Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 64. szám

2004. augusztus 26.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

Harc a hatalomért a Vajdaságban

 

A Korhecz kisebbségügyi titkár nevéhez fűződő választási törvényerejű határozatról máris kiderült, kinek érdekében hozatott meg. A „stratégiai koalícióban” levő Tadic-féle belg­rádi székhelyű Demokrata Párt és a bankigazgató Kasza József pártja, a VMSZ átadták tarto­mányi választási listájukat, a vesztes Canak egyik főembere, az újvidéki polgármesterjelölt Pomoriski viszont fennakadt a Tadic-Kasza szervezésében megkötött hálón.  

Pedig Canak embere sem tett másként, mint mások, akik biztosak abban, hogy befo­lyásuknak köszönhetően el tudják kerülni a „hitelesített” támogatói aláírások megszerzésének csapdáját. 

Ezen a helyen említettük már, hogy a Kostunica-Tadic mérsékelt nacionalista belgrádi tengely a Vajdaságot úgy akarja gúzsba kötött tartományként megtartani, hogy a tartományi választásokon Canakot kiszorítva, a belgrádi pártok kezébe juttatja a tartományi képviselőhá­zat, s természetesen annak kormányát is. Köztudomású, hogy gúzsba kötve nemigen lehet táncolni. Legfeljebb úgy, ahogy Belgrád fütyül. Eddigi tevékenységének szellemében ebben a politikai játékban vállalta a végrehajtó szerepét a Tadic „stratégiai partnere” a bankigazgató és pártelnök Kasza. „Szakértői szinten” pedig Korhecz tartományi kisebbségi és közigazgatási titkár.

A tartományi választási előkészületek során azonban máris világossá vált, hogy az el­képzelt rendszer működik ugyan, de a „stratégiai partnerek” mohósága miatt, a vajdasági vá­lasztások politikai botránnyá fajulhatnak. Abból még nem lenne baj, hogy Canak letűnik a politikai színtérről, de a felállított hitelesítési rendszer ellen fellázadt Kostunica pártjának tartományi vezetője, a zombori Bulajic is. Ő szemmel láthatóan nem veszi jó néven, hogy kimarad a tartományi szintű osztozkodásból.

 

Hitelesített aláírások ó!

Miről van szó tulajdonképpen? A belgrádi Demokrata Párt vajdasági tagozata és a VMSZ által uralt tartományi választási bizottság kihasználva a Korhecz-féle választási tör­vényben bennhagyott joghézagot, olyan akadályt állított fel, amelyet senki sem léphet át, de az eleve kiválasztottak megkerülhetnek.

Jogi lényege ennek a manővernek a következő.

A vajdasági törvényerejű választási határozatból Korhecz egyszerűen kihagyta az egyik leg­fontosabb elemet. A jogszabály nyitva hagyja a támogatói aláírások hitelességének kérdését. Ez a mulasztás szakmailag felfoghatatlan, hiszen egész sor illetékes­ségi problémát okoz, politikailag azonban értelmezhető. A tartományi választási bi­zottság – összetétele ezt lehetővé teszi – értelmezte is. Úgy ahogy az a „stratégiai partnerek­nek” meg­felel. A bizottság állásfoglalása szerint a választópolgárok támogatói aláírása csak akkor fo­gadható el, ha azt vagy az illetékes közigazgatási szerv, vagy a bíróságok a megfelelő eljárás­ban hitelesítik.

S ez nem minden. Valami eddig nem azonosított, de bizonyára hatékony utasítás nyo­mán, a községi szervek előtt folytatott hitelesítés – választásokról lévén szó – ingyenes, míg a bírósá­gok csak a megfelelő illeték lerovása ellenében hitelesítenek. Ezzel a csavarral – amellyel a tartományi választási bizottság illetékesség hiányában – nem hajlandó foglalkozni. Már pedig ez azt jelenti, hogy legalább egy harmadával csökkent a hitelesítést végző tisztvi­selők és hely­színek száma.

 

Tíz nap alatt százezer hitelesített aláírás

De foglalkozzunk egy kicsit a számokkal is.

