Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 60. szám

2004. augusztus 16.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Választások

 

Szeptemberben helyhatósági választásokat tartanak Szerbiában, tartományi választásokat, pedig a Vajdaságban.

A vajdasági magyarság szempontjából ezek a választások azért fontosak, mert a rendszer­váltás óta most lesznek először olyan választások, amelyeknek nincs a szerbiai állapotokat is érintő tétje. Szerbiában most már mindenki demokrata. Ki többé ki kevésbé, de – a nemzetközi­eknek is ez a véleménye – még mindig nem eléggé.

Ettől függetlenül a szerb pártok most csak egymással versenyeznek, a kisebbségek szem­mel láthatóan kevéssé érdeklik őket. A magyarázat egyszerű. A magyarokból – mi vagyunk a legnagyobb kisebbségi közösség a Vajdaságban – 40 ezerrel kevesebb van, a többi meg különben sem számít. Van még valami, ami nem számít. Ez a multietnikus Vajdaság szlogenhez illő viszo­nyulás a szerb hatalom részéről. Továbbá, s ez a lényeg, miután mind a helyhatósági, mind a tar­tományi választásokon a többségi hatalom elve kiiktatta a kisebbségek számarányos képviseletére vonatkozó követeléseket, most szabad a vásár.

Magyar vonatkozásban a helyzet a következő. Ha a magyar többségű községekben a ma­gyar pártok a VMDP javaslatának megfelelően együtt lépnének fel, megkaphatnák a jól elkülönít­hető és az egységes politikai fellépés szempontjából elengedhetetlenül szükséges magyar szava­zatokat. Lennének felismerhetően magyar arculatú községi tanácsnokok, esetleg néhány magyar szavazatokkal bejutott magyar polgármester is.

A VMSZ bankigazgató elnöke, Kasza József a közös választási fellépést elutasította. Mert a Kostunicával kohabitációban levő Tadic belgrádi székhelyű Demokrata Pártjával kötött „straté­giai együttműködési” paktum neki személyesen jobban megfelel. Vagy legalábbis úgy gondolja.

Ebben ugyan lehet valami, mert koalícióban, akkor is, ha csak segédcsapatként van jelen, a VMSZ reménykedhet a hatalomban való részvétel fejében lehulló morzsák megszerzésé­ben. A VMDP-vel való közös fellépés esetében a magyar (perszonális) autonómiával, a kettős állampolgársággal „bajlódva” kellene koalíciós partnert keresni választások után. Sőt akár az a malőr is megtörténhetne, hogy netán ellenzékből kellene politizálni. Ettől pedig, a VMSZ a tíz éve tisztségekben megöregedett vezetősége fél, mint az ördög szenteltvíztől.

 

Szerbia meg akarja hódítani a Vajdaságot

A tartományi választások előkészületei – erre utalnak a közvélemény-kutatási adatok, de a lépten-nyomon tapasztalható hangulat is – a belgrádi pártok vetélkedésének jegyében zajlanak. A szerb nemzeti érdek szempontjából most nagyon fontos, hogy sem a kisebbségek, sem a vajdasági székhelyű pártok, Canak stb. ne rúghassanak labdába. Lévén, hogy az országnak biztos határai sincsenek, a szerbek nem engedhetik meg, hogy a tartományi képviselőház bármiben is zavarja a Kosovóval, a Hágával és az egyes NATO országok ellen a bombázások miatt indított nemzetközi perekkel kapcsolatos szövevényes tárgyalásokat.

