Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 55. szám

2004. július 29.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Napirenden az autonómia és a kettős állampolgárság

A stílussal van a baj, meg az időzítéssel, állítja az egyik magyarországi újságíró Orbán Viktor Tusnádfürdőn tett az erdélyi autonómia és a kettős állampolgárság szükségességéről tett kijelentésével kapcsolatban.

Miről is van szó?

Orbán Viktor kifejtette, hogy az autonómia az Európai Unió egyik rendezőelve, s hogy ezt a kisebbségi magyaroknak szívós munkával kell előkészíteniük. A kettős állampolgárság­ról az a véleménye, hogy ez az intézmény nem alternatívája az autonómiának. A kettős állam­polgárság biztonságot nyújtana a határokon túli magyaroknak, érzelmileg erősítené meg őket. Az autonómia pedig, a szülőföldön való boldogulást segítené.

A kettő nem zárja ki egymást. Ez a megállapítás nemcsak éles határt von a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának ellenzői és pártolói között, hanem utal valami másra, valami mélyebbre is.

Orbán Viktor, azzal, hogy pont Erdélyben – sziporkázó, ugyanakkor az ügyhöz méltó emelkedett stílusban – vállalta az autonómia és a kettős állampolgárság ügyét, sőt ezen túlme­nően vázolta a megvalósítás módszereit is, szemmel láthatóan elérte célját. Az utódállamok politikusainak, de főleg sajtójának felhördülése közepette meglehetősen konkrét formában rögzítette a témát a magyarországi politikai színtéren. A reagálások özöne, azok hőfoka, sőt tartalma is jelzi: az időzítéssel sem volt baj.

Nem mintha ezek a kérdések búvópatakként nem lennének máris jelen a magyaror­szági politikai történések forgatagában, de, most egyszeribe mindenki látja, láthatja, miről van szó.

A bizonytalankodóknak segít a bukaresti kormánykörökben mértékadó Adevarul. Per­sze nem azzal, hogy elismeri: Orbán Viktor kísértete járja be Romániát.  

A racionalitás a vezércikk egy másik mondatából derül ki. Eszerint Orbán Viktor ki­jelentései ma már nem okoznak földrengést sem belföldön, sem külföldön, mert Románia NATO-tag, Amerika stabil szövetségese, és majdnem kész arra, hogy belépjen az Európai Unióba.

Az Adevarul világossá teszi: a probléma nem okozhat országok közötti konfliktust. Továbbá, nem oldódhat meg automatikusan az EU-ban sem. S jóllehet tudták, hogy a témát nem söpörhetik az asztalról, Románia az EU-tagság kedvéért sem hajlandó változtatni eluta­sító álláspontján. Magyar vonatkozásban ennek a helyzetnek a fordítottját láttuk az elmúlt tizenöt évben.

Mindazonáltal a racionális felvetésre racionális választ kell adni. Budapesten.

 

Az autonómia és a kettős állampolgárság összefüggései

A racionális választ megadni nem könnyű, de nem is lehetetlen. Nemzeti érdekünk fű­ződik hozzá.

Kétségtelen, az autonómiáért helyben is meg kell küzdeni. Ezt a küzdelmet akkor le­hetne igazán segíteni, ha a magyarországi támogatások kettős funkciót kapnának. Segítsék a szóban forgó tevékenységet, de egyben erősítsék az autonómiakövetelőket. A kétpólusú ki­sebbségi politikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnya iránti helyes budapesti viszonyulás, nagyban hozzájárulhatna az autonómiakövetelők „pozicionálásához”.

Tiszta vizet kellene önteni a pohárba a konkrét, mellszélességgel támogatható auto­nómiaformák ügyében. Vannak-e olyan a nemzeti érdekeknek megfelelő területi- és személyi autonómia modellek, amelyek, mögé odaállhat, mondjuk a Máért? Egyelőre nincsenek, de lehetnének.

Sajnos, az autonómia ügye Magyarországon sem áll az érdeklődés homlokterében. De, bízzunk a parlamenti pártok helyzet- és távlati érdekeket is felismerő képességében. Ki kell mondani: az autonómiakövetelések teljes súllyal akkor helyezhetők el a nemzetközi politikai színtéren, ha azt a magyar kormány és a magyar diplomácia, az Európai Parlament magyar képviselőivel együtt autonómia-csomagként mutatja be. Természetesen megfelelő indoklással alátámasztva.

S itt van a kettős állampolgárság ügye. Ezt is kavargó indulatok övezik. Szinte kizá­rólag csak Magyarországon. Magyarországon kell eldönteni, lehet-e kettős állampolgárság nélkül munkaerő-foglalkoztatási modellt megalkotni, amely távlatosan is biztosítja Magyaror­szág fenntartható fejlődésének feltételeit? Szerintünk nem. De vannak rokonlelkek Magyaror­szágon is. Demján Sándor még ez év áprilisában figyelmeztetett: „meggyőződésünk, hogy a fizikai munkásokat korlátlan, ismétlem, korlátlanul alkalmazni fogják. Akkor ehhez kell egy olyan politika, hogy mi pedig engedjünk be helyettük munkásokat, mert akkor leül gyakorla­tilag az ipar. Itt van a rengeteg magyarul beszélő személy a Kárpát-medencében, öröm­mel jönne be, lehetővé kell tenni elsősorban nekik azt, hogy Magyarországon dolgozhas­sanak”. Így a VOSZ elnöke. Hasonlóan vélekedik Bácskai professzor a közgazdaságtudo­mány részéről.

