|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. március 8.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Hajrá magyarok!
Választási kampány Nagyváradon
A nagyváradi körzeti RMDSZ szervezet még mindig nem válaszolt Szilágyi Zsolt javaslatára. A nagyváradi Magyar Polgári Egyesület (MPE) polgármester-jelöltje azt szeretné, hogy az MPSZ és az RMDSZ közös szervezésében tartsanak előválasztást a magyar közösség számára. Annak győztese legyen az egyetlen jelölt a helyhatósági választásokon, és amennyiben Nagyvárad polgármesternek választja, támogassa a másik fél jelöltjének alpolgármesterré való választását.
Ez lenne a demokrácia.
Orbán Mihály a Magyar Polgári Egyesület (MPE) társelnök közölte, hogy jelöltjeik a polgári összefogás jegyében a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) színeiben fognak indulni a helyhatósági választásokon. Bihar megyében Nagyváradon állítanak listát, s lesz megyei önkormányzati lista is. Minden olyan helyen lesz MPSZ-lista, ahol a helyi közösség igényli, és az nem veszélyezteti a magyar képviseletet.
A Transindex nyomán
Március 3-án, sokak várakozása ellenére, megalakult az új szerb kormány. Kasza Józsefnek, a Djindjic-kormány magyar alelnökének ezzel megszűnt a megbízatása.
Korszakhatár ez a dátum a vajdasági magyarság politikai történetében. Kasza az utolsó magyar, aki magyar párt tagjaként lett szerbiai, vagy vajdasági kormányelnök. A vajdasági magyar kisebbségi közösség politikai súlyának az elmúlt 40 évben bekövetkezett állandó csökkenése folytán a szerb politikai elitnek még formális okokból sem lesz többé szüksége magyar tisztségviselőre ezen a magas poszton.
A két világháború között a jugoszláv kormányoknak nem volt magyar alelnöke. A szocializmus időszakában, a gyenge Vajdaságban Farkas Nándor és Kelemen Mátyás, az erős, vétójoggal is rendelkező, majdnem köztársaság Vajdaságban 1974 és 1988 között pedig Minda Tibor, Móra András és Szalma Tibor töltöttek be kormányalelnöki tisztséget. Milosevic bukását követően Kasza József a 2000-ben bekövetkezett félfordulat után került a Djindjic kormány egyik alelnökének posztjára. A mai Vajdaság kormányában Pásztor István még alelnöki tisztséget tölt be, de ennek már nincs különösebb jelentősége.
Az elmúlt hatvan év krónikájához hozzátartozik, hogy – az adott időben, az adott poszton – reális politikai hatalommal csak az erős Vajdaság egyik tehetséges miniszterelnöke, Nagy Ferenc és pártfunkcionáriusként, Major Nándor rendelkezett.
Ágoston András:
Átrendeződés a szerb politikai színtéren
Egy kisebbségi közösség akkor van igazán veszélyben, ha illúziókban él, s nincs tisztában helyzetével, tényleges politikai súlyával.
A vajdasági magyar politikai eliten belül szinte tapintható a politikai súlycsökkenéssel járó zavarodottság. A súlycsökkenés oka egyszerű: a szerb politikai eliten belül megszűnt a szembenállás, ami korábban a Milosevic háborúzó, de a szerb szavazók többsége által támogatott rezsimje és az Európa felé tájékozódó, külföldről gálánsan segített, majd az októberi fordulattal hatalomra került, s gyorsan korrumpálódó ellenzék között állt fenn.
Az októberi fordulat előtt 2000-ben még nagy volt a bizonytalanság, mindenki félt Milosevictől. Ellenzéki oldalon be kellett vetni minden tartalékot. Ezért kerülhetett hatalomközeli helyzetbe Kasza és a Vajdasági Magyar Szövetség. A múlt év decemberében azonban, a választások után megváltozott a helyzet. Milosevic és Seselj Hágában vannak. Képviselőik pedig demokratikus színekben pompáznak.
Az októberi fordulat vezéralakja, a meggyilkolt Djindjic pártbeli örökségéért folytatott küzdelemben Boris Tadic, Szerbia és Montenegró amerikaiak által támogatott hadügyminisztere győzött. Ezt követően a Demokrata Pártban háttérbe szorultak Djindjic munkatársai, az októberi fordulat közvetlen haszonélvezői. A Demokrata Párt köré csoportosult apró-cseprő pártok vezetői – szintén haszonélvezők – az öt százalékos küszöb miatt egyszerűen kimaradtak a parlamentből. Az ország gazdasági és pénzügyeit intéző, s a nemzetköziekkel különösen szoros kapcsolatokat ápoló G17 Plus csoportosulás tagjai a Demokrata Pártot cserbenhagyva új pártot hoztak létre, s decemberben bejutottak a parlamentbe. Kostunica pártja a múlt év decemberében lezajlott választások után a radikálisok után a második legerősebb párt lett. Vuk Draskovic, Milosevic annak idején legkeményebb ellenfele, a Szerb Megújhodási Mozgalom élén, az egyik szintén nacionalista kispárttal koalícióban, újra bekerült a parlamentbe.
