Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 50. szám

2004. július 1.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Ágoston András:

Az EBESZ ellenében

Kasza szerb segítséggel kebelezte be a Magyar Szót

A Tartományi Képviselőház döntött: a profitorientált VMSZ nemzeti tanácsa többszöri próbálkozás után – most is alkotmány- és a törvényellenesen – végre átveheti a vajdasági ma-gyarság egyetlen napilapját, a Magyar Szót. Canak betegségére hivatkozva elhagyta az ülést, és nem osztotta ki Maurizio Massari, az EBESZ belgrádi misszióvezetőjének levelét. Amely-ben – mint utólag kiderült – az állt, hogy az átadási ceremóniát a legjobb lenne elhalasztani.

A bankigazgató Kasza tehát a Tadic-vezette Demokrata Párt képviselőinek segítségé-vel napilaphoz jutott. Pedig a ravasz Tadic megválasztása előtt perszonális autonómiával bódította a hiszékeny magyarokat. A Kasza-Tadic manipuláció ellen a tartományi képviselő-házban a magyarok közül csak Pál Tibor a VMDP képviselője szavazott. 

 

További békétlenség

Mi lesz ebből? További békétlenség.

Mindenek előtt magában a szerkesztőségben. Igaz, Kókai Péter felelős szerkesztő vonzódása a bankigazgató Kaszához nem mai keletű, s ők továbbra is megértik egymást. Kapcsolatuk még az azóta megszűnt Napló c. hetilap idejéből való. Emlékezetes, hogy e hetilap köré csoportosultak az egypártrendszerbeli szerkesztőkből liberálissá vedlett „vállalkozó” újságírók, akik Kaszához simulva, s a történelmi VMDK-t szapulva tették magukat elfogadhatóvá a Milosevic-rezsim előtt.

Mindez azonban ma már nem elég ahhoz, hogy a Kasza által forszírozott politikát közösen győzelemre vigyék.

Mert a tartományi képviselőház határozatát akárki, akár a Magyar Szó lapátra került nyakas újságírói is az alkotmánybíróság elé vihetik.

Az idevágó törvény ugyanis kizárja a nemzeti tanácsok alapítói szerepkörét, hiszen érthetően megfogalmazza, hogy az a jogi személy, amelyet a költségvetésből pénzelnek, nem veheti át az alapítói jogot. A nemzeti tanácsoknak pedig a közelmúltban utalt át a Köztársasági Pénzügyminisztérium 42 millió dinárt a költségvetésből.

Az alkotmánybíróságon tehát a tartományi képviselőház határozatának meg kellene buknia. A bukást csak egy újabb szerb hatalmi intervenció akadályozhatja meg. Ez sem lenne precedens, hiszen annak idején a kimúlt Jugoszlávia ma is élő kisebbségi törvénye ellen indított alkotmánybírósági eljárás esetében már tapasztalhattuk, hogyan működik ez a mechanizmus.

 

Oszd meg és uralkodj!

A Magyar Szó esetében az, hogy a nyakas, de tehetséges lapátra kerülő újságírók is indítanak napi- vagy hetilapot.

És megfelelő támogatást kérnek a vajdasági magyarok pénztárosától, Józsa Lászlótól. Aki egyben elnöke a VMSZ nemzeti tanácsának is. És az is megtörténhet, hogy kapnak támo-gatást. Részben, mert ha ez a legális, ámde nem legitim testület némi politikai hitelre szeretne szert tenni, ezt csak a demokratikus törekvések támogatása útján érheti el.

Nem is szólva arról, hogy a Magyar Szó rebelliseinek (ha egyáltalán lesznek ilyenek) támogatásával Józsa politikai súlya nem csökkenne, hanem éppenséggel nőne.

S legvégül: a vajdasági magyarság alapérdeke a tényleges, a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is felruházott magyar (perszonális) autonómia. A Kasza-Kókai vezetésű Magyar Szó ezt ellenzi. A VMDP-nek elemi politikai érdeke a vajdasági magyar média sokszínűsége. A kérdés csak az, sokszínűvé válik-e a média, ha így osztódik tovább? S akkor itt van még a Bunyik-féle Mozaik TV. A tartományi oktatásügyi titkár civilszervezetének magyarországi pénzből létrehozandó magán-televíziója. Hogyan illeszke-dik ez a tájékoztatási palettán mutatkozó kavarodásba?

Jó lenne, ha ez a kavarodás egyben egy magasabb cél érvényesülését is jelezné. Nevezetesen azt, hogy a magyar kormány az immár három személy irányban ívelő pénzelési politikájával, egyelőre csak annyira akarja megosztani a vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnyát, hogy az ne ragadjon végleg oda a szerb hatalomhoz. Kezdetnek ez sem kevés.

