|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. február 16.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Ágoston András:
Lesz kormány, nem lesznek újabb választások Szerbiában. Kasza József és a Vajdasági Magyar Szövetség, miután a választások veszteseiként kibuktak a hatalomból, s kezdik felfogni, hogy Szerbiában soha többé nem lesz szükség arra, hogy „kormányzati felelősséget” vállaljanak, keresik a helyüket ott, ahova mindig is tartoztak, a kisebbségi pártok között. S teszik ezt a letűnt dicsőség fényétől kicsit még mindig elvakulva.
Az utóvédharcokban még megpróbálták a vajdasági magyarság előtt besározni a felvilágosult nacionalista Kostunica pártját (mert jóllehet felkínálkoztak, az nem tart igényt a simulékony magyar szolgálataira). Közben utasították a Magyar Szót: nehogy figyelmen kívül hagyja, melyik a „legnagyobb vajdasági magyar párt”. S ha lehet a szabadkai magyar egyetem helyett a multikultúrális egyetem halva született ötletét, vegyék készpénznek. Végrehajtatott. Egyelőre, úgy is, hogy ennek a szakma fontos szabályai látják kárát.
Diplomáciai jártasságát bizonyítandó, Kasza Budapesten járva – ez tűnik ki a hírekből – a régi fényében igyekezett tündökölni. Kár, hogy nem tudtunk meg többet arról, ami a vajdasági magyaroknak most Magyarország EU-csatlakozása előtt a legfontosabb. A kettős állampolgárságról. Megkérdezte-e Kasza Kovács Lászlót, miért maradt el a korábban januárra tervezett négypárti egyeztetés a kettős állampolgárság ügyében. S azt, elkészül-e az első negyedév végéig az a parlamenti döntésre alkalmas javaslat, amelyet a vajdasági szakértői csoport munkájának lezárása után ígértek? Reméljük, a kettős állampolgárság ügye nem kerül vissza a különféle csak a végleges döntés elodázására alkalmas munkacsoportokhoz. Május elseje közel van. Most már dönteni kellene.
Más nemzetközi fellépésre, a gondok „internacionalizálására” nem került sor, jóllehet Kasza a vereséget követően ezt is megígérte. S ezzel lezárultak azok az utóvédharcok, amelyek sima landolást voltak hivatottak biztosítani a kormányzati felelősségvállalás magasabb szférából érkező kormányalelnöknek és lelkes (?) csapatának.
A realitások szorításában Kaszáék legalább a vajdasági magyar politikai színtéren szeretnének megkapaszkodni.
A főgondjuk az, hogy ami miatt annak idején a történelmi VMDK-ból kiváltak, s ami szlogenként végighúzódott tízéves parlamenti jelenlétükön a vajdasági magyarság gazdasági felemelése, egy tapodtat sem haladt előre. Nem számítva a tíz gazdag magyart, akik az elmúlt évtizedben a holdudvarból valóban meggazdagodtak, minden más releváns mutató tekintetében a vajdasági magyarság helyzete jelenleg rosszabb, mint 1990 óta bár mikor.
A VMSZ jelenlegi bajain túlmutató kérdés most már az, tehet-e egyáltalán kisebbségi párt a régiónkban valamit a kisebbségi közösség gazdasági felemelkedéséért? Erre a kérdésre kell a vajdasági magyar politikai elitnek, ha lehet, közös feleletet találni.
Nézzük csak! Kasza József, miután Milosevicet cserbenhagyva átnyergelt Djindjichez, 2000-ben egyike lett a „reformkormány” sok-sok alelnökének. Kétfős hivatali gépezetével egyetemben az igencsak energikus főnöktől azt a feladatot kapta, hogy nemzeti alapon seperje be a Magyarországon elérhető nemzetközi adományokat, s hozzon beruházókat Szerbiába.
Politikai hitelvesztés terhe alatt most arra lenne szükség, hogy Kasza József beszámoljon, pártjának és a vajdasági magyarságnak is arról mit sikerült neki ezen a téren elérni. Mekkora a javára írható megérkezett donációk értéke. Nemkülönben fontos mekkora és hol működik most a Szerbiában a neki köszönhetően pénzben és áruban érkezett tőke.
Mialatt a Kasza-féle politikai jelentésre – netán a Magyar Szó oknyomozó riporterének felfedezéseire – várunk, érdemes az elmúlt időszakban elhangzott kijelentéseket megvizsgálni. Ha csak a budapestieket vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy a pimasz követelőzéseket követően egyre szelídebb hangnemre váltva, a végén már könyörgések szálltak Kasza felől a magyar kormányhoz: segítsetek, tőkét hozzatok! Hogy a fohászainak a vajdasági magyarok vonatkozásában volt-e visszhangja esetleg eredménye Magyarországon, arra a tegnapi Magyar Szóban közölt Kasza-nyilatkozatból lehet következtetni. Eszerint „a vajdasági magyarok kirekesztődnek a Szerbiában folyó privatizációból”.