A politikai állásfoglalást nem lehet sokáig halogatni. Miközben – a vajdasági magya­rok esetében mindenképpen – legördülőben van schengeni vasfüggöny, a megoldást meg kel­lene találni, olyat, amit elvszerűen senki nem kifogásolhat.

Dokumentumok:

Davide Zaffi, a tusványosi szabadegyetem trentinói (Dél-Tirol) előadója:

„Az autonómia csak az államon belül értelmezhető, további jellemzője, hogy viszonylag kis területen szerveződik.  Kissé merész ötletnek tartom egész Erdély autonómiájáról beszélni. Például értelmetlen volna Belgiumon belül Vallónia önrendelkezését követelni, hiszen az a térség a Belga állam szinte felét teszi ki. Ugyanez a helyzet Erdély esetében is.”

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2004. július 29.

Vajdasági magyarok keservei

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a Magyar Helsinki Bizottság és Mene­dék Migránsokat Segítő Egyesület javaslatát, hogy a magyar belügyminiszter törvényes jogá­val élve – méltányosságból – adja meg a letelepedési engedélyt azoknak a Magyarországon élő vajdasági magyaroknak, akik eddig nem tudták rendezni státusukat, s még mindig mene­külttáborokban élnek.

A két civil szervezet szerint ezeket a vajdasági magyarokat a Bevándorlási és Állam­polgársági Hivatal „tisztviselői az elmúlt hetekben mégis arra vették rá, hogy az egy évre szóló tartózkodási engedélyt kérelmezzék. A vonakodókat azzal fenyegették meg, hogy meg­vonják befogadotti státusukat (...), és státusuk megszűnése után akár erőszakkal visszatolon­colhatják őket Szerbiába".  A két civil szervezet szerint "akik megkapták az egy évre szóló tartózkodási engedélyt, ezzel lemondtak arról a jogukról, hogy valamilyen államilag fenntar­tott intézményben lakjanak, ellátásban részesüljenek", így "augusztus elsejétől tehát hajlékta­lanok lesznek, de nem válnak jogosulttá a hajléktalan magyar állampolgároknak járó ellátásra sem".

A VMDP ezúttal is felhívja a figyelmet arra, hogy a Vajdaságban tovább szigorodtak a magyar vízum kiadásának feltételei. A vajdasági magyaroknak – ha nem tartoznak a kérelme­zők valamelyik kedvezményes kategóriájába – a vízum kiadására vonatkozó kérvényükhöz meghívó levelet kell mellékelniük. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem kaphatnak egy évre szóló és több beutazásra jogosító vízumot, mint eddig.

Ez a változás a vajdasági magyarok óriási többsége számára újabb jele a schengeni vasfüggöny tényleges leereszkedésének.

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2004. július 26.

Háttérbe szorultak a vajdasági magyarság alapérdekei

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt tudomásul veszi a vajdasági parlamenti választá­sokra vonatkozó tartományi határozat javaslatára történt háromoldalú megállapodást. Megál­lapítja, hogy a VMSZ ezúttal is mellőzte a demokratikus, a kisebbségi közösségeknek is meg­felelő megoldást. A VMDP javaslata szerint a kisebbségek számarányuknak megfelelően, a kisebbségi választói névjegyzék alapján, többpárti választásokon dönthetnének arról, ki kerül be a garantált helyekre. Ez a választási rendszer nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban: alkalmazzák Horvátországban, Szlovéniában és az októberre tervezett választásokon már Kosovóban is.

Szomorú tény, hogy ezt a korábban a VMSZ vezetői által is támogatott megoldást a VMSZ most a Demokrata Párttal kötött „stratégiai együttműködési megállapodás” nyomán, saját pártérdekeit tartva szem előtt, szó nélkül feladta.

Azon, hogy a VMDP javaslatát lesöpörte az asztalról a Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is nem kell csodálkozni. Nekik nem érdekük, hogy a kisebbségek, így a magyarok is legitim képviselőket küldjenek a vajdasági parlamentbe.

A belgrádi Demokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a bankigazgató Ka­sza József által kormányzott VMSZ kompromisszuma lehetővé teszi, hogy a 120 tagú tarto­mányi képviselőházba, vegyes rendszerben hatvan képviselő listás választások útján kerüljön be. Az egyéni választókörzetek elosztása egyértelműen a három vajdasági nagyvárost favori­zálja, s figyelmen kívül hagyja a jelenleg még magyartöbbségű vajdasági községek alapvető politikai érdekeit.

