Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 36. szám

2004. május 31.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Ágoston András:

Tétlenség, zűrzavar a csúcsokon

 

A magyarországi politikai elit az EU-csatlakozás előkészületei során nem tudott egy­séges stratégiát kidolgozni határon túli magyarok ügyében. A kérdés most az, integrálja-e a határon túli magyarokat, vagy csak használja őket. Az autonómiatörekvések egységes hatha­tós támogatásáról szó sincs. A helyzet – ha nem vesszük figyelembe az egyes üdítő kivételnek számító akciókat, elsősorban Orbán Viktor és a Fidesz – MPSZ részéről – igencsak lehangoló.

Spidla cseh kormányfő nyíltan hangoztatja, hogy Horvátország EU-csatlakozása csak Szerbiával párhuzamosan képzelhető el. Szerbia az autonómiát mellőző kisebbségi törvényét, amelyet Várady és Józsa láttak el EBBESZ-tanúsítvánnyal, most Romániának kínálja. A szlo­vák vezetők azt állítják, hogy az EU-csatlakozásuk után az ottani magyar kisebbség kérdése megoldottnak tekinthető.

Miközben tehát a kisantant szelleme lengi be az EU-tag Magyarország körüli politikai övezetet, a magyar pártok szakértői a Kossuth Rádióban folytatott vitáikban vagy a kettős állampolgárság és az autonómia kérdéskörében tanúsítanak rendkívüli járatlanságot, vagy, s ez lenne az igazi nagy baj, azt jelzik, hogy a magyar politikai eliten belül továbbra is erősebb az áramlat, amely nem integrálni akarja a határon túli magyarokat, hanem – gazdaságilag mindenképpen – csak kihasználni.

A szerbiai politikai elit saját történelmi bajaival, s Európa tartós határozatlanságának következményeivel küszködik. Mindenki tudja – Szerbia is – hogy Kosovo Szerbia számára elveszett. Jóllehet volt róla szó, a nemzetközi értekezlet, amelynek az ügyben döntenie kel­lene, sehogy sem áll fel. Szerbia meg süllyed a semmibe, az újabb számára önsors rontó belső válságba.

A Kosovoért és a kosovoi szerbekért vívott csatái közben a szerb hatalom hiába ígér­nek a képviselői fűt-fát Kaszától kezdve Kovács Lászlóig mindenkinek, nem tudnak, de nem is nagyon akarnak javítani a kisebbségek, közöttük első sorban a magyarok helyzetén. Ha a magyarverések nem szűnnek meg arra az időre sem, amíg a szerb politikusok Budapesten tárgyalnak, feltehető a kérdés, hasznosak-e a vajdasági magyaroknak ezek a láto­gatások? Vagy csak egyik-másik autonómiaellenző szerb politikus kampánycéljait szolgálják?

Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni azon, hogy az állandó stresszben élő vajdasági magyar fiatalok bajait, a nemzetközi emberjogi szervezetek a magyarverések és a többi súlyos atrocitás ellenére sem jelzik. Egyszerűen elhallgatják a magyarságra nehezedő egyre tűrhetetlenebb szerb nyomást.

Mindennek következtében a vajdasági magyarság a második világháború záróakkord­jaként lezajlott, elemeiben népirtásnak minősíthető magyarellenes vérengzések és a múlt szá­zad 90-es éveiben ellene folytatott pszichológiai hadviselés és a háborús megpróbáltatások óta nem volt ilyen súlyos helyzetben, mint most. Elszigetelődik, állandó feszültségek közepette él. S ha teheti, elmegy, vagy – különösen szórványban – beolvadásra kényszerül.

 

A Magyar Szó kérdez, Ágoston válaszol

 

Tisztelt Elnök Úr,

a Magyar Szónak két kérdése lenne az esztergomi találkozó két vajdasági magyar részvevőjéhez:

1. Értesüléseink szerint Ön pártja nevében nem írta alá a 2004. május 19-én Esztergomban (Párkányban) elfogadott Esztergomi Nyilatkozat nevű dokumentumot. Kérem, indokolja meg, miért?

2. Hogyan értékeli a Nyilatkozatnak a Szerbia-Montenegro-i magyar közösségre vonatkozó bekezdését?

Tisztelettel: 

Gyarmati J. M.Szó

 

Tisztelt Szerkesztő Úr!

A szakmai szempontból igencsak megkésett kérdéseire a csaknem két hete keringő mende­mondák miatt, mégis válaszolok.

1. Esztergomban azért engedtem át az előzetes egyeztetést megkerülő Józsa Lászlónak a do­kumentum aláírását, mert nem akartam részese lenni egy az EU-választási kampányt megza­varó pro­vokációnak. A részvevők körében korábban lezajlott egyeztetést Józsa László azért kerülte meg, mert az utolsó pillanatban a szervezők számlájára akart botrányt kelteni. Az utolsó pillanatban visszautasította a más egyeztetett szöveget. A szervezőkre nézve kínos helyzetben, átengedtem az aláírást Józsának. A szervezőknek segíteni nem tudtam, ártani nem akartam.

