Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 66. szám

2004. szeptember 02.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Németh Zsolt Temerinben

A VMDP Ágoston András, Csorba Béla és Guszton András, kedden Temerinben talál­koztak Németh Zsolttal, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökével.

Egyetértettek abban, hogy az 1944/45-ös délvidéki népirtás 60. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés előkészítésében a szervezők megfelelő formában számíthatnak a Fidesz – MPSZ részvételére. Szó volt egy a zsablyai magyarokról szóló kézirat megjelentetéséről, s van rá esély, hogy Csorba Béla bombázások idején vezetett – Magyarországon nagy érdeklő­dést kiváltott – a Pro Minoritate Alapítvány által megjelentetett háborús közéleti naplója, el­juthat a vajdasági magyar olvasókhoz is.

A nemzeti alapú incidensekkel kapcsolatban Ágoston András arra hívta fel a figyel­met, hogy a vajdasági magyar pártok szemmel láthatóan tehetetlenek, az atrocitásokat nem tudják megfékezni. Uniós kisebbségről lévén szó, a vajdasági magyarok ügyében a magyar-szerb bilaterális tárgyalásoktól várható első sorban eredmény. Ha azonban nem következnek be a kedvező változások, haladéktalanul ki kell lépni a nemzetközi színtérre. A VMDP, mi­közben üdvözli az ezzel kapcsolatos magyar lépéseket, továbbra is figyelemmel kíséri a hely­zetet és az incidensekről mind Budapestet, mind Belgrádot halogatás nélkül tájékoztatja. Ágoston elmondta, hogy Jocic belügyminiszterhez írt levelében a nulla tolerancia elvének alkalmazását szorgalmazta, s annak a nézetének adott kifejezést, hogy a határozott politikai akarat megnyilvánulása nélkül nem várható a rendőrségi fellépések eredményességének nö­velése.

A nemzetközi magyar lobbytevékenység is hasznos lehet, de nem helyettesítheti a ha­tározott budapesti fellépést.

A találkozón szó esett más fontos, a Kárpát-medencében élő magyarok integrációjával összefüggő kérdésekről is.

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

 

Németh Zsolt látogatása Temerinben

2004. augusztus 31.

 

Tézisek a találkozó előkészítésére

1. A Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjá­nak folyamata Magyarország EU-csatlakozásával fordu­lóponthoz érkezett.

A kétpólusú kisebbségi elitek nemzeti szárnya az állandó mellőzés ellenére megerősödött.

A viszonylagos demokratizálódás és a népességfogyás miatt, csökkent a helyi hatalomhoz simuló szárny súlya. A VMSZ ma már csak egy „stratégiai együttműködési meg­állapodás” segédcsapattá degradált részeseként jelenhet meg a politikai színtéren. A helyi többségi hatalom tartja őket, mert rajtuk keresztül megcsapolhatja a magyar költ­ségvetést is.

Mielőbb meg kell kezdeni, a magyarországi támogatások rendszerének politikai felül­vizsgálatát. Modellváltásra van szükség. Eddig a kormányzati szerepvállalásért, az autonómia mellőzéséért és a mindenkori helyi hatalommal tartott jó kapcsolatokért járt a plusz budapesti támogatás, most járjon a tényleges magyar autonómia, a nemzeti integráció (kettős állampolgárság) és a részarányos kisebbségi képviselet szorgalmazásáért.

Csak a támogatások e megváltozott kettős funkciója biztosíthatja a szóban forgó kulturális stb. aktivitás serkentésén túlmenően az autonómiatörekvések demokrati­kus érvényesülését. Azt, hogy az eddig favorizált kisebbségi egypártrendszer helyébe a tényleges magyar autonómia keretei között kisebbségi, többpárti demokrácia lépjen.

2. Magyarország EU-csatlakozása után a magyar politikai elitnek el kell döntenie, vállalja-e a Kárpát-medencében élő magyarság nemzetként történő irányítását, vagy sem? Ettől függ sikeres lesz-e a helyfoglalás az EU-ban. Magyarországnak is érdeke, hogy a fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtését a magyar nemzeti teljesítőképesség teljes kibontakoztatásával érje el.

Jelenleg nincs egyértelmű állásfoglalás a magyarországi politikai eliten belül. Szerintünk jókor jön a váltás az MSZP-ben, mert a fiatalok – saját történelmi megítélésüket szem előtt tartva – talán jobban megértik egymást. És megszületik a konszenzus a magyar politikai eliten belül, mind a kettős állampolgárságra és az autonómiára, mind a kétpólusú elitek iránti egységes stratégiára vo­natkozólag.

3. A VMDP kitart a kettős állampolgárság, a magyar (perszonális) autonómia és a parlamenti számarányos képviselet követelése mellett. Többpárti demokráciára joga van a kisebbségi közösségek­nek is. A határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatában azt kell elérni, hogy a vajdasági magya­rok belső tartalékaikat első sorban saját nemzetük felemelésére használhassák fel. Úgy, hogy közben polgárként, megbecsült tagjai lehessenek az Európa felé hajló szerbiai társadalomnak is. A Kostunica-Tadic tengely – nem kis nehézségek árán – biztosítja a szerb társadalom európai orientá­cióját. Vagy annak a látszatát. A VMDP támogatja az európai irányultságú szerb politikusokat.

