Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 56. szám

2004. július 31.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

A Hír TV nézői igennel szavaznak a kettős állampolgárságra

 

Július 28-án a nézők sms-ben szavazhattak a képernyőn olvasható kérdésről: Egyetért-e Ön azzal, hogy könnyítsék meg a magyar nemzetiségű külföldi állampolgárok honosítását? A szavazás eredménye 100% igen volt. Egy korábbi szavazáson a Hír televízió nézőinek kö­zel 35%-a nem ellenezte a vörös csillag használatát. A két szavazás eredményét összevetve valószínűsíthető az a korábbi vélekedés, miszerint a magyar társadalom 65-70%-a támogatja a határon túli magyarok kedvezményes honosítását, mai szóhasználat szerint a kettős állampol­gárságot.

Ágoston András:

Kostunica küzd a kosovoi szerbek autonómiájáért

 

Miközben a továbbra is kilátástalan szociális helyzete miatt a szerb választók 66 szá­zaléka újabb előrehozott választásokat tartana szükségesnek, Kostunica kormánya – Tadic elnök támogatásával – bátor, már-már vakmerő lépésre szánta el magát. A nemzetközi közös­ség képviselőivel ellentétben, azt javasolja a kosovoi szerbek politikai képviselőinek, hogy ne vegyenek részt a tartományi választásokon. A bojkott érzékenyen érintené a Kosovóban reg­náló nemzetközieket. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben ritkán van részük sikerélmény­ben. Kosovoban sehogy sem akar kialakulni a multietnikus társadalom. A szerbek és az albá­nok is nemzetközi döntést várnak Kosovo ügyében. Addig is gyűlölködnek.

Kostunica és most már Tadic is azt követeli, hogy a nemzetközi közösség megbízottjai kezdjenek tárgyalásokat a szerb képviselőház által a kosovoi szerbek számára elfogadott au­tonómia-tervről. Azt már nem tartják elégségesnek, hogy a kosovói képviselőházban a szer­beket korábbi számarányuknak, megfelelően garantált képviselői helyek várják.

Kostunicáék tudják, a nemzetköziek az autonómia-tervet tárgyalási alapnak tekintik, de mivel időközben nem történt előrelépés, egyből a legveszélyesebb fegyverrel, a választá­sok bojkottjával fenyegetik a „világot”.

Október 23-ig, a tartományi választásokig még van idő, akár a kiegyezésre is, de a történet mégis tanulságos.

Képzeljük el, hogy a magyar kormány és a politikai elit egésze az őszi romániai vá­lasztások előtt bojkottra szólítja fel az erdélyi magyarokat.

Igen tudjuk, Erdély elszakítása már 84 éve megtörtént, Kosovo leválasztása, pedig most van folyamatban. De van egy másik különbség is. Budapesten nincs a parlament által elfogadott autonómiatervezet, amelynek mellőzését fel lehetne róni a nemzetközi közösség­nek, illetve az EU-nak.

Hiába, más világ van a Balkánon. Kostunicának naponta néznie kell az irodája előtt felvonuló elégedetlenkedő tűntetőket. Nem tudja lerázni a nemzetközieket, akik Mladic és Karadzsic letartóztatását várják tőle. A tetejében belső ellentétektől terhes kormány élén áll, amely a parlamentben csak Milosevic szocialistái és most már Tadic Demokrata Pártjának támogatása híján, két nap alatt megbukna.

Mindezek ellenére Kostunica a nagy politikai játszmának ebben a fordulójában magá­hoz ragadta a kezdeményezést. Kitart a szerbek valós vagy vélt nemzeti érdekei mellett. Jö­hetnek az újabb tárgyalások.

Kostunica esélyét a dél-szerbiai események is növelik. Ott, az albánok által lakott há­rom községben, újra mozgolódnak a „radikális elemek”. A négy szerbekkel együttműködő albán párt közül három képviselőket adott abba az ún. Egyetértési Tanácsba, amely területi autonómiát követel a dél-Szerbiában élő albánoknak és egy 1992-ben a kosovoi vezetőség által megszervezett népszavazás alapján, a csatlakozás lehetőségét Kosovóhoz.

Egyelőre még nem látható tisztán, mire lyukad ki ez az új „kezdeményezés”. Annyi azonban máris kitapintható, hogy a dél-szerbiai indulatok ezen a hőfokon, még kedveznek a nemzetközi folyamatok felgyorsulásának, s egyben növelik a kosovoi szerbek számára készült autonómia-terv súlyát.

Ugyancsak tettekre sarkallják a nemzetközi közösséget a szerbiai politikai égbolton üstökösként megjelent G17 Plus nevű liberális párt egyértelműen nyugati elkötelezettségű ve­zetői. A párt elnöke Labus, aki egyben a Kostunica-kormány alelnöke is, feltehetően nemcsak pártja népszerűségének csökkenése miatt, felszólította Monte­negró vezetőit, tegyenek javas­latot Szerbia és Montenegró szétválására.