Ez az oka annak, hogy a belgrádi szerb pártok át akarják venni, s a jelek szerint át is veszik a tartományi képviselőházat. Mivel Kasza, Tadic érdekeinek képviseletében elutasította a magyar pártok közös fellépését, a VMSZ ezzel csatlakozott a belgrádi pártokhoz. Ezek után mindegy, hány VMSZ-es kerül be a tartományi parlamentbe, ők már nem lesznek a maguk emberei. Hogy mit jelent Tadic Demokrata Pártja tagjaként kisebbségi érdekeket, mondjuk a részarányos kisebbségi részvétel elvét védeni, arról az egyik kisebbségi képviselő (nem magyar az illető), fura dolgokat mesél. Szerinte, neki a frakción belül azt is megtiltották, hogy a részarányos képviselet kérdéséről a nyilvánosság előtt beszéljen. Van-e garancia arra, hogy Kaszáék máris nincsenek hasonló helyzetben? Nincs.

 

A VMDP újra önállóan indul

A VMDP önállóan indul mind a helyhatósági mind a tartományi választásokon. Szemben az anyagilag és politikailag is pozícionált VMSZ-el, az általa ellenőrzött Magyar Szóval a Kasza felesége által irányított szabadkai rádióval és a többi médiával, szemben szerb pártok felől menet­rendszerűen bekövetkező gáncsoskodásokkal, a várható választási manipulációkkal (VMDP-nek általában tízszer annyi érvénytelen szavazata szokott lenni, mint amennyi a többi pártok átlaga), csupán abban bízva, hogy igaza van, és ezt másfél évtized múltán látják a vajdasági magyarok is. Ebben a kontextusban sajnos nem maradhat ki a Duna Televízió sem. Ez a budapesti televízió szabadkai VMSZ párti tudósítóinak „jóvoltából” 2000-ben még a kampánycsönd alatt is Kasza szerb koalícióját méltatta, az önállóan induló VMDP-ről viszont hallgatott. Igaz, Kaszáék akkor már felmondták a Milosevictyel 1996-tól fenntartott technikai koalíciójukat. De csak azért, hogy a Djindjichez csapódva törhessenek a kormányzati felelősségvállalás olyannyira áhított lehetőségé­nek megszerzésére.

Akkor 2000-ben a VMDP a Duna Televízió propagandája ellenére megszerezte a vajda­sági magyarok szavazatinak egy harmadát. Ennyi magyar szavazattal, azóta se dicsekedhet egyetlen magyar párt sem. A választási koalícióban szerzett szavazatokat ugyanis nem lehet el­osztani. Azokból mindenki annyit hasít ki magának, amennyit nem szégyell. Jó példa erre a Kasza és Canak múlt évi Tolerancia nevű koalíciója. Ha összeadjuk a maguknak tulajdonított szavazato­kat, az csaknem kétszerese annak amennyit 18 pártból álló koalíciójuk kapott.

 

Tadic kerüli Kasza társaságát

Szomorú tény, hogy a Magyar Szó, a napilap, amelyben akár kommentátorként, akár szerkesztőként, már korábban is a VMSZ-es tisztségviselők vitték a prímet, mára a VMSZ-es nemzeti tanács birtokában végleg pártlappá vált. Aki tud szerbül és érdekli a politika, annak a Vajdaságban az újvidéki Dnevnik nevű napilapot is meg kell vennie.

Íme egy példa. Míg a Magyar Szó augusztus 16-i számában fizetett politikai hirdetésként ható helyszíni tudósításból tudhatjuk meg, hogy egy újabb kori magyarországi politikai disszidens dicséretekkel fizet a VMSZ vezetőkhöz fűződő kapcsolataiból származó – vélhetően jól kamatozó – előnyökért. A Dnevnik aznapi száma viszont olyan információkkal szolgál, amelyeket szavazás előtt jó lenne tudni minden vajdasági magyarnak.

A Dnevnik arról tudósít, hogy a Kasza – Tadic frissen kötött stratégiai koalíció máris válságba került. A VMSZ-ből származó információk szerint Tadic nem vállalja, hogy neve Kaszáéval együtt jelenjen meg a választási lista névadói sávjában.

