|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. március 9.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Két vajdasági magyar párt az alábbi Memorandummal fordult dr. Vojislav Kostunicához és a szerb parlamenti pártok elnökeihez.
A Memorandum előkészítésében a Vajdasági Magyar Szövetség nem vállalta a részvételt.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége
Memorandum a vajdasági magyarság helyzetéről
1. A vajdasági magyarság helyzete
A vajdasági magyarok, a szerbiai demokratikus erőkkel együtt, egy évtizeden keresztül küzdöttek Slobodan Milosevic hatalmának megdöntéséért. Az októberi félfordulat és a magyarok kormányzati felelősségvállalása 2000-ben nem hozott számukra jelentős változást. A magyar statiszta jelenléte a szerb kormányban csupán azt hivatott bizonyítani, hogy a kisebbségi (különösen a magyar közösség) kérdése megoldottnak tekinthető. A vajdasági magyar kisebbség politikailag ugyanott van, ahol tizennégy évvel ezelőtt.
- A magyar (perszonális) autonómia modellje nem épült be Szerbia politikai és jogrendszerébe. A magyarok nem tudták megválasztani a végrehajtási jogosítvánnyal és az oktatás, meg a művelődés területére vonatkozó jogszabályalkotási felhatalmazással rendelkező többpárti közképviseletüket.
- A Kis-Jugoszláviából öröklött kisebbségi törvény csak a nemzetközi okmányokon alapuló kisebbségi jogok minimumát rögzítette. Megnyitotta ugyan az utat Szerbia és Montenegró ET-tagságához, s részben az európai integrációs folyamatok irányába is, de a törvény megoldásai lehetőséget adnak a kormánynak a nemzeti tanácsok közvetlen politikai ellenőrzésére. A kormány az ellenőrzést a pénzelés rendszerén és a működés bizonyos feltételein illetve formáin keresztül gyakorolhatja. A törvény nehezen, vagy sehogy sem alkalmazható, mert a szabályozás tárgyát képező tevékenységek, például a szükséges források megteremtése nem szövetségi, hanem köztársasági illetékesség. Nem tartalmaz szankciókat arra az esetre, ha rendelkezéseit nem tartják be, vagy megkerülik.
- A VMDP és a VMDK véleménye szerint a VMSZ elektorok útján megválasztott, egypárti nemzeti tanácsa nem legitim, de még csak nem is legális intézmény. (Az elektori közgyűlésekre vonatkozó rendelet például 113 nappal a törvényes határidő után született meg.)
- A szerbiai magyar nemzeti közösség létszáma az elmúlt 10 évben további 40 000 fővel csökkent. A megmaradt 290 ezres magyar közösség azonban ma is képes arra, hogy működtesse az autonómiát.
- A magyarok a szerbekhez viszonyítva folyamatosan hátrányosabb helyzetben vannak. Aránytalanul több közöttük a munkanélküli és nincsenek megfelelő számban jelen a közigazgatásban az igazságszolgáltatási szervekben és a pénzügyi rendőrség kötelékében. Nincs arányos képviselet a belügyminisztérium meg a rendőrség soraiban, a közvállalatokban, s a nagy állami vállalatokban sem. Az áram- és a postai szolgáltatók számlái a többnemzetiségű vidékeken is kizárólag szerb nyelven, cirill betűkkel nyomtatva jutnak el polgárokhoz.
- Leszámítva azokat a keveseket, akik többé-kevésbé törvényes módon szerezték meg vagyonukat, a magyarok óriási többségükben kimaradnak a magánosításból. Szociálpszichológiai értelemben az egész kollektivitás lépéshátrányba került a középosztály kiépítésében, és ezzel lelassult a szokásos, a polgári társadalomra jellemző társadalmi szerkezet kialakulása is. A kistermelők gazdasági hanyatlása, s a kizsigerelt magyar földművesek aránytalanul magas száma tovább súlyosbítja az egész közösség helyzetét.