A minap Belgrádban szakértők, de politikusok is egy immár hatvan éves igazságról kezdtek el beszélni. Arról, hogy a két ország kapcsolatából mindig csak Montenegrónak volt haszna. Labus úgy fogal­mazott, hogy Montenegro „mindent megtesz a meglevő helyzet meg­tartására, ami ellen szün­telenül tiltakozik”. Montenegróból valóban állandóan hangoztatják: ha Szerbia konkrét lépé­seket tett volna a hágai gyanúsítottak kiszolgáltatása ügyében, mindkét ország ráléphetett volna az euratlanti csatlakozás útjára.

Mintha szándékosan kuszálná minden érintett fél a szálakat. Mintha mindannyian gyors döntésre készítenék elő a terepet. Még az amerikaiak is, akik most már hetekben szab­ták meg a határidőt arra, hogy megtörténjen Karadzsic és Mladic Hágába szállítása.

Csak még az nem világos, ki hozza meg, és főleg, ki írja alá a Kosovo leszakadásáról szóló döntést?

 

▬ ▬ ▬

 

Szabadkán pár percre visszaállt a VMSZ és Milosevic szocialistái közötti „technikai ko­alíció”

 

A szabadkai községi képviselőtestület minapi ülésén a VMSZ még a Demokrata Párt-beli partnerei számára is elfogadhatatlan döntést akart keresztülvinni: Kasza feleségének a jogara alá rendelni a kanizsai és zentai helyi rádiókat. Az ellenzéki képviselők elhagyták az üléstermet, azzal a szándékkal, hogy létszámhiányt teremtve megakadályozzák a számukra elfogadhatatlan döntés meghozatalát.

Ekkor Kasza és Józsa a régi kipróbált partnertől, a Szerbiai Szocialista Párttól kértek segítséget. S a mostanában szalmaszál után kapkodó szerb szocialisták két szem képviselő­jükkel segítettek: jelenlétükkel határozatképessé tették a testületet és így az áhított döntés vé­gül, mégis megszülethetett.

Rossz nyelvek szerint a szocialisták ezzel viszonozták Józsa László 1995-ben tett gesztusát (Akkoriban vezényelte le Srebrnicában Mladic tábornok a bosnyákok tömeges le­mészárlását.) Józsa, az akkor még létező jugoszláv képviselőházban, egy szál magában bizto­sította a parlament egyik házának határozatképességét, és ezzel a bukástól mentette meg a Milosevic-párti szerb hazafi, Radoje Kontic kormányát.

Jó tett helyébe jót várj!

De az sem kizárt, hogy mindkét profitorientált párt – a VMSZ és Milosevic szocia­listái is – csak azt adta, ami a lényege.

 

Canak és a Vajdaság autonómiája

Canak politikai pályafutásának a végéhez érkezett. Magára maradt. Elpártolt tőle min­denki, akivel azelőtt politikai szövetségben álmodozhatott a Vajdaság köztársasági státusáról. Akik külföldről a Vajdaság autonómiája ügyében másfél évtizedig a bolondját járatták vele, most búcsúzóul Amerikában járatták meg vele. Mire hazajött, itthon megkezdődött az utolsó felvo­nás.

Hiába remélte, hogy a Tadic-Kasza „stratégiai duót” trióvá alakíthatja. Pedig ennek érde­kében még azt is vállalta, hogy megszavazza a pártja számára végsőkig hátrányos vá­lasztási sza­bályokat a tartományi parlamentben. Mégsem sikerült.

S nem azért, mert Canaknak rossz lenne a stílusa. Ami miatt most Canak nyilvánosan kesereg. Nem olyan finnyás Tadic, hogy egy különben hasznos politikai szövetséget ne kös­sön meg csak azért, mert a partnernek „gátlástalan a szóhasználata”.

Egyszerűen arról van szó, hogy Tadicnak a Vajdaságban nincs szüksége még egy hű­béresre. Annyit megválasztása még megtett, hogy ki­mondta: köszönöm Vajdaság. Sőt ezt a Vajdaságban plakátokra is kitette. Hogy maradjon a magyarok tudatában belőle az őszi hely­hatóság és tartományi választásokra is.

S ezzel vége a színjátéknak. Az elnöki beiktatáson elhangzott beszédjében Tadic a Vajdaságot már meg sem említette.

Igen ez a valóság. Tadicnak nincs szüksége a szerbiai politikai színtéren első vonalbeli magyar politikusra. A Vajdaság autonómiájáért kekeckedő szerb politikusra pedig, még ke­vésbé. 

