Vajdasági Magyar Demokrata Párt

HÍRLEVÉL II. évf. 27. szám

2004. április 24.

 

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a magyarok számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódo­sítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Személyi elvű (perszonális) autonómia tervezet Erdélyben

 

Perszonális autonómiát javasol mindegyik őshonos romániai nemzeti közösségnek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű auto­nómia kerettörvény tervezete, amelyet kolozsvári és nemzetközi szakértők, politológusok dolgoztak ki. A tervezetet a jövő héten ismertetik a romániai kisebbségi szervezetekkel – nyilatkozta a Magyar Rádiónak Toró T. Tibor alelnök, parlamenti képviselő. Igen, ez jó válasz mindazoknak, akik az RMDSZ-ben az autonómia ügyében eddig nem mertek lépni. Nem valószínű, hogy ez bekövetkezik, mégis el lehet játszani a kérdéssel: mi lenne, ha a többi kisebbség is csatlakozna az EMNT-hez? A fe­lelet: új autentikus kisebbségi mozgalom.

Ebben a megvilágításban mindegy, vajon az RMDSZ-es Péter Zsuzsa vagy valaki más kez­demé­nyezte a bukaresti központi választási iroda döntését. Azt, hogy a testület formai okokra hivat­kozva, egy­han­gúlag elutasítsa a Magyar Polgári Szövetség által összegyűjtött 54 ezer aláírást tartal­mazó ívet, s így lehetetlenné tegye az RMDSZ politikai ellenfelének a helyhatósági választásokon való részvételt. (A fellebbezés nyomán csoda még történhet, de ez kevéssé valószínű.)

Világossá vált viszont az értékrendbeli különbség, a célértékek iránti viszonyulás.

Az RMDSZ-nek elsődleges a helyi hatalommal való jó együttműködés. Az EMNT viszont az autonó­mia ügyében folytatja politikai tevékenységét.  Így kerül szembe az egyéni és csoportérdek az általános nemzeti törekvésekkel.

Most be kell, be lehet bizonyítani: olyanok vál­lalták a magyar autonó­miáért folyta­tott küzdel­met, akiknek ha nő a veszély, nő a bátor­sága. S kitarta­nak, amíg erre szükség mutatkozik. 

 

EU varázsvessző pedig nincs

 

Sokan hangoztatják mostanában, hogy a magyar kisebbségi közösségek ügyét végle­gesen majd az EU-ban lehet megoldani.

Ivan Gasparovic, az új szlovák elnök is így gondolja. Csak más előjellel.

Szerinte Szlovákia EU-tagságának köszönhetően a szlovákiai magyarokat érintő problémákat is sikerül megoldani.

Gasparovic szerint a nemzeti kisebbségeket érintő állami bánásmódban sem a pozitív, sem a negatív diszkriminációnak nincs helye, mert "egy ország polgáraira azonos kötelessé­gek hárulnak, és azonos jogok illetik meg őket", füg­getlenül attól, hogy a többségi nemzet, vagy a kisebbségi nemzetiség soraiba tartoznak.

Akkor most megoldódik a kisebbségi közösségek helyzete az Unióban, vagy sem?

 

Ágoston András:

Foglalkoztatás és kettős állampolgárság

Lassan egy éve már, hogy a Külügyminisztérium ígéri: felméréseket készít arra vonat­kozólag, vajon a kettős állampolgárság hozzájárulna, vagy ellenkezőleg, kiürítené a Kárpát-medencét. Mintha a kérdésre lehetne egyértelmű, vagy megnyugtató feleletet adni.

Közben – aligha véletlenül – elmaradt a bejelentett négypárti egyeztetés, s az első ne­gyedév­ben a döntésre alkalmas törvénymódosítási javaslat benyújtása is. Egy-egy politikai támogató megnyilvánuláson kívül mi sem történik.

