|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. január 26.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Ágoston András:
Vajdasági egypártrendszer?
Bosko Krunic, az autonóm Vajdaság rendszerváltás előtti utolsó, még egypártrendszerben választott, kommunista pártelnöke, aki most egy nemkormányzati szervezetet vezet, a minap közleményben tudatta a vajdasági székhelyű szerb és kisebbségi pártokkal mi a teendő.
Szerinte, az autonómiakövetelő vajdasági pártok a legutóbbi választásokon elszenvedett vereség nyomán megroggyantak. Ezért a Vajdaság autonómiájának érvényesítéséért vívott küzdelmük csak úgy folytatható, ha egyesülnek, s a szerb demokratikus pártokkal szövetségben hozzájárulnak a demokratikus front erősítéséhez.
A vajdasági politika veteránja – aki 1988-ban, Milosevic hadainak megjelenésekor a vajdasági autonómia védelmében nem vállalta a népszavazás kiírását – újra hozta formáját. Javaslata összhangban van a vélt, vagy valóságos szerb nemzeti érdekekkel.
Abban ugyan igaza van, hogy a vajdasági szerb pártok, sem együtt, sem külön-külön nem alkalmasak az autonómia védelmére. Tegyük azonban hozzá: a vajdasági magyar pártok csatlakozása sem hozhat eredményt. Legfeljebb ellehetetlenítené az önálló politikai akcióikat. Mert a Vajdaság lakosságának óriási többsége nem akarja a tartományi autonómiát. S a szerbiai demokratikus pártokkal alkotott „demokratikus front”? Hozhat ez demokráciát? Legfeljebb kisebbségi pluralizmus és magyar (perszonális) autonómia nélkülit, amolyan balkánit.
Hogy a virgonc kommunista pártvezető pont erre gondolt? Bizony, ez lehetséges.
A vajdasági szerb pártok és a VMSZ, a Milosevic lebukását követő három évben léphettek volna a megtépázott tartományi autonómia helyreállításáért. Akkor, 2000-ben több naiv tudóscsoport is munkához látott. Elkészült legalább két autonómia-változat, csak a pártvezérek – elsősorban Canak és Kasza, de Isakov sem – nem tették oda őket a néhai Djindjic miniszterelnök asztalára. Mert az ellentmondásos szerb miniszterelnök – a Habsburgok taktikáját alkalmazva, egy kis császármorzsa fejében – túljárt az eszükön: a vajdasági képviselőházban hol Kasza, hol pedig Canak tagadta meg a hozzájárulást a szükséges többségi döntés meghozatalához. Anyagilag ugyan jól jártak, de politikailag megbuktak. A választók átláttak a szitán. A múlt év decemberében a köztársasági választásokon még azok is inkább az új G17 Pártot tűntették ki bizalmukkal, akik korábban fittyet hányva a gazdasági ígéreteknek a Vajdaság autonómiáját tartották a fontosabbnak.
A vajdasági politikai arénában új színjáték vette kezdetét. A választási vereséget követő szédült téblábolás után a VMSZ és a vajdasági szerb pártok úgymond a vajdasági autonómia védelmében újra egymást kerülgetik.
Megfogadni látszanak Krunic volt kommunista pártvezér intelmeit.
Miközben a pártvezetők még az elbukott választások után is egymást sározták, az alvezérek – talán, mert sejtettek bennük némi igazságot – a korrupciós vádakat félvállról vették, s a szebb jövő reményében félhivatalosan összeborultak.
De, nem oda Buda! Kasza közölte, csak akkor hajlandó Isakovval együttműködni, ha a Vajdasági Reformpárt elnöke bocsánatot kér tőle a rászórt korrupciós vádak miatt.
Mielőtt azonban erre sor kerülhetett volna – mellesleg, Isakov aligha akar Canossát járni – Kaszát újabb, nem várt csapás érte. A belgrádi televízió első műsorában, egy TV-beszélgetés kellős közepén, Seselj radikálisainak vezére újabb súlyos vádakat vágott a fejéhez.
Egy okkal több, hogy a VMSZ azért szurkoljon, nehogy a radikálisok kerüljenek hatalomra. Csakhogy ez a társaság csendestársként is tehet egyet s mást.
Lesz-e tehát vajdasági pártszövetség? Nem Vajdasági Magyar Koalíció, hanem csak Vajdasági Koalíció. A szükség nagy úr. Lehet, hogy lesz. De, s ez biztosra vehető, nem lesz benne köszönet.
A VMDP minden esetre távol tartja magát a színjátéktól. Az idei helyhatósági és tartományi választásokon önállóan kíván fellépni.
