Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 45. szám

2004. június 20.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

A kétpólusú magyar politikai elit a Vajdaságban (5.)

 

Tíz éve, hogy – elsőként a határon túli magyar közösségek közül – a vajdasági magyar-ság soraiban az autonómiakövetelők élesen elváltak azoktól, akik saját egyéni és csopor-térdekeiket előtérbe helyezve a helyi többségi hatalommal szemben megalkuvó magatartást tanúsítottak, majd szoros együttműködésre léptek. Évekre visszavetve ezzel a magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezését.

A történelmi VMDK 2004. március 27-én zentai tisztújító közgyűlése vízválasztónak számit. A részvevők több mint kétharmada az Ágoston András által képviselt autonómiakövetelő szárnyat részesítette előnyben. A vesztesek, a máig nem tisztázott körülmények között autó-szerencsétlenségben elhunyt Csubela Ferenccel az élen megalakították a Vajdasági Magyar Szövetséget. Ennek a mintegy fél éves eseménysorozatnak a magyarországi politikai elit illetékesei is cselekvő részesei voltak.

A történelmi VMDK szerepéről átfogó értékelést, csak beható, minden részvevőre kiterjedő elemzések nyomán, s megfelelő időbeli távolságból lehet majd kimondani.

A VMDP Hírlevél néhány soron következő számában korabeli dokumentumokat közlünk, amelyek az autonómiakövetelő szárny szempontjából, folyamatában mutatják be a történéseket. Reméljük, hogy ezzel hozzájárulhatunk a határon túli magyar közösségekben a rendszerváltás után létrejött egyik legerősebb szervezet eszmei és politikai tevékenységének s máig tartó hatásának elfogulatlan megközelítéséhez.

 

A VMDK I. tisztújító közgyűlésére Zentán került sor 1994. március 27-én.

A huszonhárom órás tisztújitó közgyűlés részvevői a két jelölt közül 136 szavazattal Ágoston Andrást választották meg elnöknek. Ellenfele, Csubela Ferenc 66 szavazatot kapott.

Alelnökök Dr. Páll Sándor és Vékás János lettek.

Csubela Ferenc és köréje csoportosuló elégedetlenek hozták létre a Vajdasági Magyarok Szövetségét. A képződményt először esernyőszervezetként képzelték el, de rövidesen belátták, hogy ez értelmetlen törekvés. Ekkor párttá alakultak.

 

Ágoston András beszéde a VMDK Tisztújító Közgyűlésén

1994. III. 27.

 

Tisztelt Közgyűlés, kedves barátaim! Rendkívüli körülmények között kerül sor a VMDK első tisztújító közgyűlésére. Türelemre, bölcsességre és bátorságra van most szükségünk, hogy leküzdjük az elébünk tornyosuló akadályokat. Az utóbbi napok történései alapján talán úgy tűnhet, hogy nincs kiút, a szakadás elkerülhetetlen. Lehet, hogy így van, de most a Közgyűlésen még egy erőfeszítést kell tennünk, hátha sikerül megőrizni azt, amit felépítettünk, s másnak még nem sikerült lerombolnia.

Két súlyos problémára kell most megoldást találnunk. Az anyagiakkal összefüggő és az utóbbi időben előtérbe került politikai ellentétekre gondolok. Megtalálható-e az áthidaló megoldás ebben a két vitatott kérdésben? Én erre látok lehetőséget. Engedjék meg, hogy röviden kifejtsem, mi lenne szerintem a jó megoldás!

Tényként állapítom meg, hogy alelnökünk a VMDK illetékes szerveinek a mai napig nem számolt el azokkal a támogatásokkal, amelyeket különféle forrásokból a VMDK nevében, illetve arra hivatkozva eszközölt ki. Örömmel hallottuk viszont, hogy az Illyés Alapítvány felhívására dr. Hódi Sándor a VMDK tisztújító közgyűlése előtti utolsó munkanapon felében eleget tett közvetítői tisztjének: elszámolt azokkal a támogatásokkal, amelyeket az elmúlt években a VMDK nevében, illetve rá hivatkozva ettől az alapítványtól eszközölt ki.

Most a VMDK-ban azt várjuk, hogy az önként vállalt közvetítői feladat másik felének is eleget tesz. Mert közvetítőként a kedvezményezett, a VMDK Ellenőrző Bizottsága felé még nem számolt el.