De, hogy hűen önmagához, Tadic áthidaló javaslattal él. Annak ellenére, hogy inaugurális beszédében a Vajdaságot és a magyarokat szóra sem méltatta, pedig elnöki posztját egy kis rész­ben nekik köszönheti, most újra manipulál. A stratégiai szövetséges Kasza nevét nem vál­lalja, de felajánlotta, hogy a közös lista fusson az Európai Vajdaságért névvel. A Dnevnik szerint Kasza személyes okokra hivatkozva nem jelölteti magát sem a helyhatósági, sem a tartományi választásokon.

Hát igen a segédcsapat szerepében a vezetőnek el kell viselnie azokat a napi megaláztatá­sokat, amelyekre a szerbek szolgálatában minden magyar vezető mindenkor számíthat. Sőt, azt a szégyent is, hogy távoli és bizonytalan politikai remények fejében cserbenhagyta Canakot, akivel ez év márciusában még a Vajdaság autonómiájára esküdött. 

-------------------------------------

 

Dokumentumok:

Öt hónappal a Kasza-Tadic paktum előtt

Részlet a Magyar Szó Együtt Vajdaság autonómiájáért c. tudósításából

Az 1974-es alkotmány elfogadásának harmincéves évfordulóján Szabadkán a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Szocialisták Uniója, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a V--21 Fórum, a Vajdasági Klub és a Vajdasági Mozgalom kezdeményezésére került megszervezésre az I. Vajdasági Konvenció, amely a Vajdaság autonómiájáért harcoló politikai és nemkormányzati szervezetek egy zászló alatti tömörítését tűzte ki fő céljául. Az összejövetelen 19 politikai párt, csaknem harminc nemkormányzati szervezet és számos értelmiségi vett részt.

- Üdvözlök minden vajdaságit, aki közös államban, egyenrangúan szeretne együtt élni a többségi nemzettel, az alapvető polgári jogok és a gazdasági elvek szellemében, és közösen követelhetjük a törvényhozó, végrehajtó és igazságügyi hatalmat -- kezdte beszédét Kasza József, a VMSZ elnöke. -- Vajdaság nem csupán egy földrajzi fogalom, egy hely a földgolyón, ennél sokkal több: történelme, kultúrája, mindannyiunk közös szellemisége, akik évszázadok óta itt élünk egyetértésben, az általunk kialakított rendszabályok tiszteletben tartásával. Nem engedünk meg semmilyen támadást hagyományaink ellen, azt, hogy valaki rögtön a hatalom megszerzése után jogot formáljon arra, hogy megszüntesse az önálló Vajdaságot, annak autonómiáját. Társulásunk vezérelve az volt, hogy közösen, egymást tiszteletben tartva építsük jövőnket. Vajdaság nemcsak csárdás és táncikálás, hanem az Európa felé vezető út, Szerbia szellemi, gazdasági és politikai fejlődésének mozdonya, és nem engedjük meg a tartomány radikalizációját, ennek útját fogjuk állni. Megbízatásunk és akaratunk is van arra, hogy a jövendő nemzedékek jövőjét biztosítsuk ezen a földön. Közösen mindent elérhetünk -- fejezte be Kasza József felszólalását ez év márciusában.

 

A „függetlenek” sem jobbak.

Dr. Bogner István szabadkai katolikus gondolkodó véleménye Miskolci József újgazdag szabadkai temetkezési- és internetszolgáltató vállalkozó jelölésével kapcsolatos hozzászólása a Magyar Szó Közös Íróasztalunk c. levelezési rovatában

 

Ki kiért van?

A város a polgármesterért vagy a polgármester a városért? – Egy független jelölt hangzatos kijelentései

A Magyar Szó keddi (2004. VIII. 3.; 7. oldal) számában Nincs ellenfél – csak vetélytárs címmel hírt ad arról, hogy bemutatkozott a polgárok csoportjának polgármesterjelöltje. Alapjában véve a kijelentés helyes, de helyesebb lenne, ha a polgármesterjelölt meggyőzőbb érveket hozott volna fel kijelentése igazolására. Jómagam épp az idei őszi önkormányzati választásokkor érem meg a 60. őszöm (és ez még nem annyi, hogy ne emlékeznék egyre s másra), és a hangzatos kijelentés, már engedelmet, kételyeket támaszt bennem.

