Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 59. szám

2004. augusztus 12.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Erkölcsi és politikai csőd

 

Egyre több a bizonyíték arra, hogy a kisebbségi politikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnya a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának ke­rékkötőjévé vált. Vajdasági vonatkozásban különösen szembe tűnnek a károk, amelyeket a bank­igazgató pártelnök Kasza József által vezetett VMSZ okoz.

Ha a tényleges autonómiát és a legitim parlamenti képviseletet közös vajdasági magyar politikai értéknek fogadjuk el, a mára kialakult helyzet lesújtónak mondható. A gond az, hogy a VMSZ által eredménynek titulált káros megoldások a vajdasági magyarokat valójában eltávolí­tották mind a tényleges autonómiától, mind a részarányos parlamenti képviselet, s ez által a legi­tim kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségétől is.

 

A VMSZ nemzeti tanácsa nem autonómia

Saját párt- és csoportérdekeinek védelmében a VMSZ vezetői, első sorban Kasza József és Józsa László, még a Djindjic-kormány idején személyesen is hozzájárultak a kisebbségellenes kisebbségi törvény kidolgozásához. A törvény alapján létrehozott legális, ámde nem legitim VMSZ-es nemzeti tanács sehogyan sem tud lábra állni. Nem is csoda.

Ahhoz ugyanis, hogy ez a Józsa László hatáskörébe utalt testület ne nélkülözze a kisebb­ségi önkormányzatiság legalább a legfontosabb attributumát , arra lett volna szükség, hogy tagjait a kisebbségi választók névjegyzéke alapján maguk a magyarok válasszák meg demokratikus többpárti választásokon. Az így létrejött kisebbségi parlamentnek kellene, hogy legyen kormánya is, no meg jogszabályalkotási jogosítványa, hatásköre, amely kiterjed a vajdasági magyarság identitásának megőrzése szempontjából fontos tevékenységekre. Továbbá saját vagyonra és pénz­forrásokra. Ilyesmiről azonban szó sincs. Józsa, a vajdasági magyarok pénztárosa legfeljebb el­osztja azt a pénzt, amit a szerb hatalomtól és Budapestről kap. Mindenek előtt a szépen kikereke­dett munkatársi gárdának a fizetéseire, meg „pártépítésre” és a „kapcsolatok ápolására”.

Pedig közvetlenül a köztársasági választásokon elszenvedett vereség után ez év februárjá­ban Kasza és a szárnyai alatt működő két kicsi szövetségese még azt mondták a délvidéki ma­gyarság alapvető nemzeti érdekeiről összeállított Platformban, hogy meg kell teremteni a törvé­nyes feltételeket ahhoz, hogy a jövőben a VMSZ nemzeti tanácsát „szabad, közvetlen, több­párti választásokon… a magyarság választói névjegyzéke alapján” kell létrehozni. Erről ma már szó sincs.

 

Kasza és Canak együtt buktak

Nagy igyekezetében, hogy biztosítsa magának a nagy hasznot hajtó „kormányzati felelős­ségvállalást” és lerázza magáról a nemzeti oldalt képviselő VMDP-t, Kasza a múlt év végén megtartott köztársasági választások előtt nagy fába vágta a fejszéjét. Azt fundálta ki, hogy a szerb kormány egyik alelnökeként nem követeli az öt százalékos diszkriminációs választási küszöb törlését, hanem egy szerb koalícióban menti át magát a szerb parlamentbe. A VMDP pedig pénz és magyar médiatámogatás nélkül úgy sem tudja átlépni az ötszázalékos választási küszöböt. Ezt az utóbbit jól gondolta, hiszen az öt százalékos választási küszöb a megfogyatkozott magyarság­nak akkor is magas lett volna, ha a magyar pártok összefognak, s együtt indulnak a köztársasági választásokon.

Arra viszont nem számított, hogy a Djindjic utáni belső tisztogatás során a belgrádi szék­helyű Demokrata Pártból pont azok hullnak ki a rostán, akik Djindjic idejében – hozzá hasonlóan – túl közel voltak a tűzhöz. Tadic, a Demokrata Párt új elnöke jobbnak látta, ha nem veszi nya­kába sem a cukorügyekbe bonyolódott Canakot, sem a feljelentések tömegével viaskodó Kaszát. A VMSZ tehát hoppon maradt. Valami Tolerancia nevű, kispártokból összetákolt Canak vezette koalícióban azután számára is menetrendszerűen megérkezett a bukás. Kasza miatt most nincs magyar képviselő a szerb parlamentben. De nincsenek a magyar pártok által közösen begyűjtött magyar szavazatok sem, melyek birtokában a magyar politikai elit közösen követelhetett volna autonómiát a szerb, és kérhetett volna magyar állampolgárságot a magyar politikai elittől.  Nincs továbbá részarányos képviselet és garantált helyek a magyaroknak a szerb parlamentben. Horvát­országban, Szlovéniában már vannak. S vannak a szerbeknek is Kosovóban.

A kétpólusú vajdasági magyar politikai elit többségi hatalomhoz simuló szárnyának a bűne, hogy még csak meg sem próbáltuk, hogy közösen jussunk célba.