4. A vajdasági magyarságot napjainkban súlyos, nemzeti indíttatású atrocitások érik. Ez a VMDP számára elfogadhatatlan. A vajdasági magyarság EU-kisebbség. Logikusnak tartjuk, hogy a vajdasági magyarságról alapjában véve Budapest viseljen gon­dot. Határozott bilaterális fellépéssel, ha kell a nemzetközi tényezők bevonásával. A kisebbségi kérdés nem csupán Szerbia belügye. Emberjogi vonatkozásában, s úgy is, mint a régió biztonságát érintő kérdés – Európáé is. A magyar diplomácia és a politikai elit egészének határozott és céltudatos fellépése egyben segítség Szerbiának az Európába vezető úton. A vajdasági magyar pártok feladata az, hogy az atrocitásokat regisztrálják, s a konkrét eseteket figyelembe véve állást foglaljanak e jelenségről és tájé­koztassák a nyilvánosságot. Megengedhetetlen, hogy a vajdasági magyarok biztonsága a VMSZ bankigazgató vezetője és a Kostunica-párt prominensei közötti rivalizálás hullámverésének váljon áldozatává.

 

Ágoston András

Főszerepben a választási bizottságok

Canaknak szerencséje van. Aligha most utoljára, még megkapta a külföldi támogatást, ami­nek eredményeként koalíciója rákerülhetett a tartományi választási listára.

A Vajdaság autonómiájáért kardoskodó politikai veteránnak is a támogató aláírások hitelesítésével volt baja. Az égi segély megérkezése előtt néhány nappal ezernél is több hitele­sített támogató aláírással kapcsolatban „kukacoskodott” mind az újvidéki városi, mind a tar­tományi választási bizottság. Sőt a városi választási bizottság elnöke váratlan lépéssel hivatal­ból feljelentést tett, mert hamísított aláírásokat vélt felfedezni a támogató aláírások között. A rendőrség, pedig megkezdte a nyomozást, nemcsak Canak listái ügyében. Ekkor lépett közbe Canak oldalán a belgrádi JUKOM nagy tekintélyű külföldi pénzforrásokból táplálkozó civil­szervezet szuper liberális igazgatója Vuco asszony. Nemes egyszerűséggel úgy nyilatkozott, hogy a szaglászó rendőrnyomozók tevékenysége alkotmányellenes.

És láss csodát!

Mára mindkét választási bizottság, mind a városi, mind a tartományi jóváhagyta a Canak állította listákat.

Csodák csodájára egy kivételével, még az újságíróknak sem tűnt fel, hogy „valami bűzlik Dániában”. Erről jut eszembe: a VMSZ listavezetője a VMDP nyilvános felszólítása ellenére a füle botját sem mozgatja. Korhecz tartományi közigazgatási és kisebbségi titkár, nem fedte fel az újságírók előtt a listája támogatására villámgyorsan összegyűjtött és hitelesí­tett támogató aláírások titkát. Marad a tény, hogy a listát – ahogy ez illik, ha segédcsapatról van szó – közvetlenül a „stratégiai partner” belgrádi Demokrata Párté után, elfogadta a tarto­mányi választási bizottság.

- Vagy a nagy népszerűség, vagy a pártban megbúvó profik hatékony tömege lehet csak a magyarázat erre a politikai ezüstéremre – motyog valami hasonlót a VMSZ nemzeti tanácsának napilapjában, a Magyar Szóban az egyik jobb sorsra érdemes szemleíró. Hozsan­názhat nyugodtan, hisz a „dopping-ellenőrzést” a belgrádi JUKOM mindenható irányítója már leállította.

Ebben az objektíve tragikomikus helyzetben egy csak a biztató. Az, hogy a belgrádi kormány egyik felelőse kijelentette: a jelenlegi választási rendszer olyan sok visszaélésre kí­nál lehetőséget, hogy mindenképpen cserére szorul. Csak el ne bízzuk magunkat!

 

Ez lenne az autonómia?

Fura esetről tudósít az egyik újvidéki szerb napilap. Érdemes ismertetni, mert a ruszin nemzeti tanács (ennek a magyar megfelelője, a VMSZ Józsa László által irányított nemzeti tanácsa) olyan, mint az állatorvosi ló. Tanulmányozható rajta a VMSZ Djindjic idejében le­zajlott „kormányzati felelősségvállalása” talán legsúlyosabb következményének a kisebbségi törvénynek minden hibája. Nevezetesen, hogy a nemzeti tanácsok a kormányfüggő intézmé­nyek, hogy a többpárti demokratikus választások lehetősége híján nem alkalmasak a kisebb­ség alapérdekeinek képviseletére és a kisebbségi média kezelésére: alapvetően romlékonyak.