- A vajdasági magyarság hosszantartó gazdasági hanyatlásával szoros összefüggésben jelentősen leromlott a munkaképes magyarok átlagos szakmai képzettsége. Roppant kedvezőtlen az egyetemi hallgatók nemzetiségi összetétele. A szakképzettséggel rendelkező fiatalok magyarországi és a tengerentúli államokba való kivándorlása állandósult, dinamikus folyamat.
- A Szerbiában tapasztalható hátrányos helyzetük miatt a vajdasági magyarok a magyarországi média felé fordulnak, s közben egyre inkább beszűkül a magyarok és a szerbek közötti mindennapi kommunikáció, s nemcsak ott, ahol a magyarok vannak többségben.
A magyarok egyre gyengébben beszélnek szerbül, ami a szerbség körében fokozza az idegengyűlöletet. A fiatal szerb generációknál tapasztalt új soviniszta hullám, a nemzeti előjelű kilengések és verekedések, amelyek áldozatai rendre a magyarok, valamint az a tény, hogy a rendőrségi és igazságügyi szervek sokszor részrehajlóan kezelik a konkrét eseteket, azzal a következménnyel járnak, hogy a magyar közösség magába fordul és saját, illetve gyermekei jövőjét egyre inkább Szerbiában kívül látja.
Az egyéni és kollektív elnyomás következményeként a magyarokat egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem érdeklik az olyan témák, mint amilyenek Koszovo, vagy a hágai bírósággal való együttműködés. Tágabb értelemben pedig érdektelenné válnak a szerbiai polgári társadalom, a jogállam kiépítésében is.
- A sikeres magyar üzletemberek és politikusok vékony rétegéhez tartozók többsége érintett a különböző gazdasági visszaélésekben és csakúgy, mint az aránytalanul kis számú "beépült" értelmiségi, egzisztenciálisan a szerb gazdasági, politikai és állami struktúráktól függ. Nekik a magyar közösségen belül nincs megfelelő tekintélyük: azt tartják róluk, hogy csak eszközként szolgálnak a hatalom kezében. Ez a réteg nem alkalmas a kisebbségi elit szerepére. Nem vállalja és nem is vállalhatja, hogy a kisebbségi közösséget védelmezze, s a polgári társadalom szabályai szerint vezesse.
- A vajdasági magyar közösség a kilencvenes évek folyamán pszichoszociológiai értelemben különvált Jugoszláviától, a szerb nemzettől, és nem közeledik Szerbia és Montenegró államközösségéhez sem. Egyre közelebb érzi magához Budapestet és a Kárpát medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációjának eszméjét. Ennek ellenére, a vajdasági magyar közösség küzd a társadalomszerkezeti hiányosságaival, keresi a helyét, vergődik és a 21. századra vonatkozóan egyelőre nincs meghatározott stratégiája.
2. A szerb nemzeti politika bizonyos jellemzői a magyarok szemszögéből
A kisebbségi politika kialakításában a szerb politikai elit nem tesz különbséget a különböző kisebbségi közösségek között. Nem veszi figyelembe azokat az objektív sajátosságokat, amelyek az itt élő kisebbségek között az elmúlt évtizedben kialakultak, de nem veszi figyelembe a szerb-magyar viszony általában vett változásait sem.
Emiatt az uralkodó szerb politikai elit kisebbségpolitikája eszmei megalapozottságát tekintve ma is a múlt számos maradványával, mindenekelőtt a testvériség-egység félresikerült eszméjével terhelt. A szerb politikai elit, de a közvélemény is, most a multietnikusság nevében ugyanolyan viselkedést vár a magyar közösségtől, mint az egypártrendszer idején. Csakhogy az eredmény most rosszabb, mint akkor volt. Jelszót változtatva, a szerbek a magyaroktól várnak toleranciát és szolidaritást a részükre elfogadhatatlan vagy semleges szerb nemzeti célokkal. A háborúk valamint az elhúzódó, maffiakapcsolatokkal terhelt rendszerváltás ezeket az elvárásokat irreálissá teszik.
