Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évf. 34. szám

2004. május 25.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Integrálni, vagy csak kihasználni?

A Magyar Állandó Értekezlet elé

 

Az EU-tag Magyarország – s nem a kormányoldal, vagy az ellenzék – május elsejétől kettős dilemmával áll szemben.

Az első: az ország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtésébe be kívánja-e vonni a szomszédos országokban élő kisebbségi közösségeit, vagy nem.

Ha igen, ami logikusnak látszik, s gazdaságilag is elfogadható, akkor jön a következő dilemma: integrálni akarja az EU-tag Magyarország a kisebbségeit, vagy csak kihasználni. Az elkövetkező időszakban a magyar politikai elitnek történelmi fontosságú feleletet kell adni ezekre a kérdésekre.

A lehetséges feleletek miatt a Máért Magyarország EU-csatlakozását követő első összejövetele fontos, nemcsak nekünk kisebbségieknek. Mások is látni akarják, vajon a Tria­nonban megcsonkított Magyaror­szág egyedül ül be az EU szerveiben számára kijelölt he­lyekre, vagy történelmi hátrányából előnyt kovácsolva, magabiztos nemzetként kí­vánja a maga számára is otthonossá tenni egyelőre a nemzetek, jövőben a közös­ségek Európáját?

A történelmi döntést a magyar politikai elitnek kell meghoznia. Amennyiben az a nemzeti felemelkedés javára szól, az új nemzeti konszenzust a Máérten kellene meghirdetni. A kétpólusú politikai elitek minden releváns képviselőjének, így az erdélyi, a legnagyobb magyar közösség autonómiakövetelő szárnya képviselőinek jelenlétében.

Az EU-tag Magyarország politikai elitjének a felelőssége, hogy a korábban gyakran alkalmazott tech­nika, az eltérő nézetek egyenrangú, közvetlen ütköztetésének mellőzése, a múlt rekvizituma­ként a történelem süllyesztőjébe kerüljön.

 

Új magyar-magyar konszenzusra van szükség

A Máért-en megalapozhatjuk az új nemzeti konszenzust. Az előkészítő összejövetelen nem elle­nezte senki, hogy Magyarország csatlakozása utáni első Máért szóljon a kettős állam­polgárságról és az autonómiáról. Ez jó, de ma már többre van szükség.

Az magyar-magyar kapcsolatok alakulása a rendszerváltás után három szakaszra oszt­ható. Az elsőre, az egymásra találás felszabadult öröme, a kisebbségi közösségek politikai szubjektivitásának kialakulása, az első kemény, nemzeti ügyeket szorgalmazó magyar képvi­selők a parlamentekben, s az első autonómiamodellek voltak jellemzők. Megjelent a három pil­lérre épülő magyar külpolitika doktrínája.

A második szakasz kezdetén a magyarországi politikai elit hallgatólagos konszenzusra jutott: az euroatlanti szövetsé­gekhez való közeledés sikere érdekében a magyar külpoli­tika megnevezett három pillére közül a csatlakozás ügye prioritás. Ez a ma­gyar gyakorlatban a szomszédságpolitikai engedményekhez s értelemszerűen, a kisebbségek autonómiatörekvé­seinek előbb diszkrét, majd kevésbé diszkrét „jegeléséhez” vezetett.

Történelmi tényként állapítható meg: a kisebbségi közösségek, súlyos helyzetben he­lyenként a romlás állapotában, következetesen demokratikus fellépésükkel hozzá járultak Magyarország EU-csatlakozásához. A most kezdődő harmadik szakaszban úgy léphetünk tovább, ha tisztázzuk a dilemmákat. S az egész nemzetre érvénnyel megfogalmazzuk a fel­adatokat. Mert ha a magyar politikai elit nem tud rövid idő alatt – ténylegesen és nemcsak a retorika szintjén – egyességre jutni a nemzeti integráció ügyében, könnyen megtörténhet, hogy a kisantant szelleme megjelenik az Európai Unióban is.

A kibővített EU a csatlakozók „beözönlése” után megváltozik. Hogy Magyarország az új történelmi kihívásnak a kor színvonalán tudjon megfelelni, új magyar-magyar konszen­zusra van szükség.

 

A fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése

Az egész nemzet szempontjából alapvetően fontos, hogy meglegyenek Magyarország fenntartható fejlődésének feltételei. Budapesten az egész nemzetre kiterjedő fejlő­dési straté­giát kell kidol­gozni, melyben rögzíthetővé válna az ország fenntartható fejlődésének egyik leglényegesebb feltétele a nem­zeti foglalkozáspolitikai modell.

 A modell lényege, hogy a magyarországi politikai elit a nemzet felemelése céljából feltárja és hasznosítsa a ki­sebbségi közösségekben rejlő belső erőforrásokat és tartalékokat. Mert azok a hosszú elszakítottságban kialakult túlélési technikákkal s értékrendjükkel, hoz­zájá­rulhatnak a Magyarország fenntartható fejlődéséhez elengedhe­tetlen feltételek megte­remtéséhez. Másrészt, a kisebbségek belső erőforrásainak és tartalékai­nak racionális felhasz­nálása egy az egész nemzet felemelkedését előrevetítő jövőkép megléte esetén segíti a határon túli nemzetrészek megerősödését, javítja helyben maradásuk esélyeit.

