|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. április 3.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Ágoston András:
Játék a tűzzel
Kissé összezavarodtak mindennapjaink. A szerbek többsége most szembesül a ténnyel, hogy Kosovo elveszett. S az albán atrocitásokat többé nem lehet hattetejével viszonozni. A Nagy Szerbia milosevici véres ábrándja a múlté. A balkáni háborúkban nem a szerbeké lett a dicsőség. Az erőszak arra szállt vissza, aki eszközként akarta azt felhasználni.
Most mindenki Kosovo státusával foglalkozik. A nemzetközi közösség persze tudja, mit akar, de egyelőre halogatja a döntést. Azt szeretné, ha a szerbek önként mondanának le a bölcsőjüknek tartott Kosovoról és Metóhiáról. Az albánok is idegesek, türelmetlenek. Ezért próbálták meg erőszakkal kikényszeríteni a döntést. Ezt most a nemzetköziek nem vállalják. Bár ki tudja?
Ebben a helyzetben a vajdasági magyar politikus nem szurkolhat. Nincs különösebb okunk a sajnálkozásra, de a káröröm megnyilvánulásaira sem. Ez azért mégiscsak Balkán.
Van nekünk feladatunk így is, éppen elég! Ha a magyar érdekről van szó, hangos szóval, kitartóan s magánál a szerb hatalomnál is tiltakozni kell (magyarverések, temetőgyalázások, más atrocitások). Az is a megnyugvás irányába hatna, ha a magyar külügyminiszter, Kovács László, mihelyt hivatalba lép az új szerb-montenegrói kollégája, alkalmasint Vuk Draskovic, egy villámlátogatáson megmagyarázná neki, hogy a magyarok félelemben tartásának sötét, a huszadik századra jellemző módszereivel ideje felhagyni. A magyar (perszonális) autonómia pedig helyet kell, hogy kapjon az új szerb alkotmányban. Már csak azért is, hogy legyen hivatkozási alap a kosovoi szerbek ügyének rendezésekor. Különben is ideje, hogy Szerbia is érzékelje: immár határos az EU-val.
Itt a Vajdaságban félretéve a nagyság komplexusát nem handabandázásra, hanem ötpárti összefogásra lenne szükség. És bátorságra. Akár az autonómiával kapcsolatos politikai feszültség szinten tartásával is. Nem úgy, mint tavaly decemberben. Kasza akkor a választások előtt azzal indokolta híveinek a VMDP koalícióba való felvételének mellőzését, hogy ha a kisebbségek összefognak a szerbek ellen, azok ezt bizonyára rossz néven vennék. Ispánovicsot és Takácsot pedig, akik a szerb párt, a G17 Plus színeiben jutottak be a parlamentbe, nem szerb ügy miatt kell szégyenpadra állítani, hanem akkor, ha nem akarnának csatlakozni a vajdasági magyarok autonómiaköveteléseihez.
Az első pofon
Az Egyesült Államok úgy határozott, nem folyósítja Szerbia-Montenegrónak a pénzügyi segélyt, mert nem kielégítő az együttműködés Belgrád és a hágai nemzetközi törvényszék között, adja hírül a Vajdaság Ma hírportál.
Ez az első pofon a Kostunica vezette kormánynak, amelyet talán csak akkor kerülhetett volna el, ha a Kosovon lezajlott etnikai tisztogatás-szerű eseménysorozatra nem kerül sor. Pontosabban, ha az nem váltott volna ki olyan a gyökerekig ható, s minden érdekelt felet a legérzékenyebb pontján érintő megrázkódtatást.
A képek és az információk özönében a mai napig nem lehet tudni, ki mit vesztett pontosan, s ami szinte érthetetlen egyik fél sem firtatja nagyon az áldozatokat. Azt viszont igaz, hogy minden érdekelt fél lendületet vett. Mintha attól tartana, hogy valami még a terepen történni fog.
Egy biztos: Kostunica jobbközép kormánya jobbra tolódott. Nem tudja, vagy – a legsúlyosabbakat kivéve – nem is akarja megakadályozni a kemény, de végtére üzenetértékű nacionalista megnyilvánulásokat. Sőt, törvényben biztosított pénzt a hágai vádlottak, Milosevic és a többiek hazafias megsegítésére, költségeik részbeni fedezésére.
Feleletül az amerikaiak egy viszonylag kisebb segély megvonásával büntették meg Kostunicát. A megvont segély összege is inkább üzenetként, figyelmeztetésként hat. Az albánok sem nyugszanak. A szerb sajtó szerint a bombázások után helyi és nemzetközi erők által ellenőrzött fegyveres testületté átvedlett „népfelszabadító hadsereg” egyes alakulatai már kinn vannak a hegyekben. Folyik az idegek, méghozzá a kötélidegek harca. Nem nő talán, de jól érzékelhető a feszültség és a bizonytalanság.