Ha csak azzal a tíz tartományi listával számolunk, amelyeket a pártok előre jeleztek, akkor az a szerb pártok esetében 60 000 hitelesítést jelent. A lehetséges átfedések miatt rá kell adni még öt százalékot, ami még 3 000 pecsétet, aláírást stb. tesz ki. Három magyar párt is ver­senybe lépett. Ez további 6 300 hitelesítést igényel.

S akkor jönnek az egyéni jelöltek. Ha a 60 tartományi parlamenti hely mindegyikére csak három párt pályázik is, az már újabb 24 000 hitelesítést jelent. Ha a számokat összead­juk, ez azt jeleni, hogy az érdekelt pártoknak legalább 93 300 hitelesített támogatói aláírást kell biz­tosítaniuk. Legalább, mert egyes sajtójelentések szerint a 60 egyéni képviselői posztra átlag­ban nem három, hanem négy jelentkező van. Ez újabb 12 600 hitelesített aláírást jelent.

Ha nem balkáni, hanem európai fejjel gondolkodtak volna Korhecz és a mögötte álló erők, akkor tudniuk kellett volna, hogy a 105 600 aláírás szabályos hitelesítése a Vajdaságban ennyi idő alatt nem lehetséges. Hát még, ha az aláírásgyűjtés kellős közepén a bizottság meg­változtatja az egyik fontos űrlapot. S nyitva hagyja a kérdést, hogy az addig összegyűlt aláírá­sokat elismeri-e vagy sem.

 

Politika, méghozzá balkáni!

A balkáni gondolkodásmód kerekedett felül. Mindkét szinten. Minél nagyobb fejet­len­ség és a felfordulás, annál könnyebb zavarosban halászni. Ha az aláírás hitelesítők és a vá­lasztási bizottság is egy kézben van, megejthető a vajdasági politikai színtér átalakítása is. Annak lesz listája, akiét a főleg a hatalmon levő pártok képviselőiből álló városi, illetve a tartományi vá­lasztási bizottság elfogadja.

A negyvenkét vajdasági községben a hitelesítést általában csak egy legfeljebb két he­lyen lehet megejteni. Képzeljük el, mi­lyen tömegnek kellene állnia minden hitelesítő hely előtt, ha az érdekelt pártok szó szerint vennék a 105 600 polgár megszólítását, és bevezetnék azokat a hitelesítést végző hivatalno­kok elé!  Az, hogy a hitelesítő helységek előtt – egy-két kivételtől eltekintve – legfeljebb lézengnek, de nem várnak tömött sorokban az aláírásuk hi­telesítésére a választópolgárok, látszólag senkit sem zavar.

 

Felfordulás Újvidéken

A napokban azonban Újvidéken igencsak felizzottak a kedélyek. A tartományi pél­dán fel­buzdulva, a városi választási bizottság is kimondta: az ugyancsak szeptember 19-re ese­dékes helyhatósági választások előkészületei során, csakis hatóságilag hitelesített támo­gató aláírásokat fogad el. A polgármester jelöléséhez – Újvidék valóban nagyváros – hatezer hite­lesített támogatói aláírásra van szükség.

Hihetetlen, de igaz: rövid pár nap alatt máris három jelölt akadt, aki átadta a jelölési papíro­kat, az esedékes hat-hat ezer „hitelesített” támogatói aláírással egyetemben. Az egyik a fent már említett Canak-párti politikus, a másik kettő újgazdag háborús veterán. Mígnem teg­nap­előtt bombaként robbant a hír, hogy az újvidéki városi választási bizottság, pótlásra utasí­totta a Canak-párti polgármester-jelöltet, mert baj van az őt támogató aláírások hitelességével. (Mellesleg: a „hitelesítést” a jelenleg a városi kormány elnökének tisztjét betöltő jelölt jogara alatt működő aláírás-hitelesítők végezték el.) Kitört a botrány. A jelölt, Branislav Pomoriski hallgat. (Őt az újvidéki magyarok akkor ismerték meg, amikor néhány évvel ezelőtt, elsőként a szerb tisztségviselők közül, részt vett a 44/45 áldozatok halottak-napi megemlékezésén.)

