Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 38. szám

2004. június 7.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Ágoston András:

 

Reciprocitás I.

A lomha vajdasági magyar média figyelmét elkerülte, a nemzetileg ér­zékeny újvidéki Dnevnik c. napilap viszont észre vette. Azt, hogy az EU-tag Magyarország külügyminisztere Kovács László, Tadic elnökjelölt látogatásakor az új helyzetnek és szerep­körnek megfelelően nyilatkozott.

- A magyar diplomácia nem alkalmaz kettős mércét. Számunkra fontos, hogyan alakul a magyarok helyzete a Vajdaságban, ugyanakkor figyelemmel kísérjük a szerb kisebbség helyzetét Kosovóban – idézi a szerb lap a magyar külügyminisztert.

A kérdés most az, hajlandó-e az EU-tag Magyarország diplomáciája csatlakozni a a többi tagországhoz, s úgy szorgalmazni Szerbia közeledését az euroatlanti szövetségekhez, hogy eközben világossá tegye: a kosovói szerbeknek szüksége van az autonómiára, de a tényleges perszonális autonómia jár a vajdasági magyaroknak is?

Ha a magyar diplomácia vállalja a segítségnyújtást, akkor ezt Tadicnak és a többi szerb vezetőnek is értésére kell adni. A szerb vezetők ugyanis az EU-tag Magyarország hely­zetének a megváltozását nem érzékelik. Tadic például Budapestre indulóban jelezte, a perszo­nális autonómiáról kíván beszélni partnerével, visszajövet viszont a választá­sokra készített magyarnyelvű, de magyartalan szó­rólapján továbbra is a Vajdaság hamis illú­ziójával akarja rávenni a vajdasági magyarokat, hogy rá szavazzanak. Tadicnak – s a többiek­nek is – egy­előre fontosabb, hogy a VMSZ bankigazgató pártelnöke úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. S úgy gondolják, hogy azt, amit Budapesten hallottak, elengedhetik a fülük mellett. Ez nem jó sem a vajdasági magyaroknak, sem Magyarországnak, de hosszú távon – ha a nyugati orientá­ciót komolyan gondolják – magának Tadicnak és a többi szerb vezetőnek sem.

 

Reciprocitás II.

Sem a történelmi VMDK-ban sem a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban nem kér­tük a reciprocitás elvének alkalmazását. Ha ugyanis az autonómiakövetelésekkel kapcsolatban szorgalmaztuk volna érvényesítését, ez megbolygathatta volna az euroatlanti csatlakozás felé igyekvő Magyaror­szág hazai kisebbségekkel szemben alkalmazott politikáját. Meg azután, Szerbiában túl nagyok a jelentős ki­sebbségek, Magyarországon a jelentősek is túl kicsik.

Most más a helyzet. Az, hogy Szerbia nem a már létező kisebbségi törvényre hanem a VMDP perszonális autonómia modelljére ala­pozza a kosovoi szerbek számára kidolgozott autonómiatervezetét, nemcsak azt jelzi, hogy a törvény autonómiaügyben használhatatlan, hanem azt is, a belső re­ciprocitás szorgalmazása a VMDP részéről észszerű követelés.

De, lévén, hogy Magyarország megoldást keres a kisebbségek parlamenti képvisele­tére és bővíti a kisebbségi önkor­mányzatok illetékességét, továbbá a kisebbségi választók névjegy­zékének bevezetésével rendezni kívánja a kisebbségi önkormányzatok demokratikus felállá­sának eddig igencsak neuralgikus kérdését is, a reciprocitás ebben a tekintetben sem számíthat istenkísértésnek. Ha Magyarország részt akar venni Szerbia helyzetének nemzet­közi segítség­gel történő rendezésében – és miért ne, hisz a többiek is ezt teszik – a viszonos­ságra való hi­vatkozás része lehet nemcsak a szomszédságpolitikának, hanem nemzetközi te­vékeny­ségének is.

Szerbia Kosovo státusának végleges rendezésével nem akar várni az örökkévalóságig. Ha a magyar politikai elit a vajdasági magyar (perszonális) autonómia szorgalmazásával pár­huzamosan bátorítaná a szerbek EU felé való tájékozódását, a nemzetközi politikai színtéren pedig szorgalmazná a kosovói szerb kisebbség helyzetének a rendezését, ezzel növelné saját tekintélyét, de jót tenne a vajdasági magyaroknak is.

Kosovo státusának kérdése is egyre időszerűbb, s a kosovói szerbek helyzetének ren­dezését sem lehet sokáig halogatni.

Ki kell mondani: ha Magyarország most, amikor erre minden eddiginél kedvezőbb al­kalom kínálkozik, nem segít, a vajdasági magyarok számára marad a kettős mérce és a VMSZ-es nemzeti tanács.

 

Dokumentumok:

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2004. június 2.