 

Kostunica átengedte Kaszát Tadicnak

Az elbukott köztársasági választások után Kasza elkezdett dörgölőzni Kostunicához. Nem fogta fel, hogy miután az egész magyar közösség súlya a negyven ezer magyar távozása után jócskán megcsappant, többé nincs szükség magyarra a szerb politikai színtéren. Hacsak a fegy­verhordozó szerepében nem.

A múlt év decemberében megtartott köztársasági választások után Kostunica és Tadic, a szerb nemzet érdekeit szem előtt tartva, gyorsan kiegyezett. Kosovo, Hága, Szerbia és Monte­negró államközösség, nemzetközi nyomás: ezek tényezői a küzdelemnek, amely Szerbia számára sorsdöntő jelentőségű. Tadic Demokrata Pártja egyértelmű támogatást ad a szerb képviselőházban Kostunicának, aki ezzel a támogatással tovább kormányozhat. Ebben a játszmában az atrocitások­kal megfélemlített vajdasági magyarok lassan túszszerepbe csúsznak. Kostunica levette a kezét, nemcsak a magyarokról, hanem Kaszáról is, akit a besöpörhető magyar szavazatokkal együtt át­engedett Tadicnak.

Tadic meg engedett Kasza megalázkodó könyörgéseinek. Nagylelkűen „megbocsá-tottotta” Kasza ellene tett korábbi dühös kijelentéseit, s belegyezett: nem egyenrangú partnerként ugyan, de egy „stratégiai megállapodásnak” becézett dokumentum alapján a szerb érdek magyarok között történő érvényesítése céljából mégis alkalmazza a VMSZ-t. Azzal fizetett, hogy a VMSZ a tartományi választásokon részese lehet Tadic Demokrata Pártja által létrehozott koalíciónak.

Szomorú tény, hogy Kasza társai a bűnben, Józsa meg Korhecz szintén saját részérdekei­ket tartva szem előtt, mindebbe belementek. Ehhez hasonló rossz üzletet legfeljebb az egypártrendszerben kötött az, aki a „főmagyar” szerepét kívánta megpályázni.  

Szerbiának nem felel meg a kisebbségek részarányos képviselete. Túl sok legitim kisebbségi képviselő foglalhatna így helyet a köztársasági parlamentben. A szerb nemzeti érdek érvényesítése és a kisebbségekkel történő elfogadtatása a Vajdaság esetében is Kaszára, Józsára, és Korheczre hárul. A szer­bek szolgálatában a morzsákért is meg kell dolgozni.

Ahelyett, hogy a VMDP-vel együtt kitartottak volna a választói névjegyzék alkalmazása mellett, ami lehetővé tenné a számarányos legitim képviseletet a szerb parlamentben, Korhecz tartományi kisebbségi titkár ez év április elején úgy nyilatkozott, hogy a VMSZ „hatalmas előre­lépésnek tartja”, hogy a módosított köztársasági választási törvényben a kisebbségi pártok szá­mára megszűnt az 5 százalékos választási cenzus. Pedig ha szakértője ennek a problematikának tudnia kellene, hogy a természetes küszöb bevezetése (az egy képviselő bejuttatásához szükséges szavazatszám választási küszöbként való elfogadása) nem megoldást. Nem teszi lehetővé a kisebbségi közösségek pártjainak a kisebbségi választási névjegyzék alapján történő demokratikus vetélkedését, s nem iktatja be a köztársasági választási törvénybe a kisebbségek számarányos képviseletének, illetve a garantált képviselői helyeknek az intézményét. Hogy akkor ezt a megoldást miért támogatja Korhecz? Mert ez a szerepe. Ő a segédcsapat.

Itt bizony értékrendbeli különbségről van szó.

A VMDP a vajdasági magyarság alapérdekeit szem előtt tartva a kisebbségi képviselők legitimitásáért, a legitim képviseletért száll síkra. Követeli a kisebbségek számarányos képvisele­tét, valamint a garantált képviselői helyek intézményének beiktatását a köztársasági választási törvénybe. A VMSZ – miután felmérte, hogy önálló politikai tényezőként akkor sem jelenhetne meg többé a szerb politikai színtéren, ha rajta kívül nem létezne más magyar párt a Vajdaságban – arra törekszik, hogy egy szerb párt „stratégiai szövetségeseként” betölthesse legalább a segédcsa­pat szerepét. Lehetőleg úgy, hogy a többi magyar pártnak lehetetlenné tegye a legitim képviseletet a szerb parlamentben.