A másik két jelöltre tegnap járt rá a rúd. A sikertelen próbálkozás nyomán egyikük, Milan Paroski tojással dobálta meg, vagy ahogy az egyik mai napilap fogalmaz, vakolta be az újvi­déki képviselőtestület bejáratát. (Ő arról ismert, hogy ostrom alatt „átmentette” a Vukovár melletti Elz-kastélyban felhalmozott műkincseket. Nem rajta állt, hogy azok ma már újra ere­deti helyükön vannak.) A másik fennakadt jelölt, menekült újgazdag, szóra sem érdemes.

Félreértés ne essék, nem a fennakadt jelölteket sajnáljuk. Nehezményezzük viszont, hogy ha valaki szabályosan akar dolgozni, erre gyakorlatilag nincs lehetősége.

 

Személyi számok tartalékban

Hogyan manipulálnak a jelöltek által begyűjtött támogatói aláírásokkal? Miért nincs tolakodás a hitelesítő helyiségek előtt?

Először, mert a manipulációt lehetővé teszi a szakmailag rossz, politikailag elfogad­hatatlan tör­vényerejű tartományi választási határozat és ezt követően a tartományi választási bizottságnak a hitele­sítésre vonatkozó, a gyakorlatban szinte megvalósíthatatlan állásfogla­lása. Másodszor, ko­rábbról mindenki tudja, hogy meg lehet úszni a listaállítást hiányos, ma­gyarán hamisított támogató alá­írásokkal is. Egy jogállamban ez felfoghatatlan, de tény, hogy a tűzhöz közel álló érdekel­tek már korábban is hozzájuthattak a neveket, címeket és a személyi számot tartalmazó listák­hoz. Ide már csak az aláírást kell odabiggyeszteni.

Harmadszor, minden a választásokon induló pártnak – s ezt a törvény nem tiltja – megvannak a korábbi választásokon benyújtott támogatói névsorok fénymásolatai. Ezeket is fel lehet hasz­nálni.

Ki fog fennakadni a választási bizottság esetenként differenciáltan vizsgálódó bizott­ság hálóján?

A VMDP nem áll közel a tűzhöz, s meg sem próbálta soha megkerülni az aláírásgyűj­tés ke­mény, de politikailag kifizetődő aprómunkáját. Az aláírások hitelesítésének lebonyolí­tása kü­lönösen nehéz feladat, hiszen az aláírásért helybe megy az aktivista, de az aláírások hitelesí­tése olyan időigényes, személyes áldozatvállalással járó feladat, amelyet ingyen csak meg­győződéses szimpatizánsok vállalnak.

Az újvidéki városi választási bizottság megkezdte a „tisztogatást”. Kérdés, mit fog tenni a tartományi választások lebonyolításának tisztasága fölött őrködő tartományi választási bizott­ság? Ez eddig csak a „stratégiai partnerek” Demokrata Párt és a VMSZ támogatási listáit vizsgálta meg, s azokat rendben levőnek találta.

 

Dokumentumok:

Csorba Béla írja a Temerini Hírmondó választási számában:

Győzhet a magyar jelölt

A tavalyi parlamenti választások óta tudjuk, hogy nemcsak az országban, de Temerinben is ismét a Szerb Radikális Párt vált az egyik meghatározó politikai erővé. Akkor úgy fogalmaz­tunk, hogy községünkben immár nem az az igazi kérdés, melyik magyar párt hány szavazatot szerzett az egyébként mindenki számára kudarcot hozó parlamenti helyekért folyó választási csatában, hanem az, hogy a helyhatósági választásokon a magyar és az úgy­nevezett szerb de­mokratikus pártok képesek lesznek-e összefogni, és közös polgármesterjelöltet indítani. Idén júniusban a VMDP nagyvonalú ajánlatot tett a demokra­táknak, a G 17 Plusznak, a Szerb Megújhodási Mozgalomnak és a Szerbiai Demokrata Párt­nak: ha meg tudnak egyezni egyet­len szerb jelölt személyében, akkor a VMDP megfelelő tá­mogatást nyújt az illetőnek. Sajnos a további tárgyalások hasztalannak bizonyultak, mert a szerb pártok nem voltak képesek meg­egyezni: négyen összesen három jelöltet neveztek meg, és ki-ki ragaszkodott elképzeléséhez.