Amennyiben dr. Hódi a mai Közgyűlésen nyilatkozik, miszerint hajlandó lenne az általa kezelt pénzekkel a VMDK Ellenőrző Bizottságának teljes egészében elszámolni, valamint, az általa kezelt, s a VMDK-val összefüggésbe hozható pénzeket, meg az esetleges jövőbeni kérelmeket hajlandó a VMDK illetékes szerveinek ellenőrzése alá helyezni, s velük a jövőben együttműködve benyújtani, mindez alapja lehetne egy egészséges kompromisszumnak.

Közbevetőleg említem meg, de kulcsfontosságú mozzanat a következő: amennyiben dr. Hódi nem hajlandó a VMDK-val összefüggő anyagi természetű ügyeket a javasolt módon, tehát a VMDK szerveivel együtt, s azok ellenőrzése alatt végezni, akkor a Közgyűlésnek most döntenie kell. Vagy vállalja, hogy a VMDK ellenőrizhetetlen magánadományként kaphasson csak az általa fontosnak tartott célokra támogatást, méghozzá úgy, hogy a közvetítést a VMDK alelnöke végezze, vagy pedig elveti ezt a megoldást.

Tekintettel arra, hogy a politikai funkció és az ilyen típusú közvetítői szerep egy demokratikus politikai szervezetben összeférhetetlen, ha a Közgyűlés dr. Hódit elvállalja közvetítőnek, ez mindenképpen a VMDK szétesését jelenti.

Azok ugyanis, akik úgy gondolják, hogy egy demokratikus szervezetben az Ellenőrző Bizottságnak teljes egészében ismernie és ellenőriznie kell a pénzügyeket, nem vállalják, hogy egy vezetőségben legyenek dr. Hódival, aki a pénzzel együtt külső politikai befolyást is közvetít a szervezetbe. Tudni kell ugyanis, hogy a Hódiék által létesített alapítvány harmadik alapító tagja az egyik magyarországi párt apparátusában magasrangú tisztviselő.

Javaslom, hogy a közvetítő vállalására vagy elutasítására vonatkozó szavazást, ha egyáltalán szükség lesz rá, a jelöléseket is magában foglaló napirendi pont keretében ejtsük meg.

Amennyiben dr. Hódi vállalja a fent leírt módon történő együttműködést, az anyagi ügyeket ma levehetjük a napirendről. De a mai nap folyamán megválasztott Ellenőrző Bizottságot meg kell bíznunk, hogy testületileg végezze el dr. Hódi elszámoltatását. A cél az, hogy tételről tételre haladva felmérhessük a valós helyzetet, aminek alapján intézkedni lehet. A céladományokat mielőbb el kell juttatnunk a címzettekhez. (Vannak olyan összegek, amelyek már tavaly júniusban megérkeztek az alelnökünk folyószámlájára és még mindig nem jutottak el a címzetthez.) Másrészt meg kell találni az ellenőrzés és a pénzek közös kezelésének módját. Különösen fontos az, hogy a VMDK nevében, vagy az általa megállapított szükségletekre hivatkozva, csakis a VMDK Elnökségének jóváhagyásával lehessen további kérelmeket benyújtani.

Tekintettel a kérdés horderejére, az lenne a legjobb, ha ebben az ügyben júniusban rendkívüli közgyűlést hívnánk össze, s akkor az anyagi helyzet teljes ismeretében dönthetünk.

Ezzel összefüggésben alelnökünknek most nem kellene jelölést vállalnia: a körülmények ismeretében a rendkívüli Közgyűlés utólag a választást is megejthetné.

A politikai vitával kapcsolatban szintén van egy jó megoldás. Az alábbiakban röviden vázolom azt a politikai minimumot, melyre vonatkozóan a megfelelő napirendi pont keretében lehetne dönteni. Ha ebben is egyetértünk, akkor a szakadás veszélyét gyakorlatilag elkerültük.

Én úgy látom, a VMDK lényegében eljutott autonómiakoncepciója megvalósításának harmadik szakaszához. A koncepció megalkotása, a kanizsai döntés különösen nehéz feladat volt. Utána következett, még mindig a polgárháború körülményei között, a koncepció megismertetése és elfogadtatása nyugaton. Igaz, az autonómiakoncepció bemutatása és legitimizálása belföldön kemény politikai ellenállásba ütközött, s átmenetileg az egész vajdasági magyarság nagyobb nyomás alá került, de a VMDK követelése végül mégis napirendre került. A koncepció külföldi elfogadtatása gyakorlatilag megtörtént. Ami a legfontosabb, a VMDK koncepcióján kívül nincs más legitimnek mondható elképzelés a Jugoszlávia Értekezlet irányítóinak asztalán.

