Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 54. szám

2004. július 26.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

 

Ágoston András:

Nekivágni az újnak

 

Két dolog mindenképpen bizonyos a Kárpát-medencében.

Az egyik az autonómia és a kettős állampolgárság iránti kisebbségi igény. A másik pedig, hogy ma­gyarországi politikai elit egyelőre kivár és mérlegel. Vannak, akik évek óta a hatástanulmányok eredményeit várják, mások a Kárpát-medence kiürülésével, vagy másfél millió magyar áttelepülésével riogatnak. Az idő meg múlik.

A kisebbségieknek első sorban a magyar állampolgárság felvételének a lehető­sége fontos. Hogy enyhüljön a Trianon óta tapasztalható, nemzedékeken átívelő, időnként életve­szélyes nyomás. S hogy egyszer már nekik is legyen a helyi többség szemében kívánatos jus­suk. Olyan, amit az nem érhet el. Ha megfeszül, akkor sem. Úgy vélik, hogy a magyar állam­polgárság felvételének már a lehetősége is ténylegesen kiegyenlítené őket a többségi nemzet­hez tartozó állampolgárokkal. Sok vajdasági magyar – az előző nemzedékek vendégmunkás­ként szer­zett tapasztalataiból kiindulva – szerencsét szeretne próbálni a nagyvilágban. S kettős állampol­gárként könnyebbnek véli az útra kelést. Ismét mások, mennének a balkáni háborúk alatt áttele­pült gyermekeik után Magyarországra. Vannak, akik azért vennék fel a magyar ál­lampolgárságot, hogy szabadabban mozogjanak. Itt is, ott is. Hogy munkát vállaljanak Ma­gyarországon, vagy éppen Szerbiában juthassanak előnyösebb álláshoz. Anélkül, hogy elköl­töznének a Vajdaságból.

Végül itt vannak a fiatalok. Akik közül sokan – a többségiek ellenséges viszonyulása miatt – idegennek érzik a környezetet, amelyben élnek. Félnek tőle, egyben le is nézik azt. Náluk a nyelvi kötődés ugyan megvan, de lazábbak a Ma­gyarországhoz fűződő érzelmi szá­lak. Magyarországhoz, a magyarsághoz csak a kereskedelmi televíziókban sugárzott globális sémákon keresztül kapcsolódnak. De, nem erős oldaluk a szerb nyelv sem, mert „majd a szer­bekkel is angolul beszélünk”. Azok, akiket a szülők kö­zépiskolába szánnak megszállottan tanulják az angolt. Nemcsak a pótórákon, hanem a globa­lizálódó környezet minden pontján, ahol érintke­zésbe kerülnek nyelvvel. Sikk az angol nyelvtudás. Már az elemi felső osztályai­ban is. Ezek a fiatalok közül sokan menni akarnak. Bárhová! Nekik a magyar útlevél a sza­badság ígérete. De a nemzethez való kötődés esélye is.

A kisebbségi magyar politikai elitek ambivalens viszonyulást tanúsítanak. A nemzeti szárny érzi a kettős állampolgárság iránti alulról jövő nyomást, s igyekszik eleget tenni az elvárásoknak. A helyi hatalomhoz simuló pártvezetők részérdekeik mentén politizálnak. Őket a szavazóik lemorzsolódása aggasztja.

 

Kis magyar globalizáció

A magyarországi politikai elit nem látja elérkezettnek az időt a döntésre. Részben, mert fél a magyarországi szavazók reakciójától, másrészt számos jelét véli felfedezni annak, hogy a nemzeti integráció és annak eszközeként a kettős állampolgárság problémája, összetett feladatok elé állítja.

Kétségtelen: amennyiben az EU-tag Magyarország döntene a kettős állampolgárság és az autonómia ügyében, és politikáját a gyakorlatban is ehhez a döntéshez igazítaná, ezzel új szakaszba terelné a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folya­matát. Megnyitná az utat a kis magyar globalizáció előtt. A siker alapfel­tétele, hogy a magyarországi politikai elit közö­sen lépjen. Ez jelenleg alig hihető, de az MSZP-ben várható nemzedékváltás után a fiatal ve­zetők könnyebben alakíthatnak ki kompromisszumot.

A gazdasági válságnak, amelybe Magyarország a Medgyessy-kormány idején került, van haszna is. A belpolitikai események sora felvillantja a magyar szavazók előtt, mit jelent viszonylag gyenge államként megjelenni az EU-ban. S talán azt is, hogy az EU-ba való beil­leszkedés feszültségektől terhes folyamatá­nak levezénylését a nemzeti integráció, a kis ma­gyar globalizáció folyamatainak felélénkítése nem akadályozza, inkább könnyíti. Hogy ez utóbbira lehet számítani, erre jó jelzés az első EU-parlamenti választások eredménye.