A VMDP a magyar (perszonális) autonómia és a kettős állampolgárság jelszavával, csakúgy, mint eddig, saját listával indul a vajdasági magyarok szavazatiért. Jelölteket állít a magyar többségű községekben és Szabadkán is a magyartöbbségű egyéni körzetekben. Támo­gatást nem kér és nem vár egyik szerb párttól sem. Azt viszont fontosnak tartja, hogy zászlaja alá gyűjtse mindazokat a gondolkodó magyarokat, akiknek fontos a vajdasági magyarság kö­zösségként való megmaradása és ellenzik a közösség politikai szétzilálására irányuló mester­kedéseket.

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2004. július 28.

Mellőzik a kisebbségeket

1. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a tényt, hogy – először a rendszervál­tás óta – egy szerb párt a kisebbségek tényleges érdekeit védelmezi. Miodrag Isakov a Vajda­sági Reformisták elnöke, csakúgy, mint a VMDP, rámutatott a vajda­sági választási határozat tervezetének alapvető hiányosságára. Arra, hogy a De­mokrata Párt a Vajdasági Szociálde­mokrata Liga és a Vajdasági Magyar Szövetség ki akarja semmizni a ki­sebbségi közössége­ket, a magyarokat, horvátokat, ruszinokat, szlovákokat és a románokat. Isakov is követeli a nem­zetközileg már régen szorgalmazott megoldást, a részará­nyos parla­menti képviseletet és a garan­tált kép­viselői helyek intézményének bevezetését.

A VMDP méltányosnak tartja és támogatja Petar Kunticnak a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége elnökének a felvetését is, aki kifogásolja, hogy az öt százalékos kü­szöb eleve lehetetlenné teszi a vajdasági őshonos kisebbségi közösségek legitim jelenlétét a vajdasági képviselőházban.

2. A VMDP azon nem lepődik meg, hogy a Tadic vezette Demokrata Párt, miután kon­szolidálta sorait és sikerrel bekebelezte, pontosabban segédcsapatává tette a profitorientált VMSZ-t, most úgy szeretné besöpörni a kisebbségek szavazatait, hogy vajdasági politikai színtérről kizárja azok legitim képviselőit. Az elmúlt tizenöt év ismeretében nem meglepő az sem, hogy ez a törekvés találkozik a bankigazgató pártelnök Kasza József igyekezetével. Aki úgy akarja magyar vetélytársait eltávolítani a vajdasági politikai színtérről, hogy maga egy szerb párt oldalvizén evezve, megmaradjon legalább egy jól fizetett segédcsapat vezetőjének.

S teszi ezt annak ellenére, hogy új szerepköréért cserébe nyilvánosan le kellett monda­nia nem­csak a magyar (perszonális) autonómiáról, hanem a Vajdaság au­tonómiájáról is. (Is­meretes, hogy VMSZ a belgrádi Demokrata Párttal aláírt „stratégiai együttműködés” szente­sítése előtt simán kilépett a Vajdasági teljes autonómiáját szorgalmazó kispártok szövetségé­ből, amelyet annak idején Canakkal együtt hoztak létre.) Egy erkölcsi bukfenc után, Canak is elfogadta a Vajdaság autonó­miáját és ki­sebb­ségeket kizáró belgrádi-szabadkai választási mo­dellt. Ő abban reménykedik, hogy a Demok­rata Párt és VMSZ duóhoz csatlakozva megma­rad legalább a vajdasági parlamentben. Persze, csak statisztának.

3. A VMDP a politikai alákínálásnak ezt a tűzijátékát magyar vonatkozásban azzal ma­gyarázza, hogy Kasza és a helyi szerb hatalomhoz simuló társai előre menekülnek. Mivel a vaj­dasági magyarság politikai súlya az elmúlt évtizedben elszenvedett fogyatkozás, valamint a Vajdaságot időközben elözönlő szerb menekültek betelepülése következtében je­lentősen csökkent, Kasza a magyarok helyett a szerbeket választotta. Ahelyett, hogy a magyar pártok, a magyar szavazatokat begyűjtve együtt küzdenének a magyar (perszo­nális) autonó­miáért, Ka­sza és társai megelégszenek a belgrádi Demokrata Párt segédcsapatának szerepével.

Van-e más oka is ennek az erkölcsi mélyrepülésnek? Csak találgatni lehet. Emlékeze­tes pél­dául, hogy tavasszal tíz szabadkai párt követelte az akkor még új szerbiai vezetéstől, néznék meg, miért fektette el a szabadkai (a községi, vagy kerületi) ügyész a feljelentéseket, amelyek a Kasza szabadkai regnálása idején zajló gyanús ügyekre vonatkoztak. Motiválhatja a felelős­ségre vonástól való félelem a politikai szolgalelkűség ilyen nagyfokú megnyilvánulá­sát? Hát, ha nagy a félelem, semmi sem lehetetlen.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.