Kontra…
Ebben a helyzetben a legértelmetlenebb, amit magyar politikus tehet az, ha a megkésettek igyekezetével, túlharsogva a józan megnyilvánulásokat, olcsó sikerre számítva akarja kihasználni az alapjában véve – a vajdasági magyarok számára mindenképpen – veszélyes helyzetet. Kasza József a hágai vádlottak megsegítésére vonatkozó törvénnyel kapcsolatban a volt VMSZ politikusra Ispánovics Istvánra célozva dörögte:
- A parlamentben levő magyar képviselőknek volt képük ennek a törvénynek a megszületéséhez asszisztálni, akár még úgy is, hogy tartózkodtak a szavazástól.
Mi tagadás, a G17 Plus nem fogja kitenni az ablakba ezt a tartózkodást. A színeiben szereplő két magyar sem. Ispánovics minél többet magyarázkodik, annál többet árt pártjának. De azért álljunk meg egy szóra. Bagoly mondja verébnek, nagy fejű.
Kasza annak idején Milosevic embereivel „technikai koalícióban” igazgatta Szabadkát. Községi elnökként az alpolgármestere évekig Milosevic pártjának egyik korifeusa volt. Ők ne tudták volna, hogy a belügyiek nemcsak ismerik a tetteseket, de „adagolják” is a falfirkákat, temetőgyalázási és más nacionalista akciókat. Mert ez is egy módja a kisebbségek kordában tartásának. De ez a huszadik századbeli módszer a vajdasági magyarok számára már nem ijesztő. A magyarveréseket és a temetőgyalázásokat kivéve nem is nagyon nyugtalanító. A feszültségben most már benne van a szerbek bánata is: úgy táncolniuk, ahogy a Nyugat fütyül.
Tudja ezt Kasza is, csakhogy dühös. Mert Ispánovics, aki annak idején haptákba állt előtte, egyet fordítva a köpönyegén, most a túlélők között, páholyból nézheti volt főnökének szánalmas vergődését.
A saját érdekre alapuló politika már csak ilyen.
… és pro
Korhecz Tamás, a tartományi kisebbségügyi titkár – a VMSZ-ben most minden vezető túlélő szeretne lenni – nagy lélegzetet vett, dobbantott és máris átesetett a ló másik oldalára. Ő meg mentegeti a szerb a nacionalistákat. (Nem is voltak azok olyan rosszak, akik az újvidéki magyar színház ablakait fel s alá vonulgatásuk közben beverték.)
Németh István ismert vajdasági magyar író a Magyar Szóban felelt a titkárnak: „hallom, hogy a valakik által felbujtatott gyerekek tulajdonképpen nem is másság (magyar) ellenes hangulatukban verték be az Újvidéki Színház ablakát, mert ha kimondottan ez lett volna a céljuk, nem esett volna bántódása annak az épületrésznek, amelyik közvetlen szomszédságában vagy éppenséggel egy fedél alatt van a nevezettel”. (A szomszédos albán pékségről van szó. A Vajdaságban van még a régi Jugoszláviában idetelepedett albán pék és cukrász. A szerk. megj.)
Németh István a következőképpen fejezi be írását:
- Nem én mondom, a Költő mondja: Bánatomat sérti, ki léha vigaszt húz fülembe. S ezt is Ő mondja ugyanott: növeli, ki elfödi a bajt.
Mert azokat a köveket nem egy éppen az útjukba eső közönyös és közönséges épületnek szánták a szerencsétlen fölbujtottak, hanem a megcélzott színházon keresztül azoknak, akik itt még az útjukban vannak. Ez nem volna mindenki előtt világos?
Ehhez nincs mit hozzátenni.
Dokumentumok:
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Közlemény, 2004. április 1. (A Magyar Szó mellőzte)
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt sajnálja, hogy Kasza József, a VMSZ elnöke és két elnök társa elutasították a VMDP ötpárti találkozóra szóló meghívását. A parlamenti képviselettel nem rendelkező magyar pártok ne legyenek finnyásak! Sorskérdésekben nem a szerb pártokkal folytatott választási taktikázás hozhat eredményt, hanem csakis az összefogás.
Kasza József elutasító üzenete következtében a vajdasági magyarság a szerb hatalom felé nem tud egységesen, politikailag releváns formában fellépni. Még a legfontosabb, a magyar (perszonális) autonómia ügyében sem.