A szerbiai szavazók óriási többsége által támogatott, kifejezetten nemzeti színezetű szerb parlamentben, s a politikai színtéren egyszerűen nincs szükség a politikai szubjektivitással rendelkező kisebbségi pártokra, sem a magyarokra, sem a dél-szerbiai albánokra, sem a bosnyákokra. Hogy a többiekről ne is beszéljünk.
A kétpólusú vajdasági magyar politikai elit autonómiakövetelő szárnya az örvényeken kívül, viszonylag csendes parti vizeken evezve, sértetlenül került ki a szerbiai politikai színtér átrendeződésének viharaiból.
Más a helyzet a tíz éve a hatalom oldalán gyarapodó Kaszáékkal. Ők, miután Tadic a Demokrata Párt elnöke figyelmeztetés nélkül kiebrudalta őket a biztos parlamenti helyeket jelentő koalícióból, már a decemberi választások előtt idegesek lettek.
A választási vereséget mégis, igyekeztek múló rosszullétként felfogni. Várták a csodát, az új választásokat. Abban reménykedtek, hogy Kostunica nem tud kormányt alakítani. De, csalódniuk kellett. Kostunica kormányelnök lett, s nyugatról is megkapta az előlegezett bizalmat, ami minden demokratikusnak titulált szerb kormányalakítónak kijár.
Az elhúzódó kormányalakítási tárgyalások közepette Kasza kétségbeesetten kapkodott fűhöz-fához. Nem tudta elhinni, hogy egy tíz éves periódusnak lett visszahozhatatlanul vége.
A harag azonban rossz tanácsadó. Sorozatban lőtte a politikai bakokat. Az utolsót Szabadkán Canakkal együtt sikerült elejtenie. Az I. Szabadkai Konvención a néhai jugoszláv pártállamban országló politikai tisztségviselőkkel és kispártjaikkal együtt léptek fel, úgymond a Vajdaság védelmében. Az első és egyben az utolsó Szabadkai Konvenció az érdektelenség süket csendjében zajlott le. A szabadkai városháza patinás tanácstermében vendégeknek fenntartott üres helyek világossá tették: a Vajdasági autonómia ma már úgyszólván senkit sem hoz lázba. Nincs iránta nemzetközi érdeklődés. Vajdasággal a nemzetköziek mindig is csak akkor foglalkoztak, amikor Milosevicet, vagy a renitens Belgrádot kellett egy kicsit sarokba szorítani.
Az ember azt gondolná, hogy a balsikerek után a VMSZ vezetők magukba szállnak, s teszik, amit már eddig is tenniük kellett volna: összefogva a többi magyar párttal, síkraszállnak a magyar (perszonális) autonómiáért, a magyar kisebbség belső demokráciájának kialakításához elengedhetetlenül szükséges magyar választói névjegyzék létrehozataláért, valamint a köztársasági kisebbségi törvény elfogadásáért és a számarányos képviselet, illetve a garantált parlamenti helyek bevezetéséért.
De, nem! Tadic úr egyet füttyentett és Kaszáék néhány nappal a szabadkai parti után otthagyva csapot-papot, Canakot, annak bukdácsoló pártját, a vajdasági alaptörvény meghozatalát meg minden más vajdasági autonómiával kapcsolatos kacatot, egymást taszigálva sasszéznak vissza a belgrádi demokraták védő szárnyai alá. Kasza a Demokrata Pártnak máris megbocsátotta, hogy az a decemberi választások előtt olyan csúnyán rászedte. Sőt, a VMSZ kezes bárányként, máris kész a magyarázattal. A demokratákkal – mondják – azért békültek ki, mert azok az „októberi fordulat” értékeinek igazi őrzői. A lényeg viszont az, hogy a Demokrata Párttal kezdett új románcban most már egy alacsonyabb szinten, a VMSZ vezetői legfeljebb a „béres igricek” szerepét tölthetik be. Vagy még azt sem, hiszen abban reménykednek, hogy a Demokrata Párttal együtt legalább virtuális szereplők lehetnek a szerb politikai színtéren.
Lám, ide vezetett a kétpólusú magyar politikai elit hatalomhoz simuló szárnyának előbb Milosevictyel vállalt „technikai koalíciója”, majd a „kormányzati felelősségvállalás” nevű bűvészmutatványa. A tíz éve tartó saját zsebre történő politizálás után a VMSZ most a Demokrata Párt fegyverhordozójaként kénytelen befejezni az önálló politikai pályafutását.
Ez lenne a helyi hatalomhoz simuló kisebbségi pártok sorsa?