Kár, hogy a magyar politikai elit nem vág bele a nemzet ügyeinek rendezésébe, a ma­gyar nemzetről alkotott elképzelését nem teszi le az EU asztalára. Pedig tudatában van, tuda­tában kell lennie, hogy a globalizálódó világban – Európában egyedi eset­ként – a Kárpát-me­dencében élő magyarok nemzeti integrációja, kis globalizációja távlatilag érdeke az EU-nak is. Azzal, hogy a 20. században kibicsaklott történelmi folyamatokat – ha csak magyar vonat­kozásban is – a 21. század normái alapján teszi rendbe, a magyarországi politikai elit csök­kentheti a biztonsági kockázatot a térségben, s egyben hatékonyan hozzájá­rulhat a szomszé­dos országok demokratizálásához. Az európai normák széleskörű meghono­sításához. Ott is, ahol ilyesmire egyelőre nem gondolnak.

Nekünk, a nemzetnek az lenne jó, ha a történelmi rajt előtti kivárást egyszer majd nem a bizonytalankodással, hanem a bölcs mérlegeléssel lehetne megmagyarázni. Jóllehet a ki­sebbségi autonómiák megvalósításának, s a kettős állampolgárság megadásának most van itt az ideje (a vízumkérelmekkel kapcsolatos eljárás minapi megszigorítása, pontosabban az ide­vágó előírások betű szerinti alkalmazása azt jelzi, hogy megkezdődött a schengeni vasfüg­göny leereszkedése), nekünk az érdekelt kisebbségieknek figyelembe kell vennünk, hogy a történelmi felelősség a magyar parlamenti pártok vállát nyomja.

A kisebbségi politikai elitek nemzeti szárnya csak annyit tehet, de ezt meg kell tennie, hogy saját felelősségének tudatában arra ösztönzi a magyarországi parlamenti pártokat, hogy jól döntsenek, s ne csak a magyar állam foglalhasson helyet az EU-ban, hanem az egész ma­gyar nemzet.

 

Az autonómia és a kettős állampolgárság nemzeti érdek

Jó, hogy a magyar parlamenti pártok a nemzeti integráció gondolatát pártolják, illetve nem vetik el. A megnyilatkozó politikusok azonban – Orbán Viktort és a Fidesz-MPSZ egy-két vezető politi­kusát kivéve – a megoldást a szomszédos országok EU csatlakozásában lát­ják. Annak ellenére tartja magát ez a vélekedés, hogy Szlovákia, Románia és Szerbia példája máris bizonyítja: ez a várakozás nem reális. Mégis, az autonómia iránt tanúsított érdeklődés azt bizonyítja, van remény.

- A kettős állampolgárság biztonságot nyújtana a határokon túli magyaroknak, érzel­mileg erősítené meg őket. Az autonómia pedig, a szülőföldön való boldogulást segítené. A kettő nem zárja ki egymást – jelentette ki Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a Bálványosi Szabad­egyetem fórumán. Biztató, hogy vezető magyarországi közgazdák és más szakértők is han­goztatják: Magyarországnak a gazdasági fejlődése érdekében számolnia kell a határon túli magyarok közösségeiben rejlő belső értékekkel, lehetőségekkel.

A szeptemberi Máért alkalmas lehet arra, hogy két-három autonómiamodell a Kárpát-medencében élő magyarság közös értékének nyilvánított egységes politikai követelésévé lép­jen elő. Amivel a magyar kormány, a magyarországi politikai elit egésze és a kisebbségi szer­vezetek is kiléphetnek a nemzetközi politikai színtérre. Reméljük, hogy az autonómia ügyé­ben Magyarország mielőbb konkrét követelésekkel lép fel mind a szomszédos országok felé, mind az EU-ban.

A kettős állampolgárság kérdése magyar-magyar ügy ugyan, de vannak nemzetközi politikai vetületei is. A labda most az EU-tag Magyarország politikai pártjainak térfelén pat­tog. A történelmi döntésnek az Országgyűlésben kell megszületnie.

A magyarországi politikai pártok tartózkodásának több oka van. Az első belpolitikai és praktikus: a fekete munkával jelenleg egyszerűbben lehet érvényesíteni, nem a nemzet, hanem az ország gazdasági érdekeit, mint a kettős állampolgárság eszközének alkalmazásával. Ez azonban átmeneti állapot: előbb utóbb szükség lesz az átfogó megoldásra. A nemzeti foglal­koztatási stratégia kidolgozására.

A magyar állampolgárság nemzetileg és gazdaságilag is megalapozott kiterjesztése a határon túli magyarokra félelmeket kelthet az egymás közötti versennyel elfoglalt EU tagor­szágok nem túlságosan tájékozott politikai elitjében. Netán irigységet is. Miközben sokuknak demográfiai bajaik vannak a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésében, Magyaror­szág a trianoni hátrányából előnyt kovácsolhat. S a kisebbségeiben rejlő belső értékek, tarta­lékok felhasználásával az európai versenytársak szemszögéből nézve indokolatlan előnyhöz jut.