Demján Sándor, a Vállalkozók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke ritkán áll ki a nyil­vánosság elé. Érdemes odafigyelni arra, amit mond. A múlt kedden kimondta, a magyar vál­lalkozások nem versenyképesek. Máris hiányoznak a fizikai munkások.

- A magyar fizikai munkásokat alkalmazni fogják az unióban - mondta, hozzátéve, hogy he­lyettük fogadjunk a szomszédos országokból magyarul beszélő munkásokat.  Ez sür­getően szükséges, mert ha ez az intézkedés elmarad, „akkor leül gyakorlatilag az ipar”.

- Itt van a rengeteg magyarul beszélő személy a Kárpát-medencében, örömmel jönne be, le­hetővé kell tenni elsősorban nekik azt, hogy Magyarországon dolgozhassanak - érvelt Demján Sándor. Egyenes beszéd, erre van szükség.

Ez a vélemény a legilletékesebb helyről érkezik, s mint ilyen gazdaságilag is alátá­masztja a VMDP politikai tézisét. Ismeretes, hogy a VMDP szerint Magyarország fenntart­ható fejlődé­sének feltételeit csak úgy lehet megteremteni, ha az átfogó, a 21. századra szóló foglalkozta­táspolitikai modell kidolgozásakor a nemzet egészének lehetőségeit és belső ener­giáit is fi­gyelembe vesszük. A modell érvényesítése pedig elképzelhetetlen a kettős állampol­gárság eszközének alkalmazása nélkül.

 

Gazdasági érdek és egyenes derék

Mi még a történelmi VMDK-ban kimondtuk, a Kárpát-medencében élő magyarok ha­tármódo­sítás nélküli politikai integrációja nélkül Magyarország egyenes derékkal, nem léphet be az EU-ba. Ott csak nemzetként foglalhatunk helyet, úgy, hogy közben meghaladjuk a tria­noni traumát.

Maguk az EU-tagországok sem fognak a kellő respektussal Magyarország felé for­dulni, ha lázban égve, cserbenhagyja határon túli nemzetrészeit.

A nemzeti integráció jogi eszközei között a kettős állampolgárságnak nagy a jelentő­sége. Ha a magyar kormány az alkotmánynak megfelelően politikáját nemzetben gondolkodva – a további gyors gazdasági felemelkedés érdekében, s a trianoni traumát meghaladva – akarja alakítani, akkor a kettős állampolgárság intézménye segítségére lehet a távlatos munkaerő-gazdálkodás, s az ezzel, valamint a nemzet egészének demográfiai mutatóival összefüggő szociális gondoskodás új EU-konform rendszerének megalkotásában.

A Trianoni diktátum okozta hátrányból előnyt kovácsolva, előnyös munkaerő-gazdál­kodási stratégia kidolgozása révén Magyarország olyan helyzetbe kerülhet, amelyet a kon­kurencia nem teremthet meg magának.

Emlékezetes, hogy a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a vajdasági magyar ven­dégmunkások – általában nem bankigazgatóként – sikeresen építették Nyugat-Németországot, de a saját házaikat is a Vajdaságban. Miért ne tehetnék ezt most kettős állampolgárként Ma­gyaror­szágon netán, magyar állampolgárként újra Németországban. A Vajdaságban pedig hadd építsenek újra otthonokat. Az agyelszívás nemzeti szempontból anarchikus folyamatai a napi gyakorlatban már tetten érhetők. Ez azonban nem megoldás, mert a tartalékok a kisebb­ségi közösségekben is igencsak végesek.

 

Autonómia és kettős állampolgárság

Itt a helye annak, hogy világossá tegyük: a vajdasági magyarok vonatkozásában nem elég a kettős állampolgárság. Szükség van az autonómiára is. A sok szempontból újfajta szer­biai társadalomba való sikeres kisebbségi magyar beilleszkedés csak a perszonális autonómia intézményeiben mehet végbe. 