A vajdasági magyar politikai elitnek be kell látnia: egy korszak letűnőben van. A Vajdaság tényleges autonómiájának befellegzett. A szerb politikai elit a történelmi hányattatásai közepette a közvetlen diktatúra veszélyét elhárította, s most kezébe akarja venni sorsa alakítását. Ügyeit a kisebbségek kotnyeleskedés nélkül kívánja intézni.
Mindezzel szembenézve a vajdasági magyar pártok a politikai élet másodlagos színterén is csak akkor maradhatnak meg, ha kisebbségi közösségük ügyeivel kezdenek foglalkozni, s a szerb hatalommal szemben közös autonómiaköveteléseket támasztanak. Erre kellene most összpontosítani, nem a Demokrata Párttal való talmi összeborulásra.
A hét elején két fontos, akár áttörésnek is minősíthető állásfoglalásról, illetve döntésről érkezett hír a Vajdaságba.
Az egyik, hogy Magyarországon a kisebbségi önkormányzatok megválasztása céljából létrehozzák a kisebbségek választói névjegyzékét. A másik, hogy Kostunica az új szerb kormány elnöke székfoglalójában a perszonális autonómiát a kosovoi rendezés keretében alkalmas eszköznek tekinti a szerbek problémáinak megoldására.
Tizennégy éves küzdelem után mind két hír a vajdasági magyar politikai elit autonómiakövetelő szárnyát erősíti. A hírek nyomán nem jön ugyan létre magyar (perszonális) autonómia a Vajdaságban, de a kitartás jutalmaként is felfogható, hogy a kisebbségek ügyének európai elveken alapuló rendezésében a perszonális autonómia intézménye megkerülhetetlennek bizonyul.
Melléklet:
Bátor választás, törékeny kormány
VMDP Közlemény, 2004. március 4.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a szerb kormány megalakulását. Figyelemre méltónak tartja Vojislav Kostunica választását, miszerint annak összes politikai következményét vállalva, nem a nemzetköziek által is szorgalmazott Demokrata Pártot, hanem Milosevic jogutódjainak támogatását kívánja igénybe venni kisebbségi kormányának működése során.
A Demokrata Párt támogatása a parlamentben és részvétele a kormányban Kostunica számára kettős veszéllyel járna. A többségi kormány vezetője akarva-akaratlan túszává válna a Demokrata Párt, illetve a mögötte meghúzódó nem mindig törvényes úton meggazdagodott holdudvar kezében. Nehezebb lenne a szervezett bűnözés elleni küzdelme is.
A Szerbiai Szocialista Párt által támogatott kisebbségi kormánynak túszhelyzettel nem kell szembenéznie. A 2000-ben még szövetséges demokraták ma már inkább egymásra féltékenyek, mint a Milosevici éra immár konszolidálódott újgazdagjaira. A Hágával való együttműködés sem jelent külön gondot. Milosevic fiatal örökösei egyre kevésbé törődnek a volt pártvezér sorsával. Másrészt, annak idején Djindjic is csak Milosevicet küldte Hágába politikailag kockázatos módon. Néhányukat meggyőzték, vagy egyszerűen kiszállították az országból. A többiek máig szabadlábon vannak.
Kostunica előre menekül. Úgy gondolja, hogy a gyors és hatékony törvényalkotás, a külföldi tőkés térhódítás törvényi hátterének megteremtése, s általában a jogállam intézményeinek kiépítése, megerősítése, valamint a szervezett bűnözés elleni hatékony küzdelem jó pontokat hozhat számára a nemzetközi politikai színtéren, s megkaphatja a támogatást, amely nélkül a szerb állam egyelőre életképtelen lenne. Mindezt anélkül, hogy legalább is az első szakaszban sokat foglalkozna Hágával. Ez a változat sem kockázatnélküli, de úgy látszik, Kostunica megtalálta a legkevésbé rossz megoldást.
Ami a kisebbségi ügyeket illeti – csakúgy, mint Hága – ezek sem képeznek prioritást Kostunica számára. Az, hogy expozéjában a kisebbségek hídszerepét emlegette, s hogy Kosovo vonatkozásában a perszonális autonómiát is szükségesnek tartja, nem számít különösebb biztosítéknak. A választási törvény módosítását, s a természetes küszöb bevezetését úgy látszik, elegendőnek tartja. A szerbiai kisebbségi törvény meghozatalát nem is említette. Ez az oka annak, hogy a vajdasági magyar pártoknak mielőbb lépniük kell.
A VMDP azt tartja szükségesnek, hogy a vajdasági magyar pártok félretéve minden más érdeket, együtt, vagy külön-külön memorandumban követeljenek magyar (perszonális) autonómiát, számarányos képviseletet, illetve garantált helyeket a szerb parlamentben. Nemkülönben a szerbiai kisebbségi törvény meghozatalát, s ezzel összefüggésben a kisebbségi választói névjegyzéknek a hatalom részéről történő mielőbbi létrehozatalát.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!