VMSZ nemzeti tanácsának létrehozataláért, annak ellenére, hogy tartományi tisztségviselőként jó előre felkért előadó volt, előző nap lemondta részvételét. Fiatal munkatársa, aki ilyen „éleslövészeten” még nem vett részt, jó politikai érzékről tett tanúbizonyságot: a jelenlegi szerb hatalomnak tetsző, szerb nyelvű bevezetője után – távozóban elismerve, hogy a kérdésekkel már nem kíván szembesülni – olajra lépett.
Ennyit a kétpólusú magyar politikai elit szerb hatalomhoz simuló szárnyáról.
Ki mivel szembesült
Matuska Márton, mint felkért előadó a partizán vérengzések magyar áldozatairól szólva a szerb füleknek szokatlan nyíltsággal kimondta: a Temerin főterén díszelgő partizán emlékművet annak az épületnek a helyén emelték, ahol 1944 végén sok magyart végeztek ki, kínoztak halálra. S hogy az emlékműre ki kell írni, a szerb terror magyar áldozatainak a nevét is. Volt is felbolydulás! A temerini tanácskozás szerb társzervezője egyenesen azt követelte, hogy Matuska bevezetőjét törölni kell a tanácskozás anyagából.
Kostunica tanácsadója megtapasztalhatta: nem elég kinyilatkoztatni, hogy a szerb hatalom kisebbségi kérdést a legmagasabb nemzetközi normák szerint rendezi. Csorba Béla pár keresetlen mondatban felvilágosította: az, ami van nem jó, autonómiára van szükség. S hogy az EU-ban a Ladjevic által emlegetett kompromisszumos nemzetközi normák egyáltalán nem számítanak csúcsnak. Mert ott egy sor országban működő autonómiák léteznek.
A helyi szerb lakosok előtt lefolyt autonómiavitának különös bájt adott, hogy a hivatalosságok kerülgették ugyan a forró kását, de egyik sem merte, vagy akarta autonómiává nyilvánítani azt, ami nem az. Mármint a VMSZ nemzeti tanácsát. A kirendelt tartományi VMSZ-es szakértő is afféle sui generis testületként határozta meg a nemzeti tanácsokat, amelyekről a VMDP már régen kimondta, hogy úgy lebegnek ég és föld között, mint Mohamed koporsója.
Elhangzott, hogy a nemzeti tanácsok a rendszerben a községi kisebbségi bizottságok és Kostunica vezette köztársasági bizottság között teljes szerb hatalmi ellenőrzés és részben irányítás alapján működnek. Kostunica kisebbségi tanácsadója azzal próbált vissza vágni, hogy ami van, az is több mint amit a nemzetközi normák megkövetelnek.
A tanácsadónak szembesülnie kellett továbbá a kisebbségek számára fenntartott parlamenti helyek intézményével kapcsolatos VMDP követeléssel is. S azzal, hogy ebben a tekintetben a horvátországi megoldás irányadó lehet Szerbia számára is. Ladjevic – maga is horvátországi menekült – persze tudja, hogy a horvát megoldás, a fenntartott parlamenti helyek, nemzetközi nyomásra létrejött intézménye előnyös, és politikai szubjektivitást biztosít a Horvátországban maradt szerbeknek. Amit Kostunica, ahogy elődei sem, a vajdasági magyaroknak – nemzetközi nyomás híján – nem kíván megadni.
Nekünk magyaroknak azért volt fontos a tanácskozás, mert a szerb hatalom és annak magyar kiszolgálói világossá tették: a szerbek jóindulatára nem számíthatunk sem az autonómia, sem a kisebbségek számára fenntartott parlamenti helyek intézménye ügyében.
Nincs magyarországi támogatás sem
A magyarországi támogatás hiányával – mind a tényleges kisebbségi autonómia mind a kisebbségieknek fenntartott parlamenti helyek tekintetében – már a kilencvenes évek legelején találkoztunk.
A magyarországi kisebbségi törvény előkészítésének szakaszában néhányunkat, az akkor induló, ma már történelmi VMDK tisztségviselőit Tölgyessy Péter és Hack Péter konzultált. Mivel ez jó hivatkozási alap lehetett volna, Budapestnek azt javasoltuk, hogy az akkor körvonalazódó, máig sokat vitatott kisebbségi önkormányzatok helyett a magyarországi kisebbségek számára vezessék be a területi elhatárolódás nélküli tényleges autonómiát, s ezzel összefüggésben a magyar állam ismerje el saját kisebbségeinek közjogi szubjektivitását. Ami alapján fenntartott helyeik lennének az Országgyűlésben.
Kérésünk a konzultáció során nem talált megértésre.
Az ellenérvek: a kisebbségek nemzeti alapú parlamenti képviselete esetén sérülne maga a parlamentarizmus, a polgárra épülő többpárti demokrácia. Nem szólva arról, hogy a többieknél kevesebb szavazattal bejutott kisebbségi képviselők egy-egy országos választás után akár a mérleg nyelve is lehetnének.
A nemzeti alapú politikai autonómia, demokratikus úton, csakis többpárti választásokkal jöhet létre. Ez viszont azt jelenti, hogy el kell készíteni a kisebbségi választók névjegyzékét. Ezt a lajstromozást, mondták akkor a magyarországi szakpolitikusok, maguk a kisebbségek is el akarják kerülni. Emberi joguk, csakúgy, mint minden polgárnak, hogy ne nyilatkozzanak nemzetiségükről.
Marad a remény
Azóta elmúlt csaknem másfél évtized. A kisebbségeknek nincs autonómiája, s nincsenek fenntartott helyeik sem a parlamentben. Szerbiában sem. Mi az, ami mégis tartja bennünk a reményt?
