Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évf. 20. szám

2004. március 28.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Európai néppárt született

Orbán Viktor szavai a Budapest Sportarénában a Fidesz – MPSZ első szövetségi gyűlésén.

„Mi, akik sokat forgolódunk a közéletben, gyakran beszélünk arról, hogy változásra van szükség. De legtöbbször magunkon kívül keressük azt, amit meg kell változtatni. Gyakorta úgy érezzük, nekünk, magunknak sohasem, mindig másnak kell megváltoznia.
Így nem csoda, ha sokszor helytelen és hibás, ahogyan változtatunk a dolgokon, hiszen már a kiindulópontot elhibáztuk, csak magunkon kívül kerestük a változást. Márpedig ha változást akarunk, mindig magunkon kell kezdenünk, nekünk kell megváltoznunk, jobbá lennünk ahhoz, hogy megváltozzon a világ körülöttünk. Mert "a népedet és az emberiséget csak úgy javíthatod, ha önmagadat javítod. Miképpen Weöres Sándor mondta nekünk.”

Minden közéleti erőnek azt kellene tehát kérdeznie, hogyan javíthatom, hogyan tehetem jobbá saját magamat. A közösség sorsát úgy javíthatjuk, ha magunkat tesszük nemcsak jobbá, de becsületesebbé és alázatosabbá.

Remélem, az önvizsgálatot mindannyian elvégeztük. Egy esztendővel ezelőtt azt is kijelöltük, hogyan kell kijavítani a közös hibáinkat. Hogyan tehetjük alkalmassá a Fideszt arra, hogy valóban az emberek pártja legyen, hogy valóban minden ember sorsát a szívén viselhesse. Akkor azt mondtuk, az irány a Szövetséggé és Néppárttá alakulás.

Szövetségünket a keresztény erkölcs, a szabadság, a rend és a természet törvényeinek tiszteletére építjük. Akkor abban is megegyeztünk - bizonyára emlékeztek rá - hogy a politika csak szolgálat. Ilyenformán azt mondtuk, a közélet, amelyben csak politikusok vesznek részt, olyan, mint egy estély, amelyen csak a pincérek jelennek meg. Ezért nem szabad a közéletet az Országház falai közé szorítani.

 

Autonómia és kettős állampolgárság

Felemelő érzés volt határon túli magyarnak lenni szombaton, a Fidesz – MPP néppártként megtartott első szövetségi gyűlésén, Budapesten. Jó volt hallani a több mint tízezer jelenlevő helyeslő tapsát, amikor Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere a határon túli magyar vezetők nevében megerősítette Kövér László egy korábbi kijelentését: ne feledjük tehát – mondta – nincs többé határon túli magyar ügy, csak magyar ügy létezik.

Nem, a VMDP számára nem volt új az, amiről Szász Jenő beszélt, hisz a történelmi VMDK és az általa képviselt perszonális autonómia eszméje a múlt század kilencvenes éveinek legelején már megszületett, a VMDP pedig kidolgozta a magyar (perszonális) autonómia modelljét. A Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának eszméjét a történelmi VMDK-ban már tíz évvel ezelőtt a Horn-kormány programjáról rögzített értékelésünkben felvetettük. A VMDP programpártként, megalakulásától kezdve hirdeti a magyar (perszonális) autonómia modelljét és a kettős állampolgárság szükségességét. Magyarország EU-csatlakozási szerződésének aláírásakor megfogalmazott Memorandumunkban, azt is kiemeljük, hogy a magyarországi politikai elit és a kisebbségi nemzeti törekvések között pont EU-csatlakozási görcs és a trianoni trauma meghaladására új nemzeti konszenzusra van szükség.

Mégis.

Mindez, így együtt, egy nagy magyarországi néppárt szövetségi gyűlésén, a jelenlevők helyeslése közepette összefoglalva reménykeltő, nagy élmény volt.