 

Szemben a vajdasági magyarság alapérdekeivel

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt megütközéssel vette tudomásul és elutasítja a Ma­gyar Szó Lapkiadó Közvállalat igazgatóbizottságának döntését, miszerint a Honvédtalál­kozó kapcsán eljárást indítanak a Magyar Szó két vezetője ellen.

A vajdasági kormány korábbi a VMSZ-es miniszterek jelenlétében meghozott döntése, mellyel a Magyar Szó igazgatóbizottságát kötelezi a vezetők „politikai felelősségének” meg­álla­pítására, a titoi egypártrendszer szellemét idézi. Az önmegalázásnak ez a történelmileg meghala­dott módszere összeegyeztethetetlen a többpártrendszerrel s általában a demokráciá­val.

Érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy a magyarok egy része által demokratikusnak vélt Canak, az általa veze­tett tartományi képviselőházat is rávette a tartományi kormány demokrá­ciaellenes lépésének megerősítésére. Ha Canaknak nem tetszik a Honvédtalálkozó – a nagy­betűs Tolerancia nagyobb dicsőségére – elnökként javasolhatta volna a tartományi képviselő­háznak a Magyar Szó vezetőinek leváltását. Ezt nem merte megtenni. Vagy, bízott a VMSZ szolgalelkűségében. Sajnos nem alaptalanul.

A VMDP már korábban felemelte szavát a Honvédtalálkozó értékeinek elismeréséért. Ezért elfogadhatatlannak tartja, hogy a szerb nacionalisták történelmietlen felbolydulása nyomán a VMSZ engedett a nyomásnak s vállalta a magyarság alapértékeinek megcsúfolását jelentő eljá­rás lebonyolítását.

Kemény szembenállást kellett volna tanúsítani, a magyarok, de a szerbek miatt is. A szer­beknek is érdeke, hogy rendet tegyenek történelmi tudatukban és elfogadják végre a tényt, hogy második világháború eseményeit a magyarok másként ítélik meg.

A Magyar Szó VMSZ-es igazgatóbizottsága, azzal, hogy engedett a rá nehezedő nyo­más­nak a rendszerváltás előtti időket idézve kívánja visszaforgatni a történelem kerekét.

Sötét árnyékot vet az igazgatóbizottság eljárására a koránt sem alaptalan gyanú, misze­rint a VMSZ ezzel az eljárással igyekszik a maga számára biztosítani azokat Canak-párti sza­va­zatokat a tartományi képviselőházban, amelyek lehetővé tennék a Magyar Szó birtokba­vételét.

Az, hogy a Magyar Szó két vezetője aláveti magát az eljárásnak és a VMSZ döntése elleni tiltakozásul, nem nyújtotta be azonnali lemondását, a vezetők eddig csaknem csorbítat­lan ma­gatartását hitelteleníti el. A VMSZ Józsa László által vezetett nemzeti tanácsának az esettel kap­csolatos botladozása és tétlensége újabb bizonyíték arra, hogy ez a legális, ámde nem legitim in­tézmény alkalmatlan a vajdasági magyarság alapérdekeinek képviseletére.

Ha végül a Canak párt szavazataival a Magyar szót birtokba veszi a VMSZ, a vezetők pedig a helyükön maradnak, ez a napnál is világosabb bizonyíték lesz arra, hogy az érintettek személyes és csoportérdekeiket előtérbe helyezve, semmibe veszik a vajdasági magyarság alapérdekeit és demokrácia követelményeit egyaránt.

 

Dr. Szalma József levele Ágoston Andrásnak (részlet):

 

… olvasom a honvédtalálkozóval kapcsolatos híreket és az ennek megszervezésével kapcsolatos "felelősségrevonási" indítványozást.

 Az indítványozást nem tartom helyénvalónak.

 A honvédok annak idején behívót kaptak egy reguláris hadseregbe.  Ha most egymás­sal találkozni akartak, - nem látom, miért ne találkozhattak volna. Mivel az ingatlan-vagyonok hiánya miatt  összejövetelükre más helység nem állt  rendelkezésre, véleményem szerint nem kifogásolható, hogy találkozójuk megvalósítása céljából a Magyar Szó Közvállalat rendelke­zésükre bocsátotta helységeit. 

 

Csóti György levele Ágoston Andrásnak

 

Kedves András!

Örömmel olvastam szegedi beszédedet, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzet sorskérdéseiben kifejtett gondolataikról kölcsönösen tájékoztatassák egymást azok, akik el­kötelezettek a kárpát-medencei magyarság ügyében. Nagyon sok alapvető kérdésben egyet értek veled, vannak azonban részletkérdések, és módszerek amiben eltért vagy eltérhet a vé­leményünk.

