Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 43. szám

2004. június 18.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

A kétpólusú magyar politikai elit a Vajdaságban (3.)

 

Tíz éve, hogy – elsőként a határon túli magyar közösségek közül – a vajdasági magyar-ság soraiban az autonómiakövetelők élesen elváltak azoktól, akik saját egyéni és csopor-térdekeiket előtérbe helyezve a helyi többségi hatalommal szemben megalkuvó magatartást tanúsítottak, majd szoros együttműködésre léptek. Évekre visszavetve ezzel a magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezését.

A történelmi VMDK 2004. március 27-én zentai tisztújító közgyűlése vízválasztónak számit. A részvevők több mint kétharmada az Ágoston András által képviselt autonómiakövetelő szárnyat részesítette előnyben. A vesztesek, a máig nem tisztázott körülmények között autó-szerencsétlenségben elhunyt Csubela Ferenccel az élen megalakították a Vajdasági Magyar Szövetséget. Ennek a mintegy fél éves eseménysorozatnak a magyarországi politikai elit illetékesei is cselekvő részesei voltak.

A történelmi VMDK szerepéről átfogó értékelést, csak beható, minden részvevőre kiterjedő elemzések nyomán, s megfelelő időbeli távolságból lehet majd kimondani.

A VMDP Hírlevél néhány soron következő számában korabeli dokumentumokat közlünk, amelyek az autonómiakövetelő szárny szempontjából, folyamatában mutatják be a történéseket. Reméljük, hogy ezzel hozzájárulhatunk a határon túli magyar közösségekben a rendszerváltás után létrejött egyik legerősebb szervezet eszmei és politikai tevékenységének s máig tartó hatásának elfogulatlan megközelítéséhez.

 

Ágoston András Horn Gyulának, 1994. II. 27.

 

Tisztelt Elnök Úr!

Betegségem miatt, az MSZP kongreszusára szóló szíves meghívásának, sajnos, nem tudok eleget tenni. Ezúton köszöntöm hát a kongresszus részvevőit, s kívánok eredményes munkát és sok sikert a közelgő választásokon.

Még egyszer köszönöm az állandó, jóindulatú érdeklődést s a gyakorlatban is megnyilvánuló segítőkészséget, amelyet Elnök Úr és az MSZP a VMDK irányában tanúsít. Ma is szívesen emlékezünk vissza küldöttségeik tavalyi látogatásaira, melyek számunkra újólag bizonyították, hogy a vajdasági magyarság autonómia-törekvéseinek érvényesítéséért folytatott politikai küzdelmünkben számíthatunk az Önök támogatására.

Mellékelten küldöm kongresszusi felszólalásomat. Itt is szeretném kiemelni, hogy ebben a pillanatban különös politikai fontossága van annak, hogy a magyar választó polgárok tudják: Magyarország, de a környező országok is csak akkor válhatják valóra európai társulási törekvéseiket, ha előbb közösen, a kisebbségekkel együtt rendezik azok nyílt és megoldatlan helyzetét.

Tisztelettel Ágoston András, a VMDK elnöke

Temerin, l994. febr. 27-én.

 

Ágoston András:

A kisebbségek "haszna"

Tervezett felszólalás az MSZP Kongresszusán, 1994. II. 27.

 

Tisztelt jelenlevők!

Megtiszteltetésnek érzem, hogy a VMDK nevében eredményes munkát kívánhatok és természetesen sok sikert a soron következő választásokon.

A növekvő politikai esélyekkel párhuzamosan növekszik a párt felelősége is. Éppen ezért nekünk akik a kisebbségi kérdés jelentőségére kívánjuk felhívni figyelmet, meg kell vizsgálni a problémát, a választók szemszögéből is.

Mi haszna van a magyar választópolgárnak a kisebbségekből? A napi tapasztalatokból kiindulva sokan azt felelik, hogy semmi, sőt! Azzal, hogy segítenünk kell őket, mondják, méghozzá nem is csak átmenetileg, a magyar nemzetrészek Magyarországnak végül is terhére vannak. Mivel politikai szervezeteik folyton elégedetlenkednek, Európa szemében, a Kárpát-medencében élő magyarság egésze válik lassan bizonytalansági tényezővé.

Aki felelőséggel politizál, nem kerülheti meg ezt a gondolatmenetet. Nemcsak azért mert nő a száma azoknak akik így vélekednek, hanem mert a gondolatmenet nincs egészen híjjával a valóságalapnak. Mi tagadás, a dolgok ilyen alakulását nem lehet teljesen kizárni. Különösen, ha közben nem igyekszünk hátrányból előnyt kovácsolni.

Mert tudni kell, hogy a szocializmus bukása után a kisebbségi magyarságnak sok új gond szakadt a nyakába, de, s ez az ami visszavonhatatlanul új, mindenütt megszerezte politikai szubjektivitását. Ez azt jelenti, hogy senki nem tudja többé megakadályozni abban, hogy szóvátegye bajait, hogy "bizonytalansági tényező" legyen. Másrészt, s ma már ezt is bizonyítani lehet, Magyarország hiába tenne úgy mintha nem lennének kisebbségei, kívülről ezt a magatartást nem fogadnák el: különösen a biztonsági kérdésekben, Magyarország kisebbségeivel együtt okoz fejfájást.