A magyar kisebbség sem számbelileg, sem gazdasági erejét tekintve nem jelentős politikai tényező Szerbia és Montenegróban. Ugyanakkor munkaerőként átlagban jó és fegyelmezett. A magyar többségű községek a legfegyelmezettebb adófizetők közé tartoznak. Ezen kívül a magyarok alapjában véve demokratikus beállítottságúak, s a legnehezebb időkben is csak a politikai harc demokratikus formáit alkalmazva küzdöttek jogaikért. Ezért inkább óvni kell őket, s megtartásuk nemcsak kötelessége, de érdeke is Szerbiának. Ezen kívül, a vajdasági magyarok a magyar nemzet részét képezik, s ez a nemzet többségében mégiscsak az Európai Unió része lesz. Ha ebből haszna származik a vajdasági magyaroknak, az nem lehet kárára Szerbiának sem.
A szerb politikai elit magyarokhoz való viszonyának és politikájának alapvető jellemzői a következők:
- A szerb politikai elit ellenséges érzülettel tapasztalja, hogy a magyar nemzeti közösség, amelyet a Szerb-Horvát-Szlovén királyság a Trianoni békeszerződésnek köszönhetően megkapott, kulturális szempontból és érzelmileg is a magyar nemzet része maradt
- Mély gyökerei vannak annak a meggyőződésnek, hogy a kisebbségek, de főleg a magyarok irányába folytatott politika akkor jó, ha serkenti az asszimilációt, és ha hozzájárul a magyar többségű települések etnikai összetételének megváltoztatásához. S hogy az ilyen politika az állam elidegeníthetetlen joga, érdeke és belügye is egyben.
- Ezzel összhangban, az egypártrendszerben tilos volt a kisebbségek vertikális szerveződése, valamint az egynemzetiségű szervezetek létrehozása. Ezekre – ide értve a kisebbségi pártokat is – mint az árulás egy formájára tekintenek, s működésüket bizonyítéknak tartják arra, hogy e kollektivitás nem lojális az államhoz, amelyben él.
- A lojalitást tévesen és alaptalanul úgy értelmezik, mint a kisebbségi közösségeknek a szerb nemzeti célokra vonatkozó kötelezettségét, nem pedig a polgárnak, az egyénnek a demokratikus jogállamhoz való pozitív viszonyulását, feltéve, ha az állam tényleg magán viseli a jog és a demokrácia ismérveit.
- A magyarokat tévesen egyenlítik ki a koszovói albánokkal, ahelyett hogy a sokkal reálisabb, a magyarok és a koszovói szerbek közötti párhuzamokat helyeznék előtérbe.
3. Következtetések
A magyarok nem hívei az erőszaknak. Sem önmagukban, sem kollektivitásként lényegesen nem befolyásolhatják a szerbiai politikai folyamatokat. A politikában demokratikus értékrendjük szerint cselekszenek, és ezzel hasznára vannak az ország demokratikus erőinek.
A szerbek és a magyarok egymás közötti viszonya vonatkozásában csak az a politika lehet ésszerű, amely a mindkét fél számára hasznos, s a békés koegzisztencia felé mutat. Úgy, hogy mind a vajdasági magyarok, mind pedig a szerbek belső tartalékaikat optimálisan felhasználhassák az Európába vezető úton.
Vajdaságban vannak, akik örülnek annak, hogy a magyarok kitelepülnek, illetve annak, hogy a Bánátban gyorsuló asszimilációs folyamatok mennek végbe. Egyesek ezt összeegyeztethetőnek tartják a szerb nemzeti érdekekkel. A VMDP és a VMDK álláspontja az, hogy az asszimilációval megvalósított "haszon" nem mérhető a kárral, amely a vajdasági magyar települések kiürülése miatt keletkezik. Szerbiának egyedül vagy Montenegróval közösen, mindenképpen célja az Európai Unióba való belépés. A teljes jogú tagság előtt álló államok gyakorlata arra figyelmeztet, hogy csalóka a remény, miszerint Szerbia bonyolult és súlyos áldozatokat követelő előkészületek nélkül is az EU tagja lehet. Ezt figyelembe véve Szerbia és Montenegrónak érdeke, hogy az országban minél kevesebb neuralgikus pont legyen. Mint ahogy az is, hogy minden polgára motivált legyen az erőfeszítésekre mindenekelőtt a gazdaságban, de a társadalom polgári struktúrájának valamint a demokratikus közélet kiépítésében is. Ha Szerbia tagja akar lenni az EU-nak, akkor az európai normáknak megfelelően kell átszerveznie a helyi önkormányzatok rendszerét. A települési önkormányzatok helyzetét az állami funkciók decentralizálásával kell megerősítenie. A jelenlegi községekben a településeket úgy csoportosították, hogy a magyarok a lehető legtöbb községben kisebbség legyenek. Csak azokban a községekben maradt meg a magyar többség, ahol településeiket a magyarok számarányánál fogva nem lehetett kisebbségbe szorítani. Az új (európai) helyi önkormányzati modell a településekre alapul, s a másodlagos elosztás visszaszorításán kívül megoldást jelentene a magyarok arányos képviselete vonatkozásában is. A településekre épülő helyi önkormányzati rendszer motiválná a kisebbségiek társadalmi életbe való bekapcsolódását is.