Az első máris az említett cikk mellett megjelentetett kép, amelyet nem a városháza ural (azaz a város), hanem a polgármesterjelölt. Nézzük csak, ki kiért van: a város a polgármesterért vagy a polgármester a városért?

Az említett kép felett a következők állnak: „LEHETŐSÉG – PÁRTONKÍVÜLISÉG ŐSZINTÉN, BECSÜLETESEN, KÖZÖSEN.” Fenntartás nélkül elfogadom a „lehetőség”-et. A többivel megint csak van egy „kis” baj:

a) Vajon az „ŐSZINTÉN, BECSÜLETESEN, KÖZÖSEN” értékrendet kizárólag a pártonkívüli polgármesterjelölt sajátíthatja ki? A vajdasági magyarság soraiból kikerülő pártot nem illetheti meg ugyanez a jelző?

b) Joggal teszem fel a kérdést, mert NEM VALÓS az az állítás, hogy „a párttagok eddig bezárták a kapukat a többség előtt”, ahogyan azt a polgármesterjelölt állítja. Ezt nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, mert az elmúlt évtizedben jó kapcsolatban voltam az előző és a jelenlegi, egy párthoz kapcsolódó önkormányzattal (polgármesterrel), holott közismert, hogy az elmúlt 60 évben egyetlen párthoz sem tartoztam.

c) Nem látom igazoltnak azt a kijelentést sem, hogy „akik a pártonkívüli polgárok közül valók, jobban tudnák képviselni a szabadkaiak érdekeit”. Túl sokszor hangzik el a „pártonkívüli” kifejezés. Ennek a városnak volt polgármestere egy esztergályos (elnézést a jó esztergályosoktól – az egyik fiam is esztergályos szakmát tanult), egy kolbászkészítő (elnézést a jó kolbászkészítőktől – én is szeretem a kolbászt), de a pártonkívüliségét most büszkén hangoztató polgármesterjelölt abban az időben ugyanannak a pártnak volt az ifjú tagja, amelynek az előző polgármesterek is tagjai voltak; most viszont egy másik pártnak. Tehát, hagyjuk ezt!

d) Evidens szerepet játszik a bemutatkozásban a polgármesterjelölt foglalkozása, azaz: vállalkozó, üzletember. Itt már nem csupán etikai, hanem jogi szempontból is komoly aggályaim vannak: az összeférhetetlenség kérdése, ami már valójában nem etikai, hanem jogi kategória.

A jelölt nem a szabadkai polgárok számára szolgáltatást nyújtó egyik vállalat vezetője/tulajdonosa. (Igaz, én is azt az internetszolgáltatást veszem igénybe, és valójában nem rosszabb, mint a többi, tehát jó.)

e) A jelölt magát a „fajsúlyos kategóriába” sorolja: „hiszen a lakosság 99 százalékát képviselem.” A fajsúly (csupán) a homogén anyagok súlyának és térfogatának a hányadosa, a gyakorlatban mégsem azonos 1000 gramm léha vagy 1000 gramm vas tömege (azaz a testek anyagbeli mennyisége).

Végezetül: függetlenül az „Evo ruke! – Kezet rá!” sorrendjétől, ismét értelemzavarral van dolgunk: a magyar ember akkor mondja, hogy „Kezet rá!”, ha már valamiben megegyezett, tehát valamire, ami már befejezettnek tekinthető, és ez azt jelenti, hogy állom a szavam. Ez még túl korai.

Én szívesebben venném, ha felém valaki (történetesen egy polgármesterjelölt) a kezét nyújtaná azzal a szándékkal, hogy együtt munkálkodjunk Szabadkáért.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.