Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 47. szám

2004. június 22.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

A kétpólusú magyar politikai elit a Vajdaságban (7.)

 

Tíz éve, hogy – elsőként a határon túli magyar közösségek közül – a vajdasági magyar-ság soraiban az autonómiakövetelők élesen elváltak azoktól, akik saját egyéni és csopor-térdekeiket előtérbe helyezve a helyi többségi hatalommal szemben megalkuvó magatartást tanúsítottak, majd szoros együttműködésre léptek. Évekre visszavetve ezzel a magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezését.

A történelmi VMDK 1994. március 27-én zentai tisztújító közgyűlése vízválasztónak számít. A részvevők több mint kétharmada az Ágoston András által képviselt autonómiakövetelő szárnyat részesítette előnyben. A vesztesek, a máig nem tisztázott körülmények között autó-szerencsétlenségben elhunyt Csubela Ferenccel az élen megalakították a Vajdasági Magyar Szövetséget. Ennek a mintegy fél éves eseménysorozatnak a magyarországi politikai elit illetékesei is cselekvő részesei voltak.

A történelmi VMDK szerepéről átfogó értékelést, csak beható, minden részvevőre kiterjedő elemzések nyomán, s megfelelő időbeli távolságból lehet majd kimondani.

A VMDP Hírlevél néhány soron következő számában korabeli dokumentumokat közlünk, amelyek az autonómiakövetelő szárny szempontjából, folyamatában mutatják be a történéseket. Reméljük, hogy ezzel hozzájárulhatunk a határon túli magyar közösségekben a rendszerváltás után létrejött egyik legerősebb szervezet eszmei és politikai tevékenységének s máig tartó hatásának elfogulatlan megközelítéséhez.

 

Állásfoglalás a válságról.

A VMDK Elnöksége a vajdasági magyarsághoz, 1994. VI. 15.

 

A VMDK-ban kirobbant pénzügyi botrány nyomán a vajdasági magyarság eddig nem tapasztalt politikai válságba került. A vitatkozó politikusok valótlan állításai és a sajtó fékevesztett VMDK-ellenes hadjáratának nyomán a vajdasági magyarság értetlenül, zavarodottan és gyanakvással figyeli az eseményeket. Ez a helyzet, ha sokáig eltart, végülis alkalmatlanná teszi a vajdasági magyarságot arra, hogy önállóan küzdjön, s eredményeket érjen el autonómiatörekvéseinek megvalósításában.

A válság okai

Az elmúlt időszakban, jóllehet minőségileg új viszonyok alakultak ki a kisebbségek és az anyaország között, az anyagi támogatások terén számos hiányosság jelentkezett. Vajdasági vonatkozásban ezek közül kettőt kell kiemelni.

Először, a magyar kormányzat politikailag támogatta ugyan a VMDK-t, végül már az általa képviselt autonómiatörekvéseket is, de az anyagi támogatást a VMDK-t és az általa képviselt autonómiatörekvéseket ellenző csoportok, intézmények kapták. Így az anyagi támogatásnak nem volt meg az a kettős funkciója, amely nélkül az eredményes politikai harc elképzelhetetlen. Az anyagi támogatás ugyanis akkor hatékony, ha egyrészt hozzájárul a segélyezett tevékenység fenntartásához, másrészt ösztönzi az autonómiatörekvéseket.

Másodszor, a magyar kormányzat néhány erős embere, azzal a céllal, hogy a VMDK-t is felsorakoztassa a kormánykoalíció támogatói közé, a VMDK szempontjából fontos tevékenységek kiegészítő pénzelését a párthűség kinyilatkoztatásától tette függővé. Mivel ezzel a VMDK Tisztújító Közgyűlésén a küldöttek több mint kétharmados többsége nem értett egyet, s nem vállalta az anyagi támogatás politikai közvetítő útján történő leosztását sem, a VMDK-n belüli összeütközés, majd szakadás elkerülhetetlenné vált.

A VMDK-ban folyó belharc szárnyakat adott a reformos és restaurációs ellenzéknek (ide sorolható az egypártrendszerben hatalmon levő vezetők csoportja, beleértve a Magyar Szó, valamint a Magyar Tanszék politizáló élcsapatát is) mind a VMDK-ban, mind pedig azon kívül. Szövetkeztek, s úgy döntöttek, hogy a VMDK pénzügyi botrányba keveredett tisztségviselőivel együtt egy új, úgymond érdekszervezetet alakítanak, hogy megtarthassák a már átutalt pénzt, illetve, hogy újra politikai pozíciót vívhassanak ki maguknak.