Ennyit Canakról és a Vajdaság a Vajdaság autonómiájáról. Kivéve, ha hattyúdalaként a tartományi képviselőházban mégis megbuktatja a választási határozat De­mokrata Párt és a VMSZ által benyújtott javaslatát.

 

Dokumentumok:

Nenad Canak nyilatkozata amerikai útja után

Nenad Čanak, a Vajdasági Képviselőház elnöke, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetője úgy nyilatkozott, hogy a küszöbönálló önkormányzati választásokon a VSZL nem fog együttműködni a Demokrata Párttal és a Vajdasági Magyar Szövetséggel. Mint mondta, a VSZL a választásokon "a vajdasági autonomista és polgári pártokkal fog koalícióra lépni", de nem a DP-vel és a VMSZ-szel. Úgy értékelte, hogy ennek következtében a demokratikus irányvételű választótestületben megoszlanak majd a szavazatok. Közlése szerint ezért nem a VSZL hibáztatható, ugyanis Boris Tadić, a DP elnöke az ő (Čanak) "gátlástalan szóhaszná­lata" miatt nem kíván a választások előtt koalícióra lépni vele. Čanak azzal vádolta a DP-t és a Szerbiai Demokrata Pártot, hogy "mindent megtesznek annak érdekében, hogy gyökerében elfojtsák Szerbia polgári esélyeit és ne engedjék meg azt, hogy bármilyen módon felüsse a fejét". Boris Tadićról és Vojislav Koštunicáról úgy nyilatkozott, hogy ők "az eredménytelen­ség és a tájékozatlanság együttese". Megítélése szerint Vajdaságban eluralkodott az erőszak, éspedig nemcsak az etnikai hátterű erőszak, és azzal vádolta a belgrádi hatalmat, hogy sem­mittevésével ösztönzi ezt, a VMSZ pedig túlhangsúlyozza az erőszak etnikai jellegét. "Emlé­keztetnék arra, hogy a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség az elmúlt évtized elején javasolta, hogy a Z-4 tervet a vajdasági magyarokra is vonatkoztassák, ahogyan azt a nemzet­közi közösség a horvátországi szerbekre alkalmazta. Néhány évvel később, amikor a szerbe­ket elűzték Horvátországból, nyilvánosan megkérdeztem Ágostontól (Ágoston András) to­vábbra is követeli-e a vajdasági magyarok számára azt, amit a horvátországi szerbek kaptak?" -- mondta Čanak. Az Államközösségen belüli viszonyokról Čanak, aki a héten Montenegró­ban járt, úgy nyilatkozott, hogy Szerbia és Montenegró "fennállásának utolsó hónapjaiban van" és hogy Montenegróban a függetlenség eszméje kerekedett felül. "Montenegró már ré­gen független lenne, ha az Európai Unió nem szorgalmazná ilyen keményfejűen és irracioná­lisan a Szerbiával való közös államot. Az, hogy Montenegrót évek során a nagyszerb diktáto­rok és örököseik karjába taszították, csak megerősítette a lakosság többségének az állami füg­getlenséggel kapcsolatos álláspontját" -- mondta Čanak. (Beta)

Forrás: Magyar Szó

 

Tiltakozas a Délvideki atrocitasok ellen
A Magyar-Svéd Online Források honlapja
HUNSOR Hírfutár

Közlemény (részlet)

Délvidék újra vérzik. Verik a magyart, csak azért mert magyar. Kékre, zöldre és vé­resre.

A HUNSOR szerkesztősége határozottan elítéli a vandál, de a szerbek által jól szerve­zett/kitervezett "végső megoldásnak" is nevezhető magyarellenes akciók sorát!

A HUNSOR szerkesztősége egyben felhívja a mindenkori magyar kormányt, hogy te­gyen meg komoly és határozott lépéseket, mint Európai úgy nemzetközi fórumokon és intéz­ményekben, hogy ennek a jelenségnek az útjába álljanak! Ezt a folyamatot kötelessége min­den demokratikusnak minősítő eszközzel megállítani.

Sokszor vagyunk tanúi annak, hogy a magát komolynak nem igazán mondható, és el­sősorban belgrádi kiadású sajtótermékek olyan dimenziókba helyezik a magyarsággal kap­csolatos híreket, amelyek egész egyszerűen, a legenyhébb fogalmazás mellett csak azt mond­ható nem helytállóak. A szerb társadalomban, a 10 év sikertelen véres háborúskodás után, meglehetősen nagy hagyománya lett a kizárólagosságnak, a kirekesztésnek, a másság elutasí­tásának. És ilyen környezetben él ma, 2004. július 30-án a Délvidéki magyarság.

A HUNSOR szerkesztősége tiltakozik az egyre durvuló szerb soviniszta megnyilvá­nulások ellen, azokat aggodalommal figyeli.

Kelt Norrköpingben 2004. július 30-án.

A HUNSOR szerkesztőségének nevében Kormos László

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.