Az, hogy mégis van, ami változott. Magyarországon jó irányba mutat, hogy a kisebbségi önkormányzatok körüli botrányok, az „etnobiznisz” megjelenése oda hatott, hogy most már több kisebbségből is követelik a lajstromozást, a kisebbségi választók listájának felállítását. A szelíd nemzetközi nyomás eredményeként a magyar politikai elit még ingadozik, de mindenki tudja, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdését előbb utóbb meg kell oldani.
Bátorító Horvátország példája. Ott, igaz, hogy csak második nekifutásra, nem kis nemzetközi biztatással, találtak megoldást mind a kisebbségi autonómia mind a kisebbségek parlamenti képviseletek dolgában.
A horvát megoldások a gyakorlatban is megállják a helyüket. Jóllehet a 90-es évek első felében még véres háborúban álltak egymással, ma a horvátok és a szerbek, választott képviselői a horvát parlamentben – a fenntartott helyek intézményének köszönhetően – legitim együttműködést folytatnak. Olyannyira, hogy az öt szerb pártból a szerbek által megválasztott három legitim parlamenti képviselő a parlamentben a mérleg nyelveként a jelenleg kormányzó párttal lépett koalícióra. Miközben nekik is vigyázniuk kell arra, hogyan tevékenykednek, hiszen van saját szerb ellenzékük. S ez bizony tényleges ellenzék. Mert a következő választásokon az öt szerb pártból nem biztos, hogy ugyanazokat a képviselőket juttatják majd be szerb szavazóik a horvát parlamentbe.
Szlovéniában is működnek a kisebbségi önkormányzatok, és létezik a kisebbségi szavazók névjegyzéke, meg a kisebbségek számára fenntartott parlamenti helyek intézménye. A demokrácia és az EU valóban nagyobb dicsőségére.
Szerbiában még mindig a bizánci filozófia érvényesül.
Ezért létezik illegitim látszat-önkormányzat a kisebbségek számára, s olyan „kormányzati felelősségvállalás” a kisebbségi elitek szerbeket kiszolgáló szárnya részéről, amelynek inkább a személyes anyagi előnyökhöz van köze, mintsem a demokráciához és az elvszerű kisebbségi politikához.
Nem véletlen, hogy Temerinben a Kostunica-tanácsadó – igaz, csak a szünetben, kávézás közben – kézzel-lábbal tiltakozott a horvát modell alkalmazása ellen. Nyilvánosan viszont a szerb kormány, sem ez, sem a korábbi, nem emelt kifogást a horvátországi megoldások ellen. Vélhetően nem azért, mert ellenzi azokat.
Nem esélytelenek tehát a VMDP követelései. De szükség lesz a további kitartásra, meg budapesti segítségre is.
Dokumentum:
VMDP
Ágoston András Elnök Úrnak!
A VMSZ által összehívott tanácskozás és az SzNT-t erről kizáró cselekedet kapcsán az alábbi levelet küldtem Kasza Józsefnek.
VMSZ
Kasza József Elnök Úrnak!
Tisztelt Elnök Úr!
Sajtóból értesültem az Ön által összehívott értekezletről. Tudomáson szerint ezen találkozóra meghívták a határon túli magyar szervezeteket ( ha jól tudom, baloldali és belső ellenzéki csoportokat, nyugati szervezeteket is). A Székely Nemzeti Tanács nem kapott meghívót.
Természetesen, Önnek, mint kezdeményezőnek és szervezőnek, joga van kijelölnie, hogy kit hív meg.
A Székelyföld őshonos közösségének területi autonómiára törekvését képviselő Székely Nemzeti Tanács a közvetlen demokrácia eszközével nyert el közképviseleti felhatalmazást. A polgárok Székelyföld településeinek állampolgári gyűlésein nyilvánították ki igényüket és jogukat Székelyföld autonómiájára. 613 000 magyar nemzetiségű székelyföldi lakos nevében szól az SzNT, tehát nagyobb létszámú közösség képviseletében, mint a szerbiai, horvátországi, muravidéki magyar közösség együttvéve!
Az SzNT felhatalmazása a Székelység autonómia-törekvéseinek következetes képvislete. A Székely Nemzeti Tanács nincs senkinek alárendelve! És nem is lesz!
Az SzNT-t el kellett ismernie a romániai hatalomnak, a parlamenti frakcióknak, elismerte két országgyűlési frakció, az Európai Parlament több frakciója, mert a Székely Nemzeti Tanácsot Székelyföld őshonos közössége, a közvetlen demokráciát gyakorolva hozta létre. Hitelességét a parlamenti demokráciát gyakorlók nem vonhatták és nem vonhatják kétségbe.
Az SzNT-t azok akarják elszigetelni, akik az erdélyi-székelyföldi magyarság közképviseletét kisajátítják és saját politikai érdekeiknek rendelik alá, s a szocialista magyar kormány, amely a MÁÉRT-ről kizárja az SzNT-t, a Székelység közképviseletét!
Most, amikor a határon túli magyar szervezetek tanácskozásra összehívása nem a magyar kormány, hanem egyik határon túli magyar szervezet kezdeményezése, ismét gyakorlat a Székely Nemzeti Tanács kirekesztése? Ha e kirekesztést egy határon túli magyar szervezet vállalja magára, akkor a Székelyföld autonómiájáért, tehát a 613 000 magyar nemzetiségű önkormányzásáért küzdőket már nem csak a magyarországi szocialista kormányhatalom akarja elszigetelni!
Köszönöm a figyelmet!
Tisztelettel,
Dr. Csapó I. József,
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!