 Az új nemzeti konszenzus keretében felépülő foglalkoztatáspolitikai modell csök­kentheti an­nak a veszélyét, hogy a legértékesebb, vállalkozó szellemű fiatal kisebbségiek más, esetleg tengeren túli országokba menjenek szerencsét próbálni.

A nemzet belső erőforrásainak és tartalékainak feltárása, s az azokhoz való közvetlen hozzáférés legracionálisabban a kettős állampolgárság eszközének alkalmazásával érhető el. Tekintettel az EU-ban érvényes normákra, a határon túli magyarok személyre szóló megsegí­tése (schengeni vasfüggöny, támogatások, ösztöndíjak stb.) csak a kettős állampolgárság in­tézményének beiktatá­sával könnyíthető meg. Ily módon a kettős állampolgárság hozzájárul­hat, hogy Magyarország – a rossz demográfiai mutatók ellenére – az EU sikeres, stabil gazda­sággal rendelkező, tekintélyes tagjává váljon.

 

A kétpólusú elit és az autonómia

A kétpólusúvá vált kisebbségi politikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnya a nem­zet egészének azzal okozza a legnagyobb kárt, hogy – saját részérdekeit tartva szem előtt – a helyben érvényes demokratikusnak csak ritkán nevezhető jogi intézményeken illetve jogal­kalmazáson keresztül, a többségi nemzet politikai és gazdasági elitje előtt megnyitja az utat a magyar nemzeti közösség belső erőforrásai és tartalékai felé. A tényleges autonómia ezzel a folyamattal ellentétesen a magyar nemzeti integráció irányába hat.

A többségi nemzetnek érdeke, hogy elégedett és vele szemben ellenséges érzü­leteket nem tápláló kisebbségi közösségek éljenek az országban. Az autonómia ennek a cél­nak meg­felelő jó kompromisszum. Olyan, amelyet mára az EU is befogad.

Igaz a tézis, hogy az autonómiát csak a kisebbség és a többség egyetértésével lehet megvalósítani. Csakhogy ilyen konszenzus alapján, még nem jött létre autonómia az egyik utódállamban sem. Ellenkezőleg, az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy a szomszédos országok politikai elitje (még Szerbiában sem, ahol a szerb politikai elit autonó­miát követel a kosovoi szerbség részére) nem érez indíttatást a tényleges kisebbségi autonó­miák bevezetésére. Ebből kifolyólag az EU-tag Magyarország hathatós segítsége nélkül a kisebbségi közösségek nem juthatnak autonómiához.

A Fidesz képviselők fellépése az EU-ban a romániai választási törvény anomáliái el­len, valamint Orbán Viktor Magyarország új helyzetének megfelelő személyes fellépése a hátrányos politikai helyzetben levő erdélyi autonómiakövetelő erők oldalán példaértékű és előremutató.

 

Az autonómia kiterjedése

Az autonómiával kapcsolatban tisztázni kell, mire terjedjen ki? Csak a nemzeti önazo­nosság megőrzése szempontjából fontos területekre, mint amilyenek az oktatás, a művelődés és az egész nemzet ügyét szolgáló közszolgálati média, valamint a legáltalánosabb politikai érdekképviseletre, vagy a gazdasági szférára is?  Ebben a kérdésben is csak a differenciált szemléletmód hozhat eredményt.

A VMDP által képviselt modell, a magyar (perszonális) autonómia csak a magyarokat érinti. Képviseleti testülete a magyar választók listájára és többpártrendszerre alapul. Műkö­dése olyan magyar közéletiséget indukál, amely határoktól függetlenül szervesen illeszkedik az egyetemes magyar közélethez. Kiterjesztése csak az oktatásra, a művelődésre, a tájékozta­tásra (közszolgálati médiára), s a nemzeti identitás megőrzése szempontjából alapvetően fon­tos politikai érdekek feltárására kifejezésére és képviseletére szorítkozik.

Feltételesen elkülöníti a gazdasági és a politikai szférát, de elvileg biztos utat rögzít a nemzeti integrációnak.

 

A területi autonómia és a dominancia

A területi autonómia fontos gazdasági ingerenciák birtokában, értelemszerűen számol a területen élő minden polgárral. Azokkal az adott államban különben többségiekkel is, akik az autonómia területén kisebbségben van­nak. A Vajdaságban egy esetleges területi autonómi­ában a szerb polgárok kisebbségben is dominálnának. Mert, bizonyára nem alaptalanul, ma­guk mögött érezhetnék a szerb államapparátust.