 

Dokumentumok:

Németh István:

Jubileumi sulyok

Noha mi, újságírók, nem vagyunk súlyemelők, olykor mégis elvetjük a sulykot. Persze, a súly és a sulyok nem ugyanaz. A sulyok egy tárgy, amit régen a maradi falusi asszonyok mosógép helyett használtak, mert még nem volt mosógép, vagy ha már volt is, még nem jutott el a falvakba. A súly viszont egészen más, jóllehet a sulyoknak is megvan a maga súlya. Így nekünk, újságíróknak is a magunké. Legfőképpen annak, amit leírunk. Viszont sok mindent leírunk, mert a lapot meg kell tölteni, az újságoldalak nem maradhatnak üresen, mert még azt hinné az olvasó, hogy a cenzor az utolsó pillanatban rátette a kezét a cikkre.

Igen, az olvasó. A jól tájékozott, a vájt fülű, a kevésbé jól tájékozott vagy a félretájékoztatott. Most ilyen is van; olyan, akit az újságíró nem becsül eléggé, sőt egyenesen hülyének tart. Olyannak, akiről azt gondolja, hogy mindent be lehet neki adni. Maszlagot és álhírt. Párttagoknak szánt propagandaanyagot. Egy pártlapnak nem is lehet a szemére vetni, ha a párt álláspontját igyekszik belesulykolni a párttag agyába. Akadnak azonban úgynevezett független sajtóorgánumok is, amelyek mindig és következetesen csakis a színtiszta igazságot írják. Ezt hiszik magukról. Holott voltaképpen nem létezik független orgánum. A függetlenek a saját független ideológiájukkal vannak függő viszonyban.

Mi, délvidéki magyarok azonban szerencsések vagyunk, mert jó ideje csupán egyetlen napilapunk létezik, és ez szerencsésen ötvözi a függetlenséget és a függést is. Ennek csupán az az egyetlen hátulütője, hogy az olvasó nem mindig tudja, hányadán is áll. Mind ő maga, mind a lapja.

Tőlem, mint régi motorostól nemegyszer megkérdezték már, hogy melyik pártunk mellett kardoskodik a Magyar Szó? Visszakérdeztem: hát nem derül ki belőle? Mert az se jó, ha egyből kiderül, még rosszabb, ha ez az olvasók „tömegei” előtt rejtve marad. Hiszen nem csak az emberre, egy sajtóorgánumra is érvényes a költő mondása: „Aki nem vall színt, az magyarul, sunyít.” Egy lap nagy hibát követ el, ha sunyít. Becsapja az olvasóit.

Egyetlen napilapunknak voltak és vannak olyan törekvései, hogy ne csapja be az olvasóit. Ennek ellenére néha mégis mintha elvetné a sulykot. Például most vasárnap a 7. oldalon. Talán amikor még nyíltan és bevallóbban a Szocialista Szövetség lapja volt, akkor sem közölt egyetlen oldalán öt képet a Szövetség elnökéről, pedig a személyi kultusz nem volt túlzóbban idegen a kor gyakorlatától. Jó, persze, most ünnepelt a VMSZ, megalakulásának tízéves évfordulóját, s nem csupán az ember fia, de egy párt is életében csak egyszer lehet tízéves. Azt a bizonyos sulykot, egy picikét mégis mintha elvetettük volna. A nevesebb párt elnökéről például ezt írtuk, szó szerint ezt: „...akkor érzi jól magát, ha mindent ő irányít (kiemelés N. J.) és nem tűri a pontatlanságot, lusta embereket (ez dicséretes emberi erény, N. J.), politikai ellenfeleivel pedig kíméletlen." (Jómagam még a pártelnökökben sem szeretem a kíméletleneket; az ilyeneknek ugyanis diktátori hajlamaik vannak, ez pedig nem vezet mindig és mindenütt jóra...)

Most azon töprengek, hogy ha a VMSZ elnöke elolvasta az imént idézett jellemzést önmagáról, mit szólt hozzá? Ennél még fontosabb, mit szólt a Magyar Szó rendszeres, figyelmes, értő olvasója?

Vagy nem is szólt semmit, csak sóhajtott egyet? Hatvan év alatt, amióta a lap rendszeres, figyelmes, értő és hű olvasója, megszokhatta, hogy mi, újságírók néha-néha elvetjük a sulykot, s akkor is rádobunk a tűzre egy lapáttal, amikor az anélkül is lobog.

Forrás: Magyar Szó

 

Nyilatkozat a Blic Newsnak

A Blic News mai számában rövid beszélgetést közöl Kasza Józseffel, a VMSZ elnökével. Az írást az alábbiakban teljes egészében ismertetjük: A VMSZ elnöke a Blic Newsnak úgy nyilatkozott, támogatta a javaslatot, hogy a kisebbségi nyelven megjelenő sajtó alapítói jogát a vajdasági parlamentről a nemzeti tanácsokra ruházzák át, mert "a nemzeti kisebbségek maguk tudják a legjobb módon rendezni saját életüket".