2. A szóban forgó – Józsa által összeállított bekezdés – nem az autonómiáról szól, hanem a VMSZ nemzeti tanácsáról.

Az esztergomi tanácskozás szelleme a minap mégis érvényesült. Szegeden a több autonómia­követelő magyar közképviselettel és szervezettel együtt aláírtuk az autonómiakövetelések internnacionalizálására vonatkozó egyezményt. A VMSZ képviselői az aláírás elől leléptek.

Tisztelettel:

Temerin, 2004. május 30.

Ágoston András

Ui.

Szeretném remélni, hogy a Szerkesztő Úr kérdéseire adott válaszaimat csonkítatlanul teszi közzé.

 

Dokumentumok:

 

Az erdélyi fiatalok elutasítják a manipulációt

A Magyar Ifjúsági Tanács az erdélyi politikai elit egyik autonómiakövetelő szervezete. Vezetősége a minap nyílt levélben válaszolt Markó Béla, RMDSZ elnök együttműködést célzó közeledésére.

Íme egy részlet a MIT nyílt válaszleveléből:

„A márciusi hónap folyamán keltezett levelét, melyben a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) képviselőit meghívja a Párbeszéd a jövőért elnevezésű, meglehetősen kampány-ízű és -jellegű találkozóra – tudomásul vettük. Köszönjük, de nem kérünk belőle – fogalmazhatnánk egészen egyszerűen.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az erdélyi fiatalok többsége számára már jó ideje megszűnt átfogó, és kellő hitellel bíró érdekvédelmi szervezet lenni… 

…Igencsak sajnálatos tény az, hogy az RMDSZ csúcsvezetőjének csak ilyentájt, a vá­lasztások idején jut eszébe asztalhoz ülni az erdélyi civil társadalmi élet jelentős szervezetei­nek és intézményeinek képviselőivel. Teszi mindezt azon látszat fenntartásának igényével, miszerint az RMDSZ itt Erdélyben még mindenki számára tárgyalófél. Hát, nem az. Az el­múlt évek megalkuvó, olykor teljesen – minden bizonnyal csak számunkra, egyszerű szava­zók számára – érthetetlen és elfogadhatatlan kompromisszumokra képes csúcsvezetőkkel kampány idején nem ajánlatos tárgyalni. Mi végre tennénk ezt? Azért, hogy utána a nyilvá­nosság elõtt lehessen elmondani, hogy velünk is tárgyaltak, a mi véleményünket is kikérték? Hogy megállapodhatnánk bizonyos együttműködési felületekben? Hogy adhatnánk néhány ötletet a következő évek ifjúságpolitikai döntéseihez? Javíthatnánk az igencsak megnyirbált tekintélyű, és hitelű RMDSZ munkáját? Hát, nem tesszük. Ha az elmúlt években az RMDSZ-nek sikerült egy saját képére és hasonlatosságára kialakított ifjúsági ernyőt létrehozni, akkor MIÉRT kellene velünk tárgyaljon?…

…Az RMDSZ legutóbb kötött alkuja – miszerint a kolozsvári polgármesteri tisztségre Ioan Rus kormánypárti képviselőt támogatja – a városban élő és tanuló magyar fiatalok köré­ben közfelháborodást váltott ki. Minden bizonnyal nagy ára lehet ennek a támogatásnak – főként azzal a népszerű Smaranda Enache-vel szemben, aki nemzetközi téren elismert em­berjogi harcos, és akiben – nemcsak – a kolozsvári magyarság a megfelelő felkészültséggel és rálátással rendelkező tárgyalófélt látja. Mi őt választjuk.”

 

Szolidaritás a Hargita megyei MPSZ-tagokkal

Gazda Zoltán, a sepsiszéki Magyar Polgári Szövetség sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a szervezet szolidaritást vállal a Hargita megyei MPSZ azon tagjaival, akik a Német Demokrata Fórum listáin akartak indulni. Mint ismeretes, a Hargita megyei törvényszék elfogadta a fó­rum országos vezetőségének óvását, és elutasította a Német Demokrata Fórum Hargita me­gyei listáit, rajtuk a Magyar Polgári Szövetség számos tagjával, akik ellen bírósági és rendőr­ségi kivizsgálás folyik. Gazda közölte: Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a hata­lomnak nem volt elég az MPSZ kizárása a helyhatósági választásokról, és továbbra is fontos­nak tartja lincshangulatot teremteni a Magyar Polgári Szövetség soraiban.