Németországból a 90-es évek elején a vajdasági magyar vendégmunkások a nyugdíjas kort elérve, hazajöttek, illetve hazajöttek volna, ha nem kezdődnek a balkáni háborúk. A véres rendszerváltás és az ország elszegényedése meg a távlattalanság, sokaknak egy élet munkáját devalválta, vagy tette tönkre.  Az elmúlt időszakban tönkrement az a szociálpszichológiai feltételrendszer, amelyben a kisebbségi magyar viszonylagos biztonsággal elhelyezkedhetett. Ma a vajdasági magyar a szerbiai társadalomba egyénileg csak az önfeladás különböző válfa­jainak vállalásával, meghunyászkodással, végső soron az asszimiláció elfogadásával illesz­kedhet be.  Az autonómia a kettős állampolgársággal együtt – az, más.

 

Magyarország is

Az autonómiakövetelések eddigi története nagyon tanulságos.

A határon túli magyarság óriási többsége kezdet­től fogva igényli az autonómiát. A rendszerváltó magyarországi politikai elit elvben megadta a támogatást, de a gyakorlatban – az EU-csatlakozási folyamat vélt, vagy valós védelmé­ben – inkább akadályozta, sőt a törté­nelmi VMDK autonómiatörekvéseit eszközökben nem válogatva igyekezett letörni. Most azonban más a helyzet.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása után az EU-tag Magyarország szá­mára két lehetőség kínálkozik. Az egyik, cserbenhagyni az erdélyi magyarságon belül is vi­tathatatlanul meglevő autonómiatörekvéseket, a másik, felvenni a kesztyűt, s kiállni a nem­zetközi politikai színtéren az autonómiatörekvések védelmében.

Ez utóbbira azért lenne szükség, mert az elmúlt csaknem másfél évtized alatt bebizo­nyosodott nemcsak az, hogy az európai mércékkel mérve is elfogadható politikai autonómia igénye kitörölhetetlenül bevésődött a kisebbségi közösségek tagjainak tudatába, hanem az is, hogy az időközben kétpólusúvá vált kisebbségi politikai elitek alkalmatlanok arra, hogy ki­harcolják maguknak az autonómiát.

Többfrontos küzdelmet jelentene ez a magyar politikai elitnek, de lehet-e mást tenni? A kezdeményezés joga és lehetősége EU-tagként Magyarországot megilleti. Az autonómiát témává tenni az EU-ban – ehhez is van szürke állomány. Talán ez is lehetne „hungarikum”! 

Egy ilyen kezdeményezéssel Magyarország a hátrányból előnyt kovácsolhatna. Tény­legesen is lezárhatná a véres, és számunkra tragikus eseményekkel megtűzdelt huszadik szá­zadot, s kezdeményezőként, a demokrácia következetes és tekintélyes híveként foglalhatná el helyét Eu­rópában. Ha az „európai mércék” képviselőjeként a szomszédokkal sikerülne közös megállapodást létrehozni mind a kisebb­ségi közösségek demokratikus parlamenti képviselete, mind pedig az autonómia ügyében, ez maga lenne a trianoni trauma meghaladása.

 

Dokumentumok:

Katona Ádám: Így kezdődött…

Az országhatáron kívüli nyilvánosság előtt a Magyarok Világszövetsége közgyűlésén, 1993-ban kértem a közgyűlés résztvevőit, a kettős állampolgárság iránti igény fölvállalására. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ezelőtt néhány hónappal, tétele­sen megfogalmazva a hármas szintű autonómia-koncepció mellé Programnyilatkozatába ik­tatta a kettős állampol­gárságra és védőhatalmi státusra vonatkozó követelését, melyet nyom­ban, tehát bő évtizede, elfogadtattam az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsával (SZKT) is.

A kettős állampolgárságra és a védőhatalmi státusra vonatkozó követelésünket, a so­ron következő három RMDSZ-kongresszuson megkíséreltem beiktatni a Szövet­ség program­jába is de a szavazásig sem jutottunk el.

