|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. március 20.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Ágoston András:
Most a kettős állampolgárság
- Én az autonómiát kisebbségpolitikai eszköznek tekintem, a kettős állampolgárságot nem – jelentette ki a minap a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt zajló tanácskozásokon Glatz Ferenc.
Glatz Ferenc akadémikus annak idején, a kidolgozásában való részvételével megerősítette a történelmi VMDK korszerűsített autonómiakoncepcióját. Emlékezetes, hogy ebben tettük először domináns elemmé a perszonális autonómia modelljét. A tekintélyes tudós pártfogása akkor emelte a vajdasági magyar autonómiamodell politikai értékét, és segítette a történelmi VMDK magyar politikai színtéren való megmaradását.
Most a kettős állampolgárság fenti negatív meghatározásával Glatz Ferenc megkerülhetetlenül behozta azt oda, ahova tartozik. A magyarországi politikai színtérre. A nemzetstratégia problémakörébe. Pontosabban, Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtését célzó erőfeszítések kérdéskörébe.
A VMDP a kettős állampolgárságot eszköznek tekinti. Eszköznek, amely kiteljesítheti a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti, politikai integrációját. S hozzásegíthet a trianoni trauma előremutató meghaladásához. A kettős állampolgárságról, jóllehet érdeke a nemzet egészének, csak a magyarországi politikai elit dönthet, kétharmados törvénnyel.
A kettős állampolgárság elsősorban nemzeti ügy. De nemcsak erről van szó. Magyarország az EU-csatlakozással vállalta saját fenntartható gazdasági fejlődése feltételeinek megteremtését. A rossz demográfiai mutatók meghatározzák a gondolkodás lehetséges irányait. Ezek között, a pénzzel mérhető dimenzióban, az egyik legfontosabb a nemzet belső értékeinek a határoktól független összevonása és a közös foglalkoztatáspolitika útján történő felhasználása. A kettős állampolgárság ebben a kontextusban államérdek. Olyan előnyt jelenthet a magyar államnak, amellyel más EU-tagállamok nem rendelkeznek. Mert Trianon bennünket sújtott nem pedig őket.
Az autonómia – a vajdasági magyarok esetében a magyar (perszonális) autonómia – valóban kisebbségpolitikai eszköz. Olyan, amelyet a mi régiónkban nemzetközi közösség demokratikus ellenőrzése mellett lehetne a lekedvezőbb formában alkalmazni. A magyarországi politikai elit támogatása mind a nemzetközi politikai színtéren, mind pedig a bilaterális kapcsolatokban mindenek előtt magának a kisebbségi közösségnek az érdeke. A szilárd, jól kiépített politikai autonómia jogi keretet ad a gyümölcsöző kisebbségi közélethez, s politikailag megalapozhatja a kisebbségi közösség helyben maradását és fejlődését.
Etnikai tisztogatás
Koszovo újra a világlapok címoldalára került. Ezúttal nem a bombázások, a szerb szabadcsapatok állami segédlettel történő garázdálkodása miatt. A helyzet most pont fordított. Az ENSZ fennhatósága alatt forrongó, albánok által lakott tartományban a szerb kisebbség tagjait zavarja el a többség, felgyújtva házaikat, sőt néhány a világörökség körébe tartozó középkori kolostort, templomot is, nehogy csak egy nemkívánt kirándulás legyen az egészből. A szerbek de most már a nemzetköziek is, etnikai tisztogatásról beszélnek, melynek nyomán kétségessé vált a multietnikus társadalomra vonatkozó ENSZ célkitűzés.
Szerbiában a kosovoi hírek hallatán elszabadultak az indulatok. A romboló gyújtogató erőszaknak áldozatul esett két mecset – Belgrádban és Nisben – és több albán pékséget és cukrászdát. A vandálok nem kímélték az újvidéki magyar színház bejárati üvegajtaját, s egy szabadkai iskola ablakit sem.
Meg kell mondani: a szerb hatalom a kezdeti tétovázás után arra törekszik, hogy csillapítsa a felgerjedt indulatokat. Teszi a dolgát. Kérelmekkel, javaslatokkal ostromolja a nemzetközi közösséget, a szerbeket pedig, először az elmúlt másfél évtizedben, szembesíti a vélt, vagy valós szerb nemzeti érdekérvényesítés nemzetközi korlátaival. A konok ténnyel, hogy a Szerbia és Montenegró hadserege nem léphet fel Kosovoban, mert a nemzetközi erőkkel kerülne összetűzésbe.
Elérkezett a kijózanodás ideje. Ha szerb vezetőség sikerrel veszi ezt az egyelőre toronymagas akadályt, hathatós nemzetközi segédlettel, van esély a politikai kibontakozásra.