A vajdasági magyaroknak jelentős tapasztalatuk van, nemcsak abból az időszakból, amikor nagy számban mentek a nyugati országokba vendégmunkásnak, hanem az elmúlt évekből is, amikor sokan közülük megismerkedtek a magyarországi piacgazdaságban honos munkafeltételekkel, illetve az ottani új rendszerváltó folyamatokkal.
VMDP és a VMDK politikai célja az, hogy a vajdasági magyarok a kettős állampolgárság birtokában határmódosítás nélkül vegyenek részt a Kárpát-medencében élő magyarok integrációjában. Ugyanakkor a szerbiai politikai és jogrendszerbe beépült saját perszonális autonómiájuk keretében, s az átszervezett települési önkormányzatokban számarányuknak megfelelő, de biztos támaszai lehetnének minden demokratikus erőnek a szerb politikai színtéren. Ha megvalósulna a teljes értékű perszonális autonómia modellje, a magyarok polgárként, személyes ambíciójukat és a közéletben való közvetlen részvételre vonatkozó igényüket a szerb többségű pártok tagjaiként, azok listáin is érvényesíthetnék.
De, amíg nem valósul meg a perszonális autonómia, s a lehetőség, hogy keretei között érvényesüljenek a vajdasági magyarok nemzeti identitásával összefüggő legfontosabb érdekei, a magyar kisebbségi közösségnek be kell kapcsolódnia Szerbia képviselőházának munkájába.
A számarányos képviselet, s a garantált parlamenti helyek intézménye, illetve a szerbiai magyarok választói névjegyzékének alapján sorra kerülő többpárti választásokon mandátumhoz jutott képviselők jelenléte a parlamentben, lehetővé tennék e népcsoport alapérdekeinek legitim megjelenítését. A közösség tagjai pedig érdekelté válnának a szerbiai közéletben való aktív részvételben. A kettős identitás kiépítése, vagyis az, hogy a magyarok egyidejűleg legyenek tagjai a magyar nemzet egészének és Szerbia polgárai is, mindenkinek érdeke. Elsősorban persze a szerbiai magyaroké, de a két szomszédos államé is. Sőt, valószínű, hogy ez a megoldás Európában is kedvező fogadtatásra találna, hiszen az egyes nemzeti közösségek fennmaradása és fejlődése egyben növeli a közösség egészének stabilitását.
VMDP és a VMDK szerint a kis nemzetek, mint amilyenek a magyarok és a szerbek is, Európában csak akkor maradhatnak meg, ha igazodnak az Európai Unióban érvényes rendező elvekhez, elsősorban ahhoz a követelményhez, hogy biztosítaniuk kell országuk gazdaságának fenntartható fejlődését.
Ezt a célt az egyes országok úgy érhetik el, ha a nemzeti keretek között is képesek a közös cselekvésre, ha a nemzet szintjén is ki tudják dolgozni a 2l. századra vonatkozó stratégiájukat. E stratégia alapja a nemzet belső tartalékainak észszerű felhasználása, az Európai Unió rendjébe való betagolódás és az alapvető nemzeti érdekekért folytatott állandó, határozott politikai harc.
2004. március 6.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.