 

Háttérbe szorul a vajdasági magyarság érdeke

Ilyen körülmények között készülünk most a tartományi választásokra. Tadic Demokrata Pártjának a nyomására, a VMSZ, valamint Korhecz kisebbségi titkár hűséges asszisztenciája mellett a tartományi képviselőház úgy döntött, hogy a tartományi választási dokumentumban át kell venni a köztársasági választási törvényben alkalmazott megoldásokat. Ennek jegyében a Vaj­daságban sem vezették be a kisebbségek számarányos képviseletét. Nem hozták létre a kisebbségi választók névjegyzékét. A VMSZ és Tadic demokratái által szorgalmazott természetes küszöb pedig csúfot űz a multietnikus Vajdaság koncepciójából. Tekintettel arra, hogy a tartomány lakos­ságának többsége szerb s a kisebbségek diszkriminatív kizárása még a tartományi parlamentből is csakis szerb érdek lehet. Amelyet a VMSZ-es Korhecz kisebbségi titkár érvényesít. Igaz, nem ingyen, de ez azért mégsem lehet mentség számára.

Korhecz tevékenységének köszönhetően a kisebb nemzetiségek, a horvátok, szlovákok, románok, ruszinok és az ukránok, a multietnikus Vajdaságban a szeptemberi tartományi választá­sokra készülődve foghatják a fejüket. Ők ugyanis túl kevesen vannak ahhoz, hogy át tudják lépni a természetes küszöböt. Ezért továbbra sem lesz legitim képviselőjük a tartományi parlamentben.

Miután a VMSZ a közös magyar fellépés helyett Tadic demokratáival lépett koalícióra, a VMDP egyedül indul a választásokon. Ez az útja annak, hogy a vajdasági magyarságnak legye­nek legitim képviselői a tartományi parlamentben és a magyar szavazatok birtokában, a VMDP továbbra is fenntarthassa a magyar (perszonális) autonómiára, a részarányos kisebbségi parla­menti képviseletre, de a kettős állampolgárságra vonatkozó igényt is.

 

Dokumentumok:

Ágoston András levele Aaron Imperial tudományos kutatónak

Kedves Aaron! A beszélgetésünket követő kiegészítő kérdéseivel kapcsolatban a kö­vetkezőket mondhatom:

A VMDP szerint a kettős állampolgárság megadása nem vonna maga után "népván­dorlást". A kisebbségi magyarok rögszeretetükről ismertek. A Vajdaságban minden horvát megkaphatja a horvát állampolgárságot, a háború óta még sincs elvándorlás. Nincs rá a vilá­gon példa, hogy a kettős állampolgárság megadása nyomán népvándorlás indult volna meg a befogadó állam parlamentjének lépcsői felé. (A kettős állampolgárság ellenzői ezzel riogatják a magyarországi szavazókat.)

Az EU nem oldja meg a magyar nemzet határmódosítás nélküli nemzeti integrációjá­nak kérdését. Jó példa erre Szlovákia, ahol a hatalom szlovák része kérdésessé teszi még az anyanyelv teljes körű szabad használatát is.

A kettős állampolgárság eszköz. Eszköz Magyarország fenntartható fejlődése feltét­eleinek megteremtésére. Ebből kifolyólag a kettős állampolgárság közös magyar érdek. A népességfogyás nagy, az EU viszont minden tagjától megköveteli a fenntartható fejlődés fel­tételeinek a megteremtését. Magyarország a nemzeti foglalkoztatáspolitikai modell felállítá­sával tehet eleget ennek a kötelezettségének.

Az EU tagok közötti kemény versenyben Magyarországnak a kisebbségei bizonyos versenyelőnyt jelentenek. Ez a helyzet a kettős állampolgársággal együtt alkalmas arra, hogy oldja a trianoni traumát.

A konkrét kérdéseket illetően EU-parlamenti szavazás, képviselet az EU-ban stb. kü­lönféle megoldások léteznek. Tudtommal a kettős állampolgársággal rendelkező vajdasági szlovákok közül júniusban csak az szavazhatott, akinek van állandó lakhelye Szlovákiában.

Véleményem szerint a kettős állampolgársággal együtt Magyarországnak meg kellene adnia a választás lehetőségét az EU-parlamenti választásokon. Már csak azért is, hogy az EU lássa: a magyarok nemzetként léptek be Európába.

Lehet, hogy némelyek az EU-ban majd méltatlankodnak, de végül is el kell majd fo­gadniuk a magyar döntést. Mint ahogy nyolcvannégy évvel ezelőtt a magyaroknak el kellett fogadni Trianont. A történelmi jóvátételnek ez a formája nagyban csökkenthetné a feszültsé­geket az egész térségben.

Barátsággal:

Temerin, 2004. augusztus 11.

Ágoston András

 

Zarándoklat a Szent István Bazilikába

Az idén lesz a második világháború végén, a Délvidéken lezajlott magyarellenes atro­citások hatvanadik évfordulója.

Matuska Márton közíró, a VMDP egyik vezetője és az Újvidéki Magyar Polgári Kör irányítója a Vajdasági Polgári Körök III. Találkozóján arról tájékoztatta a részvevőket, hogy november utolsó vasárnapján egynapos zarándoklatot szerveznek Budapestre a Szent István Bazilikába, ahol aznap gyászmisét mondanak az 1944 végén, 1945 elején, a Délvidéken ki­végzett ártatlan magyarok lelki üdvéért.

A bejelentésre reagálva a meghívottként jelen levő dr. Hende Csaba közölte, hogy a polgári körök segíteni fognak a szervezésben és a zarándokok étkeztetésében.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!