Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évf. 30. szám

2004. május 10.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Magyar autonómia – támogatás és mellébeszélés

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt sajnálattal állapítja meg, hogy ebben a pillanat­ban csak két vajdasági magyar párt, a VMDP és Páll-féle VMDK hajlandó arra, hogy a ked­vező belpolitikai konstellációt kihasználva – Kostunica területi és perszonális autonómiát kö­vetel a nemzetközi közösségtől a kosovoi szerbek számára – benyújtsa a szerb parlamentnek a magyar autonómiára vonatkozó tervezetét.

A VMDP felkérte a G17 Plus nevű liberális párt listáján bejutott képviselőket, Ispánovics István és Takács Istvánt, hogy nyújtsák be a magyar (perszonális) autonómiára vonatkozó tervezetet a szerb parlamentnek, de egyelőre választ nem kapott. A szerbiai elnök­választások előtti kampány során a VMDP azzal kéréssel kereste meg a Kostunica-pártot, a G17 Plus nevű libe­rális pártot, valamint a Djindjic örökös Tadic Demokrata Pártját, hogy ve­gyék programjukba ne csak a kosovoi szerbek, hanem a szerbiai kisebbségek autonómiáját is. A szerb pártok feleletre sem méltatták a javaslatot.

De a VMDP nem adja fel. Választmányának döntése alapján újra megküldi a G17 Plus nevű szerb párt két magyar képviselőjének a magyar (perszonális) autonómia modelljét azzal kéréssel, hogy törvényjavaslatként nyújtsák be azt a szerb képviselőházban elfogadásra. Ha másért nem, a vajdasági magyar szavazók épülésére. Hogy könnyebben eldönthessék, kell-e nekik szavazni bárkire is a júniusi elnökválasztásokon.

A VMSZ és Kasza más úton jár. Ők a szerb pártok irányában folytatott politikájukban kezdeményezéseik középpontjába nem az autonómiát, hanem a VMSZ vélt politikai súlyának megfelelő politikai érdekszövetséget, hosszú távú koalíciós együttműködést helyezték. Mindeddig kevés sikerrel. A nagy szerb pártok nem akarnak a ma­gyar kisebbségi pártokkal közösködni.

Az ok egyszerű. Tetszik ez nekünk kisebbségieknek vagy sem, a nemzetköziek gya­korlatilag szalonképesnek fogadnak el minden szerb parlamenti pártot. Még a radikálisokat is. Viszonyulásukat nem a szavak, hanem a tettek alapján kívánják meghatározni.

Ebben a helyzetben a szerb politikai elitnek – amely a maga Trianonjával van elfog­lalva – nincs szüksége a szerbiai kisebbségekre.

 

Válságban a magyar politikai elit

A vajdasági magyar politikai elit – de a vajdasági magyar közösség is – a törté­nelmi VMDK szétrombolása óta a legsúlyosabb válságát éli. Egyrészt kiszorul a szerb politi­kai színtérről, másrészt autonómia és kettős állampolgárság nélkül a szétszóródás rémével kell szembenéznie.

A válságot nem enyhíti, inkább növeli, hogy értelmetlenné vált a korábban is csak látszólag sikeres budapesti politika. Melynek lényege, hogy megfelelő retorikával és a támogatások kiköz­vetítésének jogosítványával, azt a politikai opciót kell „helyzetbe hozni” amelyik odasimul a szerb hatalomhoz, és nem veri az asztalt a magyar autonómia ügyében.

Ez a budapesti politika, miután bebizonyosodott, hogy a szerb vezetők kivétel nélkül ellenzik az autonómiát, s hogy a kedvezményezett Kasza most már csak saját érdekében kilin­csel és kínál alá Belgrádban – lassan elveszti realitását.

Részben, mert az Eu-tag Magyarországnak nincs mit halogatni. Politikai elitjének most kell eldöntenie, számít-e ténylegesen a kisebbségeire, s az alapvetően retorikai szakaszt meghaladva elemévé teszi-e őket a fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtését célzó nemzeti integrációs stratégiának, vagy sem? Másrészt, mert a helyi szerb hatalomhoz való odasimulás – a szerb oldal érdektelensége miatt – politikailag egyszerűen értelmetlenné vált.

A szerbeknek a továbbiakban nem magyar szövetségesekre, hanem csendes alattvalókra van szüksége.

A szerb politikai elit a suba alatt történő etnikai tisztogatásban látja a megoldást. A tíz gazdag magyarnak juttatott morzsák fejében kiszipolyozza a vajdasági magyar közösséget. Elsősorban, éhbérért dolgoztatja az intézményes rendszerességgel rászedett, védtelen ma­gyar munkaerőt. A földműveseket és a kisvállalkozókat a csőd szélén tartva használja ki.

A szerb hatalom mindezt azért teheti meg, mert a korrupció és a magyaroktól megtisztított közigazgatási és pénzügyi ellenőrző szervek tevékenysége nyomán tömeges jelenség a leg­húsbavágóbb törvények nemzeti alapon történő szelektív alkalmazása.