De, Kaszáék mellőzik a kettős állampolgárságért folytatott küzdelmet is. Ami szintén egységbontó, rossz jel. Mert az ötpárti találkozó jó alkalom lett volna arra, hogy a vajdasági magyar pártok újra közös levéllel forduljanak Kovács László magyar külügyminiszterhez. Lejárt ugyanis az állampolgársági törvény megváltoztatására vállalt határidő. Emlékezetes, hogy a magyar kormányzat még a múlt év végén, a négy magyar parlamenti párt ez ügyben megtartott konzultációja után jelezte, hogy a kettős állampolgárság tárgyában, 2004-ben az első negyedév végéig döntésre alkalmas törvénymódosítási javaslatot juttat el az Országgyűléshez.
Szomorú tény, hogy a képviselői mentelmi jog megszerzése Kasza Józsefnek még mindig fontosabb, mint a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítéséért és a kettős állampolgárságért folytatott küzdelem.
Ennek ellenére a VMDP, ha értelmét látja, a következőkben is kezdeményez ötpárti találkozókat. S a másik négy vajdasági magyar párt kezdeményezéseit – ha lesznek ilyenek – elfogadja. A VMDP nem adja fel a reményt, hogy a VMSZ végül – odahagyva a választási taktikázást a szerb pártokkal – a nagyzolás helyett észszerű politizálásba kezd.
A szerb politikai színtéren megváltozott a politikai helyzet. Csökkent a magyar nemzeti közösség és pártjainak politikai súlya. A VMDP meggyőződéssel vallja, hogy a vajdasági magyar pártok közös ügyekben történő együttes fellépését sem a parlamenti képviselet, sem a „kormányzati felelősségvállalás”, de még a más nem politikai jellegű szervezetek csatasorba állítása sem helyettesítheti.
Ágoston András levele Kovács Lászlóhoz
2004. március 31.
Tisztelt Külügyminiszter Úr! Számunkra emlékezetes marad, hogy kettős állampolgárságot kérve a múlt évben több mint ötvenezer vajdasági magyar aláírását tartalmazó dokumentumkötegeket adtunk át Budapesten. Minden hatodik magyar aláírta a kérelmet. A vajdasági magyar pártok által felhatalmazott szakértői bizottság pontosan és szakszerűen előkészített törvénymódosítási javaslatot juttatott el a Külügyminisztériumhoz. Ezt követően okkal reménykedhettünk.
Annál is inkább, mert Budapesten következtek a négypárti tárgyalások, valamint a kormányzat részéről az ígéret, hogy az idén, még az első negyedévben döntésre alkalmas javaslat kerül az Országgyűlés elé. A magyarországi ellenzék támogatja a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmünket. Ma március 31-én meg kell állapítanunk: a kormányzati vállalás nem valósult meg.
Úgy gondolom, hogy a számonkérés nem tisztünk.
Amit mi kisebbségi politikusok megtehetünk, azt viszont nem mulaszthatjuk el. Külügyminiszter urat arra kérem, járuljon hozzá, hogy a kettős állampolgárságról folytatott eszmecsere a határon túli magyarok kifejezett óhajának és reményeinek megfelelően a megengedő törvénymódosítási javaslat beterjesztésével záruljon le. Ha előbb nem, közvetlenül az európai parlamenti választások után.
Igazán felemelő az lenne, ha a kormány által beterjesztendő pozitív javaslatnak közösen örülhetnénk már a júniusi Máérten.
Tisztelt Külügyminiszter Úr!
Ma reggel érkezett a hír, hogy a székelyföldi autonómiáról szóló javaslatot a román parlament annak ellenére elvetette, hogy a kormánnyal jól együttműködő RMDSZ is rászavazatott.
S az a másik is, hogy Ön szerint az autonómia jó dolog, amit a kisebbség és a többség egyetértésével lehet megvalósítani. Ez kétségkívül igaz.
Nemzeti érdek azonban, hogy az egyetértést mindannyian elősegítsük. Mi vajdaságiak azzal, hogy ötpárti megegyezéssel eljuttatjuk a szerb parlamentnek az autonómiára vonatkozó javaslatunkat. Magyarország azzal, hogy támogatja a benyújtott tervezeteket. Meg úgy is, hogy a Máérten szorgalmazzuk az autonómia szerkezeti vázának olyan egyeztetett formáját, mind a perszonális, mind pedig a területi autonómia tekintetében, amellyel, vagy amelyekkel felléphetünk a nemzetközi porondon is. Mert az autonómiára vonatkozó kezdeményezéseket a nemzetközi politikai színtéren az új EU-tag Magyarországtól sem fogja senki elorozni.
A VMDP szerint az autonómia és a kettős állampolgárság együtt biztosíthatja a határon túli magyarok helyben maradását, s Magyarország fenntartható fejlődésének egyik alapfeltételét a határmódosítás nélküli nemzeti integrációt. Tisztelettel:
Temerin, 2004. március 31. Ágoston András
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.