Ezzel párhuzamosan, mivel ezt a VMDK demokratikus alapszabálya lehetővé teszi, megkísérlik belülről is rombolni a szervezetet. Így kerülhetett sor például arra, hogy Csubela Ferenc, az új szervezet egyik legaktívabb kezdeményezője és szervezője, jelenleg is ott ül a VMDK Elnökségében.

Miért került sor a válság elharapózására?

Mindenekelőtt azért, mert a VMDK nem tudta kompromisszum útján megoldani belső anyagi és politikai természetű vitáit. A titkos szavazás során alulmaradtak, nem tudtak belenyugodni a vereségbe, s az új szervezet létrehozatalában látják a kiutat. A politikai válság kirobbanásához azonban az is hozzájárult, hogy autonómiaügyben kezdettől fogva kemény ellenzéknek bizonyult mind a reformos, mind pedig a restaurációs politikusok csoportja. Ők a Magyar Szó segítségével igyekeztek politikailag semlegesíteni a VMDK autonómiatörekvéseit.

Mi a lényege az autonómia körüli politikai küzdelemnek?

A VMDK értelmezése szerint a vajdasági magyarságnak olyan autonómiára van szüksége, amely jogi keretet ad identitása megőrzéséhez s ahhoz, hogy itt maradjon és megmaradjon. Az autonómia fő elemeként ki kell emelni a politikai szubjektivitást, a lehetőséget, hogy politikai érdekszervezetén, a VMDK-n keresztül a vajdasági magyarság feltárja, kifejezze és képviselje legáltalánosabb politikai érdekeit. Ez azt jelenti, hogy politikai követeléseivel a vajdasági magyarság kifelé egységesen és önállóan léphet fel.

Eddig a magyar vezetők mindig felfelé, a szerb hatalom irányában tartoztak felelősséggel, s lefelé, a magyarok irányában intézkedtek. A VMDK autonómiakoncepciója azt szorgalmazza, hogy a magyarok által megválasztott vezetők maguknak a magyaroknak tartozzanak felelősséggel, ne pedig másnak.

Természetes, hogy az autonómia szervének, a Kisebbségi Tanácsnak a megválasztása a többpártrendszer elvei alapján történik. A Kisebbségi Tanács döntene azokban az ügyekben, amelyek az autonómia hatáskörébe tartoznak. Eszerint a VMDK kifelé, a szerb, illetve a nemzetközi politikai színtéren jeleníti meg a vajdasági magyarság kollektív érdekeit, a Kisebbségi Tanács pedig, a magyar autonómia döntéshozatali szerveként, befelé, a vajdasági magyarság felé lép fel, kifejezve annak rétegérdekeit, belső sokszínűségét.

A VMDK nem ragaszkodik az általa megfogalmazott autonómiamodell minden betűjéhez, hisz a modell kétségtelenül tartalmazhat elfogadhatatlan részmegoldásokat is, de esetleges módosítása a fent rögzített lényeget nem érintheti. Amennyiben módosításra kerülne sor, Glatz Ferenc akadémikusnak a kisebbségi autonómiák megvalósítására vonatkozó tanulmányából lehetne kiindulni. Ő kiemelten foglalkozik a kisebbségi közösségek politikai szubjektivitásával és szorgalmazza a saját ügyekben való önálló döntéshozatal különböző formáit, valamint az ezzel járó politikai felelősséget.

A VMDK politikai ellenfelei vagy nem akarnak egyáltalán autonómiát, vagy pedig megelégednének formális autonómiával, amely nem tartalmazza sem a politikai szubjektivitás elvét és ezzel összefüggésben az önálló döntéshozatal igényét, sem pedig a sokak számára nem túl vonzó, lefelé, a magyarok felé irányuló felelősséget.

Mit fog most tenni a VMDK?

Ha politikai szervezet, vagy politikai szervezetek alakulnak, s ezek politikai programmal lépnek fel, akkor politikai küzdelem várható, melyben a VMDK arra fog törekedni, hogy továbbra is megtartsa a magyar szavazók többségének támogatását.

