Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 37. szám

2004. június 2.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Történelem 10 sorban

A Magyar Szó Lapkiadó Közvállalat igazgatóbizottságának a Honvédtalálkozóval kapcsolatos tíz soros sajtóközleménye kordokumentum. Bizonyíték arra, hogy a kétpólusú politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnya sem intézményeiben, sem pedig személyi összetételében nem képes a vajdasági magyarság alapérdekeinek érvényesítésére. 

 

Szemben a vajdasági magyarság alapérdekivel

A Bunyik által vezetett VMSZ-es testület által kiadott közlemény lényege, hogy az igazgató bizottság szerint a Honvédtalálkozóval kapcsolatban „felmerült a Magyar Szó Lap­kiadó Közvállalat helyiségei jogosulatlan használatba adásának alapos gyanúja”, s ennek alapján „az alapító elvárásának megfelelően” fegyelmi eljárás indul a szintén VMSZ-es ve­zetők, Mihók Rudolf, a közvállalat igazgatója és Kókai Péter, a Magyar Szó felelős szerkesz­tője ellen. Ha Canak szerb képviselőházi elnök meghagyását veszik figyelembe, akkor a két vezető politikai felelősségét kell megállapítani.

Annak ellenére, hogy ezt váltig tagadják, mind Kasza József a VMSZ elnöke, mind pedig Józsa László a VMSZ nemzeti tanácsának elnöke és Bunyik Zoltán, VMSZ-es tartomá­nyi miniszter (akik az igazgatóbizottsági döntést a legközvetlenebbül befolyásolták) tudtak, tudniuk kellett arról, hogy május 7-én Honvédtalálkozót tartanak.

Ennek ellenére nem avatkoztak be, vélhetően, mert úgy gondolták, hogy mások áldo­zatos munkájából hasznot húzhatnak.  A Kárpát-medencében elsőként megszervezett hon­védtalálkozó biztos sikere alkalmasnak látszott a VMSZ megtépázott tekintélyének részbeni helyreállítására.

 

Titoi reflexek

A régi kommunista klisé szerint kórusban horthy-fasisztáztázó szerb „hazaffyak” fel­hördülése hallatán azonban a három daliának inába szállt a bátorsága.

Ősrégi, a titoi időkből származó reflexek kezdtek el bennük működni.

Kasza – önmaga igazolására – a szerb közvélemény előtt a VMDP és vezetőinek „po­litikai felelősségét” feszegette. A befolyásos szerb Politika c. napilapban „elvtársi tanácsért” kiáltott. (Ismeretes, hogy a titói időkben a Kommunisták Szövetségének ez az intézménye volt a „vérbíróság”. Ha az kimondta a politikai felelősség tényét, ezzel sorsokat pecsételt meg.) Bunyik is megzavarodott. Tudta, nem tudta. Ha a szintén nem feddhetetlen ruszin miniszter­társa kijelentését fogadjuk el igaznak: kertelt, hazudott. Józsa, szokása szerint óvatos duhaj­ként viselkedett. A honvédtalálkozó igazi értékeit mellőzve egyszerűen másról beszélt.

Ezek az emberek, miközben a saját érdekeiket próbálják esetlenül megvédeni, Hon­védtalálkozó erkölcsi hozadékát számolják fel.

A szélesedő lehetőséget, hogy Szerbiában, a szerbek szemébe mondhassuk az igazsá­got. Akkor is, ha az számukra új, netán kellemetlen. Ezt tették maguk a részvevők, a vajdasági honvédek is. Nem kevésbé a szervezők, akik a nagy erkölcsi demonstrációt megszervezték. Ha nem is teljes, de legalább részleges elégtételt adva ezzel a Magyar Királyi Honvédség annyi bajt látott öreg harcosainak. 

A Magyar Szó azzal, hogy helyet adott az ősz hadfiak találkozójának, saját súlyos adósságaiból is törlesztett. Az elmúlt hatvan évben ugyanis nem a nemzeti érdekek képvise­lete jellemezte tevékenységét. 

 

Visszakoznak a Magyar Szó vezetői?

S most – úgy látszik – visszakozik az egész társaság. Ha végleg meghunyászkodnak, ezzel egy újabb alkalmat hagynak veszendőbe menni. Kár, mert most látványosan zárkózhat­tak volna fel a nemzet elitjéhez.  A magyarság vezetői közül eddig csak a történelmi VMDK vezetői állták ki a próbát. Őket a szerb hatalom a véres balkáni háborúk idején a politika leg­piszkosabb eszközeivel sem tudta térdre kényszeríteni. Mondták a magukét és itt maradtak a Vajdaságban azokkal a magyarokkal, akik a nehéz időkben nem az áttelepülést, vagy a nagy­világot választották.

De térjünk vissza a sajtóközleményhez!