Ágoston András a VMDP, valamint dr. Páll Sándor a VMDK elnöke közös nyilatkozatban ítélte el a romboló erőszakot, és síkraszállt a Kosovo helyzetének rendezését célzó nemzetközi konferencia mielőbbi összehívásáért.
- A Párizsi Konvencióval összhangban szembeszegülünk azzal, hogy a magyarok Szerbia és Montenegró katonaságában részt vegyenek az esetleges fegyveres összecsapásokban – áll a nyilatkozatukban.
Elutasították a székelyföldi autonómia tervezetét
Elutasították a székelyföldi autonómia tervezetét a román képviselőház törvényhozási bizottságában. Mint ismeretes a dokumentumot az RMDSZ-es frakció tiltakozása ellenére a szövetség hat képviselője terjesztette február 25-én a román parlament elé, jelentette a DunaTV híradója.
A törvénytervezetek szakszerűségét vizsgáló testület úgy ítélte meg: az autonómia-tervezet teljességében ellentmond az alkotmányos követelményeknek és elveknek, a román és az uniós jogrendnek, általa a beterjesztők a román nemzetállammal párhuzamos, különálló állami entitás létrehozását kísérelik meg.
Forrás: Vajdaság Ma
A Vajdaságból már ismerjük
Márton Lajos, a Marosvásárhelyi Székely Tanács képviselője írja:
„Amint várható volt lelepleződött az RMDSZ egység-demagógiája. Az RMDSZ Maros megyei vezetősége a "közös ünneplés és a szólásszabadság" jegyében nem engedélyezi a SZT Marosvásárhelyi elnökének felszólalását a nemzeti ünnepünkön, a Székely Vértanuknál tartandó "közös ünnepségen". Így kénytelenek leszünk külön, ellenzéki ünnepséget rendezni a Petőfi szobornál.
A SZNT tiltakozó nyilatkozatának közlését az RMDSZ párti Népújság megtagadta.
Most már nyilvánvalóvá vált, hogy ki az, aki megosztja az erdélyi magyarságot, kisajátítja ünnepeinket és a sajtót”.
Igen, ez a jelenség nekünk a Vajdaságban nem ismeretlen.
Ágoston András a horvátországi magyarok között
Ágoston András a VMDP és Neveda Ferenc a nyugat-bácskai körzeti szervezet elnöke a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének meghívására részt vett a Csúzán és Sepsén megtartott március 15-ei megemlékezésen.
Ágoston az ünnepi felszólalásában kiemelte, hogy Magyarország egyenes derékkal csak nemzetrészeivel együtt foglalhatja el helyét az európai nemzetek közösségében.
Pásztor István és a Vajdaság egy milliárdja
A tartományi végrehajtó tanács VMSZ-es alelnöke nemrégen kijelentette: a szerbiai költségvetés mintegy egy milliárd dinárral tartozik a Vajdaságnak.
Késő bánat eb gondolat.
Szólt volna időben Pásztor Kasza Józsefnek, addig, amíg az a szerb kormány egyik alelnöke volt, az egy milliárd már a Vajdaságban lehetne. Vagy mégsem?
Ennyit ért tehát a Vajdaság autonómiájáért főleg szóban kardoskodó Vajdasági Magyar Szövetség „kormányzati felelősségvállalása”.
Dokumentumok
Csorba Béla a temerini megemlékezésen
Hogy március 15-e számunkra mégis több egyszerű rekvizitumnál, önmagunkat ünneplő évente visszatérő ürügynél, annak okát nemzetté válásunk történelmi traumáiban kell keresnünk. Március 15-e ugyanis azért aktuális mind a mái napig, mert céljai nem valósultak, nem valósulhattak meg hiánytalanul, az 1848-49-ben megfogalmazott eszmék -- gondoljunk csak a mindenki által ismert Tizenkét pontra -- a későbbiek során nemegyszer visszavétettek. Legelőször az önkényuralom és a Bach-rendszer, majd a trianoni diktátum által, ugyanis 1918-ban Magyarország úgy lett független, hogy nemcsak területének kétharmadát, de a magyar ajkú lakosság 30 százalékát is elveszítette. Később, 1944 őszén, amikor a németek lerohanták Magyarországot, még ez a részleges függetlenség is semmivé vált. Az oroszok megjelenése ezen a tájon a nemzet függetlensége szempontjából mit sem változtatott, csak elnyomóink cserélődtek. De nemcsak a függetlenség ügye került vakvágányra, hanem a szabadságé is. Az emberi, nemzeti, vallási és kisebbségi jogok megsértése példátlan méreteket öltött a kommunista illetve szocialista világban. Nálunk sem történt ez másként, ezreket végeztek ki 1944-ben, később pedig kifinomultabb eszközökkel nyomtak el bennünket, éppúgy, mint erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, vagy éppen anyaországi testvéreinket.