(Szász Jenő felszólalásából a Dokumentumok c. mellékletünkben közlünk részleteket.)

 

Kitörési kísérlet

A Vajdasági Magyar Szövetség decemberi választási veresége után nem tudja tartani azokat a pozíciókat, amelyek lehetővé tették számára, hogy holdudvarát kisebb nagyobb gazdasági előnyökhöz juttassa. Ebben a helyzetben a G17 Plus nevű sociálliberális párt egyre nagyobb népszerűségnek örvend az anyagi előnyöket kedvelő vajdasági magyar gazdasági elit körében. Szemmel látható, hogy a VMSZ-en belül van olyan áramlat, amely odahagyva a süllyedő hajót (a VMSZ gazdasági pozícióinak visszaszerzése az egyre távolabbi jövőbe tolódhat ki) kitörési kísérlettekkel próbálkozik. Helyi szinten a VMSZ vezetői igyekeznek a kormánypozícióban levő G17 Plus kegyeit megnyerni, Józsa László a VMSZ szociálliberális beállítottságú, legális, ámde nem legitim nemzeti tanácsának elnöke pedig, belgrádi és budapesti hátszéllel, önálló kitörési kísérletbe kezdett.

A minap találkozott Markovic szerb parlamenti elnökkel, aki egyben alelnöke a G17 Puls-nak és megállapították, hogy a Józsa-féle nemzeti tanács kiemelt partner lehet a néhány héten belül az Európai Unió tagjává váló Magyarországgal való kapcsolatok fejlesztésében.

A VMSZ-es nemzeti tanács küldöttsége egy szót sem szólt a magyar autonómiáról. Ehelyett azt szorgalmazta, hogy az új hatalom mielőbb ismerje el tanácsukat és törvénnyel részletezze illetékességét.

Autonómia helyett, hatalombarát nemzeti tanács. Ügyes. És jellemző.

 

Ágoston András:

Kosovot újra kézbe vették

A NATO-bombázásokat lezáró ENSZ határozat óta az európai politika csak más problémák megoldása során, érintőlegesen foglalkozott Kosovo statusával.

Most újra napirendre került a szerbség hányattatott sorsú bölcsője, az albánok lakta Rigómező. A NATO Kosovoban szemléző főtitkára szerint etnikai tisztogatás történt, ezúttal az albánok „javára”. Ezt a véleményt az ENSZ kosovoi helytartója – saját pozícióját is féltve – igyekezett felülírni.

Ezzel a vitával párhuzamosan egy másik is zajlik a nemzetközi közösség berkeiben.

Megbukott-e a multietnikus Kosovo víziója? Egyáltalán mit jelenthet a multietnikus társadalom fogalma az etnikai szembenállástól, s az immár évszázados véres adok-kapoktól hangos régióban? Ha Kosovo a példa a válasz egyértelmű: ez a koncepció bizony megbukott. Kosovoban nemhogy az együttélés, de még az egymás mellett élés is gond. Úgy látszik, nemcsak az érintettek számára.

Ha ugyanis győz a vélemény, hogy a multietnikus Kosovo koncepciója többé nem tartható, automatikusan felvetődik a kérdések kérdése: mi legyen Kosovoval?

Mintha az érdekelt felek, s a nemzetközi közösség is félve ugyan, de készülődnének a kompromisszumos megoldás felkutatására.

A szerb parlament a minap kinyilvánította, hogy Kosovot Szerbia elidegeníthetetlen részének tartja, de azért felhatalmazta Kostunica kormányát a további tárgyalásokra. A kérdés az, mit lehet most tenni?

A Kosovo különböző részeiből elűzött szerbek a néhány északi szerb községben és a nemzetköziek demokratikus „gyűjtőtáboraiban” várják a döntést és sorsuk jobbrafordulását. Szerbiába kevesek juthatnak csak be közülük, legfeljebb a sebesültek hordágyon. Az előállt – vagy szándékosan megteremtett – helyzet gyors megoldást igényel. A tény, hogy Kosovoban jöttek létre az átmeneti menekülttáborok, nem pedig Szerbiában, utal a megoldás lehetséges irányára is.