Lakmusz ez a dokumentum a Magyar Szó igazgatója és felelős szerkesztője számára is. A kérdés az, vállalják-e tovább a Honvédtalálkozót, vagy sem? Ha a Magyar Szó vezetői hagyják, hogy a VMSZ belekényszerítse őket egy erkölcsileg megalázó fegyelmi ügybe, netán összejátszanak a lap birtokbavételén ügyködő VMSZ-el, ezzel a lehető legrosszabb üzenetet közvetítik a vajdasági magyarság felé. Tettükkel azt sugallják, nincs kiút, s aki tud, menekül­jön.

Mert azt sem lehet kizárni, hogy az egész fegyelmi eljárás nem más, mint manipuláció, politikai cirkusz. Erre utalnak az igazgatóbizottsági határozatban fellelhető szarvas jogi hibák. Meg az is, hogy a Magyar Szó vezetői a szerb lapoknak csak annyit nyilatkoztak, hogy nem nyilatkozhatnak, s tudomásul veszik az igazgató bizottság döntését.

Megtörténhet, hogy a témára még vissza kell térni.

 

Matuska Márton:

Évfordulóra emlékezve

Könyvbemutató Újvidéken

 

Pünkösd hétfőjén, Újvidéken, a Mária Neve templom plébánia hittantermében meg­emlékezést az Újvidéki Magyar Olvasókör. Csorba Béla író, Matuska Márton publicista és dr. Ribár Béla akadémikus szerkesztésében most jelent meg az 1944 végén, 1945 elején, a Délvi­déken lezajlott magyarellenes atrocitásokra vonatkozó legújabb kötet Rémuralom a Délvidé­ken címen. Annak a nemzetközi tudományos tanácskozásnak az anyagát tartalmazza, amely tavaly október 24-én és 25-én zajlott le Meddig jutottunk a feltárással címen, a Vajdasági Ma­gyar Tudományos Társaság szervezésében.

A gyászos események hatvanadik évfordulójára fogunk emlékezni az idén, s a könyv­bemutató az első rendezvény, amelyet ennek jegyében tartottunk. Egyben az idén immár ti­zenötödik esztendeje, hogy a történelmi VMDK, a délvidéki magyarság első, szabadon alakí­tott politikai szervezete nyilvánosan felvetette ezt a kérdést és követelte a tudományos érté­kelését.

A vérengzésben elveszejtettek számáról még ma is csak megközelítő adataink vannak, mindenképpen több tízezerre tehető. Viszonylag a papi áldozat volt a legtöbb, mintegy har­minc. Katolikus és református. A kivégzett papok között volt Gachal János, a bánsági refor­mátusok püspöke és Körösztös Krizosztóm, az újvidéki ferences rendház főnöke. Többek között ez a körülmény szolgáltatott okot arra, hogy Sztrikovits János bácsi főesperes, a temp­lom plébánosa vállalta a házigazda szerepét a könyvbemutatón, amelyen a Kapisztrán gyer­mekkórus énekelt Beszédes Margit vezetésével.

 

Dokumentumok:

 

A Magyar Szó Lapkiadó Közvállalat igazgatóbizottságának sajtóközleménye

2004. június 2.

A Magyar Szó Lapkiadó Közvállalat igazgatóbizottsága, a Tartományi Képviselőház meghagyása alapján, hétfői ülésén foglalkozott a május 7-én tartott honvédtalálkozó értékelé­sével, annak következményeivel és intézkedéseket foganatosított annak kapcsán.
Tekintettel arra, hogy felmerült a Magyar Szó Lapkiadó Közvállalat helyiségei jogosulatlan használatba adásának alapos gyanúja, az igazgatóbizottság úgy határozott, hogy -- az alapító elvárásának megfelelően -- fegyelmi eljárásban vizsgálja Mihók Rudolfnak, a közvállalat igazgatójának és Kókai Péternek, a Magyar Szó felelős szerkesztőjének személyi felelősségét. Ennek az eljárásnak lebonyolítására öttagú fegyelmi bizottságot nevezett ki. Az eljárás tarta­mára az igazgató és felelős szerkesztő képviseleti jogosítványait felfüggesztette.

A Magyar Szó Lapkiadó Közvállalat igazgatóbizottsága

 

Ágoston András levele a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia és a Vajdasági Tu­dományos és Művészeti Akadémia elnökének a háború utáni magyarellenes atrocitások feltárása ügyében, 1990. IV. 19.

 

Tisztelt Elnök úr!

Olyan időben élünk, amelyben a történelmi fejlődés egész szocialista időszaka az újraértékelés tárgyát képezi. Az egyes események, jelentős fordulópontok és tényezők, az egyének, a párt és a különböző mozgalmak szerepének felülvizsgálása nemcsak a mi sa­játosságunk. Ilyen folyamatok játszódnak le minden keleteurópai országban, amelyben a de­mokratizálódás hulláma rendszerváltást eredményezett. A történelmi ismeretek elmélyítése és az ideológiától való mentesítése felöleli a második világháború, sőt a háború előtti időszakot is.