Hogy ez a dominancia reális veszély, látszik a vajdasági magyar többségű önkormány­zatok szövetségére irányuló hamvában holt kezdeményezéséből is. A katalán autonómia a Vajdaságban nem követhető példa. A katalá­nok politikai és gazdasági dominanciája az általuk működtetett területi autonómiában a spanyol állam szemszögéből nézve nyugodtan érvénye­síthető. A katalánok mögött ugyanis Spanyolországban nem áll más, csak a Teremtő. De Ő nem politikai és gazdasági tényező Spanyolországban sem. A vajdasági magyarok mögé vi­szont sokan – a szerbek mindenképpen – oda képzelik a most már EU-tag Magyarországot. Ha az ebből eredő szerb nemzeti frusztrációt, és azt a tényt is figyelembe vesszük, hogy a területi autonómiában legfeljebb hat­van százalékos magyar többség lenne megvalósítható, miközben a sziget és a szórványma­gyarság az egészből kimaradna, a szerb dominancia akár tűzzel-vassal történő érvényesítése nem lehet kétséges.

 

A nemzeti integráció és a régiók

A területi autonómiával összefüggésben felmerül a kérdés, vajon a határokon átívelő, elsősorban gazdasági érdekeken alapuló régiók létrejötte önmagában semlegesítheti-e a ma­gyar területi autonómiában kialakult tegyük fel szerb dominanciát? Aligha.

Vagy más: alkalmasak-e a régiók a bennük meglevő nemzeti különbségek megszün­tetésére? Ez sem valószínű. Nekünk, Kárpát-meden­cében élő magyaroknak – úgy tűnik – a nemzeti integráció elsődleges feladat. De, a régiók gazdasági érdekelvű fejlesztésében is részt kell vennünk. Tisztázva persze, hogy a kettő kö­zött mi a különbség.

Az EU-tag Magyarország szembe kerül egy csak látszólagos dilemmával. Vagy ő, vagy a magyar kisebbségi közösséggel rendelkező szomszédos ország használja ki e közössé­gek belső erőforrásait és tartalékait. Szeretnénk remélni, hogy nem fogja másnak átengedni ezt a lehetőséget. Ezzel összefüggésben viszont felmerül a dilemma: integrálja vagy csak ki­használja az EU-tag Magyarország a kisebbségeit?

Megnyugtató, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politi­kai integrációja, ahogy azt a Vajdaságban már tíz éve hirdetjük, más megfogalmazásban a határokon átívelő nemzeti integráció, már-már konszenzusos kiindulópontnak számít.

Szerintünk a nemzeti integráció tartalmilag nem foglalja magában sem a te­rületi auto­nómiát (a benne nagy valószínűséggel érvényesülő hatékony nemzetállami domi­nancia miatt) sem pedig az alakuló európai régiók koncepcióját (mert a régió az emberi té­nyező szempont­jából többnemzetiségű, s célját és értelmét tekintve elsődlegesen gazdasági jellegű együttmű­ködést jelent).

A nemzeti integráció az oktatás a művelődés és a közszolgálati média szférájában valósul meg. A nemzeti integráció célja nem­zeti identitás megélésén alapuló, a közös jövőkép érdekében politikai mozgósításra alkal­mas belső, de gazdaságilag is érvényesíthető nemzeti erőforrás létrejötte.

A VMDP-ben úgy gondoljuk, hogy a vajdasági magyarok közösségként, intézményes formában, a kettős állampolgárság eszközének igénybevételével kapcsolódhat­nak a magyar nemzet egészéhez, s lehetnek részesei a Kárpát-medencében élő magyarok ha­tármódosítás nélküli nemzeti integrációjának.

A szülőföldön való megmaradásunk nem a kettős állampolgár­ság, hanem a többpárti demokrácia szabályai szerint megválasztott legitim közképviselet, s ennek működési kerete magyar (perszonális) autonómia hiánya miatt válhat kérdésessé.

 

Nem vágyunk hídszerepre

A vajdasági magyaroknak a szerb hatalomtól magyar (perszonális) autonómiát kö­ve­telünk. A jogszabályalkotási és végre­hajtási jogosítványok­kal is rendelkező magyar (per­szo­nális) auto­nómia közjogi kereté­ben a többpárti választások útján létrejött legális és legitim közképviselet a mindenkori szerb hata­lommal partneri vi­szonyban, küzdhetne a nemzetközi dokumentumok által biztosított kollek­tív jogaink érvénye­sítéséért. Így létrejöhetne az a kap­csolatrendszer, amely magyarként lehetővé tenné számunkra a kettős identitás megélését Szerbiában.

Autonómia és legitim ki­sebbségi közképviselet nélkül, anyagi előnyök reményében megje­lennek a magyar közvetítők, akik hídszerepben, nem a vajdasági magyar­ság követelé­seinek a szerb hatalom­hoz való eljuttatá­sát tekintik fő feladatuknak. Ellenkező­leg, vállalják a szerb nemzeti érdeknek a ma­gyarok közötti népszerűsítését és a magyar közösség belső erő­forrásainak kiárusítását.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.