Mindebből le kellene vonni a következtetéseket. Választ adni a tízéves kérdésre: képes-e, helyzeténél fogva alkalmas-e egy magyar párt a kisebbségi közösség gazdasági felemelésére? Csak a közös vizsgálódás után lehet megállapítani, mely kérdésekben lehet és kell a vajdasági magyar pártoknak összefogni.
Arra, hogy ez mennyire így van, jó példa a VMDP legújabb kezdeményezése körüli kínos keveredés.
A VMDP javaslata (a Hírlevelünk előző számában közöltük) egyebek között arra irányult, hogy az öt magyar párt fogjon össze, s a rövidesen hivatalba lépő új szerb kormánytól a többi között követelje a magyar (perszonális) autonómia bevezetését.
Ahelyett, hogy felkészültek volna a VMDP által javasolt ötpárti találkozóra, a VMSZ vélt politikai primátusának oltalmazására, vagy egyszerűen ötletek hiányában az erőpolitika eszköztárából rángatott elő – egyelőre sikeresen – egy szükségszerűen rossz megoldást.
Rászóltak a Magyar Szóra, hogy félretéve a szakma szabályait fektesse el a VMDP kezdeményezést. Ami meg is történt. A Magyar Szó szégyenére, mert más magyar médiumok tudósítottak a kezdeményezésről.
Három nap múlva – mintha az övék lenne az ötlet – a VMSZ közölte, hogy Kasza két társ-pártelnökével együtt már alá is írta a „a délvidéki magyarság alapvető nemzeti érdekeiről szóló platformot”.
S mily nagylelkűség! A VMSZ engedélyezi, hogy a „platformot” a másik két vajdasági párt is aláírhatja. Sőt, a VMSZ egyik embere a Magyar Szóban közölt terjedelmes interjúban fel is sorolta, melyek azok a politikai követelések, amelyeket a titokzatos, a nyilvánossággal még nem is közölt „platform” tartalmaz. (Ennek az utóbbinak lehet, hogy objektív oka van. Esetleg az, hogy a fontos dokumentumot éppen most írják.)
A VMDP ismeri az ilyen trükköket. Nem először történik meg, hogy kezdeményezéseit a VMSZ kisajátítja. De a VMDP nem verseket ír, hanem politikai dokumentumokat. Ezeket nem lehet plagizálni. Végül is csak az a fontos, hogy legyen belőlük valami. Az ügy iránti alázatát ez a párt már számtalanszor bebizonyította.
Az elmúlt évek alatt sok olyan kezdeményezése volt, amelyek válasz nélkül maradtak, vagy egy idő múlva a VMSZ cégjelzésével láttak napvilágot. Ilyen volt a kettős állampolgárság ügyében lebonyolított nagysikerű aláírásgyűjtésre vonatkozó VMDP kezdeményezés.
Most sem kötjük az ebet a karóhoz. Ha hétfőn a temerini ötpárti találkozón megjelenik a VMSZ az újdonsült „platformjával”, természetesen erről is tárgyalhatunk.
Azért, hogy közös nevezőre jussunk a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia benyújtásának ügyében.
Reméljük, hogy a jó ügy iránti alázat mindannyiunk szívében megtalálható.
Mellékletek:
VMDP közlemény, 2004. február 13. (A Magyar Szó mellőzte)
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt csatlakozik a szerb politikai elit azon képviselőinek érveléséhez, akik azt állítják, hogy nincs szükség új parlamenti választásokra Szerbiában.
A jelenlegi helyzet a szerb szavazók döntése nyomán állt elő. Az absztrakt demokrácia elveinek megfelelően – mivel nekik van legtöbb képviselőjük – a Seselj-féle radikálisokat illette volna meg a kormányalakító szerepe.
Őket azonban senki sem kívánja partnernek. Hiába van 81 mandátumuk, nem tudják megszerezni a kormányalakításhoz hiányzó 35-öt. Az 53 mandátummal rendelkező felvilágosult szerb nacionalista Kostunica – jóllehet a radikálisokkal, a szerb szavazók választásokon kinyilvánított akaratának megfelelően erős kormányt alakíthatna – nem vállalja a szövetkezés ódiumát. Érthető, hiszen a Seselj-pártiakkal kötött alku, még akkor is, ha Kostunica, s nem a radikális Nikolic lenne a kormányfő, szakítást jelentene nyugattal, s az onnan érkező támogatásokkal. Ez tehát nem megoldás.
Érthető viszont, hogy Kostunica nem akarja a másik végletet sem. Ha annak belső letisztulása előtt lépne koalícióra a sok sebből vérző, jelenleg elnök nélküli Djindjic-féle Demokrata Párttal, akár a szervezett bűnözés elleni harc prioritásként kezelt kormánycéljáról is le kellene mondania.