A VMSZ, a tíz gazdag magyar pártja, Kaszával az élen hallgat. Sajnos a magyar kormány sem figyel fel a balkáni rendszerváltás eme „finomságaira”.

 

Van kiút

Az EU-tag Magyarország most segíthet. Elsősorban úgy, hogy felhagy a politikai és anyagi támogatás eddigi gyakorlatával, s ezzel hozzájárul a vajdasági magyar politikai színtér radikális demokratizálásához. A támogatásoknak kettős funkciót csak a magyar kormány ad­hat. Úgy kellene segíteni a kisebbségi közösségünk bizonyos, nemzeti szempontból fontos kulturális megnyilvánulásait, a művészeti tevékenységet, hogy a támogatások ezzel egy idő­ben serkentsék az autonómiatörekvéseket is. Ez az útja a Budapest anyagi támogatásával, még a milosevici érában létrejött antidemokratikus, többszörösen káros kisebbségi egypártrend­szer lebontásának

Döntést kellene hozni a kettős állampolgárság ügyében, és régiónként egy-egy olyan konkrét autonómiamodellben kellene megegyezni, amelynek megvalósítása demokratikus vívmánynak számítana az EU-ban.

Biztató, hogy ezt a két ügyet nemzeti célként jelölte meg Orbán Viktor a Fidesz MPSZ elnöke is.

Persze, mindehhez elengedhetetlen a vajdasági magyar politikai eliten belüli összefo­gás. Belgrád felé a magyar autonómia, Budapest felé a kettős állampolgárság ügyében. Ren­dezni kell a vajdasági magyar pártstruktúrát. Van néhány párt, amely tetszhalott, vagy tényle­gesen is az. A pártkongresszusok megtartásával tisztázni lehetne, melyek azok a vajdasági magyar pártok, amelyek szervezeti szempontból is képesek a párttörvény előírásainak megfe­lelően tevékenykedni. Mert, összefogni csak azoknak a vajda­sági pártoknak lehet, amelyek képesek hatékony párttevékenységre és világos, pártprogramba foglalt elképzeléseik vannak a jövőre nézve.

 

A VMSZ feladta a Vajdaság autonómiáját

 

Nagy a fejetlenség mind a Vajdasági Magyar Szövetségben, mind pedig szerb testvér­pártjában, a Canak-féle Vajdasági Szociáldemokrata Ligában. A VMSZ-ben még a május 8-ára meghirdetett kongresszust is le kellett mondani. Azzal, hogy a Kasza május 3-án – tiszto­gatva az utat a belgrádi Demokrata Párttal áhított szövetség előtt – cserbenhagyta szövetsége­sét, meg a Vajdaság autonómiájával bódított magyar szavazókat és egyszerre csak nem kis meglepetést okozva ezzel, kivonult a Canakkal közösen létrehozott Vajdasági Szövetség nevű koalícióból, voltaképpen megpecsételte a különben is pehelysúlyú koalíció sorsát. Aligha a Vajdaságnak föderális egység státusát, sőt önállóságát követelő Canak-párt sorsát is. Cser­benhagyásos gázolás történt, melynek nyomán sem Kasza, sem pedig Canak nem indul­hatnak önállóan a szerbiai választásokon.

Kasza ugyan – nem egyenrangú partnerként – társulhat ugyan valamelyik szerb párttal, de Canak napjai meg vannak számlálva.

A VMSZ jó döntést hozott, de rossz irányban indult tovább. Ahelyett, hogy a magyar pártok összefogásában keresné a megoldást, olyan szekér után szalad, amely várhatóan most sem veszi fel. Mert sem a Demokrata, sem más nagy szerb pártnak nincs szüksége a kisebbsé­gekre.

 

Akkor most utópia vagy sem?

 

Kasza a VMDP-től kölcsönzi az ötleteket. Nem először. Magyarországon különösen nem.

Csakhogy neki füllentenie kell ahhoz, hogy beállhasson a VMDP eszmekörébe.

„Az autonómia kérdése – mondta Sárváron a messziről jött ember biztonságával - idestova már több mint tíz éves a délvidéki magyarság körében. Büszkék is vagyunk rá, hogy először mi vetettük föl ezt a lehető megoldást.”

Nocsak. Mintha nem ő nyilatkoztatta volna ki, pár évvel ezelőtt, Amerikából hazajö­vet, afféle botcsinálta prófétaként, hogy Amerika ellenzi az autonómiát, s az egy utópia. Per­sze, akkor még Milosevic-tyel volt „technikai koalícióban” Magyarországon pedig Canak multietnikus társadalmára és a Vajdaság autonómiájára esküdött.

Mintha a történelmi VMDK-ban nem fogadtuk volna el még 1992-ben az eklektikus, de mégiscsak autonómiamodellt. S mintha a VMSZ nemzeti tanácsa autonómia lenne.

Így van ez. Aki a saját anyagi érdekeihez akarja idomítani a vajdasági magyarság au­tonómiatörekvéseit, könnyen úgy jár, mint Bálám szamara.

 

Belgrádi pártok a vajdasági parlamentben?