Azért ragadtam most tollat, illetve billentyűzetet, mert a szóban forgó írásodban van egy alapvető tévedés. A magyar politikai elit soha nem jutott semmiféle hallgatólagos kon­szenzusra a magyar külpolitika Antall József által megfogalmazott hármas prioritásának fel­borításával, vagyis a három pillér közül az euroatlanti integrációnak előtérbe helyezésével kapcsolatban. Mind az Antall- mind pedig az Orbán-kormány kiegyensúlyozott külpolitikát folytatott, körültekintően kezelte a látszólag néha ellentmondásba kerülő magyar nemzeti ér­dekeket. A rendszerváltoztató magyar miniszterelnök 1990-ben új fejezetet nyitott a magyar külpolitikában, amikor kijelentette, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ez akkor az adott körülmények között a lehető legerősebb állásfoglalás volt, viharokat is kavart a Kárpát-medencén belül és kívül egyaránt. Kormányfői működése alatt végig hű maradt ehhez az elvéhez. Az MDF politikusai a kormányban, az országgyűlésben és a pártban egyaránt következetesen képviselték a határon túli magyarok érdekeit. Amikor 1994-ben a tíz millió magyar miniszterelnöke vette kézbe az ország és a magyar külpolitika irányítását, el­lenzékből kíséreltük meg a hármas prioritás fenntartását, de a 2/3-os többséggel szemben ez nem mindig sikerült (lásd például az alapszerződéseket). A polgári kormány 1998 után pedig egyenesen előtérbe helyezte az össznemzeti érdekeket, amit a kedvező politikai konstelláció tett lehetővé (NATO-tagság, belső stabilitás, stb.).

Azt persze nem zárom ki, hogy ne lenne található az elmúlt 14 évben olyan nyilatkozat vagy politikai lépés jobbközép politikus részéről, ami az euroatlanti integráció előtérbe helye­zésének látszatát keltheti, de ezek egyéni vélemények vagy megnyilvánulások voltak. Az is lehetséges, hogy bizonyos időszakokban egyik vagy másik pillér nagyobb hangsúlyt kaphatott a retorikában az aktuális helyzetnek megfelelően. Azt azonban bizonyosan állíthatom kedves András, hogy nem volt hallgatólagos konszenzus a magyar politikai elitben az integrációs pillér előtérbe helyezéséről. Ezt csak egyes pártok és érdekcsoportok tették meg. Barátsággal köszönt Csóti György

 

Ágoston András válasza

Kedves György!

Köszönöm hasznos észrevételeidet.

Talán természetes is, hogy ugyanazokat az időket más helyzetből és más szemszögből nézzük.

Nekünk, akik aktív részesei voltunk az elmúlt másfél évtizednek, most miután Ma­gyarország EU-tag lett szinte kötelességünk visszapillantani a megtett útra.

Ha egyetértesz vele, a VMDP Hírlevél egyik következő számában leközölném a véle­ményed, hátha lesznek még hozzászólások.

Barátsággal: Temerin, 2004. május 30. Ágoston András

 

Részlet Ágoston Andrásnak a Lentiben megtartott Trianon Konferencián elhangzott beszédéből:

„Annak idején a magyarországi politikai elit hallgatólagos konszenzusra jutott: az euroatlanti szövetsé­gekhez való közeledés sikere érdekében a magyar külpoli­tika megnevezett három pillére közül a csatlakozás ügye prioritás. Ez a ma­gyar gyakorlatban a szomszédságpo­litikai engedményekhez s értelemszerűen, a kisebbségek autonómiatörekvé­seinek mellőzésé­hez. Az elmúlt másfél évtized alatt saját erejükből nem is sikerült előbbre vinni az autonó­miatörekvések megvalósítását. Az is eredménynek számít, hogy mindeddig sikerült fenntar­tani az autonómia eszméjét.

Most nem elég azt mondani, hogy az autonómia akkor jöhet létre, ha a kisebbség és helyi többség ebben megegyeznek. Ki kell mondani: az EU-tag Magyarország hathatós segít­sége nélkül nincs esély az autonómiára.

Arra lenne szükség, hogy a magyarországi politikai elit a nemzet felemelése cél­jából feltárja és hasznosítsa a ki­sebbségi közösségekben rejlő belső erőforrásokat és tartaléko­kat. Mert azok a hosszú elszakítottságban kialakult túlélési technikákkal s értékrendjükkel, hoz­zájá­rulhatnak a Magyarország fenntartható fejlődéséhez elengedhe­tetlen feltételek megte­remtéséhez. Másrészt, a kisebbségek belső erőforrásainak és tartalékai­nak racionális felhasz­nálása egy az egész nemzet felemelkedését előrevetítő jövőkép megléte esetén segíti a határon túli nemzetrészek megerősödését, javítja helyben maradásuk esélyeit. Ezért van szükség mind az autonómiára, mind pedig a kettős állampolgárságra.”

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.