Minőségileg új megoldásként, a Kárpát-medencében élő magyarság érdekeinek megfelelően, közös megegyezéssel, a mindenkori magyar kormánynak a nemzetközi politikai színtéren nyíltan vállalni és képviselni kellene a nemzetrészek legitím politikai szervezeteinek követeléseit.

Ezzel a magyar kormány a méltányosság elvének figyelembevételével, az új nemzetközi viszonyoknak megfelelően, a hátrányból előnyt kovácsolva, az autonómia-törekvések ügyében a nemzet képviseletében lép fel, s új helyzetet teremt.

Az új helyzet jellemzői a következők:

1. A nemzetrészek legitím törekvései megerősödve, a nemzetközi viszonyoknak a nemzetközi jog által megragadható elemeként jelennek meg a színtéren.

2. Megszűnik a trianoni trauma misztifikálásának, de manipulálásának a lehetősége is, s ezzel a szomszédállamok propagandája válik egyszerre gyökértelenné.

3. Megnő a magyar külpolitika kezdeményezési tere, hiszen most már nap mint nap kezdeményezhet, elfogadva esetenként a kis lépések taktikáját is, hisz a célt már világosan kijelölte.

4. Célratörő, kitartóan kezdeményező lépéseihez a magyar külpolitika segítséget, közvetítőket kérhet

a nyugati nagyhatalmaktól, méghozzá úgy, hogy az együttműködési készség a másik oldalon legyen számonkérhető.

5. A nemzetrészek legitím szervezetei a kezdeti nehézségek után, megszabadulva a rájuk nehezedő propaganda nyomásától, lépésről-lépésre érvényesítve autonómia-elképzeléseiket, nagyban hozzájárulhatnak a helyi társadalmak demokratizálásához.

Összetartozunk hát, tetszik ez nekünk vagy sem. Eppen ezért olyan megoldást kell találnunk, amely lehetővé teszi a Kárpát-medencében élő magyarság közös érdekeinek együttes nemzetközi megjelenítését. Ez az amit a nemzetközi porondon elvárnak tőlünk, s ez a közös érdekünk. Mert, ha lényege felől közelítjük meg a kérdést, könnyen eljutunk a felismerésig: Magyarország, de a környező országok is, akkor válthtják valóra európai társulási törekvéseiket, ha előbb közösen, a kisebbségekkel együtt rendezik azok nyílt és megoldatlan helyzetét.

Köszönöm figyelmet!

BUDAPEST, 1994. február 27-én.

 

Ágoston András Boross Péternek, 1994. II. 15.

Nagyrabecsült Miniszterelnök Úr! A VMDK Elnöksége 1994. február 13-i ülésén méltatta a Miniszterelnök Úr és a határon túli magyar vezetők találkozóját. Az Elnökség tagjai megnyugvással vették tudomásul, hogy ebben az összetett nemzetközi helyzetben számíthatnak a Magyar Köztársaság kormányának támogatására a kisebbségi törekvéseink megvalósításáért folytatott nehéz politikai küzdelemben. Különösen érvényes ez arra, amit Miniszterelnök Úr mondott az ún. Balladur-tervvel kapcsolatban. A VMDK Elnöksége megerősíti korábbi véleményét, miszerint ez a terv úgy, ahogy az legújabb változatában a politikai nyilvánosság elé került, szöges ellentétben áll a Kárpát-medencében élő magyarság alapvető közös politikai érdekeivel. Amennyiben az e változat nyomán kidolgozott Európai Stabilitási Egyezményt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke is aláírná, ezzel lehetetlenné válna a legitim magyar kisebbségi szervezetek autonómiatörekvéseinek megvalósítása, s a Kárpát-medencében élő magyarság politikailag hátrányba kerülne. Reménytelen utóvédharcokra kényszerülne és különösen a kisebb nemzetrészek a lassúbb vagy gyorsabb felmorzsolódás veszélyével kerülnének szembe.

Ezért úgy gondoljuk, hogy a Balladur-terv jelenlegi változata elfogadhatatlan.

Kezdeményező helyzetbe mind a Magyar Köztársaság kormánya, mind pedig a kisebbségek legitim szervezetei akkor kerülhetnének, ha együttesen lépnének fel a nemzetközi politikai porondon. Nyíltan és közösen meg kellene mondani, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság számára létkérdés, hogy a nemzetrészek önkormányzati és autonómiatörekvéseinek megvalósítása esetén kerülhetne sor az Európai Stabilitási Egyezmény aláírására. Az így megfogalmazott előfeltételek megvalósításának céljából mind Magyarországnak, mind pedig a kisebbségi szervezeteknek közösen és külön-külön is készen kell lenni az együttműködésre, a dialógusra, ha kell, az EU közvetítőinek bevonására is.

