Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 44. szám

2004. június 19.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

A kétpólusú magyar politikai elit a Vajdaságban (4.)

 

Tíz éve, hogy – elsőként a határon túli magyar közösségek közül – a vajdasági magyar-ság soraiban az autonómiakövetelők élesen elváltak azoktól, akik saját egyéni és csopor-térdekeiket előtérbe helyezve a helyi többségi hatalommal szemben megalkuvó magatartást tanúsítottak, majd szoros együttműködésre léptek. Évekre visszavetve ezzel a magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezését.

A történelmi VMDK 2004. március 27-én zentai tisztújító közgyűlése vízválasztónak számit. A részvevők több mint kétharmada az Ágoston András által képviselt autonómiakövetelő szárnyat részesítette előnyben. A vesztesek, a máig nem tisztázott körülmények között autó-szerencsétlenségben elhunyt Csubela Ferenccel az élen megalakították a Vajdasági Magyar Szövetséget. Ennek a mintegy fél éves eseménysorozatnak a magyarországi politikai elit illetékesei is cselekvő részesei voltak.

A történelmi VMDK szerepéről átfogó értékelést, csak beható, minden részvevőre kiterjedő elemzések nyomán, s megfelelő időbeli távolságból lehet majd kimondani.

A VMDP Hírlevél néhány soron következő számában korabeli dokumentumokat közlünk, amelyek az autonómiakövetelő szárny szempontjából, folyamatában mutatják be a történéseket. Reméljük, hogy ezzel hozzájárulhatunk a határon túli magyar közösségekben a rendszerváltás után létrejött egyik legerősebb szervezet eszmei és politikai tevékenységének s máig tartó hatásának elfogulatlan megközelítéséhez.

 

Ágoston András levele Entz Gézának, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének (1994. március 6.)

 

Tisztelt Elnök Úr!

Nagy örömmel vettük a hírt, hogy Jeszenszky Külügyminiszter Úr meglátogatja a VMDK-t. Tekintettel arra, hogy tisztújítás előtt állunk, s ugyanakkor sok fontos politikai feladatot is meg kell vitatnunk, hasznunkra lenne egy olyan beszélgetés, amelyben a HTMH képviselői is részt vennének. Kérem Elnök Úr, hogy amennyiben ezt ideje megengedi, csatlakozzon a miniszter úrhoz és jöjjön el Adára. Szívesen látnánk Zalatnay István alelnök urat is.

Tisztelettel, Ágoston András, a VMDK elnöke

 

           Ágoston András levele Jeszenszky Gézának, Magyarország külügyminiszterének

1994. március 7.

 

Nagyrabecsült Miniszter Úr!

Mindenek előtt köszönetet mondok a döntésért, hogy ebben VMDK számára válságos időszakban eljön közénk politikai eszmecserére. A vajdasági magyarság számára sem könnyű ez az időszak: lezárult a politikai szubjektivitásért folytatott harc, s a kedvező nemzetközi változások, melyekhez a magyar kormány és diplomácia is nagyban hozzájárult, most az egyezkedés folyamatát indították el. A belpolitikában a miloševići ígéretek valóra váltása, külpolitikában pedig a Balladur-tervbe való bekapcsolódás a tét.

Ebben a helyzetben a VMDK feladata az, hogy szem előtt tartva a kitűzött célt, a magyar autonómia megvalósítását, megállás nélkül, politikai egyezkedés útján haladjon a megvalósítás felé. Természetes, hogy az eredményes politikai egyezkedés folyamatát két oldalról is veszély fenyegeti. Az egyik a türelmetlen és túlzott követelményeket támasztó maximalizmus, a másik pedig, s a VMDK számára ez a veszélyesebb, a kulisszák mögötti, a szerb pártokkal történő, leginkább személyes anyagi előnyökkel járó különegyezségek, elvtelen kompromisszumok megkötése.

Természetesen nem hiányzik az ideológiai köntös sem. Eszerint a VMDK Elnökségének a többsége "elhúz" balra, mivel egyáltalán egyezkedik a szerb hatalommal. A másik oldalról a magukat demokratikusnak nevező szerb pártokkal való feltétlen együttműködést szorgalmazzák, mondván, hogy szövetségesek nélkül nem juthatunk előre. Nem a külpolitikára kell helyezni a hangsúlyt, hanem arra, hogy autonómia koncepciónkat megmagyarázzuk és elfogadtassuk környezetünkkel, mondják. Sőt! Vannak néhányan, akik az annak idején a Panić-kormányban kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet, amely ellenzi mind az autonómiát, mind pedig a kisebbségek politikai szubjektivitását, ma is követendő példának tartják és mondják.

