|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. február 20.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Ez mégis csak sok!
Fehér István, a Vajdasági Magyar Szövetség magas rangú tisztségviselője, a Hét Nap, és a Családi Kör c. hetilapok, valamint a Magyar Szó állandó kommentátora a minap neki rontott egy a civilszervezetek által közzétett felhívásnak, melynek célja, hogy a VMSZ legális ámde nem legitim nemzeti tanácsának ügye demokratikus úton rendeződjön. A pártsemlegesnek eddig sem mondható napilap, a Magyar Szó, szakmai hibát követett el: a kommentárt közölte, a civilszervezetek felhívását viszont nem. A pártállamból elősejlő módszer – az alábbiakból ez bizonyára kiderül – méltán keltett botrányt.
Apropó, botrány! Február 26-ig a felhívást aláíró civilszervezetekkel együtt, várjuk Józsa László, a VMSZ nemzeti tanácsa elnökének válaszát. Jó lenne, ha az általuk felkínált határidőn belül közölné, miként vélekedik a civilszervezetek felvetéseiről.
Az alábbiakban közöljük a Felhívást, részleteket két aláíró civilszervezet hozzászólásából és Ágoston András egyidejű cikkét a VMSZ nemzeti tanácsának megalakulásáról.
A civil szervezetek felhívása a Magyar Nemzeti Tanácshoz
Az alulírott civil szervezetek felkérik a Magyar Nemzeti Tanács Elnökségét, hogy a vajdasági magyarság érdekében a vajdasági magyar civil szervezetekkel és pártokkal hozza létre a vajdasági magyarok választási névjegyzékét, hogy a magyar kisebbségi nemzeti közösség titkos szavazáson választhassa meg a saját képviselőit a Magyar Nemzeti Tanácsba.
Őszintén reméljük, a mostani Magyar Nemzeti Tanácsnak is az a célja, hogy a szerbiai magyarságot legitim módon képviselhesse.
A közelmúltban tapasztalhattuk, hogy az ideiglenes megoldások hátrányosan, sőt néha végzetesen hatnak a Vajdaságban amúgy is csökkenő létszámú magyarságra. A mostani, küldöttrendszerben választott MNT nem demokratikus úton való megválasztása miatt nem tarthatja meg a vajdasági magyarság képviseletét. Kérjük, hogy a felkérésre két héten belül válaszoljanak.
Újvidék 2004. február 11.
Civil szervezetek:
Argus, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Ürményházi Ifjúsági Klub, Demokráciával a Kisebbségekért, Nagy Sándor Műemlékvédő Egyesület, Újvidéki Magyar Olvasókör, Zrenjanini Diáksegélyező Egyesület, Nagybecskereki Ifjúsági Klub, Börcsök Erzsébet VMK – Pancsova
Forrás: VAJDASÁGMA
Matuska Márton:
(Részlet)
… A XX. század nagyobbik részét úgy éltük át, hogy az olvasók állandóan hasonló helyzetben voltak. Folyton megmagyarázták nekik, hogy mi a véleményük arról, amiről nem tudtak. Így vagyok az említett, a Magyar Szóban nem megjelent cikkel is, és a Fehér kartárs által hozzá fűzött kommentárral.
Azt írja a szerző: „a hozzám eljutott szűkszavú információk alapján ítélve.” Valahonnan tehát ő értesült arról az eseményről, amelyet megkommentál. A Szabad Európa Rádióból, a trieszti válság lényegéről, ötven évvel ezelőtt szintén értesülhetett, akinek volt hozzá készüléke és merte is hallgatni. A Magyar Szó olvasóinak ma is szüksége van egy hasonló, titkos, tiltott hírforrásra?
Nagyon egyet tudok érteni a szerzővel, amikor kimondja: „Ennek a közösségnek [természetesen a délvidéki magyar nemzeti közösségnek – M.M.] igenis szüksége van egy valamilyen módon pártok felett álló intézményre.”
Számomra alapvető a kérdés, perdöntő: pártok felett álló-e a jelenleg Magyar Nemzeti Tanácsnak nevezett intézmény vagy sem?
Maga a kommentátor is leírja, hogy esetleg „nem a saját kívánalmainknak megfelelően kerültek megválasztásra a tagjai.” Szerintem butaság lenne – érdekeink ellen valót tennénk -, ha mégis támogatnánk.