Ha olyan nem politikai jellegű egyesület alakul, amely részt kér az érdekvédelmi tevékenységből, akkor politikai küzdelemre csak abban az esetben kerül sor, ha az a fenn vázolt autonómiakoncepció megváltoztatására törekszik.

Lehetséges az együttműködés minden olyan politikai akcióban, amely összhangban van a VMDK célkitűzéseivel. Jelenleg ilyen a VMDK-nak a magyar iskolahálózat kiépítésére irányuló kezdeményezése.

Lehetséges-e a pénzügyi botrányt követő politikai válság leküzdése?

Igen, de csak nyilvános vitában, úgy, hogy közben a vajdasági magyarság maga is véleményt formáljon arról, mi most a teendő. Vita közben figyelni kell arra, melyik megoldás van leginkább összhangban a Kárpát-medencében élő magyarság legáltalánosabb érdekeivel. Nagyon fontos, hogy a vita közben a VMDK folytassa szokásos politikai tevékenységét, mert a belső nézetkülönbségeket máris igyekeznek kihasználni azok a politikai erők, amelyek a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek akarnak gátat vetni.

           

Ágoston András a VMDK Topolyai Körzeti Szervezetének tisztújító közgyűlésén,

1994. VI. 19.

                                          Pluralizmus a vajdasági magyarok között

Tegnaptól kezdve két politikai szervezete van a vajdasági magyarságnak. Az új szervezetbe, a Vajdasági magyarok Szövetségébe azok a volt VMDK-sok tömörültek, akik nem értenek egyet a VMDK Programjával és vezetőségével.

Ez a lényege annak a hírnek, amit ma reggel közölt a pesti rádió. Megkezdődött a politikai pluralizmus kora a vajdasági magyarság soraiban is. Lehet róla vitatkozni, hogy ez jó-e vagy sem, de a továbbiakban ebből a tényből kell kiindulni.

A nagy politikai zűrzavarban amit a végletekig felkorbácsolt a VMDK ellen a sajtóban folytatott fékevesztett hajsza, elsikkadt a lényeg. Az, hogy mi a politikai tétje a küzdelemnek. A tét az autonómia-koncepció.

Mint ismeretes, a VMDK értelmezése szerint a vajdasági magyarságnak olyan autonómiára van szüksége, amely jogi keretet ad identitása megőrzéséhez, s ahhoz, hogy itt maradjon és megmaradjon. Az autonómia fő elemeként ki kell emelni a politikai szubjektivitást, a lehetőséget, hogy politikai érdekszervezetén, a VMDK-n keresztül a vajdasági magyarság feltárja, kifejezze és képviselje legáltalánosabb politikai érdekeit. Ez azt jelenti, hogy politikai követeléseivel a vajdasági magyarság kifelé egységesen és önállóan léphet fel.

Eddig, a magyar vezetők mindig felfelé, a szerb hatalom irányában tartoztak felelősséggel, s lefelé, a magyarok irányában intézkedtek. A VMDK autonómiakoncepciója azt szorgalmazza, hogy a magyarok által megválasztott vezetők maguknak a magyaroknak tartozzanak felelősséggel, ne pedig másnak.

E koncepció szerint a VMDK kifelé, a szerb, illetve nemzetközi politikai színtéren jeleníti meg a vajdasági magyarság kollektív érdekeit, a Kisebbségi Tanács pedig a magyar autonómia döntéshozatali szerveként, befelé, a vajdasági magyarság felé lép fel, kifejezve annak rétegérdekeit, belső sokszínűségét.

Ezzel a koncepcióval szemben most ott áll a Vajdasági Magyarok Szövetsége, amely Várady Tibor és a Demokratikus Reformpárt koncepciójából kiindulva nem követel politikai szubjektivitást és kollektív jogokat a vajdasági magyarságnak, hanem beéri a kisebbségi jogok előre meghatározott minimumaival.

Hogy ez így van, bizonyítja az új szervezet vezetőségének személyi összetétele is. Várady Tibor mellett ott vannak benne mind a VMDK-ban működő reformosok: Csubela Ferenc, Kasza József, Józsa László és mások.