A magyar nemzeti közösség tehát sem 1918 után, sem a második világháborút követően nem tudta igazából, hiánytalanul megélni nemzeti önazonosságát és az egymáshoz tartozás máshol, nagyobb nemzeteknél oly magától értetődő, büszke öntudatát. Ebben megakadályozta az, hogy a magyarság nemzetként nem vált igazán sem függetlenné, sem szabaddá.
1990 ebben is fordulatot hozott ugyan, de a kezdeti lelkesedés mindenütt a határok mentén, a kisebbségi magyarok körében mára már apátiává, reménytelenséggé fásult. Pedig a kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek nem kergettek és nem kergetnek ma sem illúziókat. Amit kívánunk, azt politikai eszközökkel akarjuk elérni, és kívánságaink listája valójában igen rövid: mindössze azt akarjuk, hogy a magyar kisebbségek is élhessenek a minden őshonos népcsoportot megillető önrendelkezés jogával, és létrehozhassuk a magyar autonómia intézményrendszerét, valamint hogy megvalósuljon az 1848-as forradalom nemzetegyesítő célja, és a mai kor követelményeihez és lehetőségeihez igazodva létrejöjjön a határokon átnyúló nemzeti integráció. Ehhez az kell, hogy a határon túli magyarok végre magyar állampolgársághoz juthassanak úgy, hogy ezért cserébe ne kényszerüljenek elhagyni szülőföldjüket. Aki ezt akadályozza, az 1848 üzenetéből vagy nem értett meg semmit, vagy azt szándékosan elárulja!
Mi következik mindebből a számunkra? Mindenekelőtt az, hogy ne engedjünk a követeléseinkből, ne engedjünk a negyvennyolcból sem itthon, sem otthon: sem Belgrádban, sem Budapesten. És persze a legszűkebb környezetünkben, Temerinben sem.
Épp ez utóbbi kicsiny példa bizonyítja, hogy ha szívós kitartással küzdünk, az eredmény nem maradhat el. Még másfél éve sincs, hogy ostoba és irigy emberek elárulták és megbuktatták a magyar többségű községi önkormányzatot, abban bízva, hogy ezzel Temerinben a következetes magyar érdek- és jogvédelemnek befellegzik. Mint látjuk, nem így történt. Ehelyett talpra állítottuk a korábbi években tönkrement és kifosztott helyi közösséget, és visszahelyeztük az itt élő magyar és szerb lakosság közszolgálatába. Akik viszont annak idején bennünket buktattak meg, mára a csőd szélére juttatták a községet.
Csupán ennyi a különbség!
De – ünnep lévén – most, felejtsük el, ami rossz, és csak arra gondoljunk, ami jó, szép és felemelő, és őrizzük meg a reményt a szívünkben!
A VMDP közlemény
Temerin, 2004. március 18.
A magyar nemzetiségű katonák védelmében
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt növekvő aggodalommal tekint a legújabb albán-szerb konfliktusra, mely azzal fenyeget, hogy ismét lángba borítja térségünket.
A hisztérikus, véres események arra intenek, hogy fel kell gyorsítani Kosovo státusának nemzetközi rendezését, és meg kell találni azokat a közjogi megoldásokat, amelyek mind az albán, mind a szerb nemzeti közösség számára elfogadhatóak. Ha a multietnikus társadalmi modell nem párosul a kisebbségek széles körű autonómiájával, nem kecsegtethet tartós eredményekkel sem, hiszen vagy a kisebbségek tartós asszimilációját, vagy a folyamatos etnikai konfliktusokat konzerválja.
A jelenlegi válság ugyanakkor az eszkalálódás veszélyével fenyeget, és ez érinti a Szerbiában élő magyar kisebbségi közösséget közvetve és közvetlenül is. Közvetve azért, mert félő, hogy növekedni fog a szerb társadalom egyes rétegeinek kisebbségellenes hangulata, közvetlenül pedig azért, mert a Kosovohoz közeli térségekben állomásozó katonai alakulatokban igen tekintélyes a magyar fiatalok száma.
A VMDP a párizsi charta szellemében, ezúttal is – akárcsak fennállása óta folyamatosan – hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek tagjait tilos bevonni a nemzetek közötti konfliktusokba, és reméljük, hogy ezúttal erre nem kerül sor!
Ennek érdekében a VMDP az államszövetség és a katonaság vezetőihez fordul magyar nemzetiségű katonáink jogainak védelmében.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.