Szinte hihetetlen: alig került be a Djindjic-féle demokraták listáján a parlamentbe, a két szandzsáki képviselő máris a bosnyákok nemzeti érdekeit igyekszik érvényesíteni. Arra az esetre, ha a Demokrata Párt tovább köti az ebet a karóhoz, hogy kormányzati tényezőként próbálja eltussolni a korábban kirobbant botrányokat, szavazataikat felajánlották Kostunicának. Omeragic és Dzudzevic azért gyakorol nyomást a demokratákra, hogy vállalják Kostunica kisebbségi kormányának támogatását. A szandzsaki bosnyákoknak sem felel meg, hogy az esetleg megismételt választások Seselj radikálisainak további erősödéséhez vezessenek.
A két szandzsáki bosnyák képviselő a gyengébbek kedvéért bejelentette: ők csak „technikai koalícióban” vannak a Demokrata Párttal, s továbbra is saját szandzsáki pártjaik érdekeit képviselik. Ezzel ugyan nem ütöttek léket a Demokrata Párt hajóján, de a párton belül segíthetik azokat, akik tiszta lappal akarnak indulni az új politikai fordulóban.
Az ilyen, nemzeti alapú taktikázásra (jóllehet a két képviselőt a „közjó” érdekében vélhetően bátorították a nemzetközi közvetítők is), a történelmi VMDK parlamenti fellépései óta nem volt példa.
- Felelősséget mindenképpen érzek, nagy súllyal nehezedik rám, különösen azért, mert naiv voltam s hittem politikai partnereimnek, akik azt állították, hogy a választási törvény megváltoztatására majd az alkotmány meghozatala után kerül sor. Nekem úgy tűnt, hogy ez a dolgok elfogadható természetes rendje – jelentette ki Kasza egy interjúban.
Hozzátette, hogy ő és Ljaljic kezdeményezték a választási cenzus csökkentését, de kitűnt, hogy nem volt jóindulat a változtatások bevezetésére s „abban a rohanásban és hataloméhségben a mi követelésünket holtvágányra terelték”.
Kérték volna nem az ötszázalékos küszöbnek a szerb vezető politikai elit érdekeit keresztező csökkentését – netán a nyilvánosság segítségét is igénybe véve – hanem az európai normává lett számarányos kisebbségi képviseletet, a garantált kisebbségi helyeket! Most a fejük se fájna. Vagy mégis?
Mellékletek:
- Azt tudni kell egyszer s mindenkorra világosan, hogy Magyarország nem támogathat olyan országot, amelyik a nemzetiségi ügy kezelésében, a magyarság kezelésében nem nőtt fel az európai normákhoz – mondta Szűrös Mátyás. Ha nem képes biztosítani számára, hogy társnemzet legyen ott, ahol nagy, vagy azt, hogy területi vagy perszonális autonómiája legyen. …Ezért én azt mondom itt most a Vajdaságban, hogy a magyar kormány nem jól járna el, ha elfogadná azt, hogy Románia idő előtt legyen az EU tagja, miközben még nem érett meg erre… És higgyék el, az kevés, hogy a magyarok benn vannak az adott ország parlamentjében, vagy benn vannak a kormányban. Az sem lebecsülendő. Alapvető az, hogy autonómiájuk legyen, mert ott tudják a kezükbe venni a saját sorsukat. Ez lenne a sorrend. Az érthető, hogy a Székelyföldön lehet területi autonómia. Nyilván, egész Erdélyben nem lehet. Figyelve az eseményeket, én az önök perszonális autonómiatörekvését nagyon jónak tartom. Nehéz kivitelezni. És itt a kettős állampolgárság kérdése. Abszurd dolog, hogy a magyar kormány negatívabb álláspontra helyezkedik, mint egyik-másik szomszédos országnak a kormánya.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt közleményei (A Magyar Szó mellőzte őket.)
Válaszúton a magyar politikai elit
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nagy érdeklődéssel figyeli az erdélyi autonómia eszméjének romániai kálváriáját, illetve az ezzel összefüggő, nagy tétre menő politikai vitát a Kárpát-medencében.
A rendszerváltás óta először történt meg, hogy félreérthetetlenül kialakult a lehetséges kisebbségi stratégiák közötti választóvonal.
Az egyik oldalon az európai normává vált lehetőség képviselői állnak. Eszerint csak az autonómia lehet az a keret, amelyben a kisebbségi közösség feltárhatja, kifejezheti és képviselheti is a kisebbségben élő magyar közösség alapérdekeit (Gross-jelentés). Ehhez csatlakozik a követelés, hogy a helyi politikai hatalom határozza meg, számarányának alapján hány képviselői hely illeti meg a kisebbségi közösséget, s hogy ezeket a képviselőket a hivatalból felállítandó kisebbségi választói névjegyzékben szereplő kisebbségi választók többpárti választások útján válasszák meg. (Ez a megoldás jól működik Horvátországban és Szlovéniában.)