Ezekkel az áramlatokkal, kemény vitába áll a VMDK Elnöksége és Tanácsa tagjainak a többsége, s remélem, hogy a VMDK tisztújító közgyülése sem támogatja majd szélsőségeket.

Nagyrabecsült Miniszter Úr!

Szombatra tervezett látogatását várva, nem tehetem meg, hogy elhallgassak egy olyan súlyos botrányt ami már-már azzal fenyeget, hogy valóban meginog a VMDK egysége. Sajnos, az előállt helyzethez nagyban hozzájárult az On felügyeleti illetékességébe tartozó HTMH két vezető tisztségviselőjének, dr. Entz Géza és dr. Zalatnay István, a VMDK számára perdöntően fontos kérdésben való eltérő állásfoglalása.

A probléma lényege, hogy dr. Hódi Sándor a VMDK Elnökségének tett kijelentése szerint, rendelkezik mintegy 600.000 DM kitevő, főleg az Illyés alapítványból származó pénzeszközzel. Az igen magas hőfokú konfliktusra dr. Hódi Sándor és a VMDK Elnökségének, a többsége között akkor került sor, amikor dr. Hódi kijelentette, a közelgő tisztújító közgyülés előtt, ezzel az összeggel a VMDK felé nem kíván elszámolni.

Kérdésemre dr. Entz Géza kijelentette, hogy a szóbanforgó pénzeket nem dr. Hódi, hanem a VMDK kapta. Meg azt is, hogy az összegben szereplő tételek nem céleszköz jellegűek, s a VMDK a szükségleteknek megfelelően dönt felhasználásukról. Ezzel szemben dr. Zalatnay István, dr. Hódit objektíve közvetítőnek elismerve, levelében beszámolási kötelezettségét a szóbanforgó összeg 1/6 részére csökkenti.

Ezek az ellentmondásos megnyilvánulások a HTMH részéről, az üggyel kapcsolatos nézeteltéréseket nem csökkentik, hanem elmélyítik. Éppen ezért, sokat jelentene számunkra, ha szombaton a nevezett urak maguk is hozzájárulhatnának a politikailag rendkívül súlyos nézeteltérés tisztázásához.

Abban a reményben, hogy Miniszter Úrnak is érdeke helyzet tisztázása, nagyrabecsüléssel, Ágoston András, a VMDK elnöke

 

U. i.

Nagyrabecsült Miniszter Úr!

Csak a napokban került a kezembe a Reggeli Délvilág c. sajtótermék 1994. febr. 3-i száma. Ebben olvasom, hogy Bálint Antal a VMDK zentai körzetének elnöke azt állítja, többet várt Jeszenszki Géza belgrádi látogatásától, meg azt is, hogy "a VMDK vezetése... határozottabb fellépést vár el a magyar diplomáciától". Itt két dologgal van baj. Egyrészt a VMDK Elnöksége megállapította, hogy a miloševći igéretek államközi tárgyalások szintjére való emelése számunkra előny, mert szükség esetén kérhetjük, hogy nemzetközi közvetítők is segítsék autonómia-követeléseink megvalósítását. Ezenkívül, a VMDK-ban eddig nem tettük meg, hogy magyar állami szerveket nyilvános bírálatnak vessük alá. Igaz, a vitatkozva való együtthaladás elvéből indulunk ki, de nem a sajtóban vitatkozunk. Bálint Antal helyett elnézését kérem.

Nagyrabecsüléssel: Á.A.

 

Ágoston András:

Szembenézni a veszélyekkel

Áramlatok a VMDK-ban (1994. március 8.)

 

A vajdasági magyarság számára sorsdöntő időszak következik: lezárult a politikai szubjektivitásért folytatott harc, s a kedvező nemzetközi változások, melyekhez a magyar kormány és diplomácia is nagyban hozzájárult, most az egyezkedés folyamatát indították el. A belpolitikában a miloševići ígéretek valóra váltása, külpolitikában pedig a Balladur-tervbe való bekapcsolódás a tét.

Ebben a helyzetben a VMDK feladata az, hogy szem előtt tartva a kitűzött célt, a magyar autonómia megvalósítását, megállás nélkül, politikai egyezkedés útján haladjon a megvalósítás felé Az eredményes politikai egyezkedés folyamatát több oldalról is veszély fenyegeti. Kívülről fenyeget a legsúlyosabb veszély, mivel a nemzetközi körülmények még nem teszik egyértelművé a szerb hatalom számára a valódi dialógus, a valódi megegyezés szükségességét. Könnyen megtörténhet, hogy a dialógus, ha megindul is, mégsem hoz eredményeket.