Másfelől – jóllehet ennek valószínűsége kicsi – számolni kell a kisantant szindrómá­val. Megtörténhet, hogy a szomszédok, akár saját kárukra is, félreverik a harangokat a kettős állampolgárság miatt. Mert megszűnik a szinte tulajdonosi jellegű hatalmuk az országukban élő magyar kisebbség felett. Szerbiában az egyik magát demokratának becéző szerb vezető indulatosan kijelentette: kaphatnak a vajdasági magyarok magyar állampolgárságot, de azt meg kell adni a szerb állampolgároknak is. Különben a vajdasági magyarok kivételezettek lesznek, ami elfogadhatatlan lenne. (Nem ide tartozik, de tény, hogy erre az akkor egyik kor­mányalelnökként regnáló, jelenleg bankigazgató és VMSZ-elnök Kasza, nem reagált.)

Körültekintően, de határozottan kell eljárni. Az újra integrált magyar nemzet ugyanis sikeresebben vállalhatja a 21. század kihívásait, mint trianoni Magyarország egymagában. A nemzeti érdekért folytatott demokratikus küzdelem az EU-ban nem ismeretlen fogalom.  Elvi kifogással a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja ellen senki nem élhet.

Megfontoltan kell lépni, de lépni kell!

 

A politikai versengés megengedhetetlen

Miután a Kárpát-medencében élő magyarok kettős állampolgárság iránti igényéhez kétség nem fér, a kisebbségi elitek dolga most már csak az, hogy a kérést megtartsák a poli­tika fókuszában, s szelíd, de kitartó nyomást gyakorolva a magyarországi pártokra, dön­tésre serkentsék őket.

Aki ebben a helyzetben a kettős állampolgárság ügyét politikai versengés tárgyává te­szi, vagy nem tudja, miről van szó, vagy a szándékaival nincs minden rendben.

Az MVSZ aláírásgyűjtési akciója jelentős polgári kezdeménye­zésnek számít. Ha az OVB engedélyezi a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügydöntő népszavazás kiírását, ez­zel, mint közjogi ténnyel, számolnia kell a minden magyarországi parlamenti pártnak. Hasz­nos és sikeres akcióról volt tehát szó, s kár lenne azt politikai részérdekek szolgálatába állí­tani. A tartózkodó, s az ügy jelentőségéhez méltó viszonyulás az MVSZ vezetői részéről, fontos feltétele annak, hogy a magyarországi politikai pártok is vállalják felelősséget a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás sikeréért.

Nem az a fontos, hogy siker esetén kié lesz a nagyobb érdem, hanem az, hogy a ma­gyarországi szavazók bebizonyítsák az esetleges nemzetközi és szomszédos békétlenkedők­nek: a magyarok demokratikus úton, de nemzetként kívánnak elhelyezkedni az EU-ban.

 

Dokumentum:

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2004. július 19.

 

A szerb nacionalista mozgalmak és a szociális elégedetlenség

Ágoston András, a VMDP elnöke hétfőn fogadta Mauro Capettit és Alexandra Wag-nert az EU belgrádi megfigyelő bizottságának vezetőjét és helyettesét. A beszélgetés során Ágoston rámutatott, hogy az EU-megfigyelők érdeklődése számunkra megnyugtató fejle­mény. A magyarverések, és más atrocitások visszaszorítására a nulla tolerancia elvének al­kalmazása lehet a legalkalmasabb módszer. Ennek lényege, hogy minden kilengést, a legki­sebbet is, a nyomozati szakaszban tisztázni kell, majd a lehető legrövidebb időn belül – attól függően kihágásról, vagy bűncselekményről van szó – le kell bonyolítani a megfelelő eljárást. Ez a módszer egyben a legjobb megelőző intézkedés is.

Kérdésre válaszolva Ágoston rámutatott, hogy kevésbé látványos formában, de nö­vekvő intenzitással az Obraz és más szerb ifjúsági és más nacionalista mozgalmak olyan lé­lektani nyomást igyekeznek kifejteni, amely a milosevici média a 90-es évek elején zajló te­vékenységére emlékeztet. Ezek a mozgalmak egyelőre nemigen jutnak szóhoz a szerb köz­szolgálati médiában, de magán televíziók műsoraiban annál inkább. Kivételt képez az újvidéki televízió egyik szerb nyelvű műsora, amelyben a honvédekről készült összeállítás egészében szintén a 90-es éveket idézte.

Az igazi veszély akkor jelentkezik, ha ezek a mozgalmak netán kapcsolatokat keres­nek és találnak a növekvő szociális elégedetlenség érintettjeivel. Igaz, az elnökválasztások a szerb szavazótestület EU felé történt elmozdulásáról tanúskodnak, de a helyzet így is robba­nékonnyá válhat.

A VMDP csakúgy, mint eddig, halogatás nélkül reagál minden olyan jelenségre, amely a nacionalista törekvések érvényesülésére utal.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.