 

Martonyi János, volt külügyminiszter az EU-beli érdekérvényesítésről:

Az integrációs viszonyokra különösen áll az a tétel, hogy a nemzeti egységet sugárzó ország külkapcsolatai egész rendszerében sikeresebben tudja érvényesíteni az érdekeit. Az integrá­ción belüli viszonyok nem tekinthetők hagyományos külkapcsolatoknak; de e területen is döntő jelentősége van annak, hogy a nemzeti érdekek szempontjából alapvető kérdésekben a különböző politikai erők egységesen lépjenek fel. A kormánynak az ellenzékkel való folya­matos viaskodás és a pártpolitikai célú kommunikáció helyett az ország érdekeire és a fel­adatok megoldására kellene összpontosítania.

Forrás: Népszabadság

 

"Politikailag éretlen lépés volt a Magyar Szóban megtartani a honvédtalálkozót

A VMSZ a VMDP-re igyekszik hárítani a felelősséget

Varnyú Ernő, a Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki városi szervezetének alelnöke - a Tanjug tolmácsolása szerint - úgy véli, hogy a fasiszta Horthy-hadsereg volt honvédjeinek újvidéki találkozója, amelyre a Magyar Szó szervezésében került sor, nem más, mint a "VMSZ alá rakott kakukktojás". Varnyú a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a "találkozó mögött a Vajdasági Magyar Demokrata Párt áll". Az alelnök szerint "szerencsétlen, esetlen, rosszindulatú és politikailag átgondolatlan" volt az összejövetel helyének és időpontjának a meghatározása.

- Az effajta összejövetelek helyszíneként nem választható egy közvállalat, mely­nek alapítója a Vajdasági Képviselőház. A tartományi parlament döntésével összhangban, a vállalat illetékes szervének elemeznie kell a történteket, levonni a következtetéseket, és meg­határozott intézkedéseket kell javasolni. Ezt követően értesíteniük kell az alapítót, mit szán­dékoznak tenni - hangsúlyozta Varnyú Ernő, a VMSZ városi bizottságának alelnöke.

A továb­biakban kiemelte, nem első ízben történik meg, hogy a VMSZ-re kívánják áthárítani a felelős­séget valamiért, amit nem ő tett. Ez esetben a szervező a VMDP, és nem a VMSZ volt, fűzte hozzá. Arra az újságírói megjegyzésre, hogy az összejövetelen jelen volt Galambos László, a VMSZ alelnöke is, Varnyú hangsúlyozta, Galambos civil szervezet tagjaként vett részt a hon­védtalálkozón, és nem pártját képviselte ott.

 

Varnyú lerántotta a leplet

Pap Ferenc a Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület elnöke a VMSZ-vezetők honvédtalálkozóval kapcsolatos tetteiről.

Ha valaki hallgatta Varnyú Ernő sajtónak adott nyilatkozatát, akkor tisz­tába jöhe­tett először azzal, milyen alapítója (gazdája) lenne a VMSZ nemzeti tanácsa Magyar Szó­nak? Másodszor, tiszta képet nyerhetett arról, milyen embernek a VMSZ városi szervezetének alelnöke? A véleményem, csak az elsőről fejteném ki, mert ami a másodikat illeti, feltétele­zem, hogy a rádióhallgatók nem szorulnak külön magyarázatra.

Az érintett médiáknak, amelyek az alapítóra várnak, keserű pirula lehetett, ami­kor hallgatták a VMSZ helyi szervezete alelnökének „dallamos” fejtegetéseit, helyesebben fenyegető rendelkezéseit, mit kell tenni a Magyar Szó gárdájának, hogy az elhelyezett „ka­kukktojást”, a Honvédtalálkozó megszervezését semlegesítsek. Véleményem szerint, ez alka­lommal a VMSZ a „kakukktojást” (a Varnyű alelnökségével) kivételesen a saját fészkébe tojta. Emlékezetes, hogy tavaly novemberben az újvidéki katonasírok koszorúzása alkalmá­val, Varnyú úr úgy lépkedett, Kasza mellett, mintha valami hadvezér szárnysegédje lett volna. Az ott eltemetett hősi halott magyar katonák sírjának megkoszorúzása is „kakukktojás” volt. Azt ki helyezte oda? 

Tizennégy évi, a hatósággal vívott küzdelem után ki hívta a hadvezért és ki Varnyú urat? Sajnálatos, vagy inkább szánalmas gesztusok sorozata zajlott le előttünk, amire a mé­diák nem reagáltak, illetve nem engedték, hogy az olvasók reagáljanak, nem közölve le, a valódi „kakukktojások” elhelyezőinek tetteit, talán tartva attól, hogy a kakukk-fiókák gyorsan „felnőnek” és a fészekben nevelkedő énekes madárkákat, a kisebbeket, kitúrják a fészekből. Fogjanak már össze azok az apró énekesmadarak, akkor is, ha az néha kockázattal jár, és lök­jék ki a fészekből a nagyméretű kakukktojást, hogy dalaikat szabadon hallgassák azok, akik a dalokat kedvelik.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.