Most a megvalósítás szakasza következik. Hogy ez a szakasz meddig fog tartani, azt nehéz megjósolni. Az biztos, hogy nincs sok időnk. A vajdasági magyarság fogy, egyre inkább szétszéled, lemorzsolódik. A VMDK-nak eredményeket kell felmutatnia, hogy meggyőzze a magyarokat, érdemes maradni.

A körülményekről, melyek közepette eredményeket kell elérni, el kell mondani a következőket:

1. A szerb pártok továbbra sem támogatják a VMDK autonómiakoncepcióját.

2. A Jugoszlávia Értekezlet irányítói nem érdekeltek túlságosan az ügyben. Autonómiát Vajdaságnak nem adhatnak, hiszen erre vonatkozólag nincs politikailag legitim követelés, amelynek alapján intézkedhetnének. Így marad a VMDK autonómiakoncepciója, amelyet, ha a körülmények úgy hozzák, nem lehet az asztalról lesöpörni.

3. Amíg nem kezdődik meg a Balladur-terv megvalósítása, van rá esély, hogy a magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezése céljából Szerbiát is bekapcsolják a rendezés folyamatába.

Ilyen helyzetben tovább kell folytatni a VMDK eddigi tevékenységét: küzdeni kell a Magyar Autonómiáért, s amennyire lehet, a rendszerváltásért, amire az országban még nem került sor. Csak demokratikus eszközökkel élhetünk, de kitartóaknak kell lennünk, s ki kell használnunk a nemzetközi körülmények minden kedvező változását: kezdeményezzünk, itthon, Magyarországon és külföldön is.

Milošević ígéreteivel kapcsolatban nincs más megoldás, mint elindulni a felkínált úton. Tudva persze nemcsak azt, hogy a tárgyalásoknak akár meg sem kell kezdődniük, s azt is, hogy bármikor abbamaradhatnak. Mivel a célt, a magyar autonómiának a megvalósítását, már kitűztük, ha másként nem lehet, lépésben kell haladnunk. Csak egy a fontos: nem szabad megállni.

Tisztelt Közgyűlés!

Javaslom, hogy az általam elmondottakat vitassuk meg, és amikor erre sor kerül, döntsünk szavazással.

Köszönöm figyelmüket!

 

A VMDK külpolitikai tevékenysége

(célok és módszerek)

1994. március 27.

 

A VMDK külpolitikai tevékenysége arra irányul, hogy a vajdasági magyarság mielőbb megvalósítsa autonómiáját, utána pedig arra, hogy megőrizze, illetve fejlessze azt. Céljait, a VMDK kizárólag demokratikus módszerekkel kívánja megvalósítani.

A VMDK segíti, de legalább nem gátolja Magyarország Európába való integrálódását és nyíltan támogatja azokat a nemzetközi törekvéseket, amelyek Szerbiában serkentik a rendszerváltást és a demokratizálódást.

A VMDK nemzetközi tevékenységében:

- a Jugoszlávia Békeértekezlet irányítóinak valamint más fontos politikai tényezőknek úgy igyekszik bemutatni a vajdasági magyarság autonómia-törekvéseit, mint másutt is felhasználható, követendő modellt, amelyet a demokratikus megoldásokat szorgalmazó nemzetközi tényezőknek érdemes támogatni;

- arra törekszik, hogy a vajdasági magyarság érdekeit nemzetközi szinten is megjelenítse

- a nyugati magyarság politizáló szervezeteivel együttműködve az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben is bemutatja a VMDK autonómia-elképzeléseit

Minőségileg új megoldásként, a Kárpát-medencében élő magyarság érdekeinek megfelelően, közös megegyezéssel, a mindenkori magyar kormánynak a nemzetközi politikai színtéren nyíltan vállalni és képviselni kellene a nemzetrészek legitim politikai szervezeteinek követeléseit.

Ezzel a magyar kormány a méltányosság elvének figyelembevételével, az új nemzetközi viszonyoknak megfelelően, a hátrányból előnyt kovácsolva, az autonómia-törekvések ügyében a nemzet képviseletében lép fel, s új helyzetet teremt.

Az új helyzet jellemzői a következők:

1. A nemzetrészek legitim törekvései megerősödve, a nemzetközi viszonyoknak a nemzetközi jog által megragadható elemeként jelennek meg a színtéren.

2. Megszűnik a trianoni trauma misztifikálásának, de manipulálásának a lehetősége is, s ezzel a szomszédállamok propagandája válik egyszerre gyökértelenné.