A másik oldalon azok állnak, akik a kisebbségi egypártrendszer elvéből kiindulva szorgalmazzák a kisebbségi közösség egységét, s olyan választási küszöbért küzdenek, amely lehetővé teszi az egy pártnak a parlamenti képviseletet. Ők nem követelnek autonómiát. Illetve az apró lépések politikáját követve a végtelenbe tolják ki annak megvalósítását.
A világossá vált helyzetben – miközben Magyarország májustól hivatalosan is tagja az EU-nak – a magyar politikai elitnek is döntenie kell. Azt kell eldöntenie, melyik változatot támogatja.
Egyelőre nincs közös álláspont Magyarországon, de a körülmények, elsősorban a fenntartható fejlődés EU-ban megszabott kötelezettsége egyértelmű nemzetstratégia kidolgozását valószínűsíti. Ennek a stratégiai döntésnek a megszületése, legkésőbb az európai parlamenti választásokat követően várható.
A kisebbségiek csak reménykedhetnek, hogy számukra távlatos, kedvező döntés születik.
Temerin, 2004. január 21.
Múltat idéző paktum
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt indignációval, mint valami múltidézést, úgy szemléli a Canak-Isakov-Kasza paktum előkészületeit.
A VMDP még annak idején hangoztatta, hogy a vetélkedő vezetők koalíciója a 2000-ben bekövetkezett félfordulat, és hatalomba való beépülés után sem járt eredménnyel. A néhai Djindjic miniszterelnök többször is orruknál fogva vezette Kaszát és Canakot, s elérte, hogy akkor, amikor annak súlya lett volna, a szerb politikai elit asztalára ne kerüljön oda Isakovék értelmes, a vajdasági autonómiára vonatkozó projektuma.
Most, amikor az ötszázalékos választási küszöb miatt értelmét veszti a regionális kispártok léte, a hatalmi helyzetben acsargó pártvezérek paktuma nem más, mint a múlt árnyainak felidézése. A vajdasági magyarság kárára történő felidézése.
Mert a vajdasági magyarságnak nem érdeke a Canak-Isakov-Kasza paktum.
Ahelyett, hogy a magyar autonómia alapjait is biztosító részarányos parlamenti képviselet intézménye, illetve a kisebbségek számára garantált parlamenti helyek ügyében a vajdasági magyar pártoknak az összefogását szorgalmazná, a VMSZ szerb részérdekek védelmében, (ezt jelentené az ötszázalékos választási küszöb csökkentése) illetve a képviselői mentelmi jogért vívott reménytelen küzdelem miatt feladja a vajdasági magyarság alapérdekeit.
A VMSZ tíz éve nem vállalta a közvetlen, egyenrangú megmérettetést a történelmi VMDK-val, illetve a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal. Előbb technikai koalíciós partnere, Milosevic Szerbiai Szocialista pártja segítette a szavazatszerzésben, 2000-ben pedig a szerb koalíció, amelyhez Kasza el kell ismerni, jó politikai érzékkel az utolsó pillanatban csatlakozott. Most azonban – a VMSZ és Kasza nélkül – új időszak kezdődik.
Miközben Canak és Isakov igyekezetét megérti, a VMDP szerint a VMSZ-t és Kasza Józsefet személyesen is súlyos politikai felelősség terheli, ha most, amikor erre különösen jó lehetőség nyílik, a veszett fejsze nyele után kapkod, ahelyett, hogy a többi magyar párttal együtt síkra szállna a magyar autonómiáért és a kisebbségek számarányos parlamenti képviselete és garantált parlamenti helyek európai normájának alkalmazásáért.
Tudni kell ugyanis, hogy a Canak-Kasza-Isakov tengely legfeljebb a magyar szavazatok egy részére számíthat, s vajdasági szerbek azon kis csoportjaira, amelyek támogatják a Vajdaság autonómiáját. Kasza József a mentelmi jogának megőrzése érdekében újra idegen csatatérre kívánja vinni a vajdasági magyarokat. Szomorú tény, hogy ebben a törekvésében a magyar kormány képviselőinek egyetértésével is találkozik.
Annak ellenére él ez a támogatás, hogy a VMSZ elnökének számlájára nemcsak a VMDP, hanem a többi között Isakov, a leendő paktum-partnere részéről is súlyos és hiteles érvekkel el nem hárított korrupciós vádak hangzottak el még a napokban is.
A VMDP továbbra is síkraszáll a kisebbségek számarányos parlamenti képviseletéért, s a magyar (perszonális) autonómiáért. A fenn nevezett paktumhoz való csatlakozásra vonatkozó puhatolózásra még csak felelni sem fog.
Temerin, 2004. január 22.