Magán a VMDK-án belül két veszélyes áramlat jelentkezik. Az egyik a túlzott követelményeket támasztó maximalizmus, a másik pedig, s a VMDK számára ez a veszélyesebb, a kulisszák mögötti, a szerb pártokkal történő, leginkább személyes anyagi előnyökkel járó különegyezségek, elvtelen kompromisszumok megkötése.

Természetesen nem hiányzik az ideológiai köntös sem. A maximalisták szerint a VMDK Elnökségének többsége "elhúz" balra, mivel egyáltalán egyezkedik a szerb hatalommal. Ők azt mondják, nem dialógusra van szükség, hanem kitartásra, dacos ellenállásra, amíg ez rendszer össze nem omlik. Azután majd meglátjuk...

A másik oldalról a magukat demokratikusnak nevező szerb pártokkal való feltétlen együttműködést szorgalmazzák, mondván, hogy szövetségesek nélkül nem juthatunk előre. Nem a külpolitikára kell helyezni a hangsúlyt, hanem arra, hogy autonómia koncepciónkat megmagyarázzuk és elfogadtassuk környezetünkkel, mondják. Sőt! Vannak néhányan, akik az annak idején a Panić-kormányban kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet, amely ellenzi mind az autonómiát, mind pedig a kisebbsegek politikai szubjektivitását, ma is követendő példának tartják és mondják.

Végeredményben mindkét szélsőségnek a VMDK által elfogadott autonómia-koncepcióal van baja. Az egyik soknak tartja a másik kevésnek. Ezért törtéhet meg, hogy szükség esetén összefognak. A politikai feladat nem az, hogy ezeket az áramlatokat eltávolítsuk a VMDK-ból, hanem az, hogy demokratikus módszerekkel, megakadályozzuk a VMDK alapvető politikai irányvonalának megváltoztatását.

Ezekkel az áramlatokkal, kemény vitában áll a VMDK Elnöksége és Tanácsa tagjainak a többsége, s remélem, hogy a VMDK tisztújító közgyűlése sem támogatja majd a szélsőségeket.

Ez ugyan nem látszik a valóságban, de a VMDK lényegében eljutott autonómia-koncepciója megvalósításának harmadik szakaszához. A koncepció megalkotása, kanizsai döntés különösen nehéz feladat volt. Utánna következett, még mindig a polgárháború körülményei között, a koncepció megismertetése és elfogadtatása nyugaton. Igaz, az autonómia-koncepció bemutatása és legitimizálása belföldön kemény politikai ellenállásba ütközött, s átmenetileg az egész vajdasági magyarság nagyobb nyomás alá került, de a VMDK követelés végül mégis napirendre került. A koncepció külföldi elfogadtatása gyakorlatilag megtörtént. Ami a legfontosabb, a VMDK-koncepción kívül, nincs más legitímnek mondható elképzelés a Jugoszlávia-Értekezlet irányítóinak asztalán.

Most a megvalósítás szakasza következik. Hogy ez a szakasz meddig fog tartani, azt nehéz megjósolni. Az biztos, hogy nincs sok idő, különben a vajdasági magyarság szétszéled, lemorzsolódik. A VMDK-nak eredményeket kell felmutatni, hogy meggyőzze a magyarokat, érdemes maradni.

A körülményekről, melyek közepette eredményeket kell elérni, el kell mondani a következőket:

1. A szerb pártok továbbra sem támogatják a VMDK autonómia-koncepcióját.

2. A Jugoszlávia-Értekezlet irányítói nem érdekeltek túlságosan az ügyben. Autonómiát Vajdaságnak nem adhatnak, hiszen erre vonatkozólag nincs politikailag legitím követelés, amelynek alapján intézkedetnének. Igy marad a VMDK autonómia-koncepció, amelyet ha a körülmények úgy hozzák, nem lehet az asztalról lesöpörni.

3. Amíg nem kezdődik meg a Balladur-terv megvalósítása, van rá esély, hogy a magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezése céljából, Szerbiát is bekapcsolják az érdekeltek körébe.

Ilyen helyzetben, tovább kell folytatni a VMDK eddigi tevékenységét: csak demokratikus eszközökkel kell küzdeni, de kitartóan, kihasználva a nemzetközi körülmények minden kedvező változását kezdeményezni, itthon, Magyarországon és külföldön is.

Miloševič ígéreteivel kapcsolatban, nincs más megoldás mint elindulni a felkínált úton. A VMDK a politikai körülményeket nem alakíthatja, de ennek ellenére alkalmazkodva hozzájuk, mégis eredményeket kell felmutatnia.

Mivel a célt, a magyar autonómia megvalósítását, már kitűztük, a körülményekhez igazított léptekkel kell haladnunk. Az a fontos, hogy nem szabad megállni.

Temerin, 1994. március 8-án.

Ágoston András