 

Ismeretes, hogy a szerb parlamentben nincs és most már nem is nagyon lesz sem vaj­dasági magyar, sem tartományi, a Vajdaság autonómiáját szorgalmazó szerb párt. Az őszre esedékes tartományi választásokkal kapcsolatban is sok a bizonytalanság.

Kettő közülük különösen fontos.

Az új szerb alkotmányban minden bizonnyal tovább romlik a Vajdaság helyzete. Ami annyit tesz, hogy aki csak a jogköreitől megfosztott tartományi parlamentbe kerülhet be, an­nak az ország dolgaiba nemigen lesz beleszólása. Másrészt, a belgrádi szerb pártok úgy látszik eltökéltek, hogy még ebben a politikailag másodrendű parlamentben is saját többsé­gükkel legyenek jelen.

Hacsak nem azért ez az igyekezet, mert a szerb politikai elit – az egyik ismert politikai elemző is utalt már korábban erre – két lépésben kívánja megszűntetni a Vajdaság autonómi­áját. Ha így van, akkor átmenetileg különösen nagy harc várható a tartományi parlament man­dátumaiért.

Kivéve, ha a vajdasági pártok – a VMSZ példájára – már jó előre nem válnak csatló­sává valamelyik belgrádi szerb pártnak s nem lépnek rá az önmegsemmisítés útjára. Mert ak­kor már harcra sem lehet számítani.

 

Dokumentum:

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2004. május 7. (A Magyar Szó mellőzte.)

Az egyik pillér már oda van…

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a VMSZ Elnökségének minapi döntését, hogy feladja a Vajdaság autonómiájáért folytatott szélmalomharcot és ki­lép a Canakkal együtt létrehozott Vajdasági Szövetség nevű koalícióból. Kidöntve ezzel politi­kai programjának eddig fontosnak mondott pillérét, a VMSZ a Vajdasági autonómiáért foly­tatott harcot rábízta Canakra és apró szövetségeseire. Kaszáék bevallották: lehet, hogy a vaj­dasági magyarság érzelmileg még vállalja a Vajdaság autonómiáját, politikai szempont­ból azonban a 14.28 százalék magyarnak az autonómiaellenes óri­ási szerb többséggel szem­ben nincs esélye.

Ezt az alapigazságot könnyű felismerni. Előbb a történelmi VMDK, majd a VMDP, már másfél évtizede hangoztatja, hogy a Vajdaság autonómiája szerb ügy. Ehhez a nézethez csatlakozott most a VMSZ. Ha a vajda­sági ma­gyarság érdekeit tartotta volna szem előtt, VMSZ-nek és a befolyása alatt álló médiának el sem kel­lett volna kezdeni a hiá­bavaló, s csak a magyarok megtévesztésére alkal­mas év­tizedes látszat-küz­delmet. Vajdaság­nak reális autonómiája csak addig volt, amíg azt – saját hatalmi érdekeit szem előtt tartva – a szocialista egypárt­rendszer nagyhatalmú, eszes diktátora, Josip Broz Tito a szerbekkel szemben fenntartotta.

Még egy illúziótól kellene a VMSZ-nek megszabadulnia. Programjának szintén ha­szontalan második pillérjéről, a területi auto­nómiától. Területi autonómia mellett egy magyar párt sem kardoskodik, de prog­ramjaikban – a VMDP-t ki­véve – ez a követelés meg­található. A VMSZ-es magyar önkormány­zatok lesújtó tapasztalataiból kivehető, hogy ben­nük a magyar többség ellenére – a köz­igazgatási és a hatalmi szervekben érzékelhető jelentős túlsúlya miatt – a szerb politikai és gazdasági érdek dominál.

A történelmi VMDK és a VMDP kezdettől fogva a magyar (perszonális) autonómiát tartotta megoldásnak. Ez adhat csak közjogi keretet ahhoz, hogy a vajdasági magyarság kö­zösségként lehessen aktív részese a Kárpát-me­dencében élő magyarok ha­tármódosítás nélküli nemzeti integrációjának. Ez felismerés lehet az oka, hogy Kasza és övéi a VMSZ legális, ámde nem legitim nemzeti tanácsát perszonális autonómiának becézik.

Remélhető, hogy miután vajdasági magyar párt nem követel autonómiát a Vajdaság­nak, az EU-tag Magyarországon is változik a helyzet. Arra lenne szükség, hogy a Vajdaság autonómiájának szorgalmazásával felhagyjanak mindazok, akik azt az elmúlt hosszú másfél évtized során, főleg a Várady-Kasza helyi hatalomhoz simuló politikai csoportosulás érvelése nyomán, nemkülönben, mert a tényleges autonómiatörekvések megkerülésének lehetőségét látták benne, előszeretettel támo­gatták.

Közös érdek, hogy Kasza és a VMSZ felhagyjon a hatalmi ábrándok kergetésével, s a többi vajdasági magyar párttal együtt síkraszálljon a magyar (perszoná­lis) autonómiáért. A szerb és a magyar politikai színtéren egyaránt. A magyar (perszonális) autonómia tervezetét mielőbb be kell nyújtani a szerb parlamentnek elfogadásra. Ha ez megtörténik, a júniusi Máérten eredménnyel kérhetjük a magyar diplomácia támogatását is.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.