-- Elég erősek, felnőttek és felelősségteljes emberek vagyunk ahhoz, hogy rendezzük a médiát -- mondta Kasza. A kisebbségi médiumok képviselői azonban úgy vélik, e javaslat gyakorlati valóra váltása "az etnogettosításra irányuló kísérlet lenne". Így a Szerbia és Montenegróban magyarul megjelenő legnagyobb napilap, a Magyar Szó sztrájkbizottsága is csatlakozott a többi vajdasági kisebbségi lap tiltakozásához, követelve Nenad Čanaktól, a vajdasági parlament elnökétől, hogy a parlamenti eljárásból azonnal vonja vissza a javaslatot az alapítói jogok átruházásáról a nemzeti tanácsokra. Kasza ezt a magatartást a következő szavakkal magyarázta: "Azért teszik ezt, mert féltik saját kiváltságaikat, mert tudják, hogy túl sokan vannak a szerkesztőségben, rossz lapot készítenek, más vállalatoknak is dolgoznak, és mert nem kapnak fizetést, márpedig azért nem kapnak, mert nem dolgoznak."

Forrás: Magyar Szó

 

Ingyen

Kasza József, a VMSZ elnöke azzal vádolja a Magyar Szó gépírónőit, lektorait, fotóriportereit, újságíróit, szerkesztőit, a szerkesztőség minden emberét, hogy nem dolgoznak. Ezért nem kapnak fizetést. De nem is kell kapniuk, mivel más cégeknek dolgoznak, és ezek a cégek biztosan megfizetik őket. És ha már megfizetik, akkor azoknak a cégeknek biztosan dolgoznak. És ha azoknak dolgoznak, akkor a Magyar Szónak nem dolgoznak. Mégis csinálnak lapot. Ezt nem a fizetésért teszik, hanem a privilégiumok miatt. Mert a Magyar Szó dolgozói privilégiumokat élveznek. Elsősorban azt, hogy dolgozhatnak. Manapság már ez is privilégiumnak számít. És sokan vannak, és ez a sok ember rossz újságot készít. Pedig megfizetve sincsenek munkájukért. Érti ezt valaki?

A Magyar Szó dolgozóit mélyen felháborította a politikus nyilatkozata, melyet a Blic News hetilapnak adott, ugyanakkor köszönik ezt a nyilatkozatot, mert végre valaki megmondta, mi vár a szerkesztőségre, ha a Magyar Nemzeti Tanács lesz az alapítója. Elbocsátások lesznek, akik maradnak, más cégeknek nem dolgozhatnak. És jó lapot kell majd készíteniük!

Ingyen.

Forrás: Magyar Szó

 

Vita a Magyar Szó átadásáról a tartományi képviselőházban

Aleksandar Kravić, a vajdasági parlament alelnöke bejelentette, hogy az EBESZ-től, pontosabban Maurizio Massaritól levelet kapott a házelnök Nenad Čanak, amelyben azt tanácsolják, hogy az alapítói jogcserét halasszák el, hiszen az idő nem sürgeti őket, s meg kell találni a legjobb változatát az alapítócserének, olyant keresni, amely mindenkinek megfelel. Ezért Kravić azt javasolta a képviselőknek, halasszák el az alapítócsere rendezését.

Varga F. József, a VMSZ frakcióvezetője arról szólt, hogy a nemzeti tanácsok legális úton jöttek létre, s azok a leghivatottabbak arra, hogy gondját viseljék a saját nyelvükön megjelenő sajtóházaknak. Senki sem tudja ezt a szerepkört olyan odafigyeléssel és jól ellátni, mint mondjuk a Magyar Szó esetében a Magyar Nemzeti Tanács.

Petar Pešić arra mutatott rá, hogy a Magyar Szó és a Hét Nap közvállalat, ezért ebben a két esetben semmiféleképpen sem javasolt az alapítói jogok átruházása. Ehhez a vélemény-hez csatlakozott Živan Milutinović is, aki a kérdés elnapolását terjesztette be.

Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház alelnöke felkérte képviselőtársait, hogy szavazzanak az alapítócserére, hiszen a Vajdasági Képviselőházban mindig büszkék voltak arra, hogy élen járnak a sajtószabadság ápolásában és ők keresték a módját annak, hogy miként lehetne az alapítócserét megoldani. Ez a ház terjesztette be a nemzeti tanácsok létrehozásának lehetőségét, és ezek a megalakult nemzeti tanácsok biztos, hogy lelkiismeretesen gondját fogják viselni a rájuk bízott tájékoztatási eszközöknek. Kizárta annak a lehetőségét, hogy bárki is azzal a szándékkal veszi át a lapok alapítói jogát, hogy majd saját befolyása alá vonja azokat.

Puskás Károly kikérte magának azokat a gyanúsítgatásokat, hogy a nemzeti tanácsok nem jól irányítják majd a gondjaikra bízott lapokat. Megnyugtatta képviselőtársait, hogy ettől senkinek sem kell félnie, hiszen a nemzeti tanácsokba olyan embereket választottak, akik megfelelő hozzáértéssel és érzékenységgel kezelik ezt a kérdést.

A felszólalók sorát Borislav Novaković, a Demokrata Párt frakcióvezetője zárta, aki felszólította képviselőtársait, hogy higgyenek a demokratikus erőkben, abban, hogy a nemzeti tanácsoknak van kapacitásuk, rátermettségük ahhoz, hogy a tájékoztatási eszközöket gondos alapítóként kezeljék. Nézete szerint senki sem fog visszaélni az alapítói szerepkörrel, és ez egy haladó lépés a demokrácia felé.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.