3. Megnő a magyar külpolitika kezdeményezési tere, hiszen most már nap mint nap kezdeményezhet, elfogadva esetenként a kis lépések taktikáját is, hisz a célt már világosan kijelölte.

4. Célratörő, kitartóan kezdeményező lépéseihez a magyar külpolitika segítséget, közvetítőket kérhet a nyugati nagyhatalmaktól, méghozzá úgy, hogy az együttműködési készség a másik oldalon legyen számonkérhető.

5. A nemzetrészek legitim szervezetei a kezdeti nehézségek után, megszabadulva a rájuk nehezedő propaganda nyomásától, lépésről-lépésre érvényesítve autonómia-elképzeléseiket, nagyban hozzájárulhatnak a helyi társadalmak demokratizálásához.

Összetartozunk hát, tetszik ez nekünk vagy sem. Éppen ezért olyan megoldást kell találnunk, amely lehetővé teszi a Kárpát-medencében élő magyarság közös érdekeinek együttes nemzetközi megjelenítését. Ez az amit a nemzetközi porondon elvárnak tőlünk, s ez a közös érdekünk. Mert, ha lényege felől közelítjük meg a kérdést, könnyen eljutunk a felismerésig: Magyarország, de a környező országok is, akkor válthatják valóra európai társulási törekvéseiket, ha előbb közösen, a kisebbségekkel együtt rendezik azok nyílt és megoldatlan helyzetét.

 

 

 

 

Árpási Ildikó:

Megőriztük a szervezet erkölcsi tisztaságát

Interjú Ágoston Andrással a VMDP elnökével. Népszabadság, 1994. III. 31.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) vasárnap délelőtt kezdődött, közel 24 órás tisztújító közgyűlésén újraválasztották Ágoston András elnököt, aki a következőképpen értékeli a meglehetősen viharos ülést:

- Egy illúzióval kevesebb, egy gonddal több van. A VMDK egysége illúzió. A gondot a hogyan tovább jelenti. Úgy tűnik, a jövőben ritkábban kerül sor konszenzusra. A hármas autonómia megvalósításában egyetértettünk, de egyesek kevésnek, mások túlzott követelésnek tartják. A tisztújító közgyűlés megmutatta, a VMDK alapirányvonalát több mint kétharmados többség támogatja. A határmódosítás vérrel jár, mi ezt nem akarjuk. A régiók Európájában a magyar autonómia politikai és gazdasági igazoltsága is megvan.

- Úgy tűnik, hogy a VMDK-n belül a párt és az érdekszervezet közötti egyensúly megbom-lott.

A VMDK kezdettől fogva a vajdasági magyarság politikai érdekszervezete, és az is marad. Érdekszervezetként dolgoztuk ki és képviseljük az autonómia-koncepciót. Kis-Jugoszlávia magyar állampolgárainak érdeke a rendszerváltás és a demokratizálódás. A pártok olyan politikai szervezetek, amelyek a hatalom megszerzéséért küzdenek. A magyarok esetében ilyesmi szóba sem jöhet. A VMDK érdekszervezet jellegét szeretnénk megtartani.

 

- A közgyűlésen többen felvetették, az elszámoltatás körül kirobbant "botrány" a hatalmi harc eszköze volt, sőt a magyarországi választások küszöbén az ottani szocialisták kezére játszott.

A VMDK eddig nem avatkozott be a magyarországi választási küzdelembe, és ezután sem fog. Az elszámoltatás elvi kérdés, a VMDK függetlenségének a kérdése. Ha elfogadnánk azt az álláspontot, hogy a VMDK tisztségviselője legyen a szervezet által fontosnak tartott szükségletek kielégítésére nyújtott támogatások egyedüli közvetítője anélkül, hogy a VMDK felé elszámolási kötelezettséggel rendelkezne, a szervezet politikai függetlensége kerülne veszélybe. Ezt a közgyűlés döntése elutasította, megőriztük a szervezet erkölcsi tisztaságát.

A vezetőséget baloldalisággal vádolják. Ez fogja meghatározni a VMDK tevékenységét?

Engem már neveztek kommunistának, csurkistának, fasisztának, szeparatistának, Antall-pártinak. Én és a VMDK vezetősége a magyar autonómiakoncepció megvalósításáért szállunk síkra.

Csoóri Sándor nem volt jelen a közgyűlésen, félreértés támadt a körül, hogy Ön valóban meghívta-e.

Nincs e körül semmilyen félreértés. A világszövetségbe és a Külügyminisztériumba is küldtem telefaxot, amelyen meghívtam a zentai közgyűlésre.