Amennyiben az Európai Stabilitási Egyezmény kezdeményezőinek valóban célja az igazi megbékélés és a határok megegyezéses stabilizálása, ezt a méltányos javaslatot bizonyára mérlegelniük kell. Ebben az értelemben a vajdasági magyarság bevonása csak erősítené az Európai Stabilitási Egyezmény érvényét és növelné jelentőségét.

Nagyrabecsült Miniszterelnök Úr!

A VMDK Elnökségének meggyőződése, hogy az ilyen nyílt, s a nemzetközi partnerek részéről végeredményben várt és elvárt, méltányos és demokratikus állásfoglalás, nemhogy csökkentené, de növelné Magyarország európai struktúrákba való beintegrálódásának esélyeit, ami végülis mindannyiunk közös érdeke. A kezdeti berzenkedés után várható, hogy a partnerekben, ideértve a szomszédállamokat is, felülkerekedne a pragmatizmus, és a valóban jó, méltányos és hatékony feszültségcsökkentő megállapodás reményében szintén vállalnák az együttműködést.

Magyarország végülis teljes politikai súlyával, a kisebbségi kérdés láthatatlan, de igencsak érezhető kolonca nélkül kerülne be az európai nemzetek sorába. Hiszen a kisebbségi kérdés nem azért zavaró tényező az új Európában, mert azt Magyarország szorgalmazza, hanem azért, mert létezik.

Nagyrabecsüléssel és reménykedve, a VMDK Elnökségének nevében, Ágoston András, a VMDK elnöke

Temerin, 1994. február 15-én.

 

Ágoston András:

A VMDK külpolitikai tevékenysége (célok és módszerek), 1994. II. 26.

 

A VMDK külpolitikai tevékenysége arra irányul, hogy a vajdasági magyarság mielőbb megvalósítsa autonómiáját, utánna pedig arra, hogy megőrizze, illetve fejlessze azt. Céljait, a VMDK kizárólag demokratikus módszerekkel kívánja megvalósítani.

A VMDK segíti, de legalább nem gátolja Magyarország Európába való integrálódását és nyíltan támogatja azokat a nemzetközi törekvéseket, amelyek Szerbiában serkentik a rendszerváltást és a demokratizálódást.

A VMDK nemzetközi tevékenységében:

- a Jugoszlávia Békeértekezlet irányítóinak valamint más fontos politikai tényezőknek úgy igyekszik bemutatni a vajdasági magyarság autonómia-törekvéseit, mint másutt is felhasználható, követendő modellt, amelyet a demokratikus megoldásokat szorgalmazó nemzetközi tényezőknek érdemes támogatni

- arra törekszik, hogy a vajdasági magyarság érdekeit nemzetközi szinten is megjelenítse

- a nyugati magyarság politizáló szervezeteivel együttműködve az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben is bemutatja a VMDK autonómia-elképzeléseit

Minőségileg új megoldásként, a Kárpát-medencében élő magyarság érdekeinek megfelelően, közös megegyezéssel, a mindenkori magyar kormánynak a nemzetközi politikai színtéren nyíltan vállalni és képviselni kellene a nemzetrészek legitím politikai szervezeteinek követeléseit.

Ezzel a magyar kormány a méltányosság elvének figyelembevételével, az új nemzetközi viszonyoknak megfelelően, a hátrányból előnyt kovácsolva, az autonómia-törekvések ügyében a nemzet képviseletében lép fel, s új helyzetet teremt.

Az új helyzet jellemzői a következők:

1. A nemzetrészek legitím törekvései megerősödve, a nemzetközi viszonyoknak a nemzetközi jog által megragadható elemeként jelennek meg a színtéren.

2. Megszűnik a trianoni trauma misztifikálásának, de manipulálásának a lehetősége is, s ezzel a szomszédállamok propagandája válik egyszerre gyökértelenné.

3. Megnő a magyar külpolitika kezdeményezési tere, hiszen most már nap mint nap kezdeményezhet, elfogadva esetenként a kis lépések taktikáját is, hisz a célt már világosan kijelölte.

4. Célratörő, kitartóan kezdeményező lépéseihez a magyar külpolitika segítséget, közvetítőket kérhet

a nyugati nagyhatalmaktól, méghozzá úgy, hogy az együttműködési készség a másik oldalon legyen számonkérhető.

5. A nemzetrészek legitím szervezetei a kezdeti nehézségek után, megszabadulva a rájuk nehezedő propaganda nyomásától, lépésről-lépésre érvényesítve autonómia-elképzeléseiket, nagyban hozzájárulhatnak a helyi társadalmak demokratizálásához.

Összetartozunk hát, tetszik ez nekünk vagy sem. Eppen ezért olyan megoldást kell találnunk, amely lehetővé teszi a Kárpát-medencében élő magyarság közös érdekeinek együttes nemzetközi megjelenítését. Ez az amit a nemzetközi porondon elvárnak tőlünk, s ez a közös érdekünk. Mert, ha lényege felől közelítjük meg a kérdést, könnyen eljutunk a felismerésig: Magyarország, de a környező országok is, akkor válthatják valóra európai társulási törekvéseiket, ha előbb közösen, a kisebbségekkel együtt rendezik azok nyílt és megoldatlan helyzetét.

Temerin, l994.febr. 26-án.