1. Országunkban újratárgyalják az olyan kérdéseket, mint amilyen a háborús pusztítás áldozatainak problémája. Semmiképpen sem érthetünk egyet azzal a törekvéssel, hogy a történelmet napipolitikai célokra használják fel. A történelmi kutatások dezideologizálása azonban olyan társadalmi érték, amely a napipolitikai csatározások felett áll.

A demokratizálódás ezen általános folyamataiból és abból a reális szükségletből kiin­dulva, hogy a vajdasági magyarság mint kollektivitás megtudja önmagáról a teljes igazságot, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tanácsa úgy véli, elérkezett az idő, hogy tudományos módszerekkel vizsgálják ki a megszállás alatt és közvetlenül a felszabadulás után történt vajdasági eseményeket. A hírhedt razzia szerb, zsidó és cigány áldozatairól van szó, akikkel kapcsolatban eléggé megbízható történelmi értékelés létezik, akárcsak azokról a mag­yar és német áldozatokról, akik közvetlenül a háború után estek áldozatul, bírósági eljárás lebonyolítása nélkül.

A népi emlékezésben megmaradt az a tény, hogy ilyen áldozatok voltak, és az is, hogy az esetek egy részében nem folytattak bírósági eljárást. Az olyan eseményekkel kapcsolatos értesülések, amelyek a nemzetközileg érvényes mércék alapján genocidiumnak tekinthetők, és az a körülmény, hogy ezen tettek elkövetőit nem azonosították, nyomasztóan hat elég sok ember tudatára. A bűntudat komplexusát fokozzák azok a mindennapi beszélgetések, amelyekben a másik fél szemrehányást tesz az áldozatul esett szerbek és zsidók miatt.

Úgy véljük, nem jó, ha erről a témáról tárgyilagosság nélkül beszélnek, a szakem­berek, mindenekelőtt a történészek és a jogászok elengedhetetlen értékelése hiányában. Ezért fordulunk Önökhöz, hogy a Szerb, illetve a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, amely kompetens a megfelelő kutatások kezdeményezésére, tegye meg ezt ebben az esetben is. A SZTMA és a VTMA olyan kétségtelen szakmai és politikai tekintéllyel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ezeket a kutatásokat egy tudományos projektum keretében mielőbb elvégezzék és eredményeit közzétegyék.

A tudósok által megállapított történelmi igazság nyilvánosságra hozatala alapot nyújtana az áldozatok iránti kegyelet lerovásához, ahogy azt ezekben a napokban Lengyelor­szágban teszik. E civilizációs cselekedet hozzájárulna a Vajdaságban élő nemzetek és nemzeti kisebbségek közötti szolidaritás és közösségtudat valódi erősítéséhez, mégpedig nem a vál­tozékony ideológia, hanem a történelmi igazság alapján, amely a történelmi értékelések és a napi politika egyedüli helyes kiindulópontja.

2. A demokratizálódás említett folyamataival összhangban úgy véljük, van még egy olyan terület, amelyet a felszabadulástól máig nem kutattak ki. Ez a kisebbségek társadalmi-gazdasági helyzete általában, különösen pedig a vajdasági magyaroké. Szerintünk egy alapos tudományos kutatás ezen a területen olyan eredményekkel járna, amelyeket a mai időkben objektíven fel lehetne használni egyrészt annak a bizalmatlanságnak a felszámolására, amelyet a releváns tudományos értékelések hiánya okoz, másrészt pedig Vajdaság és az egész köztársaság fejlesztési politikájának kiépítésére, ennek keretében pedig a vajdasági magyarok társadalmilag indokolt szükségleteinek kielégítésére is.

Ágoston András, a VMDK elnöke.

 

Ágoston András levele Kosáry Domokosnak, az MTA elnökének, 1990. VI. 11.

 

Tisztelt Elnök Úr!

Mellékelve küldöm annak a levélnek a másolatát, amelyet a Vajdasági Magyarok De­mokratikus Közössége nevében eljuttattam a Szerb és a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia elnökének. Mindeddig nem kaptunk választ javaslatunkra, hogy tudományos ala­possággal és pártatlansággal vizsgálják meg: hogyan zajlottak le a vajdasági magyarság meg­büntetését célzó fegyveres leszámolások és állapítsák meg, hány ember esett áldozatául a sok­szor személyes bosszú által vezérelt megtorlásoknak. Meggyőződésünk, hogy a második világháború végén bekövetkezett tragikus események tudományos feltárása civilizációs kötelessége az ilyen nagytekintélyű intézményeknek, mint amilyen a két szóban forgó Akadémia.

Feltételezzük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szerteágazó kapcsolatokat tart fenn mind a Szerb, mind pedig a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémiával. Amen­nyiben Elnök Úr is úgy gondolja, volna rá mód, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is közbenjárjon ügyünkben, hálásak lennénk ezért a segítségért.

Úgy tartjuk, az egész magyarság érdeke, hogy az ilyen fehér foltok eltűnjenek törté­nelmünk térképéről.

Újvidék, 1990. június 11.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.