Kostunica és a kormányában különben a gazdasági ügyekkel foglalkozó liberális Labus kitűnő összjátéka nyomán Kostunica sokat vitatott, s a külföldi közvetítők által elfogadhatatlannak nyilvánított kantonizációs terve lekerült a nemzetköziek napirendjéről, Labus szerb nemzeti érdekeknek szintén megfelelő elképzelése viszont az érdeklődés középpontjába került. Eszerint megoldás lehet a Bosznia-Hercegovinában is alkalmazott megoldás, a nemzeti közösségek, un. entitások útján történő, s a nemzetközi ellenőrzés fenntartásával megvalósított elválasztása. Erről persze a kosovoi albánok hallani sem akarnak, de ettől még megkezdődhet a vita. Labus a szerb kormány alelnöke és a G17 Plus elnöke kijelentette: ha nem lehet többnemzetiségű Kosovo, akkor előbb – mintegy átmenetként – kétnemzetiségűvé kell alakítani. Széleskörű területi autonómiát biztosítva a szerbeknek, esetleg úgy, mint Bosznia-Hercegovinában.

 

Dokumentumok:

Részletek Szász Jenő felszólalásából a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség budapesti első szövetségi gyűlésén

 

- Egy székely atyámfia úgy fogalmazott ezredfordulós szép új világunkról, amelyben mindannyian élünk, hogy benne minden rendben van, csak semmi nincs a helyén. Meglehet, már a népi bölcsességek sem a régiek. Sok minden valóban nincs a helyén, úgy is mondhatnánk, nem helyénvaló, de erősen kétséges a rend, az olyan rend, amely a költő szavaival élve, szabadságot szül fiainak. Az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnökeként a Székelyföld és az erdélyi magyarok köszöntését tolmácsolhatom Önöknek, azzal az üzenettel, hogy mi még mindig a helyünkön vagyunk. Hogy nekünk, magyaroknak, határokon kívül és belül hol a helyünk és időnk ebben a szép új világban. Nos a legjobb kiindulópontot e kérdés megválaszolásában még mindig Tamási Áron nyújtja: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