A VMDK-ból kivált politikusok által megalakított szervezetnek egyelőre nincs legitimitása, amit csak a választásokban megszerzett szavazatokkal nyerhet el, de a VMDK-nak tisztelni kell a tényt, hogy létrejött. Mielőbb fel kell vennünk a kapcsolatot az új vezetőséggel, és meg kell kísérelnünk az autonómiaügyben való politikai megegyezést. Nem lenne ugyanis jó, ha az új szervezet helyet keresve a politikai égbolt alatt, a Várady-féle kisebbségi koncepcióval alálicitálna a VMDK által képviselt autonómiakoncepciónak.

Annál is inkább szükség van ilyen tárgyalásokra, mivel úgy látszik, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség tárgyalóinak nem sikerült egyezségre jutni a restaurációs ellenzékkel (ide sorolható az egypártrendszerben hatalmon levő vezetők Major Nándor által vezetett csoportja, beleértve a Magyar Szó, valamint a Magyar Tanszék politikai élcsapatát is). Mint ismeretes, ez a politikai csoportosulás a régi, az asszimilációs folyamatok felgyorsulásához vezető rendszert szeretné valamilyen formában visszahozni.

Van ok a gyakorlati kérdésekben való együttműködésre is. Így például ismeretes, hogy Milošević elnök és Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter megbeszélései nyomán, elvben lehetségessé vált a magyar iskolahálózat kiépítésének megkezdése. Ahelyett, hogy egységesen kihasználnánk a lehetőséget, most szemtanúi vagyunk, hogy azok akik maguk is részt vettek a korábbi rossz rendszer kiépítésében, most hosszas előkészületeket követelve voltaképpen akadályozzák a ma még reális cél elérését. Nevezetesen azt, hogy már őszre létrejöjjön a magyar iskolahálózat néhány intézménye. Eddig ezt az átszervezést a VMDK kezdeményezésére csak Temerinben fejezték be.

Temerin, 1994. június 19-én. Ágoston András

 

                                             Ágoston András Csubela Ferencnek

1994. VI. 20.

Csubela Ferenc

a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke

Topolya

Tisztelt Elnök Úr!

Mindenekelőtt jókívánságaimat küldöm a Vajdasági Magyar Szövetség elnökévé való megválasztása alkalmából. Remélem, hogy a VMDK jó együttműködést tud majd kialakítani az új szervezettel.

Tegnaptól kezdve két politikai szervezete van a vajdasági magyarságnak. Ezzel megkezdődött a politikai pluralizmus kora a vajdasági magyarság soraiban is. Lehet róla vitatkozni, jó-e ez vagy sem, de a továbbiakban ebből a tényből kell kiindulni.

Tudjuk, az új szervezetnek egyelőre nincs politikai legitimitása, hisz azt csak a választásokon megszerzett szavazatokkal nyerheti el, de a VMDK tiszteli a tényt, hogy megalakult.

Ebből kindulva úgy vélem, a két szervezet között mielőbb jó kapcsolatot kell kialakítani, hogy kifelé, a szerb és a nemzetközi politikai színtér felé egységesen tudjuk a vajdasági magyarság alapvető érdekeit megjeleníteni.

Véleményem szerint közös álláspontokat kellene kialakítani mindenekelőtt az autonómia kérdésében, de sürgős közös teendőink lennének a magyar iskolahálózat létrehozatalában is.

Javaslatom az, hogy szervezeteink mondjuk öt tagú tárgyalócsoportja mielőbb találkozzon, s kezdje meg a tárgyalásokat.

Abban a reményben, hogy az együttműködést Ön is fontosnak látja, s mielőbb tárgyalóasztalhoz ülhetünk, tisztelettel, Ágoston András, a VMDK elnöke

 

 

Közlemény Hódi tartozásáról, 1994. VI. 28.

Hódi tartozása továbbra is 25 millió

 

Ágoston András, a VMDK elnöke budapesti látogatása során 1994. VI. 27-én tárgyalt Tabajdi Csabával, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöki posztjának várományosával a Hivatal és a VMDK közötti további együttműködésről.

A megbeszélésen Tabajdi Csaba kérdésére Bátai Tibor, az Illyés Alapítvány irodavezetője megerősítette, hogy Hódi Sándor, a VMDK volt alelnöke mindeddig nem juttatta vissza azt a 25 millió forintot, amit 1992-ben és 1993-ban nem adott át a vajdasági magyar kedvezményezetteknek. Az irodavezető azonban kijelentette, hogy a tartozás behajtása most már jogi úton is lehetséges.

Újvidék, 1994. VI. 28.