Megtapasztalhattuk, akik átéltük: Egypárti intézménye a magyarságnak 1944 óta folyamatosan volt.
Jó volt az nekünk?
Nagyon rossz volt. Átverésnek tekintem tehát, ha arra buzdítjuk honfitársainkat, hogy olyasmit támogassunk, amiről magunk is azt mondjuk, hogy nem a mi érdekeink szerint való.
Egyik mondatában a szerző ezt írja: „Elképesztően bonyolult kérdés.” Ebben nem, s határozottan nem értek egyet Fehér kartárssal, sőt ennek éppen az ellenkezőjét vallom. Nevezetesen a világ legegyszerűbb dolgának tekintem, amiről szól. A demokrácia ugyanis arra épül, hogy a polgárnak jogában áll minden fontos eseményről értesülni, s a jóltájékozott polgár a szavazatával majd eldönti, mit akar. S viseli a döntése következményeit. Ehhez kell hozzászoknunk, s akkor majd meggondoljuk, hogyan szavazzunk.
Tisztességesen kell tájékoztatni a magyarságot, s kiküzdeni a szabad vélemény-nyilvánítás lehetőségét. Szavazás útján, például. Aki pedig ebből kimarad, az lemarad. Asszimilálódik. Vagy mégis jelentkezik, hogy élni akar a Magyar Nemzeti Autonómia (perszonális,) nyújtotta jogokkal.
Dulka Andor
történelemtanár, az Ürményházi Ifjúsági Klub elnöke, A Demokráciával a Kisebbségekért civil szervezet ügyvezető elnöke:
Talány II.
(Részletek)
… Sok mindent elárul rólunk F.I.-nek a széles politikai pályát befutó újságíró-politikusnak a cikke. Úgy, zusammen! Valóban, mintha nem ebben az országban élnénk. Vagy mégis. Vagyunk még néhányan, akik emlékezünk az egypártrendszerre, akkor is megtörténhetett, hogy egy cikk nem jelent meg, de a reagálás igen. De, hogy ma is?! Igaz, mintha nem egy olyan országban élnénk, amelynek már több mint száz éve fejlettebb civilizációs, polgári jogállamrendszere volt, mint bármelyik utódállamé. Bennem meg azért gyülemlik föl a keserűség, mert mintha a kisebbségi magyar politizálás, politikai újságírás egy része azt tartaná céljának, hogy ezt naponta megcáfolja.
A kétarcú hozzáállás magasiskolája F.I. írása. "Azok a jogos követelések ugyanis, amelyeket a civil szervezetek megfogalmaztak, és amelyeket a mostani MNT tagjainak túlnyomó többsége is támogat, a közeljövőben még véletlenül sem valósíthatók meg." Ismerve a kisebbségi politikumunk mérvadó rétegének politikai előéletét, kiállását, tartását és érdekeit - ebben én sem kételkedem.
… Súlyos értékítéleti zavar szükséges ahhoz, hogy a régi rendszerből ismert módszerekkel "szétverni és ellehetetleníteni" szavakkal minősítsen olyasmit, amiben még saját maga sem hihet. Elhiheti-e valaki itt és most, hogy egy civil kezdeményezés valódi célja, hogy romboljon, szétverjen és hogy minderre egyáltalán képes? Elszomorító.
"Nem szétverni és ellehetetleníteni kell a MNT-ot csak azért, mert nem saját kívánalmainknak megfelelően kerültek megválasztásra a tagjai, hanem erősítenünk kell, hatékonyságát javítanunk mindaddig, amíg célba nem érünk. Ez a célba érés egyébként számomra nagy talány." Igen, sajnos számomra is! Ezért írtam alá a felhívást. Hátha van még remény arra, hogy összejöjjön egy tehetséges, sokoldalúan művelt fiatalokból álló magyar intézmény, amelyet nem XX. századi politikai-hatalmi eszközökkel állítanak fel és kevesebb lesz számukra is és talán számunkra is a talány. Ami leginkább sajnálatos, hogy itt az egész vajdasági magyarságról van szó. Ennek ellenére, az elbalkanizálódott kisebbségi udvari politikai újságírás egy részében csak annyi a jóindulat, a bölcsesség, türelem, hogy egy-egy felhívásban a jobbítás szándékát csak addig látja, amíg nagyobbat oda nem csaphat. Nehéz a múlt öröksége. Könnyebb eljutni a baloldaltól a jobboldalig, mint alázattal szolgálni ezt a megalázott, oly sokszor becsapott nemzetrészt. A politikától eltérően a civil szféra szolgál - a polgári társadalmakban a politika is. Jó lenne tanulni.