Rafail Roskovski tartományi tájékoztatási titkár egyike volt azoknak, akik kisebbségi mivoltukat megtagadva olyan kisebbségi törvényt és olyan kisebbségi tanácsokat szorgalma­zott, amelyek nem felelnek meg közösségeik alapérdekeinek. Azért is együtt küzdött a VMSZ tisztségviselőivel, hogy a tartományi képviselőház ezekre az autonómia-utánzatokra ruházza át a kisebbségi médiák alapítói jogát. Nem véletlenül.

Néhány újgazdag ruszin úgy döntött átveszi a lapot, de ehhez át kell venniük a nemzeti tanácsot is. Nosza, össze is gyűjtöttek annyi elektort, hogy a lap körül tömörült nemzeti intel­ligencia a választók kis számánál fogva sem tudott saját elektori listát állítani. A tíz gazdag ruszin képviselője, most arra kéri a kisebbségügyi minisztert, hogy hívja össze az elektori gyűlést. Igen, a Kasza, Józsa és Korhecz által a többi kisebbségnek oktrojált, általuk autonó­miának becézett nemzeti tanács rendkívüli tisztújító közgyűlését csak akkor lehet összehívni, ha azt a szerb miniszter jónak látja. Az, hogy jelenleg a szerb háborús bűnösök kiadatásával megbí­zott kisebbségügyi miniszter hivatott dönteni a ruszin nemzeti tanács ügyeiben is, groteszk történelmi helyzetet teremt. Amit lehet még fokozni. Ljaljic úr ugyanis nem szerb, hanem bosnyák, ami már hab a tortán. (A szerb politikusok előszeretettel bízzák kisebbségiekre a „piszkos” munkát. Ezzel a szokásukkal magyarázható például, hogy annak idején „a kormányzati felelősségvállaló” Kasza József írta alá a Milosevicet kiszolgáltató dokumentumot.)

De a lényeg mégiscsak az, hogy a ruszin uraknak meg kell várni a miniszter, illetve rajta ke­resztül a szerb politikai elit illetékeseinek a jóváhagyását, s csak ennek birtokában rendezked­hetnek saját portájukon.

Ha viszont ezt kivárják, akkor valóban félretehetik a demokráciát, hiszen nem saját népük szavazatait kell szándékaik valóra váltása feltételeként megszerezniük szabad, többpárti választások útján, hanem az elektorokat. Pénzel, befolyással, vagy akármivel, hisz szabad a vásár.

Ennyit a VMSZ által kis lépésekkel megteremtett „autonómiáról”.

 

Kölcsönvettük:

Szoborper és igazság

 

A tárgyilagos tájékoztatás az újságírás alapvető követelménye. A tények elhallgatása az igazság elferdítésének, az olvasói vélemény manipulálásának fegyvere.

A Hargita Népe újságírója két alkalommal is beszámolt a székelyudvarhelyi szobor­park ellen indított perről, melynek “politikai színezete van”. Csakhogy egyáltalán nem mellé­kes, hogy milyen. Az írásokból megtudhatjuk, hogy a prefektúra pert indított az udvarhelyi polgármesteri hivatal ellen, mivel – úgymond – törvénytelenül állíttatták fel a város központ­jában levő parkban a tizenegy magyar történelmi nagyság és két szimbolikus alak, Csaba ki­rályfi és a “vándor szé­kely” alakját megörökítő szobrokat.

A hír olvastán jogosan sajoghat a bús székely-magyar szív, háboroghat a nemzeti ér­zületében sebzett lélek. Hát már megint le akarja dönteni szobrainkat a román hatalom, mint tette azt a két világháború között, amikor az erdélyi városok tereiről eltüntették Kossuth, Bem apó vagy Rákóczi szobrait? A sok ezer újságolvasó nem tudja, nem tudhatja, hogy az eljárást nem a prefektúra kezdemé­nyezte.

A pert Borbáth István udvarhelyi RMDSZ-es magyar városi tanácsos, RMDSZ frak­cióvezető feljelentése alapján indították el. Ez az “apróság” a fent említett írásokból valaho­gyan kima­radt.

Való igaz, hogy az RMDSZ csúcsvezetése sem örült különösebben a szoboravató ün­nepség­nek. Markó Béla fanyalogva nyilatkozta, hogy a szobrok száma tizenhárom, pontosan annyi, mint az aradi szoborcsoporté, s ez mégiscsak bántó a vértanúk szemszögéből nézve.

Hargita megye újonnan megválasztott tanácselnöke, Bunta Levente (szintén udvarhe­lyi lakos) pedig nemes egyszerűséggel jelentette ki a marosvásárhelyi RMDSZ SZKT ülésén, hogy “Székelyudvarhelyen nincs szükség olyan szoborparkra, ahol Csaba királyfi Orbán Viktorhoz hasonlít!” Hogy milyen volt a legendák Csaba királyfija, nem tudhatjuk, de a róla készült szo­bor egy csöppet sem hasonlít a Székelyföldön nagy népszerűségnek örvendő volt magyar kormányfőhöz.

Ezek a tények, ez az igazság. A véleményalkotás pedig a független szellemiségű, gon­dolkodni tudó olvasók joga.

Papp Kincses Emese

Erdélyi Napló

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!