Az új rendkívüli parlamenti választások kiírása az utolsó (utolsó?) fenyegetése Kostunicának, amellyel döntésre akarja vinni a kisebbségi kormány megalakítás ügyét.
Legvalószínűbb, hogy a Szerbiai Szocialista Párt támogatásával alakul új kormány. Ehhez arra lenne szükség, hogy a szocialista maradék elhatárolódjon listavezetőjétől, a pillanatnyilag Hágában székelő Milosevic-től. Ezt a változatot talán a királypárti Draskovic is tudná támogatni. Három éves absztinencia után erre sarkallja saját becsvágya, de képviselőcsoportjának tagjai is. Azok után, ami elhangzik mostanában a Djindjic-gyilkosság akadozó tárgyalásain, egy ilyen változatba kénytelen-kelletlen beleegyeznének a nyugati „megfigyelők”, s ami szintén nem mellékes, megtörténhetne a gyökerekig lehatoló belső letisztulás magában a nagy múltú Demokrata Pártban is. Kostunica viszont szabad kezet kapna elképzeléseinek megvalósítására. Vagy a szintén lehetséges nagy bukásra.
A búzát nehéz elválasztani a konkolytól. Így van ez Djindjic örököseivel is. Nem valószínű, de – netán nyugati sugallatra – számításba jöhet az is, hogy Kostunica, megelőlegezve a Demokrata Párt belső letisztulásának folyamatát, néhány demokratát felvenne a kormányba.
Új választásokat csak azok akarnak, akik kimaradtak a parlamentből.
Az új rendkívüli parlamenti választások kiírása nem érdeke a szerb politikai elitnek. Megtörténhet ugyanis, hogy ezek lebonyolítása után a milosevici időkből már ismert radikális-szocialista kormánykoalíció kerülne hatalomra. Most legfeljebb fordított sorrendben.
A vajdasági magyarságnak nem érdeke, hogy a radikálisok újabb előretörése árán kerüljön be néhány magyar a parlamentbe.
A demokratikus többpárti választást a magyar közösségen belül csak a számarányos képviselet, illetve a garantált parlamenti helyek bevezetésével, s a magyar szavazók választói névjegyzékének hatósági felállítása után lehet lebonyolítani.
VMDP közlemény, 2004. február 15.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a szerb kormány megalakítására vonatkozó megegyezést. Annak a reményének ad hangot, hogy az új szerb kormány folytatja a reformokat, s a jogállam kiépítésével, meg a korrupció és a szervezett bűnözés ellen folytatott küzdelemben sikeresen közelíti az országot Európához.
A VMDP fontosnak tartja a Szerb Demokrata Párt képviselőcsoportjának a választási küszöb eltörlésére vonatkozó javaslatát.
Kostunica pártja megtette azt, amit a magyar kormányalelnök és a bosnyák kisebbségi miniszter nem tudtak, vagy nem akartak megtenni. Kostunica odafigyel a kisebbségek gondjaira, és keresi a megoldást.
Az ún. természetes küszöb alkalmazását a VMDP mégsem tekinti optimális megoldásnak. A választási törvény diszkriminatív jellege a várható módosítás után is megmarad. Ha viszonylag többen mennek el szavazni, ez a szerb jelöltek bejutásának kedvez. Elfogadhatatlan, hogy a kisebbségi jelöltek közül – csak azért, mert a szavazók esetleg nagyobb számban mentek el szavazni – viszonylag kevesebben kerüljenek be a 250-es létszámú szerb parlamentbe.
Továbbá, ez a megoldás csak nagyobb lélekszámú kisebbségek esetében jelent előrelépést. A kisebbek csak egy testesebbhez csatlakozva juthatnának mandátumhoz.
A kisebbségek hátrányos megkülönböztetését jelenti az is, ha listáik támogatásához ugyanannyi bíróságilag hitelesített aláírás megszerzésére van szükségük, mint a szerb pártoknak. A magyar pártnak – a csecsemőket is beleszámítva – minden harmincadik magyar aláírását kell megszereznie, a szerb párt esetében ez az arány 1: 600.
Ezért a VMDP továbbra is síkraszáll a lakosság nemzetiségi összetétele alapján kiszámított számarányos parlamenti képviselet, illetve a garantált kisebbségi helyek intézménye mellett. Ami, ha Koszovot nem számítjuk, a magyaroknak legkevesebb 9 parlamenti helyet hozhat. A küszöb eltörlésével, legfeljebb 4-5 helyre számíthatunk. A VMDP által javasolt megoldás, ami immár európai normának számít, a többi kisebbségnek is juttat helyeket. A közösségen belül pedig kialakulhat a demokratikus többpártrendszer. Nem szólva arról, a természetes küszöb alkalmazása nem, a garantált helyek intézménye viszont megköveteli a kisebbségi választói névjegyzék felállítását. A névjegyzék megalapozná a perszonális autonómia testületeinek létrehozatalát is.