A polgári orientációjú szerb pártok közötti értelmetlen civakodás arról győzött meg bennün­ket, hogy a VMDP-nek egyedül kell indulnia a polgármesteri poszt megszerzéséért folytatott küzdelembe, mert jelöltünknek van a legnagyobb esélye arra, hogy bekerüljön a második körbe. Természetesen arra számítunk, hogy a második fordulóban jelöltünket, Gusztony And­rást megtámogatja a fentebb már említett szerb pártok többsége, és persze a VMSZ szavazói is. A demokratáktól és a G 17 Plusztól erre vontkozóan már kaptunk pozitív szóbeli ígéretet. Gusztony András tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben igenis reális esélyekkel vág­hat neki a nagy erőpróbának, amely a pártok vizsgatétele is lesz egyben. Nem csak a politikai sikeresség tekintetében, de erkölcsi értelemben is: a magukat demokratikus­nak nevező szerb pártoknak alkalmuk lesz megmutatni, hogy vajon igazi demokraták-e, vagy csak mímelik a toleranciát. A VMSZ-nek pedig a pótvizsga lehetőségét fogja nyújtani, ugyanis helyrehoz­hatják azt a politikai hibát és azt az erkölcsi botlást, amit akkor követtek el, amikor 2002. őszén Milosevic, Seselj és Kostunica híveivel összefogva – és a szocialisták olcsó ígéreteknek felülve – elhamarkodottan megdöntötték a magyar többségű önkormányza­tot, és leváltották Gusztony Andrást. Reméljük, ezúttal bölcsebbek lesznek, és az egyéni érde­keket nem rende­lik a helyi magyarság érdeki fölé. Erre utaló jelek már vannak, de vannak ezzel ellentétes megnyilvánulások is.

A helyi magyarság többségét azonban továbbra sem lehet félrevezetni. Tudják ők, hogy ki az igazi szószólójuk.

Ugyanakkor ne felejtsük el, Gusztony András rövid ideig, mindössze két évig tartó végrehajtóbizottsági működése során olyan érdemeket szerzett, amelyek a felvilágosultan gondolkodó szerbek számára is elfogadható jelöltté teszik.

Győzhet tehát a magyar jelölt, és bizonnyal győzni is fog, ehhez azonban mindenek­előtt az kell, hogy Ön, kedves Olvasó, legyőzze kishitűségét, ne üljön fel az olcsó ellenpropa­gandá­nak, hanem szeptember 19-én jöjjön el szavazni Gusztony Andrásra és a VMDP jelölt­listá­jára!

 

A belgrádi Danas

augusztus 19-én "A belgrádi rezsim felelős a destabilizációért" címmel közöl cikket a magyar ET-képviselők kezdeményezése kapcsán. A cikkben Nenad Canak, a Vajdasági Parlament elnöke kifejti, hogy "A magyarokkal való viszony egy olyan intoleráns atmoszféra közepette romlott meg, amely általánosan jellemző a szerbiai hatalomra". Canak szerint a ma­gyarok elleni megszaporodott incidenseket "kívülről gerjesztik, hogy növeljék a feszültséget, csak­úgy, mint Szarajevóban a 90-es évek elején". Canak elsősorban a szerb kormányfőt és a kül­ügyminisztert teszi felelőssé, akiknek "le kellene mondaniuk". Megismétli továbbá korábbi véleményét is: "A történelem bebizonyította, akárhányszor az anyaország felvetette a diasz­póra kérdését (mint a knin-i Krajina esetében), az a diaszpórára nézve rosszul végződött". Canakkal szemben Ágoston András, a VMDP vezetője üdvözölte a magyar képviselők kez­deményezését, csakúgy, mint a magyar parlament külügyi bizottsága vezetőjének nyilatkoza­tát arról, hogy a helyszínre kíván látogatni. Mint mondta "Eljött az ideje annak, hogy a szer­biai politikai elit felismerje, a kisebbségek ügye nem kizárólag belügy", továbbá nem hiszi, hogy ez az akció negatívan hat majd a magyar kisebbség helyzetére, mert "a szerb rendőrség és belügy jól szervezett, csak politikai akarat kérdése az incidensek felszámolása". Ágoston szerint a magyaroknak személyi autonómiára van szükségük, és "teljesen mindegy, hogy egy autonóm Vajdaság, vagy Szerbia keretein belül".

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.