"Tudniillik én nem csak a követelést, a szabályos választási rendszer kialakítását fogalmazom meg, hanem a kérdést is felteszem: milyen módon, milyen eszközökkel, kiknek a segítségével és támogatásával juthatunk el az etnikailag tiszta, teljes magyar névjegyzék meglétéig?" Hát ez az! Ki is itt a politikus, mit is, kit is képvisel? Ezt a jobb sorsra érdemes magyar választótestületet mégsem kellene így megcsúfolni.
Tudniillik a választótestület a politikumtól, a képviselőktől választ vár és nem kérdéseket.
A képviselői, újságírói és politikusi etika szerint erre a civil szervezeti felhívásra sokféle módon lehetett volna reagálni. Ez volt a legrosszabb. Mit tett-tesz esetleg azért, F.I., hogy a bevezetőjében leírt elvek alapján álljon fel az MNT - "a magyar választópolgárok teljes, senkit ki nem záró (?) névjegyzéke alapján" - példát mutatva azzal annak a többségi politikumnak, amely "a magyar demokrácia mély hagyományai" miatt még felnézett ránk. Mély erkölcsi válságunkban pedig politikailag kezdünk egyre inkább hozzájuk hasonlítani. Hogy ez ne így legyen, ez vezérelt mindannyiunk épülésére, a felhívás és a fenti sorok alá- illetve megírásához.
Forrás: VAJDASAGMA
Ágoston András:
Magyar Nemzeti Tanács a Délvidéken
Baj van a legitimitással
Ez év szeptember 21-én Szabadkán a kétpólusúvá vált vajdasági magyar kisebbségi elit nemzeti szárnyának ellenében, a szerb hatalomhoz simuló szárny, lényegében Vajdasági Magyar Szövetség szervezésében létrejött a jugoszláv kisebbségi törvényben előirányzott Magyar Nemzeti Tanács. Ezt a testületet mind a vajdasági mind pedig a magyarországi média egy része – a Vajdasági Magyar Szövetség tisztségviselői véleményének megfelelően a perszonális autonómia kezdeményének minősítette. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a nemzeti oldal képviseletében a testület legális voltát elismeri, de nem tartja azt legitimnek.
A nemzeti tanács ügyében zajló viták a Vajdaságban három kérdés köré csoportosulnak.
Az első a kisebbségi törvényben rögzített nemzeti tanácsok jellegére vonatkozik.
Idegen tollakkal ékeskednek
Miközben a VMSZ a vajdasági magyarokkal azt akarja elhitetni, hogy a befolyása alá tartozó nemzeti tanács kisebb hiányosságoktól eltekintve perszonális autonómiának tekinthető, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint a kisebbségi törvényben előirányzott nemzeti tanácsok létrehozatalával a szerb politikai elit a kollektív jogok érvényesítése helyett a kisebbségi közösségek átfogó, politikai ellenőrzését és közvetett irányítását vezette be. A szerb politikai elit célja az, hogy a kisebbségi közösségek továbbra se tudják legális formában feltárni, kifejezni és képviselni a nemzeti önazonosságuk megőrzésével összefüggő érdekeiket.
E célnak megfelelően, a szerb politikai elit nagy egyetértésben, egyhangúan szavazta meg a kisebbségi törvényt. Azt a dokumentumot, amely az önkormányzati törvénnyel együtt, az illetékesség és a hatáskörök világos elhatárolása nélkül, többszintű döntéshozatali mechanizmus beiktatásával, jogi össze-visszaságban leküzdhetetlen akadályokat gördít a kollektív kisebbségi jogok megvalósítása elé.