…Alig egy hónap választ el attól, hogy Magyarország maradéktalanul és intézményesen visszaszerezze helyét Európában, az ország és nemzet számára, így új esélyek nyílnak. Egy olyan országból érkeztem, ahol az elmúlt bő egy évtizedben a magyarság lélekszáma nagyobb arányban csökkent, mint az azt megelőző hetven esztendő alatt összesen. 1989 után a romániai magyarság elindult a szép új világba. Lépteinket apróra szabták, és továbbszabják. Így a kis lépések politikája odavezetett, hogy útközben 250 ezer lelket, azaz negyedmillió magyart elvesztettünk az úton. Magyarországon 25 éve fogy a népesség. 25 éve többet temetnek, mint keresztelnek. 1990 óta valamennyi határon túli közösség évente átlagosan lélekszámának egy százalékával csökken. …Kell-e ennél hitelesebb és lényegibb mutató életünk alakulásáról, annak minőségéről. Helyén való tehát kimondani, magyarok határon innen és túl, csak magunkra számíthatunk, csak egymásnak nyújthatunk támaszt. A számbelileg vészesen fogyatkozó, anyagi erőforrásaiban megcsapolt, társadalmilag szétzilált és lelkileg megkeseredett Kárpát-medencei magyarság nem hagyatkozhat rossz történelmi tapasztalatokra, és nem bízhat új illúziókban. A rendszerváltozás után az euroatlanti nemzetközi integrációk után történelmileg elodázhatatlanul eljön az ideje a nemzeti integrációnak. Amint a polgári kormány meghirdette: nemzedékünk hivatása, munkánk értelme és feladatunk határok innen és túl, a magyar nemzeti integráció megvalósítása. A nemzeti integráció azt jelenti, hogy nincs többé úgynevezett anyaországi, illetve határon túli magyar ügy. Csak magyar ügy van! Tehát a magyar nemzetpolitikában szemléletváltásra, szerkezetváltásra, és a ráfordított erőforrások nagyságrendváltására van szükség. Meggyőződésünk, hogy Magyarország számára a legjobb Európa politika, ha az ország és nemzet a legjobb teljesítményt nyújtja. S ezt a teljesítményt csak egy sikeres nemzetpolitika biztosíthatja. A fenti célokért mindenkinek elsősorban szűkebb pátriájában kell tennie, kevésbé emelkedetten fogalmazva, mindannyiunknak a magunk háza táján kell söprögetnie. …Van még egy kérdés, amely mindannyiunkat foglalkoztat. A magyar állampolgárság kérdése. Vannak, akik szerint bizonyosan nem tudható, hogy a magyar állampolgárság megszerzése erősíti vagy gyengíti a határon túli magyarság szülőföldön való boldogulását. Egy dolgot azonban bizonyosan tudunk, a jelenlegi magyarországi törvények szerint az a határon túli magyar, aki magyar állampolgárságot akar szerezni, kénytelen elhagyni szülőföldjét. Ezért van szükség a szülőföld elhagyása nélkül elnyerhető magyar állampolgárságra. Aki el akart menni, elment, és ez a jövőben sem lesz másként. De akik maradtak, hisznek abban, hogy a szülőföld elhagyása nélkül elnyerhető magyar állampolgárság erősíti, és nem gyengíti a kárpát-medencei magyar jövőt. Nem a határon túli magyar embert kell arra kényszeríteni, hogy magyar állampolgárságért Magyarországra költözzön, hanem a magyar állampolgárságot kell határon túlra vinni. …Vannak, akik szerint a kettős állampolgárság és az autonómia ellentétes egymással. Különös félelem ez, hiszen jelenleg sem egyikkel, sem másikkal nem rendelkezik az erdélyi magyarság. A szülőföldön elnyerhető magyar állampolgárság erősíti a magyar ember önbecsülését és biztonságérzetét, intézményesíti a határokon átívelő nemzeti szolidaritást. Az autonómia nem pusztán elvont fogalom, hanem az egyén és közösség szövetsége. Ami jó az egyénnek és a közösségnek, miért lenne rossz az általuk létrehozni kívánt autonómiának.

…Napjaink életének is megvannak az erdélyi magyar igazságai. Az első: a romániai magyarság a XXI. században, egyenlő méltósággal élhető, egyéni és közösségi életet akar élni szülőföldjén. Ennek az életnek a kerete az autonómia.

A második: a romániai magyarság sem többet, sem kevesebbet nem akar az Európában már megvalósult autonómiáknál. Európának jót tettek az autonómiák, és Románia azt mondta és vállalta, hogy a mi jó Európának az számára is jó, és elfogadható. A harmadik: az autonómia ott kezdődik, hogy nem félünk. Érdekeinket olyan képviselőkre bízzuk, akik a közös jövőnkkel nem kufárkodnak saját egyéni hasznukra, akik bennünket képviselnek idegenben, és nem idegenek érdekeit képviselik köreinkben. A negyedik: kisebbségi helyzetünket, életlehetőségeinket illetően hamis látszatokat kialakítani és fenntartani hiba. Másokat, a többségi nemzeteket, Európát, Amerikát becsapni hiba, önmagunkat becsapni bűn. Tiszta gondolatokra, őszinte szavakra és határozott tettekre van szükség. Mindarra, amit Önök, kedves barátaim a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség képvisel. Ne feledjük tehát, nincs többé határon túli magyar ügy, csak magyar ügy létezik.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.