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt -Temerin

Közlemény, 2003. szeptember 3.

A kedvezményes EU vízum nem megoldás

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nagy figyelemmel kíséri mindazt, ami Magyar­ország 2004-ben esedékes EU-csatlakozása nyomán megnehezítheti a vajdasági magyarok kapcsolattartását az anyaországgal.

Most lényegében változatlan formában kerül az illetékes kormányok elé az Európai Bizott­ság tavalyi, a schengeni rezsimtől enyhébb, egységes kishatárforgalmi vízumrendszerre tett javaslata. Az EU kormánya szerint a kishatárforgalmi vízum – figyelembe véve bővítést is – még szavatolja az EU-országok védelmét, s megkönnyíti a kívül maradt, har­madik országok egyes polgárainak az EU új határainak az átlépését.

Főszabályként, az Európai Bizottság javaslata az érintett harmadik országok állampol­gárai számára térítésmentesen vagy csökkentett illeték fejében új típusú, olcsóbb be­utazási engedélyt biztosít.

Enyhül tehát a schengeni vízumrezsim, de nem mindenki számára és nem feltételek nélkül.  A javaslat nem vonatkozik Romániára és Bulgáriára, mert nincsenek a vízumkötele­zett országok listáján. Az Európai Bizottság, javaslata értelmében a „speciális utazási enge­dély” kiadására csak indokolt esetekben, szigorú feltételek teljesülése, s megfelelő ellenőrzés után kerülhet sor. A kedvezményezett személyek a határmenti térségek lakói, akik munkájuk, vagy más fontos ügyeik intézésére szándékoznak az EU területére át­járni.

Eszerint a kedvező vízumot Szerbia-Montenegró azon polgárai igényelhetik, akik a határövezetben laknak és igazolni tudják, hogy érvényes indokaik vannak a határ gyakori át­lépésére.

A VMDP szerint a most megjelent végleges javaslatban ugyanazok a megoldások je­lentkeznek, amelyeknek a káros hatásaira a VMDP már egy évvel ezelőtt rámutatott, s a kifo­gásairól tájékoztatta a magyarországi illetékeseket is.

Mert mit jelentenek ezek az európai „engedmények” nekünk magyaroknak? Ne vessük fel a diszkrimináció kérdését, szóljunk csak a leglényegesebb gondokról!

Először is, ha Magyarország nem akar maga is ütköző zónává válni, vagy óriási költ­séggel a saját határain belül 50 kilométeres határsávot létesíteni, s annak ellenőrzését is meg­szervezni, akkor csak a szigorú schengeni rendszerben megszervezett ­határforgalom lebonyo­lí­tását vállalhatja. Ez azonban a magyar nemzet szempontjából nem teljes megoldás.

Ami a vajdasági magyarokat illeti, őket az EU javaslatban körvonalazott, „kedvezmé­nyes” kishatárforgalmi vízumrendszer igen súlyosan érintené. Elgondolni is rossz, hogy az EU „kedvezmények” bevezetése esetén pillanatok alatt megváltozna a határmenti ma­gyar­többségű községek nemzetiségi összetétele, a gyors és nem kívánt változások minden általuk már megtapasztalt következményével együtt. Mert nemcsak a „határzónán” kívül eső vajda­sági magyarok igyekeznének legalább közigazgatásilag beköltözni a „határzónába” és ked­vezményezetté válni, hanem mindazok, akik érdekeltek Szerbia és Montenegró egész területé­ről. Egy ilyen magyarországi megoldás je­lentősen csökkentené a vajdasági magyarság közös­ség­ként való megmaradásának esélyét, s növelnék a végleg áttelepülők számát.

A VMDP szerint a kiút Magyarország EU-csatlakozása után a kettős állampolgárság és a schengeni vízumrendszer együttes bevezetése. Ez a nemzeti érdek.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.