A működés feltétele: egy szófogadó magyar párt
Ha a demokratikus legitimitással nem rendelkező nemzeti tanácsok, a szövetségi nemzeti tanács, a kisebbségi ombudszman, valamint az önkormányzati törvény által meghatározott községi kisebbségi bizottságok részvételével egy joghézagoktól és egymásnak ellentmondó jogérvényesítési eljárásokkal terhelt döntéshozatali mechanizmusból az alkotmánybíróság esetleges közbeszólása után mégis előbukkanna a kollektív kisebbségi jogokra vonatkozó, mondjuk magyar követelés, a szerb hatalom azt mindig szembeállíthatja valamelyik kisebbség vélt, vagy valós politikai, vagy anyagi érdekeivel. Ezt követően politikai döntőbíróként a szerb hatalom a követelés semlegesítését legális formában, számára kedvező kicsengéssel bonyolíthatja le.
Ilyesmire azonban a gyakorlatban aligha lesz szükség, hiszen az öt százalékos választási küszöb a szerb hatalom számára lehetővé teszi, hogy egy szófogadó és feltétel nélkül közreműködő kisebbségi pártot választva magának partnerül, egypárti intézményeket alakítson ki. Ezek azután – jóllehet eredetileg a kisebbségi érdekeket lennének hivatottak szolgálni – a továbbiakban a szerb nemzeti érdek kisebbségek felé történő közvetítését szolgálják. Ebből kifolyólag az egypárti befolyás alatt álló Magyar Nemzeti Tanács nem alkalmas arra, hogy feltárja, kifejezze és képviselje a vajdasági magyar közösség alapérdekeit.
Ezt tartják szem előtt a Szerbiában élő számbelileg nagy közösségek, az albánok és a szandzsáki bosnyákok is: ők nem kívánnak élni a szerb politikai elit által biztosított kétes értékű nemzeti tanácsok létrehozatalának lehetőségével.
Elmaradt a demokratikus választás
Továbbra is vitás a nemzeti tanácsok létrehozatalának módja.
A Szabadkán létrejött testület a demokratikus társadalmakban szokatlan módon, közvetett választások útján elektorok részvételével jött létre. Az eljárásban megnyilvánuló demokrácia deficitet jól jellemzi, hogy az elektorok csak egy zárt listára szavazhattak, valahogy úgy, mint annak idején az egypárti kongresszusok résztvevői a központi bizottságok tagjainak megválasztásakor.
További tehertétel a Szabadkán megalakult testület számláján, hogy a kisebbségügyi miniszter a mai napig nem engedélyezett betekintést a támogatók listáiba. Fennáll ugyanis a gyanú, hogy a korábbi választások előkészületei során bevett szokás, nevezetesen, hogy a támogató aláírások egy részét a szerb hatalomhoz közel álló szervezők a választók névjegyzékéből másolják át a támogatói listára, most is érvényesülhetett.
A nemzeti oldal képviseletében megnyilatkozó három vajdasági magyar párt véleménye ezzel szemben az, hogy legitim köztestületet, amely alkalmas lehet a perszonális autonómia működtetésére csakis demokratikus többpárti választások útján, a magyar választók névjegyzékében szereplő szavazók hozhatnak létre.
Szomorú tény, hogy a szerb kormányzatba beépült Vajdasági Magyar Szövetség, vélhetően az öt százalékos választási küszöb szorításában, vállalta a szerb hatalmi elit által a kollektív jogok érvényesítésére felállított látszat-intézmények működtetését. Sőt, a látszat-intézményeket igyekszik perszonális autonómiaként bemutatni, s ezzel közvetlenül szerepet vállal a vajdasági magyarság megtévesztésében.
Újra egypártrendszer?
Vitás a Szabadkán létrehozott Magyar Nemzeti Tanács összetétele is.
A demokratikus közéletnek a kisebbségi közösségeken belül is fontos ismérve a politikai és a civilszféra a demokráciákban már kialakult módon történő szétválasztása. A tény, hogy a Magyar Nemzeti Tanács megválasztásában két magyar párton kívül részt vett a civil szféra is, a VMSZ-nek arra a törekvésére utal, hogy a korporativizmus elveinek érvényesítésével kerülő úton megvalósítsa az egypárti befolyás intézményesítését.
Mivel a Vajdasági Magyar Demokrata Párt a vajdasági magyar szavazatok egy harmadának birtokában nem fogadja el legitimnek a VMSZ által szorgalmazott nemzeti tanácsot, további politikai küzdelmek várhatók. Egészen addig, amíg meg nem nyílik az út a végrehajtási és jogszabályalkotási jogosítványokkal is felruházott magyar (perszonális) autonómia megvalósítása előtt.
Temerin, 2002. szeptember 23.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.